A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés? - A büntetőtörvény módositása. 3. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 18. számához. Budapest, 1891. május 3-án. Köztörvényi ügyekben. Midőn u községi biró az árviz által elsodort s a megyei hidat veszélyeztető tutajokat felfogatta és a viz partjára huzattá, csak hivatalos kötelességét teljesítette; nem tartozik tehát kártérítéssel akkor, midőn a viz partjára kihúzott fák kiszolgáltatását azon okból megtagadta, mivel a fákért küldött emberek sem a mentési költséget ős a parti birtokosoknak okozott kárt megtéríteni, sem a fák tulajdonosának nevét megmondani nem akarták. A trsztenai kir. járásbíróság- (1890. február 6-án 1,015. sz.) : Gvurcsák János ügyvéd által képviselt M. Jakab felperesnek, Vilcsek Jenő ügyvéd által védett K. András alperes ellen 122 frt 50 kr. s jár. iráut indított perében következőleg ítélt : a jbiróság kötelezi K. András alperest, hogy M. Jakab felperesnek 118 frt 50 kr. kárt és ennek járulékait fizesse meg, a többi, vagyis 4 frt kár erejéig pedig felperest keresetével elutasitja. Indokok: A tárgyalás rendén hit alatt kihallgatott K. Márton, B. Mátyás, M. Fülöp, D. Béla, T. András s K. Mihály tanuk vallomásaival beigazoltatott, hogy alperes a kérdéses vizáradás idején felperes tulajdonát képezett egy tutajt állítólagos kár s mentési költségei kielégítése végett lefoglalt s azt felperes embereinek, a kik a tutajért felperes megbízásából nála megjelentek s annak kiadatását kívánták, ki nem adta. Beigazoltatott továbbá a szintén hit alatt kihallgatott L. András, N. József és T. Samu tanuk vallomásaival, hogy a kérdés tárgyát képező tutaj tája 109 frt 50 krt megért, ugy nemkülönben az is, hogy felperes ezeu tutaj-fának megbecslése alkalmával 9 frtnyi költséget fizetett. Ezen beigazolt tényállással szemben pedig alperes be nem igazolta, hogy felperes ezen tutaj-fát utólag meg, illetve visszakapta volna. Alperes az által, hogy a kérdés tárgyát képező tutajt lefoglalta s azt ki, illetve vissza nem adta felperesnek, kárt okozott s minthogy ezen kárt a kihallgatott tanuk, illetve szakértők 109 frt 50 krra tették, ennyire becsülvén a tutaj fáját s minthogy beigazoltatott, hogy ezen kívül felperesnek a tutaj-fának megbecslése alkalmával 9 frt költsége is volt; ennélfogva alperes ezen összesen 118 frt 50 krnyi beigazolt kárban elmarasztalandónak találtatott. A 4 frtnyi kár tekintetében felperest elutasítani kellett és pedig azon oknál fogva, mert erre vonatkozó állítását felperes mivel sem igazolta be stb. A budapesti kir. itélö tábla (lö9 ) június 23 án 9,979. sz.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét nem felebbezett azon frt iránti keresetével elutasitja, érinfelhozott indokaiból helyrészében, mely felperest 4 tétlenül; felebbezett többi részében pedit benhagyja stb. A m. kir. Curia (1891. április 2-án 7,666/890): Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik és a perköltségnek a felek között a per körülményeinél fogva igazolt kölcsönös megszüntetésével felperes kártérítési keresetével elutasittatik stb. Indokok: Mert alperes, mint községi biró, midőn a FeketeÁrva folyamában az árviz által elsodort s a megyei hidat veszélyeztető tutajokat felfogatta és a viz partjára huzattá, csak hivatalos kötelességét teljesítette és mert ha bebizonyitottnak vétetnék is az, hogy a viz partjára kihúzott fák felperes tulajdonát képezték, másrészről nincs megcáfolva alperesnek azon védelme, hogy ő a viz partjára kihúzott fák kiszolgáltatását azért tagadta meg, mivel a fákért küldött emberek sem a mentési költségeket és a parti birtokosoknak okozott kárt megtéríteni, sem a fák tulajdonosának nevét megmondani nem akarták, mert végre felperes azt, hogy a felhozott okból kiszolgáltatni megtagadott fát alperes saját hasznára fordította volna, nem is állította, annál kevésbé bizonyította, sőt ellenkezőleg nincs kizárva annak lehetősége, hogy a fákat a viznek ujabb áradása elsodorta, mindezeknél fogva felperes kártérítési keresetének törvényes alapja nem lévén, azzal őt el kellett utasítani. Ügyvédi jutalomdíj és költségek iránt inditott kereset elbírálására, még ha az a követelt összeg szerint kisebb polgári eljárás alá tartozik is, csak az ügyvéd személyes bírósága (törvényszék, járásbíróság) illetékes. