A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés? - A büntetőtörvény módositása. 3. [r.]

A J OGK 71 az elfo. adó irányában a váltóbirtokos a váltót tetszés szerint bármely időben teheti a bemutatás által lejárttá, mert a váltó lejárata általában csak egységes lehet, már pedig felperesnek érvelése szerint látra szóló (idegen) váltóknál külön lejárati idő lehetne a iorgatók, illetve kiállító és külön lejárati idő az elfogadó irányában. De hogy nem helyes felperesnek ez az érvelése, kitűnik a váltótörvény 19. és 20. cj-ának a lát után bizonyos időre fizetendő váltókra vonatkozó rendelkezésének analógiájából is. Ugyanis a váltótörvény 19. g-a lát után bizonyos időre fizetendő váltóknak elfogadás végett mikor leendő bemutatásáról rendelkezvén, a 31. §-ában foglalt rendelkezéssel megegyezően akként rendelkezik, hogy az ily váltókat különös meghagyás hiányában elfogadás végett ugyancsak a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt legkésőbb két év alatt kell bemutatni. A 20. g. második bekezdésében pedig különös rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy az ily váltóknak lejárata az elfogadóra nézve, ha az elfogadást nem keltezte, szintén a bemutatási határidő utolsó napjától, vagyis a 19. §. szerint,a kiállítástól számított 2 évi idő lejárta napjától számítandó, miből pedig következik, hogy jóllehet a váltótörvény 19., valamint 31. §-ában csak a forgatók éc kibocsátó visszkereseti jogára való hivatkozással van a határidő megállapítva, ez a határidő irányadó az elfogadóra nézve is. (1890. április ll-én, 3,318. sz. a.) A m. kir. Guria: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik felhozott indokainál fogva és azért, mert habár a váltótörvény 31. §-a szerint joga is van a kibocsátónak és forgatónak a látra szóló váltón különös bemutatási időt jelölni ki, de ez által a lejárati időnek a váltó fogalmához és természetéhez képest az összes váltókötelezettekre nézve egységes volta nem érintetik. (1891. jan. 7-én, 868. sz.) A csődtörvény 11. §- ihoz. — Azon kérdés, hogy a per tárgya csődbejelentés alá esik-e vagy nem, illetőségi összeütközés tárgyát rendszerint nem képezheti, mert a bejelentést megtenni és a már eljáró bíróságtól áttételt kérni az egyes hitelező tartozván, ha a perben eljárt biróság a pert felfüggeszti is, a pert a csődbírósághoz áttenni a csődtörvény 10. S-a értelmében csak akkor tartozik, ha a követelés a csődtömeg részéről a felszámoláskor el nem ismertetvén, a per a csődbíróságnál lenne folytatandó, ily esetben pedig a felfüggesztő határozat ellen a fél, a fel nem függesztő határozat esetében pedig a tömeggondnok élhet felfolyamodással. A in. kir. Curia (1890. október 31-én, 9,124. sz. a.): Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, a mely gr. F. Andor és többek részéről csőd alá jutott A. Mór közadós ellen folyamatba tett peres és perenkivüli ügyekben a sz — i kir. törvényszék, mint csődbíróság és a s —i kir. járásbíróság között felmerült, a gr. F. Andor részéről A. Lipót és időközben csőd alá jutott A. Mór közadós ellen a s—i kir. járásbíróság előtt 1890. január 30-án haszonbér megszüntetésére és 84,027 frt 22 kr. iránt folyamatba tett per elintézésére a s—i kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek, a többi végrehajtási, biztosítási, zárlati s abból folyó igény és elsőbbségi ügyekben pedig, melyek a jelentésben is csak általánosságban vannak megjelölve, a m. kir. Curia elintézése alá eső illetőségi összeütközést fenforogni ez idő szerint nem talált, mert a s—i kir. jbság 1,009/1890. sz. a. hozott azon végzése, a melyben nevezett jbiróság a közadós ellen