A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 14. szám - A büntetőtörvénykönyv módositása. 1. [r.]

A pedig szükség van reá, ezt mindenki tapasztalhatta, sokszor ön- | magán, de leginkább — a kik hagyatéki ügyekkel foglalkoznak — | másokon. Mi szüksége van a bíróságoknak ezekre a százalék- I levelekre, a mikor már meggyőződött arról, hogy az illeték tényleg be lett fizetve? Azt hiszem, semmi. így tehát azon kérdés rendeletileg szabályozandó lenne, hogy a százaléklevelek az illető j tulajdonosaiknak adassanak vissza; vagy pedig, miután e tekintet- I ben a kir. adóhivatalok ugy is megkérdeztetnek, hogy be lett-e fizetve az illeték, legcélszerűbb lenne a felektől a százalékleveleket egyáltalában nem is követelni. Vajha ezen itten megpendített kérdések az illető köröknél visszhangra találnának, mivel ezeket -nemcsak a közérdek kívánja, de a bíróságok tetemes terhein is nagyot könnyítene. A büntetőtörvény módosítása. ívta: Dr. BATTASZEKI LAJOS, budapesti ügyvéd. [. Meddő dolog volna most arról vitatkozni, vájjon célirányos-e egy kodifikált törvényt rövid úton módosítani ? Meddő azért, mivel legalább is annyi okot fel lehet hozni a módosítás célszerűsége mellett, mint ellene s meddő különösen azért, mivel e módosítás törvényjavaslat alakjában tényleg már előttünk van, mi tanúsága annak, hogy az igazságügyi kormány — mely bizonyára lelkiismeretesen fontolta meg a módosítás mellett és ellene szóló érveket — eltökéllett szándéka igenis keresztülvinni azt. A szőrszálhasogató elvi harcot arról tehát, vájjon egyáltalán célirányos-e a módosítás vagy nem, teljesen mellőzni lehet az ügy jelenlegi stádiumában, mert befejezett ténynyel állunk szemben Csupán arról kockáztatunk tehát néhány észrevételt, vájjon a törvényjavaslat maga jó-e és képes-e megvalósítani a maga elé tűzött célt? Erre a kérdésre azt felelhetjük, hogy nagyban és egészben véve: igenis képes erre. A törvényjavaslat a büutetőtörvénykönyvnek a lopás, ! sikkasztás és csalásra vonatkozó résznek határozmánvait módosítja ;az önbíráskodásra és a határ- és felmérési l jelek megrongálása, megsemmisítésére vonatkozólag pedig egészen új büntetőjogi szabályokat teremt. 1. Büntetötörvénykönyvünk 333 —343. §-ai tárgyalják a lopás vétségét és bűntettét. 1 A törvényjavaslat mindenekelőtt módosítja a 335. §-t, mely azt rendeli, hogy innak meghatározása végett, vájjon büntettet vagy vétséget képez-e a lopás : mindazon dolgok értéke egybefoglalandó, melyeket ugyanazon tettes, bár több külön lopás alkalmával ellopott vagy ellopni megkisérlett, vagy melyeknek ellopásában részes volt. A 335. §-ra vonatkozó módosítás pedig azt tartalmazza, hogy a dolgok értéke, melyeket ugyanazon személy több lopás J vétsége alkalmával ellopott, ellopui megkísérelt, vagy melyeknek ellopásában részes volt, összeszámítandó s a mennyiben az együttes érték ötven forintot meghalad, ezen összes vétségek helyett e g y lopás bűntette állapítandó meg. E módosítás tehát seramiféle új, lényeges elvi újítást nem tartalmaz, csak világosabban fejezi ki azt, mit a régi szakasz is mond. mert az is rendeli, hogy több lopás vétsége nem képezi feltétlenül a lopás vétségének halmazatát, hanem a habár külön lopás alkalmával ellopott tárgyak értéke összeszámítandó és a i szerint határozandó meg, vájjon bűntettet vagy vétséget képez-e ? Csak azt nem mondja ki világosan a régi szakasz, hogy tehát ha a több lopás vétségéből összeszámított érték 50 frtot felülhalad, ezek együtt egy bűntettet képeznek, azonban itt sem érthető más, sőt az indokok tisztán ugy is magyarázzák. Mindazonáltal nem ártott, sőt egyenesen szükséges volt ezt magában a törvényben minden félreértést kizárólag praecizirozni, mert tény, hogy e tekintetben nem egészen szabatos a régi szakasz, a törvényindokolása pedig a törvényt alkalmazó, teendőkkel elkalmozott bíróság figyelmét el is kerülheti. Fontos, lényeges módosítást tartalmaz azonban némelv tekintetben a törvényjavaslat azon része, mely a régi 336. §. 