A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - Kit terhel a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége? - Nyomdászok magánjogi felelőssége Olaszországban

A. JOG 109 biroi értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvényszabályok anyagi magán részének h §-a szerint a magyar polgári anyagi magán törvények visszaállíttatnak... igényelt pótlékokkal ; ugyanis a 10. §. a sommás visszahelyezési keresetekre nézve az illetőséget a s lolgabirókra is kiterjeszti, a s. szóbeli perekben a birtokon kivüli felebbvitelre nézve az 1848-ig fennállott törvények változatlanul hagyatnak, vagyis érvényben hagyottnak vélelmezendő, hogy sommás visszahelyezési perek csak birtokon kivül felebbezhetök. Igaz azonban, hogy az 1868 : L1V. t.-c. 287. §-a általános ságban mondja, hogy az Ítélet ellen törvényes időben beadott felebbezés a végrehajtásra nézve halasztó hatálylyal bír s az 1881 : L1X. t.-c. 36. §-a szerint is a felebbezés a végrehajtásra nézve rendszerint felfüggesztő hatálylyal bir, a mennyiben a :17. §. szerinti esetek nem forognak fenn. Az most már a kérdés, hogy ezen az eljárásra vonatkozó törvények az anyagi törvényt hallgatag hatályon kivül helyezték-e ? Nézetem szerint: nem. Ugyanis, ha ez utóbbi törvények az 1807 : Xlll. törvénycikkben foglaltakat hatályon kivül akarták volna helyezni, ezt csakis világos és határozott szavakkal tehették volna, annál is inkább, mert e törvények a mai napig is fennállanak és az anyagi igazságszolgáltatás alapját képezik ; de ha abból az ítélet végrehajthatóságára vonatkozó intézkedés kivétetik, az egész semmi egyéb, mint írott malaszt, annak sem értelme, sem hatálya nincs s egyáltalában azon cél, mely általa eléretni kívántatott, még csak mégsem közelíthető. Például: valaki szőlőmből szeptember végén kiver s azt elfoglalja épen szüret előtt. Én igazolom, hogy egy évet meghaladó békés birtoklásában vagyok a szőlőnek s az Ítélet reám nézve kedvező, Mit értem el vele, ha az megfelebbezve, jóllehet helybenhagyólag, a másodbiróságtól 6—10 hónap múlva érkezik le? Es számtalan másféle eset is van. Ezen alapokon szükségesnek látszik a sommás visszahelyezési pereknél az Ítélet birtokon kivüli felebbezésének kimondása. Ugy, de erre nézve a tettes 11-od bíróság ellenkező elvi jelentőségű határozatot emel érvényre. Ugyanis a felebbezésnek a birtokon kivüli megengedésére vonatkozó rendelkező részt az 1SS1 : L1X. t.-c. 30. §-nak o) pontja alapján megsemmisíti azért, mert a 37. §-ban, hogy az ily természetű ügyek végrehajthatók lennének, a felebbezésre való tekintet nélkül, benn nem foglaltatik. Meggyőződésem szerint ezen elvi álláspont jogos érdekekbe ütközik, mert első sorban az anyagi törvény irja és szabja meg a sommás visszahelyezés lényegét s e szerint az ítélet és annak végrehajthatósága oly szoros összefüggésben van, hogy egyik a másik nélkül értéktelen s miután az országbíró értekezlet ezen anyagi törvényt épségben fentartotta, az ily ügyekben hozott marasztaló ítéletek feltétlen kell. hogy végrehajthatók legyenek, De ha ugy vesszük is az 1881: LIX. t.-c. 37. §-át, hogy ez minden előző intézkedést feltétlen hatályon kivül helyez, még ha a törvénykezés anyagi részére vonatkoznék is, akkor sem nyújthat ezen elvi álláspont teljes megnyugvást, mert a sommás visszalyezés által a legtöbb esetben 10Ö frt értékű ingóság a per tárgyát nem képezi, miután maga az ingatlan ilynemű per tárgyát nem képezheti s nagyobb értékű használatról is legtöbb esetben nem lehet szó. Ezen szakasz szerint is lehetnek oly sommás visszahelyezési esetek, hogy az ítélet felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható lenne. Mi azonban az eljárást csak komplikálná. Végül különbség látszik fenforogni a jelen rendelkezések közt azért is, mert a visszahelyezési perekben a felebbezés birtokon kivül engedtetik meg, mig az 1881 : LIX. t.