A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. 4. [r.]

52 Indokok: A követelés ellen felhozott az az egyedüli kifogás, hogy felperes követelési joga alperes ellen elenyészett az által, hogy felperes a kereset tárgyát képező követelésére nézve adósokul alperes helyett a 4. sz. a. csatolt kötvény szerint 1881. jan. 1-én Fr. Gottfriedet és nejét fogadta el és ezen alapon a •3. szám alatt csatolt kereset szerint a nagymartom kir. járásbíróság előtt ugyancsak őket be is perelte, nem volt figyelembe vehető ; mert az alperes által valódinak elismert és kifizetettnek nem is állított kereseti követetés tekintetében a nevezett harmadik személyek által felperes részére kiállított 2. számú okirat több, vagy más jogot felperes számára nem biztosit, mint a mennyivel és milyennel felperes már különben is törvénynél fogva birt és bír; mert Fr. Goltfried és neje, mint a kik alperes kereskedelmi üzletének átruházásánál, mint üzletátvevők, alperesuek kérdéses tartozását a 21. melléklet szerint kifejezetten magukra vállalták, a ker. törv. 20. §-a értelmeben felperesnek már törvénynél fogva az üzletét átadó adóssal, alperessel együtt egyetemleges adósáivá lettek, minélfogva sem az, hogy felperes ugyanezen követelését a nevezett másik két adóstárs ellen a 4. sz. a. okirat alapján külön beperesitette, sem az, a mi különben teljesen igazolatlan is, hogy felperes állítólag elmulasztotta kereseti követelését Fr. Gottfried és neje ellen kellő időben biztosítani és behajtani, felperesnek érintett törvényes jogára, melynél fogva keresettel az átadó s az átvevő ellen egyaránt felléphetett, hátrányos következéssel egyáltalán nem járhat. Ezekhez képest és tekintettel arra, hogy alperes nem is állította, miként öt felperes kötelezettségétől felmentette, vagy az egyébként elenyészett volna, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kifogásolt kereseti kérelemhez képest tőkében s kamataiban s a perköltségben elmarasztalni kellett, stb. (189(). évi jan. 20-án, 3,070. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Ebben a perben a ker. törv. 20. §-ának rendelkezése, arra való tekintettel, hogy alperes elleniratában kifejezetten beismerte, hogy sütő-üzletét is, melynek részére a kérdéses lisztárúk szállíttattak, egyéb vagyonával együtt a 2. sz. alatt mellékelt 1883. évi február 23-án kelt szerződéssel Fr. Gottfried és nejére átruházta, helyesen alkalmaztatott, a másodbiróság Ítéletét tehát helyben kellett hagyni az e törvényszakaszra alapított indokolásánál fogva és azért, mert alperes a 4. sz. a. mellékelt 1881. évi jan. 1-én következőleg a vagyonátruházást megelőzőleg kelt okiratból fizetési kötelességének megszűnésére nézve, sikerrel érvet nem meríthet, miután felperes ebben alperest egyetemleges fizetési kötelezettsége alól fel nem mentette, e nélkül pedig alperes, ki a 2-/. alatti vagyonátruházás rendén fizetési kötelezettségét fennállónak ismerte el, a felelősség alól nem szabadulhat, stb. (1891. jan. 16-án, 899. sz.) Bün-ügyekben. Az által, hogy a tárgyaló elnök a védőt a tanúhoz intézett oly kérdésnek, melyre az már kimeritöleg megfelelt, mellőzésére hivja fel, ezen felhívásnak eredménytelensége után pedig akként intézkedett, hogy a védő további kérdéseit ne közvetlenül, hanem a bíróság utján intézze a tanúhoz, a védelem szabadsága és az j eljárás szabályossága meg nem sértetett. (A m. kir. Curia 1891. febr. • 24-én. 8,225. sz.) A hamis