A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - A sommás visszahelyezési perekben hozott elsőbirósági marasztaló ítéletek végrehajthatók-e?

10S A JOG. mutatta, a javaslat igy szövegezi: »ha a tolvaj a lopás elkövetése- I kor fegyverrel, azaz veszélyes bántalmazási eszközzel volt ellátva, habár* stb. Ugy hiszszük, hogy ezen hozzátétel merőben : fölösleges, mert minden fegyver veszélyes »bántalmazási« esz- I köz és minden veszélyes bántalmazási eszköz fegyver. Azután az a »bántalmazási eszköz« kifejezés határozottan nem magyar és Hazafi-Veray János »raegrovási kaland« féle mondására emlékeztet. Ha már valami magyarázat szükséges volna, akkor tán ! helyesebb ez: »azaz veszélyes támadásra alkalmas eszközzel« stb. »Ezen szakasz nem alkalmazandó — mondja továbbá a törvényjavaslat e) pontjának 2-ik bekezdése — ha bebizonyul, hogy a fegyver csak véletlenül, vagy a lopással egybe nem függő célból volt a tolvajnál«. Az előbbeni intézkedésnek ezen új kiegészítése már sokkal szükségesebb, mint a fenti magyarázat, mert ha a törvény azt mondja, hogy csupán maga a fegyverviselés, midőn a fegyvert nem is használta, sőt nem is mutatta a tolvaj, minősített lopást involvál; akkor igazságtalanság elkerülése végett okvetlenül külön ki kell emelni, hogy azonban, ha a fegyver csak véletlenül, vagy a lopással össze nem függő célból volt nála, ez terhére be ne számittassék. II. A büntetés kimérésére nézve az új 340. §-ban a minősített lopások eseteiben annyiban tér el mindenekelőtt a javaslat a codextől, hogy ez az épületekben, bekerített helyeken vagy hajón, betörés vagy bemászás, zár, vagy a megőrzésre szol- i gáló egyéb készület feltörése által elkövetett lopást is öt évig terjedhető fegyházzal sujtandónak, mig ellenben a javaslat az ily módon elkövetetteket csak öt évig terjedhető börtönnel mondja megfenyitendőnek, mint az ötven forint értéken felüli nem minősített lopás bűntényét. A többi minősitett eseteknél azonban, melyek a régi 336. §. 4., ő. és 6. pontjai, a javaslatban pedig 5., 6. és 7. pontjai alatt felsorolvák, valamint a változatlanul megmaradt 338. §-ban, mely arról szól, hogy bűntettet képez a lopás a dolog értékére való tekintet nélkül, ha oly egyén követte el, ki rablás, zsarolás, lopás vagy orgazdaság büntette [ vagy vétsége miatt már két ízben volt megbüntetve, a javaslat | is, mint a codex, 5 évig terjedhető fegyházbüntetés alkalmazását < rendeli, végül midőn közhivatalnok, közhivatali jellege felhasználásával követ el lopást, mely esetben a codex csak börtönt rendel alkalmazni. A betörés, bemászás, zárfeltörés stb. által elkövetett lopásnak enyhébb büntetési nemmel való sujtása racionális ! és az osztó igazságnak megfelelőbb, mint az eddigi. Az, ki csata, tűzvész vagy más közveszély színhelyén vagy tolvajszövetséget létesítve, vagy ki, mint közhivatalnok, hivatali jellegét felhasználva követ el lopást, mindenesetre súlyosabb büntetést érdemel, mint az, ki mint magánegyén, vagy magánházba, habár betörve vagy bemászva követi el, mert ez utóbbi utóvégre is csak magánérdekeket sért és tette által szűkebb körben támadja meg a jogrendet, mig az előbbeni tágabb körű, vakmerőbb jogsértést követ el. A iavaslat 340. §-át jelölt 3-ik bekezdése azután ama teljesen új intézkedést tartalmazza, hogy t i z évig terjedhető fegyházzal büntettetik a lopás, ha az ellopott dolog értéke kétezer forintoc meghalad és a cselekmény, tekintet nélkül az ellopott dolog értékére is büntettet képez, továbbá a 338. §. esetében (t. i. ha a tettes már két ízben rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság bűntette miatt meg volt