A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

4 A J O Gr. Az itt előadottak után, azt hiszem, nem is kell azon néze­temet külön is nyilvánítani, hogy a felhozott jogesetnél az egri kir. törvényszék kifogástalan jogi alapossággal bírálta el a fen­forgó peres kérdést, midőn a kir. járásbíróság mint kisebb polgári bíróság határozatát megsemmisítette. A megsemmisítő határozat alaposságáról, annak a cikkben kivonatosan közlött indokolása is meggyőzhet min 'enkit. A cikkben leirt tényállás szerint senki sem panaszkodott a felhozott mesgyeigazitási perben birtokháboritásról. Felperes csak a miatt emelt panaszt, hogy az ő földje kevesebb, mint az egész­nek '/5 része, de azt nem állította, hogy tőle foglalt volna valaki és csak okirata, valamint a telekkönyv alapján, tehát a tulajdon­ban foglalt jogosítvány alapján kérte földbirtoka területének kiegészítését. Ezeu kérelem teljesítéséből azután azon anomália keletkezett,hogy a bijrtok védelmére rendelt mesgye­igazitási keresettel a kisebb polgári bíró 9 kataszteri holdnyi földbirtokra vonatkozó, több mint 20 éves békés birtoklást akart felforgatni. Ezen eljárást a törvény­szék természete?en nem helyeselhette, már csak azért sem, mert felperesnek a tőle negyedik szomszéd földjénél nem lehet mes­gyéje; s minthogy így az egész birtok területe peressé tétetett, a mit az egész birtoknak felmérése is igazol, helyesen mondja a törvényszék azt is, hogy a peressé tett terület egy kataszteri hold területet meghalad. Hogy a panaszos mit csinál jogai érvényesítése végett a birtokbiróságnál, azon nem kell a biróságuak aggódni. Ha a pauaszos ügyvédhez fordul s van joga, akkor az ügyvéd majd felvilágositja, hogy nem három, hanem egy perben is meg lehet a vitás kérdést épen ugy oldani, mint a hogy azt az albiró ur megoldani akarta. Hogy azután mennyi költséggel jár ez, azt hiszem, szintén nem tartozik a birói illetékesség és hatáskör kér­désének eldöntéséhez. Hogy hasonló kérdéseket a kir. albiró ur eddig kisebb pol­gári peruton mesgyeigazitási perben döntött el: ez ugy történ­hetett meg, hogy azt, mint mondva van, senki sem neheztelvén, a törvényszéknek nem volt alkalma az eljárást helyes irányba terelni és azt mutatja, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. a jogfejlődést megakasztotta. A kir. törvényszék ítélete nem kétessé, hanem bizonyossá tette, szabályozta a jövőbeni eljárást. Hogy a felhozott és ahoz tartozó jogesetek nem tartoznak a kisebb polgári peres eljárásra: az egészen bizonyos, az semmi tisztázásra nem szorul. E tárgyban véleményem szerint egészen céltalan volt az igazságügyi ministeriumhoz előterjesztést tenni. A törvényszéknek törvényes hatáskörében hozott határozatát közjogi alaptörvényeink szerint az administrativ jogkörrel felruházott igazságügyi minis­terium felül nem bírálhatja és igy a felterjesztésre a dolog ter­mészete szerint csak azon válasz érkezhetik, mint a minő már egyszer érkezeit is : hogy alsó biróság a felettes bíróság rendele­teit és utasításait feltétlenül teljesiteni tartozik. Az utóajánlat kérdéséhez. (Végrehajtási törvény 187. §-a.) Irta: KÁLNAY LÁSZLÓ, kir. tszéki jegyző Székes-Fehéivárolt. K Lange Kálmántól a »Jog« 45. számában megjelent cikkre vonatkozólag szerény véleményemet a következőkben fejtem ki: Igaz ugyan, hogy a végrehajtási törvényben határozott és világos utasítás nem található arra nézve, vájjon a 187. §. szerint beadott utóajánlat alapján elrendelt árverés beszüntetendő-e azon esetre, ha a végrehajtást szenvedett az összes végrehajtatok ki­elégítését igazolván, e miatt ugy ezek, mint az utóajánlattevő, az árverés megtartását nem