tanuzásra való felhívás meg van állapítva, ha valaki mást tanúvallomásra törekszik rábírni oly körülményt illetőleg, miről a felhivottuak nincs tudomása s nem tesz különbséget, hogy a dolog, melyet az arról tudomással nem biró tauuval a tettes bizonyítani akar, valósággal megtörtént-e vagy nem, illetőleg ugy történt-e meg, a mint azt a tanú által állíttatni törekszik. Ha vádlott, habár egy büntető ügyben, illetve egy tényre vonatkozólag, több egyént törekedett hamis tanuzásra reábirni, ezen cselekményeinek mindegyike magában véve a btk. 222. §-ában meghatározott hamis tanuzásra reábirás bűntettének tényálladékát állapítja meg. (A m. kir. Curia 1891. jan. 30-án, 10,714. sz.) A rendőri hatóságok előtt is lehet joghatálylyal indítványt tenni ; a rendőri hatóság intézkedése az elévülést félbeszakítja. (B. T. K. 108., 112. §§.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatik és tekintve, hogy a B. T. K. 2u2. §-a alá eső és e szerint büntetendő becsületsértés esetében az eljárás nem hivatalból, hanem a sértett fél indítványára tehető folyamatba; tekintve, hogy a B. T K. 312. §-a szerint a magánfél indítványa a panaszolt cselekmény elkövetése napjától számítva, három hó alatt terjesztendő elő az eljárásra illetékes bíróságnál; tekintve, hogy a sértett O. Géza pénzügyi fogalmazó, a panaszlott által ellenében 1887. évi december 7-én elkövetett becsületsértés miatt, ennek megbüntetését a büntető bíróságnál 1888. évi aug. 4-én eszközlött kihallgatásakor és igy az indítvány tételére megállapított határidő elteltével kérelmezte: ennélfogva mindkét alsóbb bírósági Ítéletnek azon része, mely szerint vádlott az 1887. évi december 7-én elkövetett sértésért a B. T. K. 262. §-ába ütköző és büntetendő becsületsértés vétségében mondatott j j vétkesnek, az inditványozási jognak elévülés által lett enyészete I miatt megsemmisíttetik; tekintve azonban, hogy a vádlott által elkövetett ezen sérI tésért a feljelentés a fővárosi rend örséghez, az e 1I követéstől számitva hat hó eltelte előtt j tétetett meg, a fővárosi rendőrségtől pedig ezen feljelentés is az ezen vádlottat terhelő több más büntetendő cselekmények felett megtartott előnyomozási iratokkal együtt, a büntető bírósághoz tétetett által; vádlottnak ezen cselekményében, a becsületsértés vétség büntethetőségének a fenti indokokból való enyésztéi vei is hivatalból üldözendő, a K. B. T. K. 46. §-ában jelzett hatóság elleni kihágás esete forog fenn: ezen cselekményért vádlott a K. B. T. K. 46. §-ába ütköző és büntetendő hatóság j elleni vétségben mondatik ki vétkesnek. Tekintve továbbá, hogy vádlott áhal, az 1888. évi április | 23-án, az őt terhelő jövedéki kihágási ügyben megtartott tárgyalás alkalmával használt azon szavak, »ez gazság, rablás« sem egyes, sem pedig több személy, hanem az irányában foganatosított eljárás ellen irányzott sértő kifejezésnek tekintendő: vádlott ezen cselekményért a terhére rótt és a 202. §, szerint büntetendő becsületsértés vétségének vádja alól felmentetik, hanem ez a hivatalos eljárás alatt használt s a K. B. T. K. 46. §-a alá eső és e szerint büntetendő hatóság elleni kihágást képezvén, vádlott ezen cselekményért szintén ezen kihágásban mondatik ki vétkesnek és az ellene fenforgó ezen kétrendbeli kiságásért a K. B. T. K. 29. §. b) pontja alapján egyenkint 20 — 20 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetében két-két napi elzárásra Ítéltetik. (1890. március hó 24-én, 1889. évi 9,747. sz.) A férjnek azon hazug előadása, hogy őt neje valamely ingatlan eladására megbízta, nem képez ravasz fondorlatot. (M. kir. Curia 1890. szept. 