-c. szerint bizonyos ítéletek a felebbezésre való tekintet nélkül hajthatók végre. Az előadottak szerint azon meggyőződés emelkedett nálam érvényre, hogy az 1877 : XXII. t.-c. szerinti eljárás alá nem tartozó sommás visszahelyezési marasztaló ítéletek szükség, hogy birtokon kivül legyenek felebbezhetök, igy tétetnék az anyagi törvénynek elég. Kit terhel a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége? Irta : Dr. MOLXÁR J., ügy véd, Nagy-Kanizsán. Becses lapjuk ez évi 5 ik számában dr. Eeszlényi Imre győri collega ur e cím alatt egy cikket közöl, a melyre az eszmecserét megindittatni kívánja. Minthogy a kifejtett nézetével nem értek egyet, de minthogy másrészről a mindennapi jogéletünkben e kérdést raegvitatandónak tartom, azért legyen megengedve a tisztelt kartárs ur cikkére következő nézetemet kifejezni. A törvénykezési gyakorlatunk a törvénytelen gyermek tartása iránti kötelezettségnél azon helyes elvből indul ki, hogy csakis a gyámoltalan és ártatlan gyermek életére és fentartására gond fordittassék. A természetes atya kötelezettségét tehát erre való tekintettel tartja szükségesnek megállapítani és az elv követésénél nemcsak jogszerűen, de mqraliter is helyesen jár el. Igaz ugyan, hogy a morális kötelezettség a jogi életben jogi kötelezettséget nem állapit meg, morális kötelezettségénél fogva tehát, mit tisztelt kartárs ur hangoztat, bíróilag kötelezettséget valakire róni nem lehet. Az I erkölcsi kötelezettségnek a jogi kötelezettségbe való bevonásáról tehát szó sem lehet s igy ez oldalról a törvénytelen nemzést, vagyis a tartási kötelezettséget megelőző momentumok teljesen a í birói cognitiótól távolmaradnak. De mert e momentumot t. kartárs ur érintette és mert ez oldalról is szerény nézetem ellentétes, ehhez is bátor vagyok hozzászólni. A törvénytelen gyermektartás kötelezettségének birói megállapításánál a biró azon befejezett tény fölött Ítélkezik, minő bizonyítékok azok, a melyekkel a tartás kötelezettsége igazoltassék ? I A. bizonyítási eljárás tehát a közösülési tény körül foroghat csak, í de seramiesetre az azt vezető indokra. Midőn a törvénykezési praxisunk ezen álláspontot egyformán elfogadja, azon helyes tendenciából indul ki, hogy a törvénytelen nemzésnél az anya saját cselekvénye folytán ép ugy jogilag felelősségre vonandó, mint a természetes apa szintén saját cselekménye folytán. Ezen helyes irány abban nyer kifejezést is, hogy ugy az anya, mint a természetes apa kölcsönösen és egyformán tartoznak a : gyermektartástól gondoskodni. Nem lehet tehát jogilag tekintettel | a bíróság arra, vájjon minő Ígéret történt a férfi részéről a közösü[ lés megtörténtére, nem már azért, mert a nő teljesen szabad akarattal és belátással bir annak megitélhetésére, vájjon a csábító eszközöknek engedjen-e és minthogy az Ígéret mellett sem lelki, sem testi kényszer nem gyakoroltatik, leltétlenül érvényesül azon elv : volenti non lit injuria. Nem értek egyet tehát azon distinc| tiókban, miket t. kartárs ur tesz, hogy a férfi házassági Ígéretnél fogva csupán azt terhelje a gyermektartás, holott a gyógykezelést és gyermekágy körüli költség közösen viseltessék. De nem tartom következetesnek sem, mert ha a házassági Ígéret folytán ejtetett teherbe a