büntetve), ha az előző büntetés rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság bűntette miatt szabatott ki és a tettes újabb cselekménye a visszaesésen kivül, más körülménynél fogva is a lopás bűntettét állapítja meg. Ezen új intézkedés egyszerűen annyit jelent, hogy 10 évig terjedhető fogházzal akkor büntetendő a I lopás, ha nemcsak azon eset forog fenn, hogy az ellopott tárgy értéke több mint kétezer forint, hanem ha ezen felül) a lopás különben is minősitett, azaz a nagy 2,000 frtot felül- ' haladó értéken kivül még betörés, bemászás, álkulcs használata, éjjeli belopódzás vagy elrejtőzés stb. útján történt; a 338. §. esetén pedig, ha a tettes nemcsak a lopáshoz hasonló bűntettben már kétszer el volt Ítélve, de midőn harmadszor lop, ezen lopás ' azonkívül ugy is még minősitett, azaz betöréses stb. Ennek az intézkedésnek is meg van a maga észszerű alapja és benső igazsága, mert midőn valaki például egy ékszerboltba be'ör és onnét kétezer forinton felüli ékszereket visz el, vagy például egy bankból Wertheimszekrényt emel el több ezernyi forint értéktartalommal: az mégis csak valamivel súlyosabb büntetést érdemel, mint az, ki például álkulcs segítségével egy szekrényt kinyit s abból esetleg egy, csak 5 forint értékű kopott nadrágot emel el, pedig ez esetleg 5 évig terjedhető fegyházzal i büntethető a codex szerint. A javaslat azon intézkedései tehát, melyek a kisebb jogsértést involváló, de mégis már minősitett lopásokra csak öt évig terjedhető börtönt, a közveszélyesekre öt évig terjedhető fegyházat, azokra pedig, hol a közveszélyességgel vagy visszaeséssel a tetemes érték is párosul, tiz esztendeig terjedhető fegyházbüntetést rendelnek: lehetővé teszik az ítélkező bíráknak, hogy könnyebben arányosíthatja a büntetés kimérését a tett minőségéhez, mi a lopásról szóló mostani szakaszok mellett a gyakorlatban nem volt mindig lehetséges. Kár csak az, hogy mint már fentebb említettem, a bemászás által elkövetett lopásra nézve nem történt | meo- az igazságosabb arány helyreállítása, hogy tehát a sokszor pajkosságból elcsent egy fürt szőlő miatt, ha ezért kerítésen átmászott a tettes, ép oly aránytalanul fog a biro büntethetni, mint eddig. . A lopásra vonatkozó egyéb újításai a javaslatnak, lényegtelenek. Nemcsak házastársak, le- vagy fölmenő rokonok, testvérek vagy közös háztartásban élő rokonok közt elkövetett lopásokra nézve javasolja azt, hogy csupán a sértett fél indítványára legyen megindítható az eljárás, hanem a sógorok köztiekre is. Erre nézve igy szól a javaslat: »Ha a lopás házastársak, fel- vagy lemenő ágbeli rokonok, vagy sógorok, testvérek vagy közös háztartásban élő más rokonok- vagy sógorok közt követtetik eh< stb. A »vagy sógorok« kétszeri, egymásután történt kiírása itt tökéletesen felesleges, mert ha sógorok között^ elkövetett lopás egyáltalán csak magáninditváuyra üldözhető, akkor magától értetődik, hogy annál inkább csak erre üldözhető, ha n e racsa k sógorok, hanem még azonkivül közös háztartásban is élnek, mert hiszen a 343. §. szerint, még az egészen idegen ellen is addig, mig közös háztartásban él a meglopottal, csak a ház fejének, vagy a sértett félnek indítványára tehető folyamatba a bűnvádi eljárás. 2. A sikkasztás r a nézve a javaslat csak egyetlen egy módosítást tartalmaz, azt, mit a lopásnál is, t. i. hogy több sikkasztás vétsége alkalmával elsikkasztott dolgok érteke összeszámítandó s a mennyiben az összes érték száz forintot meghalad, ezen összes vétségek helyett egy sikkasztás bűntette állapítandó meg. 3. A csalás fogalmát ugy adja a javaslat, mint a codex, csak két szó hozzácsatolásával, t. i. . . . »a ki valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt és ez által annak vagy másnak vagyoni kárt okoz.