kívánják ? Mindazonáltal, ha a törvény az utóajánlati árverés miként leendő beszüntetésére nézve nem is intézkedik, a törvény szellemé­ből kifolyólag és a biró bölcs belátása által megállapított és a gyakorlati élet igényeinek megfelelőleg okvetlen kell lenni precis és correct eljárásnak arra nézve, hogy az utóajánlat alapján el­rendelt árverés az összes érdekelt felek hozzájárulása folytán azok együttes közös kérelmére beszüntethető legyen, mert a törvény iutentiója semmiesetre sem lehet azon eljárás, hogy az esetre, ha a végrehajtató és az összes jelzálogos hitelezők kielégittetvén, ezek ugy az utóajánlattevő és a végrehajtást szenvedett sem kivánják az utóajánlati árverés megtartását, az a végrehajtást szenvedett hátrányára és kárára mégis megtartassák, egyedül azért, mert az talán a korábbi árverési vevőnek, kinek egyébiránt néze­tem szerint az utóajánlati árverés megtartását, ha az összes érdekeltek attól elállottak, követelni semmi joga sincsen, mert a korábbi árverés hatályon kivül helyeztetett és bánatpénze vissza­utaltatott, ki csekély áron vette meg az ingatlant, előnyére és hasznára volna, mert árverést csak annak javára lehet és kell tartani, kinek javára és érdekében az árverési hirdetmény ki­bocsáttatott, illetve az árverés elrendeltetett és azért, hogy egy végrehajtási árverési ügyben a beadott utóajánlat alapján az újabb árverés rendeltetett el, ha a végrehajtást szenvedett tartozását teljesen kifizette és az utóajánlattevő az összes érdekeltek bele­egyezésével az árveréstől eláll, ép ugy beszüntethető szerény nézetem szerint az utóajánlati árverés, mint a hogy beszüntethető, 1 esetleg felfüggeszthető végrehajtató kérelmére akármikor az első ízben elrendelt, vagy bármelyik újabb árverés, a két árverés, t. i. az első izben elrendelt, vagy a vevő ellen nem fizetés miatt újabban elrendelt árverés és az utóajánlati árverés beszüntetésére nézve csak annyiban vélek az eljárásnál különbséget tenni, hogy mig az első izben, esetleg újabban elrendelt árverés (visszárverés) az azt kérő jelzálogos hitelező, vagy a végrehajtató kérelmére beszüntetendő, addig az utóajánlati árverést csakis a végrehajtató és az összes jelzálogos hitelezők, ugy az utóajánlattevő és végre­hajtást szenvedett együttes kérelmére vélem beszüntethetönek, a i minthogy nálunk ezen eset is előfordult és annak alapján az | utóajánlati árverés beszüntettetett. Végül cikkíró Lange urnák azon aggályaira nézve, hogy az utóajánlat folytán kibocsátott árverési hirdetmény a végrehajtási törvény 187. §-a szerint csak hatály talanitja, de meg nem semmi­siti az első árverést, a hatálytalanítás pedig még nem meg­semmisítés és az utóajánlati árverés csak folytatása az elsőnek és I az újabb árverési hirdetmény által nem az első árverésen tett ígéretek semmisittetnek meg, hanem a legmagasabb igérettevő javára történt leütés hatálya függesztetik csak fel, e miatt tehát j az utóajánló a végrehajtatónak az árverés felfüggesztésére vonat­kozó kijelentése és a végrehajtást szenvedett hasonkivánsága után nem az egyedüli jogosult a döntő nyilatkozattételre nézve: meg­! jegyzem, hogy azokat épen nem osztom és helyeseknek nem találom, mert az utóajánlat által az árverés ép ugy hatályon kivül [ helyeztetik, mint a hogy az árverés alaki szabálytalanság miatt, előterjesztés vagy fel folyamodás folytán megsemmisíttetik és az I pedig épen nem áll, hogy az utóajánlati árverés beállítása folytán a korábbi árverési vevőnek éledne fel vételi joga, mert az utó­I ajánlat alapján elrendelt árverés alkalmával egyidejűleg a korábbi árverési jogcselekmény hatályon kivül helyeztetik és a vevőnek letett