19-én, 4,914. sz.) (B. T. K. 379. §.) Osszbüutetés a pénzbüntetés kivételével, a mellékbüntetések tekintetében is állapítandó meg:. (M. kir. Curia 1890. jun. 6-án, 5,040. sz.) (B. T. K. 104 §.) A hitelezők károsodása büntetőjogi beszámítás tekintetében nem az értékesítés utján befolyt összeg mennyisége, hanem a csődtömeget képező vagyon beszerzési értéke szerint bírálandó meg. (M. kir. Curia 1891. január 30. 7,889.) Csalás miatt megindítandó a bűnvádi eljárás azon ügyvéd ellen, a ki ügyfelének adósától a végrehajtás foganatosításával való fenyegetés alatt teljesített fizetés alkalmával kárositási szándékkal vett fel nagyobb összeget, mint a mennyit a követelés kitett ós az ez által jogtalanul károsított részére, az elégtétel szerzése céljából nyitva álló törvénykezési út használhatásának meghiúsítása s e szerint a jogtalan nyerészkedés biztosítása céljából, nem jelöli meg az állítólagos megbízójának kilétét és lakhelyét. (M. kir. Curia 1891. jan. 22-én, 11,415. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd a fele részére behajtott pénzt annak kívánatára azonnal kiszolgáltatni tartozik, de kamatoztatni nem, tehát a kamatfizetési kötelezettség panaszlott ügyvédre nézve a panasz benyújtásakor állott be. (A m. kir. Curia 1891. febr. 18-án, 6,713. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Hegedűs Kálmán e , aranyos-maróthi tszék, bej. május 6, félsz, május 21, csb. dr. Betlenfalvi György, tmg. dr. Klein Jakab. Szepesi Gusztáv e., budapesti tszék, bej. április 27, félsz, május 13, csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Burian Béla. — Reich Samuné e., veszprémi tszék, bej. május 19, félsz, június 2, csb. Berky Károly, tmg. dr. Rosenthal Sándor. — "Weisz Béla e., veszprémi tszék, bej. május 1, félsz, május 19, csb. Berky Károly, tmg. dr, Kőszeghy József. — Zsarkó Gyula e., szegedi tszék, bej. márc. 31, félsz, ápril. 27, csb. Huszka Ödön, tmg. Polczner Jenő. — Groszmann M. e., eperjesi tszék, bej. ápr. 25, félsz. ápr. 29, csb. Molitorisz István, tmg. Petrik István. — Fried Nándor e., lőcsei tszék, bej. máj. 12, félsz. jun. Iá, csb. Putz Mátyás, tmg. Varga Ferenc — Weíler Sándorné e., nagy-kanizsai tszék, bej . ápril 30, félsz, május 16, csb. Erdődy Lajos, tmg. Szalay Lajos. - P. P. Balló e., rózsahegyi tszék, bej. ápr. 30, félsz, május 30, csb. Vilcsek Alfonz, tmg. dr. Mayer Ármin. — LanCSár Ferenc e., kaposvári tszék, bej. ápr. 30, félsz. máj. 13, csb. Selcz József, tmg. Posztóczky Lajos. — Berger Sámuel e., kaposvári tszék, bej. ápr. 25, félsz, május 30, csb. Vilcsek Alfonz, tmg. dr- Mayer Ármin. — Kertész József e., budapesti v. és ker. tszék, bej. ápr. 30, félsz, május 21, csb. Wettstein Gyula, tmg. dr. Kéler Zoltán. Pályázatok : A karánsebesi tszéknél alj e g y z ö i áll. ápr. 5. A zombori tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. 5. Az aradi járásbíróságnál díjas joggyakornoki áll. ápr. 5. — A beregszászi tszéknél birói áll. ápr. 6. — A miakolci jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 6. — A temesvári tszéknél és járásbíróságnál egy-egy díjas joggyakornoki áll. ápr. 6. — A trencséni jbiróságnál díj. j o g g y akomoki áll. ápr. 8. Nyomatott a „Pesti könyvnjom-i»-ré8Zvény-társasáq"-nál. (Hold-utca 7. sz.)