A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - Sommás visszahelyezés és mesgyeigazítás. 1. [r.]

A JOG. 3 nyát még sem változtatja meg és az Ítélet által megállapított igény a materialis jog szempon íjából ugyanaz, mint a mely a keresetben kifejezést nyert. Ebből kiindulva, a jogerős ítéletnek alapfeltétele az, hogy az érvényesített igény a keresetben nemcsak jogi hanem ténybeli alapja tekintetében is teljes mérvben előterjesztessék. (V. ö. F ö r s t e r : »Theorie und Praxis«, I. '256. 1.) Felperes — rendeli a polg. törv. rendt. 64. §-a — tartozik keresetében a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, teljesen és időrendben előterjeszteni. Ezen történelmi előadásnak természetesen magában kell foglalnia nemcsak az igény miségét, hanem annak mennyiségét is. A személyi baleseti perekben azonban a perauyag csak jogi részében (causa). az évi járadék iránti kötelezettség, illetve jogosultság tekintetében meríthető ki oly mérvben, mint az alapos megítélés céljából szükséges. Ez okból az ily perekben hozott Ítélet csupán a jogi alap tekintetében lesz változhatlan. Ellenben a ténybeli adatok ismerete, a mennyiben az Ítélet a jövendőre is kiterjeszkedik, az itélethozás idejében lehetetlen, mert a titokbai\ működő idő műhelyébe a biró bele nem tekinthet. Miután pedig a biró a kártérítési jog elvei szempontjából és a törvény 4. §-a értelmében is a járadékot a fenforgó körülmények számbavételével tartozik megállapítani, ennélfogva ha idők multával az Ítélet alapiául szolgált ténykörülmények lényegesen változnak, ugy a kárt. igény eredeti mennyisége helyébe egészen új menvnyiség lép, és az erre vonatkozó igény terjedelem tekintetében az eredeti igénynyel nem azonosítható. A járadék újabb megállapítása nem a múltban gyökerezik, hanem az újabban keletkezett körülményekben leli alapját. Az újabb perben ugyanaz a jogi alap (eadem causa petendi), s azért e tekintetben az Ítélet érintetlenül marad; de nem ugyanaz az igény terjedelme (idem corpus, eadem quantitas), s utóbbinak alkatelemei az előbbi perben elbírálhatok nem is voltak, mert nem léteztek és csak utólag nyertek existenciát, a miért is ezen irányban res judicatáról szó nem lehet, mert nem forog fenn eadem res, nem ugyanaz a vita tárgya. Helyesen hozatott fel a német bírod. törv. tárgyalása alkalmával az eset (v. ö. K a h : »Haftpflichtgesetz«, 130. L), hogy egy munkás, a ki a baleset folytán egyik szemét elveszte, keresetképességének csökkenése miatt kártérítést követel. A kártérítés évi járadék alakjában íészére megítéltetik. Később elveszti másik szemét is. Orvosilag constatáltatik, hogy az egyik szem sérülése vonta maga után a másik szem elveszését. Lehet-e ily esetben a res judicatára jogszerűen hivatkozni ? Lehet-e a megsérülttel szemben sikerrel érvényesíteni, hogy az egyik szem elvesztéséből eredő kár, a keresetképesség csökkenése, bíróilag jogerősen megállapíthatván, a másik szem megsérülése által beállott teljes keresetképtelenség miatt kártérítést, illetve a járadék felemelését igényelni immár nem lehet? »Meine Herren — mondá Schwarze — mit der Rechtskraft des Urtheils wird, wie mir scheint, zu viel gewirthschaftet. Ich mu>> übrigens bestreiten, dass das rechtskráftige Erkenntniss durch den Absatz 2 alterirt wird.