3. és 4-ik pontja helyett más szövegezést állapit meg. A codex 336. Sj-ának 3. pontja az értékre való tekintet nélkül, tehát a legcsekélyebb értéknél is, bűnténynek qualifikálja a lopást, ha épületben, bekerített helyen, vagy hajón követtetik el, a hová a tolvaj betörés vagy b e m á s z á s által jutott. Ezen pont számtalan esetben azon anomáliára vezetett a gyakorlatban, hogy pl. azt, ki egynéhány lábnyi magas kerítésen átmászott és néhány krajcár értékű gyümölcsöt, vagy esetleg néhány rózsát lopott, inkább pajkosságból vagy nyalánkságból, mint megkárositási vagy gazdagodási szándékból: a lopás bűntettében mondták ki bűnösnek s mivel erre a törvény fegyházbüntetést rendel, a fegyházbüntetés legrövidebb tartama pedig a codex 22. §-a szerint két év s ez mégis kissé sok lett volna, a 92. §. alkalmazásával legkevesebb hat havi börtönre ítélték, mi a jogi közérzületet még mindig meglehetősen és méltán bántotta. A törvényjavaslat most e rendelkezés elején azt mondja : »hová a tolvaj betörés, b e m á s z á s á 11 a I, hamis, lopott vagy; rejtekéből elővett kulcs felhasználásával j u t o 11.« 1 107 Ezen részében tehát a bemászás által elkövetett tolvajlást, minden bővebb magyarázat nélkül továbbra is bűnténynek qualifikálja, mert az új hozzátétel: »hamis, lopott, vagy rejtekéből elővett kulcs felhasználásával*, a bemászásnak nem lehet közelebbi körülírása, a mennyiben bemászáshoz hamis vagy lopott kulcs nem kell, hanem csak egy kis gimnasztika. Ez tehát oly hozzátétel, mely új esetet statuál, t i. azt, hogy az a tolvaj is követ el minősített lopást az értékre való tekintet nélkül, ki a lopott tárgy elvitele céljából »hamis, lopott vagy rejtekéből elővett kulcsot hasznák arra, hogy az épületbe, bekerített helyre jusson be, h a nem is tört fel semmit, ha nem is mászott be. S igy a fent hangoztatott anomálián — a codex legérezhetöbb hiányán — segítve nincsen és esetleg 2 — 3 rózsának bemászás által történt elvitele ezentúl is bűntény lesz és csak annyiban módosult, hogy öt évig terjedhető fegyház helyett, öt évig terjedhető börtön alkalmazható e szerint is, mi a bemászás által elkövetett lopás némely eseteiben még mindig aránytalan büntetés, különösen mivel legalább jelenlegi börtönrendszerünknél, fegyház és börtön között alig létezik lényegesebb különbség a gyakorlatban. A codex ezen pontja továbbá még azt minősiti az ellopott tárgy értékére való tekintet nélkül lopásnak, »ha a lopás céljából zár, vagy a megőrzésre szolgáló egyéb készület feltöretett«. Ezen részét a 336. §. 