A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - A birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló törvényjavaslathoz. 2. [r.] (A törvényszéki elnök állása. Birói előmenetel)

Tizedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1891. március 29. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: Y.j Rudolf-rakpart 3. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELEM, A UAGYAR fiUJÉI, BIR0I, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KI Számos kiváló szakférfin közreműködése mellett szerkesztik és kiadják ; Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. I'AR I ALOM : A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslathoz (l. A törvényszéki elnök állása. Birói előmenetel. Irta : Dr. Hexner Gyula, liptó-szentmiklósi ügyvéd. — II. Törvényszéki elnökök. — A birói és ügyészi szervezet közötti viszony Irta : X. Y.) — A telekkönyvi betétek szerkesztése. Irta : Erdélyi Oszkár, kir. albiró Hevesen. — Elrendelhetö-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra, csupán egy tulajdonostárs kérésére. I. Irta : Pogány Virgil, budapesti kir. albiró. — II. Irta: Ruttkay Aladár, kir. aljegyző Alsó-Kubinban. — III. Irta : Néma Ede, Bánffy-Hunyadon.) — Ausztria és külföld. (Német birodalom, Elszász-Lotharingia. Telekkönyvek. Kataszter. Vizjog. — A német Keichsgericht 1890. évi ügyforgalma.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Telekkönyvi kérdés. Irta: Kálnay László, köz- és váltóügyvéd, kir. törvényszéki jegyző.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Április hó 1-tól új előfizetést nyitunk lapunkra. Ez alkalomból ama t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük jelen számmal lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetés megkönnyebbítése végett jelen számhoz postautalványt is mellékeltünk. Lapunk előfizetési ára: Negyed évre 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt - kr. Egész évre 6 frt — kr. Az előfizetések a »J o g- kiadóhivatalához, Budapest. V. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. címzendők. A kiadóhivatal. A birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló törvényjavaslathoz. (A törvényszéki elnök állása. Birói előmenetel. Valószínűleg csak a múlt iránti pietásból adott a javaslat szerzője ily szépen hangzó címet, mondván, hogy csak »módositása« legyen az eddigi birói és ügyészi »szervezet«-nek. Ámde tudtunkkal a törvényhozó eddig még sehol sem állította, hogy a birói és ügyészi szervezet már kész, hogy mint olyan, azaz mint »szerves egész«, már működött volna. A szervezet módositásáról tehát logikailag tulajdonképen szó sem lehet. Az e tárgybani törvényeink nem valami szervezetnek izei, de egy compositumnak egyes alkatrészei, melyeket sem a törvényhozó, sem a tudomány, sem pedig a gyakorlat egymással általában, de különösen »szerves« kapcsolatban nem is tartotta. Az 1869. évi IV. t.-cikk »a birói hatalom gyakorlásáról*, az 1871. évi VIII. t.-cikk »a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, ugyanaz évi IX. t.-cikk »a birák és bírósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdíjazásának, az 1871. évi XXXII. t.