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1890. május hó 17-én, 12,570/p. sz. a.): Hets Ödön felperesnek Weiner Márton ügyvéd által képviselt, N. Dezsőné, mint kiskorú Endre fia gyámja alperes elleni perében következőleg ítélt: Alperes köteles a kereseti 24 frt 45 kr. tőkét stb. felperesnek megfizetni, alperes viszonkeresetével el-, illetve külön perre utasittatik stb. Indokok: Felperesnek az A. alatti költségjegyzékben felszámított díjai és kiadásai a NB. alatt becsatolt iratok szerint már megvannak állapítva, az pedig, hogy a biztosítást elrendelő végzés hatályát vesztette, az ügyvédi munkadíj és költség szempontjából közömbös. Alperesnek a bíróság hatásköre ellen emelt kifogása az ügyv. rendtás 58. §-ával meg van cáfolva. Felperesnek több követelését egy perben érvényesíteni a prts. 66. §-ára tekintettel csak joga, de nem egyszersmind kötelessége lévén, az ez irányban emelt alperesi kifogás mellőzendő volt. Az érdemet illetőleg alperes azt adta elő, hogy felperes egy általa ugyancsak ügyvédi költségkövetelés iránt s ugyancsak e.lene ezen biróság előtt folyamatba tett perben megtartott tárgyalás folytán megkötött egyezségkor kijelentette volna alperes előtt, hogy ellene többé semmi követelése nincs. Ezen védekezés azonban figyelembe nem vétethetett, mert alperes szerint ezen állítólagos kijelentés folyó évi március hó 18-ika után történt, holott a jelen per már f. évi március hó 7-én megindittatván, ebből is nyilváuvaló, hogy ha kijelentés tétetett is felperes részéről, az a kereseti követelésére nem vonatkozhatott. De ettől is eltekintve, ezen kijelentésnek olyatén magyarázata, minőt annak alperes tulajdonit, ki is van zárva, mert azon perben, melyről alperes szólt s melyben birói egyezség jött létre s mely per a jelen perhez 2. NB. alatt van becsatolva, felperes csakis még meg nem állapitott peren kiviili eljárásokból felmerült ügyvédi költségeket követelt, holott ezúttal peres ügyből megállapított költségekről van szó, s így ebből az is nyilvánvaló, hogy felperes kijelentése csakis a perenkivüli költségeire vonatkozhatott, a melyekre nézve felek közt birói egyezség létre is jött. Hogy pedig ez utóbbi magyarázat a helyes, kitűnik onnan is, hogy alperes maga is a birói egyezség létrejötte után történt felperesi kijelentésre hivatkozik a nélkül, hogy indokait j felderítené annak, hogy ezen kijelentés minő okból s alkalomból tétetett felperes által. S ennek felderítése — mivel azonban alperesnek adós maradt — annál is inkább szükséges lett volna, mert ha felperesnek a többször hivatkozott birói egyezséggel alperes irányában minden követelése rendeztetett volna, ezt módjában állott volna feleknek ugy a birói egyezségben, valamint ezen per megszüntetése által kifejezésre juttatni, mi azonban meg nem történt. Az előadottakból kitetszőleg tehát az alperes által vitatott kijelentésnek oly értelme és hatálya, mintha az által a jelen követelés is kiegyenlítést nyert volna, nem lévén : mellőzni kellett az ennek igazolására alperes által alkalmazni kívánt tanubizonyitást és főeskü általi bizonyítást, mint a kifejtett tényállással szemben nem perdöntőt és így feleslegest. Mindezeknél fogva alperest a kereset értelmében marasztalni kellett. Alperest 75 frt iránt támasztott viszonkövetelésével a ptr. 77. §-a értelmében e helyütt el, illetve külön perre kellett utasítani, mert alperes viszonkeresetét nem az ellenbeszédben s igy elkésetten terjesztette elő s mert ebből folyólag teljesen közönyös az, vájjon akkor, midőn az ellenkövetelés előterjesztetett, az eljáró biró a felek védekezéseit jegyzőkönyvbe foglalta-e, vagy nem stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. július ló-én, 28,140. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t -c. 39. §. c) pontja alapján hivatalból megsemmisíti s az összes iratokat az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-ának rendelkezéséhez képest illetékes bírósághoz áttétetni rendeli. Indokok: Az 1877 : XXII. t.-c. 11. §-ának rendelkezése szerint azon keresetek, melyeknek tárgya a járulékokon kívül 50 frtot meg nem haladó pénzkövetelés, a kisebb polgári peres ügyekbeni eljárás szerint lévén elbirálandók, a törvény ez általános rendelkezése alól nem képez kivételt az ügyvédi díj és költség sem, ha annak mennyisége már birói határozattal meg van állapítva, minthogy az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §-a csak a meg nem állapitott ügyvédi díj és költség iránti keresetekre nézve jelöl ki külön ügybiróságot. Minthogy pedig a kereset 50 frtot meg nem haladó megállapított ügyvédi díj és költség érvényesítésére van irányozva s ez a követelés a fentebbiekből folyólag az 1877: XXII. t.-cikkben kijelölt biróság előtt érvényesítendő és a kir. járásbírósága hatáskörébe nem tartozó keresetet illetéktelenül fogadta el: ugyanazért a felebbezéssel megtámadott első-, bírósági Ítéletet a megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni s az iratoknak az illetékes bírósághoz áttételét elrendelni kellett stb. A m. kir. Curia (1891. február hó 27-én, 8,187. sz. a.): A másodbiróság végzése megváltoztatik és a jelen peres ügy a sommás biróság hatáskörébe tartozónak kimondatik mihez képest az eljáró másodbiróság a peres kérdés érdemleges elbírálására utasittatik, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 58. §-a világosan azt rendeli, hogy az ügyvédi jutalomdíj és költségek iránt inditott perben az ügyvéd személyes bírósága (törvényszék vagy járásbíróság) az illetékes s a törvény ezen rendelkezése a később életbe lépett 1877: XXII. t.-c. által hatályon kívül nem helyeztetvén, annak