« Tehát nemcsak ha annak okoz vagyoni kárt, kit közvetlenül tévedésbe ejtett, hanem ha ez által közvetve másnak vagyoni kárt okoz, az is csal. Hogy ezen, a codex eredeti szövegéhez hozzáillesztett két szó horderejét kellőleg mérlegelhessük: alkalmazzuk egy gyakorlati példára. A. azt adja elő B.-nek, hogy ő báró, vannak jószágai, adjon neki kölcsön 1,000 frtot. Mindebből egy szó sem igaz. B. hajlandó lenne a kölcsönt megadni, de nekie nincs pénze. Ezzel elmarad a dolog. Egy-két hét múlva B., ki csak azért nem adott A.-nak pénzt, mert nem volt miből, elmegy C.-hez és figyelmezteti e geseftre, előadván neki a tényállást ugy, mint azt A. neki hazudta. C, ki örül a jó geseftnek odasiet A.-hoz és felajánlja neki a kölcsönt, ez elfogadja, elkölt, a pénzt s egy-két hét múlva kiderül, hogy A. sem nem bárói sem jószágai nincsenek. Ez esetben A. magának jogtalan vagyoni hasznot szerzendő, B.-t ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette, hogy ez által pénzhez jusson, mi csak azért nem sikerült, mert A.-nak nem volt pénze. De n e m ejtette tévedésbe C-t, mert vele arról, hogy ő báró és jószágai vannak, nem is beszélt, csak elfogadta a neki ajánlott kölcsönt. Bizonyos azonban, hogy C-nek, tehát másnak és nem magának a tévedésbe ejtettnek okozott ez által vagyoni kárt, mert hisz C, a B. által nekie A.-róI elmondott mese alapján ajánlotta a kölcsönt. Tehát B.-t tévedésbe ejtve, C-nek, másnak okozott vagyoni kárt. A javaslat módosítása szerint A. ez esetben is csalást követett el és pedig C-n, mert B. nem is emel panaszt, pedig tényleg C-t nem csalta meg, mert ez, mikor neki a pénzt ajánlotta, nem is beszélt róla, miszerint ezt B.-nek abbeli referádája alapján teszi, hogy báróval és nagy jószágok tulajdonosával van dolga, A. maga pedig sem akkor, sem máskor ezekről C-nek nem szólott. Ezen minden nap előfordulható gyakorlati példából látható, hogy a csalás fogalmának ilynemű kibővítése, mint az ajánlott »vagy másnak« hozzátétel, egyáltalában nem állja ki a kritikát és sok igaztalan elitélésre adhat alkalmat. De szükségtelen is, mert a ki, ha nem is a félrevezetettnek magának, de ez által tudva és akarva másnak okoz vagyoni kárt: az a codex fogalommeghatározása alapján is büntethető. A sommás visszahelyezési perekben hozott elsőbirósági marasztaló ítéletek végrehajthatók-e ? Irta : UJSZASZI GYULA kir. aljárásbiró, Gyöngyösön. Mielőtt a kérdésre a válasz megadható lenne, szükséges a sommás visszahelyezésre vonatkozó anyagi törvény ide vonatkozó intézkedéseinek átnézése. Ez irányban anyagi törvényeink legtöbb és kimerítőbb intézkedéseket tartalmaznak; különösen az 1802: XXII.. és 1807 : XIII. t.-c. hol meghatározva és körülírva van ugy a sommás visszahelyezés lényege, mint annak mikénti érvényesíthetése is. A jog kérdésébe, vagyis, hogy kié a jószág vagy kit illet a tulajdon, bocsátkozni nem lehet; a bizonyítás az egyéves használat és annak megháboritása ténye körűi forog s hogy a kérelem a háboritástól egy év alatt előterjesztessék.0 Ezen törvény intentiója tehát, hogy egy éves békés birtoklás igazolása esetén a sértett, illetve megháborított, a birtoklásba, melyben háborítva lett, visszahelyeztessék, még pedig ugy, hogy a foglalócsak birtokon kivül élhet felebbezéssel, — s hogy a ícérdes egyszerüsittessék, jogkérdés, a jó-, esetleg rosszhiszeműség e pernél nem tárgyalható. Ezen törvénynek a maga teljes épségében van értelme s a léinek csakis igy szolgálhat oltalmul és biztosítékul. Az ország-