-cikk »az első folyamodású kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről < a XXXVIII-ik »a kir. ügyészségről* rendelkezik ugyan, de nem egyes szervek alakjában és módjában és nem, tekintettel a törvényjavaslat címében csak teremtett szervezetre, mint élő egészre; nem egyesülve és akként egyesülve, hogy egy »e g é s z n e k« életképességét megállapítsák és fentartsák, hanem szakgatottan esetről-esetre, a mint épen az összetett épület hol alapjain, hol falain, hol tetőzetén, a többé kevésbé zord időjárás behatása folytán keletkezett fogyatkozások ezt szükségessé tették. Ennek folytán eddig a szó »igazi« értelmében birói és ügyészi szervezetről nálunk szó sem lehetett, még Lapunk mai száma kevésbé tehát szervezet módositásáról, mely fogalmak összeköttetése ellen logikailag még egyéb kifogásaink volnának. Azonban nem akarunk olyanok lenni, a mire most a »szőrszálhasogatxK< epitheton ornans-t nálunk használni szokás, nem szándékunk kisebb, bár lényegesebb hiányokkal foglalkozni, mint például mindjárt az 1. §. abbeli constatálásával, hogy az 1871. évi VIII. t.-cikk 5. §-a alapján állanak a bíróságok az igazságügyminister felügyelete alatt. Engedelmet kérek, az egy nagyon téves tan, mert az idézett törvényhely sem alkotmányunkban, sem a birói hatalom gyakorlásában, sem ő Felsége legfőbb felügyeleti joga, sem a jog gyakorlási módja tekintetében semmi új alapot nem rakott le, semmiféle változást sem léptetett életbe, ennek folytán kiindulási pontul el sem fogadható. Sokkal mélyebb gyökere van e felségjognak és pedig az 1847/8: III. t-cikk, mint legeminensebb alap törvényünkben. De mondjuk, nem áll szándékunkban »közjogi« vitát provokálni vagy csekélységekbe kapaszkodni, a mi felszólalásra indított: az, hogy eddigi közvetlen tapasztalatunk érlelte meggyőződésünk szerint a címbe foglalt javaslat törvénynyé válta esetére, tehát a javasolt »módositás< után sem leszünk azon helyzetben, »i gazságszolgáltatási szervezetről szólhatni és pedig azért nem, mert a törvényjavaslat rendelkezései — dacára annak, hogy indokolása az elsőfokú bíróságok mulhatlan megerősítését hangoztatja — nem tartalmazza mindazon rendelkezéseket, melyek az elsőfokú bíróságok eddigi működésének niveauját lényegesen emelhetnék és melyek a szervezeti törvénybe és nem az ügyviteli szabályokba valók. A törvényjavaslat második és harmadik fejezetében foglalt intézkedések gyenge injectiók, melyek talán talán elegendők, hogy a beteg test egyik tagjának sebe behegedjen, (hogy később más tagon ismét kitörjön), de a test maga csak beteg marad. A betegség egyik csiráját a jelenlegi törvényszéki elnök hivatalos hatáskörének téves conceptiójában találom, vagy határozottan kifejezve, hogy jelenleg a törvényszéki elnök, mint a kormány orgánuma a területén levő bírósági személyzet nem csak testével, de még lelkével is rendelkezik. Első fokon nemcsak hogy a birói függetlenség nem létezik, de nem létezik kifelé a közönség számára garancia az iránt, hogy az ítéletet nem a localis befolyások — nem az elnök tetszése — de a törvényes igazság hozta igy magával. Addig, míg az elsőfokú, de különösen a törvényszéki bírót azon nyűgétől föl nem szabadítjuk, hogy előmenetelének kedveért az elnöktől — gyakran még birói meggyőződésének szabad kifejezhetésének rovására is — folytonosan függni kénytelen ; addig mig az elnök, ha meg is szűnik ugy mint eddig, »egyszerű manipulans« lenni, több lesz, mint a primus inter pares, egy szóval addig, míg a törvényszékek (a jelenleginél tetemesebb, nagyobb területi beosztással) nem lesznek, mindazon garantiák mellett szervezve, a mint például miután már a német perrendet mintául elfogadtuk-, a Landgerichtek a német Gerichtsverfassungsgesetz 58 és következő §-aiban szervezvék, addig bárki legyen a javaslat benyújtója, a stréberek gaudiumára tovább fetrengünk azon helyzetben, melyről Stuart M i 11 mondja; »hogy a tapasztalat és tudomány fölött birói széket ül a járatlanság és a tudatlanság; még pedig oly tudatlanság, mely sejtelemmel sem bír arról, hogy létezhetne valami, a mit ő nem tud s mely ledérséggel, gőggel és lenézéssel utasítja vissza, sőt sértésnek veszi azon föltevést, 12 oldalra terjed.