folyamatba tett peres és perenkivüli ügyeket a sz —i kir. törvényszék, mint csődbírósághoz áttette, B. Kr. és társa bécsi cég részéről, az iratok közt levő felzet tanúsága szerint felfolyamodással lett megtámadva ; mindaddig tehát, a mig a kir. járásbíróságnak saját illetőségét a közadós elleni ügyekben általában megtagadó végzése az arra illetékes úton s e helyen tartalmára nézve nem ismert felfolyamodás folytán felül nem biráltatik: anuak hatálya a kir. törvényszék, mint csődbíróság határozatával szemben meg nem bírálható; és e tekintetben kivételt tenni, csakis a haszonbérlet megszüntetése iránt indított perben és pedig csakis azért lehetett és kellett, mert e perbeni felperes a csődbírósághoz intézett folyamodásával annak illetőségét ismerve el, a kir. járásbíróság 1,009/1890. szám alatti végzésének hatását magára nézve elfogadta; és így az előrebocsátottak értelmében ez utóbbi perben az illetőségi összeütközés már jelen esetben is megállapítható lévén, a kir. járásbíróság helytelen határozatával szemben, a különben is gyors elintézést igénylő perre nézve a kir. járásbíróság illetőségét azért kellett megállapítani, mert jelen esetben pertársaság forog fenn, ily esetben pedig a csődbíróság helyes határozata és a csődtörvény 11. §-ának kétségtelen rendelkezése szerint, az eljáró biróság illetőségén változás nem történik; s továbbá, mert különben is az a kérdés, hogy a per tárgya bejelentés alá esik-e vagy nem ? illetőségi összeütközés tárgyát rendszerint nem is képezheti, miután a bejelentést megtenni és áttételt kérni az egyes hitelező tartozván, ha a perben eljárt biróság a pert felfüggeszti is, a pert a csődbírósághoz áttenni, a csődtörvény 10. §-a értelmében csak akkor tartozik, ha a követelés a csődtömeg részéről a felszámoláskor el nem ismertetvén, a per a csődbíróságnál lenne folytatandó, ily esetben pedig a felfüggesztő határozat ellen a fél, a fel nem függesztő határozat esetében pedig a tömeggondnok élhet felfolyamodással, m nélfogva az összes iratok a kir. járásbírósághoz további szabályszerű eljárás végett azzal a felhívással küldetnek vissza, hogy a mennyiben a felfolyamodás folytán hozandó másodbirósági határozat, a jelen esetben megjelölt összes ügyekre ki nem terjedne és saját korábbi határozatihoz a csődbíróság határozatával szemben is ragaszkodnék s az illetőségi összeütközést egyes ügvre nézve továbbra is fenforogni látná, jelentésében ne az egyes végzéseket, hanem azokon felül az ügyet is jelölje meg stb. Külföldi be nem jegyzett részvénytársaság nevében kölött ügyletért a külföldi részvénytársaság képviselője felelős. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál anynyival inkább helybenhagyatik, mert a berlini varrógép-részvénytársulat, melynek alperes üzletvezetőiéként szerepelt, cége az illetékes kolozsvári kir. törvényszéknél a K. T. 210. és 211. §-ai rendeleteinek megfelelőleg bejegyezve nem lévén, a nevezett részvénytársaság üzletét a magyar korona országaiban törvény szerint nem is folytathatja és igy alperes a mondott részvénytársaság törvényes képviselőjének j tekinthető nem lévén, e minőségben kötött ügyletekért saját j • személyében felelős. (1891. február hó 13-án, 1°90. évi 1,231. váltószám.) Bün-ü gyek ben. Ha a férj a neje tulajdonát képező és más által lefoglalt dolgot elidegeníti, lop;ist követ el. Fenforoghat ezen bűncselekmény azon esetben is, lia előbb a férj ezen lefoglalt ingókra igénypert indított, de később e pert elejtette. Lopás vétsége esetében a politikai jogok felfüggesztésének mellőzése azon okból, mivel a vád a 35}). §-ra VOlt emelve. (M. kir. Curia 1891. március 5-én, 