A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 15. szám - A közigazgatási javaslatról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a vj0g« 15. számához. Budapest, 1891. április 12-én. Köztörvényi ügyekben. Oly esetekben, midőn Ismeretlen tartózkodást! alperesek pereltetnek, port inditó fél kérelmére és a pervitel érdekében történt ügygondnok! kirendeléssel járó költség is, mintán ez az alperesek ismeretlen voltánál fogva egyébként nem fedezhető, a pervitellel járó oly szükséges költségnek tekintendő, melyre a perindítónak a felelőssége szintén kiterjed, a mely költséget tehát uegényjogon való perlés esetét kivéve, a perindító tartozik elöletegemi, annyival inkább, mivel ügyvéd csupán vagyontalan perlekedőknek ingyenes képviseletére kötelezhető. (1874. évi XXXIV. t.-e. 50. §.1 A beregszászi kir. törvényszók (1890. január hó 31-én, 213. sz. a.) : Dr. Molnár Mór ügyvéd által képviselt F. Kr. cégnek Tar Zsigmond ügyvéd ügygondnok által képviselt E. és Fr. cég alperes ellen 4,000 frt váltótoké s jár. iránti perében következőleg itélt: E. és Fr. cég és ennek tagjai E. Antal és F. Iiéni kötelesek felperesnek a Munkácson 1S89. évi március hó 22-én 4,C00 frt tőkét stb. megfizetni Felperes pedig köteles alperesi ügygondnok Tar Zsigmond ügyvédnek 20 frtban megállapított díját megfizetni. Indokok: Ügygondnok a kereset alapjául szolgáló váltón látható E. és F. cég elfogadói aláírás valódiságát kétségbe nem vonta * nem vonta kétségbe azt sem, hogy ezeu közkereseti társaság tagjai E. Antal és F. Béni, ugyanazért az alperes cég a váltótörvény 23. §-a alapján, a cég tagjai pedig a kereskedelmi törvény 88. §-ának rendelkezése szerint a kereseti töke és kamatokban stb. marasztalandók voltak. Bár az alperes közkereseti társasági cég tagjainak marasztalása szükségtelen volt, mivel a hivatok szakasz értelmében a cég ellen hozott marasztaló ítélet alapján a végrehajtás a közkereseti társasági tagok ellen is elrendelhető és foganatosítható lenne, minthogy azonban a kinevezett ügygondnok a tagok marasztalása ellen legkisebb kifogást sem tett, tekintve, hogy a közkereseti társaság tagjai a cég köte lezettségeiért személyesen és egyetemlegesen minden vagyonukkal felelősek, a törvény ezen rendelkezéséhez képest ők is marasz • talandók voltak. Felperes az ügygondnoki díjak fizetésére azért volt kötelezendő, mivel az ügygondnok kirendelése az ö érdekében történt. Figyelembe nem vétethetett ügygondnok azon védekezése, mintha a kereseti váltó telepitett és igy az óvatolandó lett volna, mivel a kereseti váltóban az intézvényezett lakásától különböző hely fizetési helyül megjelölve nincsen. Azon kifogása 3em volt figyelembe vehető, hogy a kereseti váltó nem érvényesíthető, mivel az biztosítéki váltó, minthogy ezen körülményt legkevésbé sem igazolta, de meg ezen kifogással szemben felperes igazolta azt az I. alatt becsatolt s alperes által nem kifogásolt okmánynyal, hogy a kereseti váltó keltét megelőzőleg a kérdéses s a kákosi fa megvételét tárgyazó ügylet lebonyolittatott a kérdéses favételi ügyletnek felperesre lett átruházása által s igy a kereseti váltóval van megállapítva az alperesi állítás valótlansága annyival is inkább, mert ügygondnok nem is állítja azt, hogy a kereseti váltót felperes kitöltetlenül kapta s hogy az megállapodásellenesen lett kitöltve. Az ügygondnok által hivatolt s az alispáni hatóság irattárában levő iratok beszerzése mellőzendő volt, mert a bíróság nincs hivatva