« Nemcsak az objectiv joggal ellenkeznék a határozat, mély ily esetben a megsérültet a res judicatára utalná, hanem a res judicata szabályaival sem lenne az összhaagzásba hozható, mert nem ugyanaz a vita tárgya, non eadem quaestio, nem bir alappal a hozott Ítéletre való hivatkozás. Sommás visszahelyezés és mesgyeigazitás. Irta: dr. BOROSY JÁNOS gyüngyüsi ügyvéd. U j s z á s z i Gyula gyöngyösi kir. aljbiró ur indíttatva érezte magát egy felmerült és általa közlött jogeset alkalmából a »J o g« 51. számában megbeszélés tárgyává tenni, hogy: a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perek ugyanazonosak-e és az eljárás is ugyanazonos-e« ? Miután a sommás visszahelyezési per fogalma és tárgya iránt az én tapasztalatom szerint is sokan téves nézetben vannak és a közlött peres kérdést is alapjából ismerem, én is indíttatva érzem magam, hogy a kérdéshez hozzá szóljak. A kérdés ugyan véleményem szerint nem helyesen van feltéve. Hogy egyik per és másik és így a sommás visszahelyezési per a mesgyeigazitási perrel, valamint egyik perbeni eljárás a másik perbeni eljárással nem lehet »u g y a n a z o n o s«, az egészen nyilvánvaló és kérdés tárgyát sem képezheti. Egyik per a másik perhez s az arra előirt eljárás lehet hasonló, de ugyanazonos nem lehet. Én azt hiszem, hogy a mindenesetre hibás alakban fel • vetett kérdéssel nem is az »ugyanazonosságot<', hanem azon kérdést akarja megvitatni a nevezett albiró ur, hogy a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perek fogalmi meghatározása és az azokra előirt eljárási szabályok között van-e valami különbség ? E kérdés azonban bajosan lesz megoldható, ha csak azt vizsgálják, hogy a két cím között van-e különbség s azután rá mondjuk : hogy a két cím között különbség van és különbségnek is kell lenni! ? Hogy a két cím között van különbség, azt nem kell megbeszélés tárgyává tenni; az egyszeiű rátekintésre is szembeötlő. Azt azonban, hogy a két különböző címen nevezett kereset között van-e anyagilag és alakilag valami különbség, csak azok jelentőségének alapos jogi meghatározásából lehet levezetni; és ide vonatkozólag első sorban azzal kell tisztában lenni, hogy ugy a sommás visszahelyezési, mint a mesgyeigazitási per: a birtok védelmére szolgáló jogeszköz; a miből szükségképen következik, hogy a két elnevezés alatt ismert per között anyagilag nincsen semmi különbség. Ugy az egyik, mint a másik elnevezés alatt ismert per csak egyik alfaja a birtok védelmére szolgáló pernek, a melylyel ha már a jogkérdés is össze van kötve, keletkezik a birtok védelmére szolgáló pernek egy harmadik alfaja, mely már 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-a szerint a kir. Törvényszék hatáskörébe tartozik. Hogy az elnevezésben mégis különbség tétetik, ez csak a pernek tárgyi terjedelmére vezethető vissza. Ha valamely dolognak vagy jognak birtoka a volt birtokostól egészben elvonatik s a birtokháboritás eképen történik : akkor van helye a sommás visszahelyezés címén ismert keresetnek. Ha pedig a dolognak birtoka csak részben háborittatik meg az által, hogy a mesgye rendes helyéről eltávolittatik: akkor a tulajdonképeni mesgyeigazitási per indítandó. De azért mindkét elnevezés alatti per csak a birtok védelmére szolgálhat és épen azért a jogkérdés, vagyis a tulajdonjog iránti kereset sem egyikkel sem másikkal össze nem köttethetik, mint ezt az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-a 1. pontja határozottan rendeli is. Az albiró ur cikke azonban határozottan téves alapból indul ki akkor, midőn azt mondja, hogy : »a sommás visszahelyezési per terület-, jog-, sőt szoros értelemben vett ingóságra is inditható«. Ezen állítás téves volta szembeötlő. A sommás visszahelyezési pernek sem terület, sem jog, sem ingóság nem képezheti tárgyát, hanem a területnek, a jognak, vagy ingóságnak csak a birtoka. És ez nagy különbség. Csak a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási per tárgyának téves definitiojából származhatik ennélfogva az albiró cikkében foglalt azon határozottan téves állítás, hogy a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perek között az volna a lényeges különbség, hogy : »az ( Isiinél nemcsak ingatlanokról, hanem jogokról is lehet szó, mig a másodiknál csakis ingatlanról.