3-ik pontjának igy bővíti a törvényjavaslat: »a hol (a tolvaj) a lopás elkövetése, vagy a lopott tárgy e 1vitele céljából zárt, vagy megőrzésre szolgáló más szilárd készületet feltört, hamis, lopott, vagy rejtekből elővett kulcscsal felnyitott, vagy az elvitel más tárgyi akadályát nagy erőkif ejtéssel legyőzte«. Mi a régi rendelkezéssel egybekötve, röviden azt jelenti, hogy ha a tolvaj nem is tör be ajtót, ablakot, hanem odajutván akár a legrendesebb, legtermészetesebb uton is a tett színhelyére, ott például egy gyenge fadobozt tör szét és abból vesz ki egy néhány forintot érő tárgyat, akkor nem követ el minősített lopást, de ha például egy vasszekrényt fel feszit, vagy álkulcscsal, vagy a hozzá való, de a tárgyat tartalmazó készülékben bent nem lévő, hanem rejtett helyről elővett kulcscsal nyitja ki, a lopás bűntettét követi el, ha az ellopott tárgy akár csak néhány krajcár értékű is. Ez már lényeges módosítás, inert a főkülönbség a régi és az új rendelkezés közt abban van, hogy ott bármily készület, itt azonban csak szilárd készület feltörése minősíttetik bűnténynek bármily csekély érték mellett, továbbá, hogy a codexben a rejtekéből elővett kulcscsal való tolvajlás az elvitel »más tárgyi akadályának nagy erőkifejtéssel való legyőzéséről*' egyáltalában szó sincsen. Míg tehát a törvényjavaslat egyrészt a régi törvény határozatait enyhíti, a mennyiben csak szilárd tárgyak feltörését minősíti minden körülmények közt az értékre való tekintet nélkül bűnténynek: addig másrészt bőviti és s z i g o r i t j a is, amennyiben az ellopott tárgyat tartalmazó készüléknek a saját kulcsával való felnyitását is bűnténynek minősíti, ha e saját kulcs nem volt bent a zárban, hanem ha rejtekhelyről elővette a tolvaj, vagy ha máskép nagy erőkifejtést kellett alkalmaznia, hogy a tárgyal elvihesse. A régi és új szöveg egyszerű összehasonlításából látható, hogy az utóbbi inkább felel meg a benső igazságnak és különösen a gyakorlati élet követelményeinek. Csak ama legutolsó kifejezéssel, »vagy az elvitel más tárgyi akadályát* nagy erőkifejtéssel legyőzte, nem vagyunk kibékülve, mert ez ismét félreértésekre, tévmagyarázatokra, találgatásokra adhat alkalmat a gyakorlatban. Azok a kérdések merülhetnek fel ugyanis, hogy mit tartson hát a bíró egyáltalán »más tárgyi akadálynak«. továbbá hol végződik a »kis« és hol kezdődik a »nagy« erőkifejtés, sőt még az is kérdésessé válhatik, ha egy trabális, erős tolvaj valami más »tárgyi akadályt« egész könnyedén legyőz, melynek legyőzésébe egy nápic, gyönge testalkotású tolvaj beleizzad: vájjon az előbbeni nem követ-e el minősített lopást, az utóbbi pedig igen ? Mert hát tény, hogy az előbbeninek testi erejénél fogva sokszor nem kell valami nagy erőkifejtést alkalmazni ott, hol az utóbbinak igen ! Ily subjektiv okokra is terelhető ismérvek egy törvénybe nem volnának felveendők, sőt egyáltalában nem ily általános, bővebb keretű frázis, mely alá mindenféle fogalom sorolható, hanem itt csakugyan az egyes, gyakrabban előfordulható eshetőségeket inkább taxatíve fel kellene említeni. Egészen új a 4-ik pont, mely bűntettnek minősiti a lopást az értékre való tekintet nélkül, ha nem is történt bemászás, betörés, vagy a tárgyat tartalmazó készülék erőszakos vagy álkulcscsal való feltörése által, hanem ha a tolvaj éjjel, lakásul szolr gáló hajóba vagy épületbe vagy ilyenhez tartozó bekerített helyre belopódzik, vagy lopási célból elrejtőzködik. Elég csoda, hogy a codex nagytudományú készítője az ily eseteket nem provideálta, minek folytán éjjeli tolvajokat, ha nem törtek fel semmit, hanem egyszerűen valahová belopózva vagy elrejtőzködve, a kezük ügyébe került tárgyakat elvitték, nem lehetett szigorúan büntetni, midőn az érték nem haladta túl az 50 frtot, de túlszigorúan kellett büntetni a gyümölcstolvajokat, ha bemászás által jutottak hozzá. A codex 337. §-át, mely a lopást, tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, bűnténynek minősiti, ha a tolvaj a lopás elkövetésekor fegyvert viselt, habár nem is használta, vagy nem is