A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. 4. [r.]

51 Alperes maga beismeri, hogy a közadós öt a közte és közadós között létrejött birói egyezség értelmében még az 1886. jan. 30-án fizetui kel ett követelésére nézve többszöri sürgetés és a kieszközölt birói végrehajtás foganatosításával való fenyegetés mellett, csak az 1886. dec. havában nagyobb mennyiségű árúnak fizetés gyanánt történt átadásával, 1887. jau. 12-én pedig a kielégítési végrehajtás foganatosításának megkísérlése alkalmával készpénzzel elégítette ki. Tekintve, hogy azon körülményből, ha egy kereskedő oly tartozását, melynek behajtására birói végrehajtás is el lett rendelve, hónapokon át nem képes kifizetni és csakis a végrehajtás kikerülése szempontjából nagyobb mennyiségű árúinak fizetés gyanánt való átadásával képes tartozását részben törleszteni, a mint ez a jelen esetben is történt, az illető késedelmes adós kereskedő fizetésének megszüntetését joggal kel! következtetni, a fenforgó esetben bíróilag megállapítottnak vétetik, hogy a közadós már az 1886. dec. elején, midőn alperes követelésének legnagyobb részét csakis árúinak fizetés gyanánt való átadásával volt képes törleszteni, fizetéseit tényleg megszüntette és így már ekkor állott be az az időpont, a midőn maga ellen csődöt tartozott volna kérni, de megállapítottnak tekintendő az is, hogy alperesnek a közadós eme helyzetéről az előtte ismert fenti körülményekről tudomása volt. Minthogy pedig a közadósnak ezen cselekménye, mely szerint alperes követelését fizetésének megszüntetése után a fent jelzett módon törlesztette, a többi hitelezőnek nyilvánvaló megkárosítását vonta maga után, azt mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával, a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani s alperest a 33. §. értelmében mindannak visszafizetésére kötelezni kellett, a mit a közadósnak előtte is tudva volt eme jogtalan cselekménye folytán kapott, alperes részére az utóbb idézett törvénytétel alapján csak az a jog maradván fenn, hogy ,'követelését a tömeg ellen, mint csödhitelezö, érvényesítheti. (Í891. jan. 15-én, 4,954. sz.) Látra szóló váltó lejárata és elévülése. (1876: XXVII. törvénycikk 31. §.) A székesfehérvári kir. törvényszék : A 4,145/p. 1889. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles alperes a keresetbe vett 200 frt váltótokét megfizetni. Indokok: Alperes a keresethez 1. alatt csatolt eredeti váltón látható »Ignácz G. . . ,« névaláírásának valódiságát kifejezetten elismerte. Azon kitogása alperesnek, hogy a kereseti váltón a lejárati határidő, tehát egyik lényeges kellék hiányzik, hogy a kereseti váltón a lejárati időt megjelölő »nach beliebiger Ordre« kifejezés tetszésre szóló lejáratot nem képez, alaptalan, mert az idézett szavak helyes átfordítása és értelmezése szerint azok minden kétséget kizárólag csak a tetszésre szóló lejáratot állapítják meg. Azon kifogása alperesnek, hogy a váltótörvény 31. §-a értelmében a tetszésre szóló váltó fizetés végett a kiállítástól számítandó két év alatt mutatandó be s mivel a határidő elmulasztatott, a váltó elévült, szintén alaptalan, mert az id. szakaszban megjelölt határidő a forgató és kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt tartandó be, mely intézkedés azonban a váltó elfogadójára ki nem terjed, a kire nézve az elévülés a váltótörvény 84. §-a szerint a lejáratkor kezdődik, a kereseti váltónak mint tetszésre szólónak, lejárata pedig a bemutatás napja, vagyis a jelen esetben a kereset megindításának napja. Végül az elfogadó által a kibocsátó ellenében használt érték meg nem kapásának kifogása birói figyelembe nem vehető, mert alperes, hogv ezen értéket meg nem kapta légyen, nem igazolta. (Dt. XX. 42.) Mindezen indokok alapján a hivatkozott számú sommás végzés hatályának fentartása mellett, a váltótörvény 23. §-a alapján alperes ellen marasztaló ítélet volt hozandó. (1889. június 27-én, 5,373. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperest az 1889. május hó 16-án, 4,145 sz. a. hozott sommás végzésnek hatályon kívül való helyezése mellett keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje kitüntetve nem lenne és igy az a V. T. 3. §-ának 4. pontjában megkívánt kelléket nélkülözné, alappal nem bír, mert a kereseti váltóban a fizetés idejének kitételére szolgáló helyen használt »nach beliebiger Ordre<' kifejezés, a fenforgó esetben a váltó egyéb tartalmára való tekintettel is csak a váltó lejárati idő megállapítására vonatkozónak vétethetik és igy, mint ilyen, egy jelentőségű a tetszésre szóló fizetési időmeghatározással, mi módon pedig a váltó fizetési idejére a fent híva kozott törvényhely szerint is meghatározható. Nem vétethetik tekintetbe alperesnek az érték nem szolgáltatására alapított kifogása sem az elsőbiróság Ítéletében erre nézve felhozott indokok alapján annál kevésbé, mert alperes nem bizonyította, hogy felek abban állapodtak volna meg, hogy felperes a váltóra valamely és különösen rni értéket tartozott volna adni és hogy a kikötött értéket nem kapta meg, már pedig a váltóval szemben ezen kifogását bizonyítani tartozott volna. Mindazáltal felperest keresetével el kellett utasítani alperesnek elévülési kifogása alapján, mert a tetszésre szóló váltók a Y. T. fent idézett •'!. íj-nak 4. pontja szerint egy tekintet alá esnek a látra szóló váltókkal, mely váltók a V. T. 31. §-a