12,235. szám alatt.) A btkv. 70. §. értelme szerint tettestársak csak azok lehetnek, a kik a büntettet vagy vétséget együtt Tagy közösen követték el; ebből következik, hogy a közösen végrehajtott cselekmény elkövetését tettesi szándék vezérelje. A btkv. 232. §-ában meghatározott bűntettnek az erőszak csak egyik alkateleme, a bűntett ismérvét képező föcselekmény pedig a nöszemélylyel annak beleegyezése nélkül való közösülésben nyilvánul és igy a tettes szándék csakis a közösülés véghezvivőjénél feltételezhető, mig az erőszak alkalmazásának szándéka a tettes cselekményének előmozdítására irányul. A szatmárnémetii kir. törvényszék (1890. január 20-án, 544. sz. a.): K. József és R. Sándor vádlottakat a S. Matild ellenében elkövetett s a btkv. 232. §-ába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében, mint tetteseket és a 69. §. 2. ponthoz képest ugyanazon bűntettben, mint részeseket mondja ki vétkeseknek, B. István vádlottat pedig a btkv. 232. §-ába ütköző két rendű erőszakos nemi közösülés bűntettében a btkv. 69. §-ának 2. pontjához képest, mint részest mondja ki bűnösnek s ezért K. Józsefet 8 évi fegyház-, R. Sándort és B. Istvánt pedig két-két évi fegyházbüntetésre itéli stb Indokok: K. József vádlott beismeri, hogy 1888 július 30-án este a felső-bányai ligetben S. Matilddal találkozván, elhatározta, hogy most nevezett nővel nemileg közösül, e célját elérendő, őt előbb sétálni hívta s ez alatt minden módon még házassági Ígérettel is felszólította, hogy magát adja meg, sértett fél a csábító ígéreteknek hitelt nem adván, magát K. Józsefnek megadni nem akarta, mindazáltal ez sértett felet kezei közül, illetőleg hatalmából ki I nem engedte s midőn ily módon dulakodtak, a zajra oda mentek R. Sándor és B. István vádlott-társak is, a kik, miután K. József célját tudomásul vették, egyikök és pedig B. István sértett félnek lábát, R. Sándor pedig a kezét megfogták s ekképen K. Józsefet bűnös szándéka keresztülvitelében öntudatosan elősegítették, a ki ilymódon S. Matildon az erőszakos nenii közösülést végre is hajtotta, a mint az a vádlott beismerésével és a látlelettel igazolva van. K. József vádlott beismerése továbbá oda terjed ki, hogy a/után még két izben megkisérlette a nemi közösülést, de azt a kimerülés miatt képtelen volt, vallja továbbá, hogy sértett fél j másod- és harmadízben a közösülést nem ellenezte, a mit azonban a sértett fél esküvel erősített vallomása és a sértett fél által akkor viselt ruha összetépett állapota megcáfolnak. R. sándor vádlott nem veszi egyenes tagadásba a fentiek szerint terhére rótt részességet és a nemi közösülésnek általa történt erőszakos végrehajtását, azonban nagyfokú részegségére hivatkozva, azt állítja, hogy ő egyáltalán nem emlékszik a történtekre, azonban ezen előadása megcáfoltatik vádlott-társak, ifj. K. Károly és sértett fél előadásával, a kik eskü alatt vallják, hogy R. nem volt olyan részeg, hogy nem tudta volna, mit cselekszik s ugyancsak nevezettek azt is igazolják, hogy addig, mig K. József sértett félen feküdt s azon a nemi közösülést végezte, R. Sándor ennek kezét fogta le, ily módon azt az önvédelemre képtelenné tette. B. István beismeri ugyan, hogy sértett fél lábát megfogta, azonban vallja, hogy ezt nem bűnös szándékból tette, hauem azért, hogy most nevezett lábát a lugas lécezete közül kiszabadítsa, e védekezése azonban K. József vádlott, továbbá K. Káro'y és sértett félnek, utóbbiaknak eskü alatt tett vallomásával teljesen megcáfoltatik. — Fzen fentebb előadottak szerint vádlottak ellenében a vádbeli cselekmény beigazolva lévén, bűnösségük megállapítandó volt. K. lózsef