nő és cikkező ur álláspontját elfogadnám, ugy azt kellene mondani, hogy a férfi teljesen egyedül viselje az általuk közös akarattal teremtett viszonynak következményeit. Helyesnek és igazoltabbnak tartom tehát a törvénykezés eddjgi praxisát, mely csakis a szorosan apaság körüli bizonyításának eljárására szorítkozva, kimondja a tartási kötelezettséget. De kitűnik e helyes irány cikkező kartárs ur azon distínguált esetnél, midőn a természetes apa kötelezettségét erőszakos nemi közösülésnél fejtegeti. Az erőszakos nemi közösülés magánjogi következményei büntető uton a teljes kártérítéssel állapittatnak meg. Az erőszakos nemi közösülésnek vagy vannak, vagy nincse| nek jogi következményei, ha az erőszakoskodó a nőt nem veszi el, kit közösülésre kényszeritett, ugy természetesen csakis bíróilag lehet a kötelezettséget megállapítani, de mert az erőszakosság hivatalból üldözendő, mihelyt ily jelentés tétetik, ugy ez a büntető bíróság hatáskörébe vágó és teljes következményeivel elitélendő dologgá lesz. Vitás tehát az a kérdés, hogy mely következmények I terhelik ez esetben az erőszakoskodó természetes apát, nem lehet, j minthogy e tekintetben a bűnügyi törvénykezési praxisunk kimondja már praejudiciumként az összes magánjogi kötelezett' ségeket. De erkölcsi szempontból sem szabadna a nemzésre vezető indokot szóba hozni. Elvitázhatlan tény az, hogy az a nő, a ki a szerelemre érett, az érett arra is, hogy a közösülés következményeiről kellő felfogással birjon. Olyan szemérmetlen szerelmes nő j pedig, ki szerelme dacára a nemzés következményeiről kellő (clvilágosultsággal nem birna, olyan lélektanilag nem képzelhető. Ha a nő csupán házassági Ígéret mellett odaadja ártatlan\ ságát, ugy kettőt fel kell tételezni, t. i. vagy könnyelműséggel teszi ezt és ekkor moraliter eléggé vétkes, hogy legfőbb női eré( nyével igy bánik, vagy pedig számítással teszi és ekkor nem a J nő csík áldozatul a férfi csábjainak, hanem a férfi a nő csalárd tervének. Erkölcsileg tehát sem a könnyelműségnek, sem a csalárd eljárásnak jutalomdíj nem járhat, mert a birói székről ily jutalomdíj osztogatása ép erkölcsellenes eljárás lenne. Ausztria és külföld. Nyomdászok magánjogi felelőssége Olaszországban. Nem csekély feltűnést, mondjuk ki ross/.alást idézett elő az olasz bíróságoknak (Bresciában) egy ítélete, mely a nyomdászok magánjogi felelősségére s kártérítési kötelezettségére vonatkozott. Egy olasz lapban, mely a M o n d o v i fivérek nyomdájában készült, cikkek jelentek meg, melyek rágalmazó ' tartalmuk folytán bizonyos G h i n o s i t becsületében s hitelében erőseu megsértették, miért is ez a nyomdászt polgárjogi uton felelősségre vonta. A bíróság kimondotta, miszerint valamely hirlap nyomdásza, habár annak nem lenne sem tulajdonosa, sem igazgatója, sem szerkesztője, polgárjogi felelősséggel tartozik azon kárért, melyet az általa nyomtatott újságba iktatott rágalmazó cikkek által egy harmadiknak okozott. Az olasz bíróság ily esetben igazi quasi-delicturaot látott fenforogni. Mert nevezett nyomdász az elismerten rágalmazó cikkek kinyomatását eszközölvén, hozzájárult azon tilos s káros cselekmény elkövetéséhez, mely a panaszos Ghinosit hitele s becsületében megtámadta. Igy ő hozzájárult legalább is az erkölcsi sérelem előidézéséhez. Vétkesnek tekintendő meggondolatlanságáért és mert közreműködését meg nem tagadta. Hasztalan hivatkozik a hirlap tulajdonosával kötött szerződésére, melynek tartalma szerint, a lap szerkesztésére nézve egészen idegennek veendő, szorítkozván kizárólag a lap kinyoma-