bánatpénze visszautaltatik; a korábbi árverési vevő vételi joga tehát a korábbi árverési jogcselekmény hatályon kivül helye­zése folytán fel nem éledhet többé, mert nem a korábbi árverési vevő érdekében, hanem az utóajánlattevő vagy a saját, vagy a j jelzálogos hitelezők, vagy pedig a végrehajtást szenvedett érdeké­| ben teszi utóajánlatát, illetve magasabb igéretét a korábbi vevő | ellen s ha az ulóajánlattevő felüligéretét az összes érdekeltek I hozzájárulásával visszavonja és ennek alapján az árverés be­I szüntettetik, az által a korábbi árverési vevő, kinek a korábbi I árverési jogcselekmény hatályon kivül helyezése mellett vételi 1 joga megszűnt, jogsérelmet nem szenvedhet, mert ha neki komoly szándéka van az ingatlant megvenni, tegyen szintén utóajánlatot és Ígérjen többet, mint az első utóajánló és akkor az ő magasabb j ajánlata jön figyelembe, ha pedig nincs komoly szándéka az ingatlant jó áron megvenni, oly jogcselekményt, mely a hitelezők és végrehajtást szenvedett károsításával potom áron juttatná a vevőt az ingatlan birtokába, a törvény intentiója nem lehet pártfogolni. Midőn Lange K, ur cikkére vonatkozólag fenti fejtegetéseimet már megírtam, olvastam a »J o g« 47. számában Karácsony I albiró ur cikkét, melyben az utóajánlati árverés mikénti be­szüntetéséről előadja, hogy a tekintetes budapesti kir. itélő tábla IV. polg. tanácsának határozata szerint, »midőn az utóajánlat el­fogadása esetén a végrehajtást szenvedett a végrehajtató köve­j teléseit és járulékait az utóajánlat folytán elrendelt újabb árverés I megtartása előtt teljesen kifizette, az árverés felfüggesztendő«, sőt ezen túlmenve, a cikkíró albiró ur azon véleményét nyilvánítja, hogy az árverést kérő és csatlakozóknak az új árverést akkor is I van joguk megszüntettetni, ha a követeléseket a végrehajtást j szenvedett nem is fizette ki, ha csak az utóbbi árverés meg­tartását maga nem kívánja, mert fentebb levezettetett az, hogy az I utóajánlónak jogai nincsenek az árverés megtartásához, már pedig sem az árverést kérő és a csatlakozók nem károsodhatnak, ha tehát ezek az új árverés költségeit viselik és az árverést be­| szüntetik, csak saját érdekükben cselekesznek, melyben a biróság nincs hivatva határozni. Miután a fentiekkel ellenkező nézetben vagyok és miután az utóajánlat, mint újabb és magasabb árverési ígéret (felül­igéret) jogi természete, kötelező ereje az általa szerzett vételi jogra nézve egészen eltérő felfogással birok, bátor vagyok ezen nézetem ugy elméletileg a törvény helyes magyarázata által, mint a gyakorlati életből merített tapasztalásból a következőkben indokolni: Nézetem szerint az utóajánlat alapján elrendelt árverés tekintettel arra, hogy a törvény 187. §-a szerint az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül akkor is kötelező, ha az ár­verésre meg nem jelent; ha tehát nálánál magasabb ' ígéret nem tétetett, az ingatlan általa megvettnek jelentetik ki: a végre­hajtató, esetleg végrehajtatok és a végrehajtást szenvedett előzőleg beadott egyoldalú kérvényére, vagy az árverés megkezdése előtt j a kiküldöttnél nyilvánított kérelmére be nem szüntethető, mert az utóajánlattevő a végrehajtatok és végrehajtást szenvedett'előnyére tett és elfogadott utóajánlata által a 187. §. szerint oly vételi jogot szerzett a kérdéses ingatlanra és egyidejűleg kötelezettséget is vállalt annak megvételére, mely jogától őt egyrészről a végre­hajtatok, a végrehajtást szenvedő egyetértőleg meg nem foszt­hatják — ha csak önként arról le nem mond — másrészről az | elvállalt kötelezettség alul csak akkor szabadulhat — ha ugyan ö i

Next

/
Thumbnails
Contents