peres felek részére bizonyítékokat beszerezni, de még ha alperes oly bizonyítékokra hivatkozik, a mely valamely hatóság vagy bíróság irattárában őriztetik, köteles a kérdéses irat számát s az ügy közelebbi megjelölését bejelenteni s a kérdéses okiratot vagy okiratokat legalább egyszerű másolatban becsatolni, ezt azonban ügygondnok elmulasztotta. A hivatolt tanuk kihallgatása mellőzendő volt; mert, eltekintve attól, hogy a kérdő pontokat külön íven be nem csatolta, de meg a tanuk által bizonyítani szándékolt körülményt felperes az I. alattival önmaga igazolta. Az ügygondnok által felajánlott eskü általi bizonyítás szintén mellőzendő volt s annak a váltóeljárás 26- §-ának rendelkezése alapján e helyütt hely adható nem volt stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. ápr. 9-én): Az elsőbíróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó nem neheztelt részét érintetlenül hagyja, felebbezéssel megtámadott azt a részét pedig, mely által felperes az alperesi ügygondnok részére meghatározott 20 frt munkadíjnak lefizetésére köteleztetett és mely által az alperesek által viselendő perköltség összege és ezzel felperesi ügyvéd munkadíjának és költségének összege is megállapittatott,° megváltoztatja és alperesek által felperes részére az elsőbiróság ítéletében meghatározott perköltség összegét és ezzel egyszersmind a felperes ügyvédje részére saját fele ellen megállapított perbeli munkadíj és költség összegét is 79 frt 89 krra felemeli, felperest az alperesek ügygondnoka részére megállapított díjnak fizetésére vagy előlegezésére kötelezhetőnek nem találja, hanem az ügygondnok részére megállapított 20 frtot az ügygondnok javára egyedül saját felei ellenében állapítja meg stb. Indokok: Az elsőbirósági Ítélet a perköltség, a munkadíj összegére vonatkozó, valamint azt a részét is, mely által felperes az alperesi ügygondnok részére megállapított munkadíjnak viselésére köteleztetett, meg kellett változtatni, mert a kirendeli ügygondnok jogai és kötelességei ugyanazok, melyek a fél által rendelt ügyvédéi, minthogy pedig a polg. törv. rdts. 2.'»2. §-a ért<:Imében a képviselőnek a perben felmerült dija és költsége egyedül az általa képviselt fél ellenében állapítandó meg, kétségtelen, hogy felperes az alperesi ügygondnok, mint alperesek érdekében kirendelt képviselő részére meghatározott munkadíj megfizetésére nem kötelezhető, hanem a munkadíj azon fél által viselendő, kinek védelmére az ügygondnok kirendeltetett. Mert másfelől a perköltség, a munkadíj és költség összege a hivatkozott §. intézkedéséhez képest a teljesített munka és tett kész kiadás arányában lévén mzgállapitaudó, az e címeken az elsőbirósági ítéletben meghatározott összeget a munka és kiadás arányának megfelelően felemelni kellett stb. A in. kir, Curia (1891. febr. 26-án, 1,040/1890. v. sz. a.): I A raásodbiróságnak ítélete az alperesek terhére megállapított j perköltség felemelésére vonatkozó nem felebbezett részében érini tétlenül maradván, felebbezett abban a részében, mely szerint felperest az alperesi ügygondnok részére megállapított 20 frt j gondnoki díj fizetésére kötelezhetőnek nem találta, megváltoztatik, I s e tekintetben az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte felperest az ez által perbe fogott ismeretlen tartózkodású alperesek képviseletére bíróilag kirendelt ügygondnok részére megállapított díjak előlegezésére olykép, hogy az ügygondnoki díjakat is a perköltség közé