szerint a bemutatáskor járnak le és mely váltók ugyanazon szakasz szerint a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is, a kiállítástól számítandó két év alatt fizetés végett bemutatandók. Minthogy pedig a kereseti váltó 1878. évi szeptember nó 21-én állíttatott ki, az egyéb különös meghagyás hiányában legkésőbb 1880. évi szeptember hó 21-én lett volna fizetés végett bemutatandó, mely nap egyúttal a lejárat napjának is tekintendő, e naptól számítva pedig felperesnek alperes, mint elfogadó elleni keresete a kereset beadásakor 1889. évi április hó 14-én a váltótörvény 84. §-a értelmében már elévült. Nem lehetett ezzel szemben tekintetbe venni felperesnek azt az érvelését, hogy mivel a váltótörvény 11- §-a kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a látra szóló váltókat a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt kell egyéb meghagyás nem létében a kiállítástól számított két évalatti fizetés végett bemutatni, az ezen szakaszban meghatározott idő tehát az elfogadóra nézve is alkalmazást nem nyerhet, hanem az elfogadó irányában a váltóbirtokos a váltót tetszés szerint bármely időben teheti a bemutatás által lejárttá, mert a váltó lejárata általában csak egységes lehet, már pedig felperesnek érvelése szerint látra szóló (idegen; váltóknál külön lejárati idő lehetne a forgatók illetve kiállító és külön lejárati idő az elfogadó irányában. De hogy nem helyes felperesnek ez az érvelése, kitűnik a váltótörvény 19. és 20. §-ainak a lát után bizonyos időre fizetendő váltókra vonatkozó rendelkezésének analógiájából is. Ugyanis a váltótörvény 19. §-a a lát után fizetendő váltóknak elfogadás végett, mikor leendő bemutatásáról rendelkezvén, a 31. §-ban foglalt rendelkezéssel megegyezően akként rendelkezik, hogy az oly váltókat különös meghagyás hiányában elfogadás végett ugyancsak a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt legkésőbb két év alatt kell bemutatni. A 20. §. második bekezdésében pedig különös rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy az oly váltóknak lejárata az elfogadóra nézve, ha az elfogadást nem keltezte, szintén a bemutatási határidő utolsó napjától, vagyis a 19-ik §. szerint a kiállítástól számított két évi idő lejárta napjától számitható, miből pedig következik, hogy jóllehet a váltótörvény 19., valamint 31. §-aiban csak a forgatók és kibocsátó visszkereseti jogára való hivatkozással van a határidő megállapítva, ez a határidő irányadó az elfogadóra nézve is. (1890. évi március 17-én, 5,388. sz. i A Hl. kir. Cnria : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik felhozott indokainál fogva és azért, mert habár a váltótörvény 31. §-a szerint, joga is van a kibocsátónak és forgatónak a látra szóló váltón különös bemutatási időt jelölni ki, de ez által a lejárati időnek a váltó fogalmához és természetéhez képest az összes váltókötelezettekre nézve egységes volta nem érintetik. (1891. évi január 7-én, 868. váltószám.) A kereskedelmi törvény 20. §-ához. A soproni kir. tszék: Dr. Schwartz Miklós ügyvéd által képviselt N. és T. cég felperesnek, Hartman Károly ügyvéd által védett özv. Fr., szül. B. Mária alperes ellen 2,00U frt töke s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperesi cég a keresetbe vett 2,000 frt követelést az A. alá csatolt könyvkivonati számlára alapítja, melynek valódisága ellen alperes ugyan nem emel kifogást, de tagadja, hogy ő személyes adósa lenne a felperesi cégnek, minek bizonyítására a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 2-/. alá mellékelt s valódiságára nézve felperes által nem kifogásolt átadási szerződéssel kimutatja, hogy miután ingatlanait és üzletét fia Fr. Gottfriednek és nejének átadta, ezzel az átvétellel együtt a felperesi cég keresetbeli követelésének kielégítését is átvállalták, felperes pedig határozottan elfogadta azt, hogy a követelést azontúl az újabbi adósok fogják kielégíteni, a mire nézve teljes bizonyítékul szolgál azon körülmény, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 3 /. alá csatolt kereseti példány tanúsága szerint a felperesi cég ugyancsak az újabbi adósokul elfogadott egyének ellen a nagymartom kir. járásbíróságnál indította meg a pert. Ennek okáért alperes, midőn a kereseti 200 frt összeg kifizetését Fr. Gottfried és nejére utalványozta, felperesi cég ezen utalványozási módot elfogadta és ez által alperes minden kötelezettségtől annyival inkább menekült, mert a szavatosság a 2'/. alatti szerződésben kikötve nem lett és mert ezen utalványozási fizetési mód által a követelés Írásbeli kötelezvény jellegű fizetéssé vált, végre mert akkor, midőn alperes ingatlanait átruházta és ezek az 5-/. alá csatolt hiteles telekkönyvi kivonat szerint az átvevők javára 1883. október 14-én tulajdonjogilag bekebeleztettek, a felperesi cégnek módjában állott keresetbeli követelését minden veszteség ellen telekkönyvileg biztosítani; azért a jelen esetben mulasztásának következményeit annál inkább is magának tulajdonithatja, mivel azt, hogy az alperesi ingatlanokat átvevők alperessel összejátszva, azokat rosszhiszemüleg azért terhelték volna oly célból, mikép a felperesi cég, mint jóhiszemű hitelező, követelésétől elessék, az utóbbi bizonyítani meg sem kísérletté, stb. (1888. máj. 9 én, 3,069. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 2,000 frt tőkét s járulékait megfizessen, stb.