« Véleményem szerint, mint már kifejtéin, ingatlanról és jogról sem egyik sem másik keresetnél nem lehet szó, hanem az ingatlannak vagy jognak csak birtokáról, vagyis mindkettőnél csak birtokról. E tekintetben tehát a két kereset között nem lehet semmi különbséget feltalálni. Hasonlóan téves felfogásnak tartom azt is, hogy a hivatkozott cikk szerint: »a mesgyeigazitási per csak a gondatlanságból beállott területkülönbözet helyreállítását célozhatná«. Ha ez állana, akkor ha az egyik szomszéd szándékosan birtokháboritási célból elszántaná a szomszéd földjét s ez által a mesgyét régi helyéről elterelné, nem lehetne mesgyeigazitási perrel jogorvoslást keresni!? De nézzük tovább a kérdést, vájjon alakilag, vagyis az eljárási szabályokat illetőleg mi a különbség a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási per között. E kérdésre ismét csak az a felelet, hogy semmi és ezt 1802 évi XIII. t.-c. és az erre vonatkozó későbbi törvényes intézkedésekből könnyű levezetni. Ezen törvény szerint a határok (mesgyék) megháboritásáról kétféle per származhatik, úgymint a rövidleges határper és használatbeli határper. A különbséget a kettő között a háboritás idejének rövidebb vagy hosszabb tartama határozza meg, a mihez képest a határper vagy rövid útú vagy rendes útú határper lehet, a szerint, a mint a háboritás egy évnél hosszabb, vagy rövidebb tartamú. A cikk szerint mesgyeigazitási pernél: »a sommás birói segély nemcsak egy éven belül, hanem bármikor, tehát még 100 vagy több év múlva is igénybe vehető, erre nézve bármily elévülésre hivatkozás ellent nem állván ?« No én ezen nézetet semmi tekintetben sem oszthatom. A rövidleges mesgyeigazitási pereket ugy az alaki, mint anyagi magánjogunk minden időben megkülönböztette a rendes eljárásra tartozó határperektöl. .i,. országbírói szabályelvek 40. §-a, az 1868 évi L1V. t-c. 93. §-a; az^l877. évi XXII. t.-c. 11. §-a és végre az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-a csak azon mesgyeigazitási pereket vonta el a rendes eljárás illetékessége alól, melveknél az azokhoz feltétlenül megkívánható birtokháboritás egy évnél nem régibb; mig ellenben az egy évnél régibb birtokháboritásra alapitott ügynevezett használati határpereket ugy az orsz. birói .szabályelvek I. r. 34. §-a, mint az 1868. évi LIV. t.-c. 94. §-a és végre az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-a a birtokbiróság hatáskörébe utalta. Határozottan téves tehát azon nézet, hogy a mesgyeigazitási pernél a sommás birói segély bármikor igénybe vehető volna. Minthogy tehát ezek szerint a mesgye-igazitási pernek tárgya is csak birtok lehet és feltétele egy évnél nem régibb birtokháboritás : azt hiszem, nem lehet kétségbe vonni azon elismert magánjogi elv helyességét, hogy a rövidleges határbeli, úgynevezett mesgyeigazitási petékre, a sommás visszahelyezési perekre előirt szabályok minden tekintetben alkalmazandók. A cikk elévülési elméletére azon megjegyzésem van, hogy az, sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási pereknél a dolog természeténél fogva szóba szerintem sem jöhet; de azért a hivatkozott »semmiféle elévülés ellent nem állván« elvet a telekkönyvi intézménynyel életbe léptetett elévülési elmélet lényegesen átalakította s a ki most az elévülésről akar beszélni, annak már ezt is figyelembe kell vennie.