sorozva, ennek megfizetésére a pervesztes alpereseket kötelezte. Mert a perindítás által igénybe vett birói segély következtében felmerülő szükséges költség iránti felelősség a perindító felet terheli s mert oly esetben, midőn ismeretlen tartózkodású alperesek pereltetnek — a minő a jelen eset is — a pert indító fél kérelme s a pervitel érdekében történt ügygondnoki kirendeléssel járó költség is — miután ez, az alperesek ismeretlen voltánál fogva egyébként nem fedezhető, a pervitellel járó oly szükséges költségnek tekintendő, melyre a perindítónak a felelőssége szintén kiterjed, a mely költséget tehát, szegényjogon való perlés esetét kivéve, a perindító tartozik előlegezni annyival inkább, mivel ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 50. §-a értelmében csupán vagyontalan perlekedőknek ingyenes képviseletére kötelezhető, a mely eset itt fenn nem forog. Az 1874. éli XXXIV. t.-e. 4(». és 58. §-ai szerint az ügyvéd felmerült díjait és költségeit a megbízótól azonnal követelhetvén, ha a képviselet bármely oknál fogva az ügy végbefejezése előtt megszűnik, a törvény ezen intézkedése kiterjed azon esetre is, ha az ügyvéd mint" hagyaték gondnoka, tehát nem mint alpereseknek közvetlen megbízottja indította a pert és gondnoki számadásai gyámkatósiigilag még megvizsgálva nem lettek. Alperesek teljeskorúakká válván, a felmerült ügyvédi díjak és költségek megállapítására áz árvaszék most már hivatva nincs. A hosszú falusi kir. járásbíróság (1889. október 29-én 2,024.) : G. János felperesnek a dr. Weisz Ignác ügyvéd által védett G. Sz. András, István és János alperesek ellen 123 frt 65 kr. iránti perében következőleg itélt: Alperesek kötelesek egyetemlegesen 120 frt 85 krban ezúttal megállapított alapperbeli költséget, annak 1889. szept. 17-től járó 6°/o kamatját és a jelen perbeli költséget felperesnek megfizetni stb. Indokok: Miután a felperes által részletesen felsorolt és okadatolt alapperbeli ténykedéseket alperesek nem tagadták, felszámításai alaposak, következően megállapitandók: Az 1, 2, tétel alattiak, mint a melyeknek már perköltségképpen megá'.lapitvák s a munkadíj iránti igény ezen összeget meg nem haladja 83 frt 03 kr., a 3. és 4. tétel alattiért 7 frt 50 kr., az 5.", 6., 7. tétel alattiért 10 frt 82 kr., a 8. tétel alattiért 1 frt 50 kr., a 9. tétel alattiért 5 frt, a 10. tétel alattiért 5 frt, összesen 120 frt 85 krban. Tekintettel arra, hogy az 1,711/80. sz. alatti okmány tanúsítása szerint — melynek tartalma kétségbe nem vonatot^ — felperes alperesek jogelőde hagyatékához tartozó adóslevelekben kitüntetett követelések biztosítása, illetőleg behajtásával lett megbízva és igy nem tekinthető oly vagyonkezelőnek, a kinek esetleges, de sőt peres eljárásaiból felmerült követelései megállapítása és folyósítására az árvaszék lehetne illetékes, tekintettel arra, hogy alperesek nagykorusittatván, felperesnek a perekbeni további ténykedését beszüntették ; az általa felhívás folytán az árvaszékhez beterjesztett követeléseit tartalmazó számadást el nem fogadták: jogosítva volt felperes az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54., 58. §§. értelmében költségeinek per utjáni megállapítását és alperesek elmarasztalta! ását is kérni a nélkül, hogy az árvaszék által az örökösöknek engedélyezett határidőt bevárni köteles lenne. A tanú általi bizonyítás mellőzendő volt, mert eltekintve attól, hogy tanú mint alapperbeli adós érdekelt, de az állított körülmény bizony-