A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 13. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztése

98 A J O Gr. mely szerint lehessen az övénél nagyobb súlyra és tekintetre igényt tartható vélemény«. Hogy mik ezen helyzetnek a következményei, legyen szabad a magyar jogászegylet 1887. évi november hó 12-én tartott ülésében dr. Podhorányi Gyula kir. táblai biró ur épen a birói szervezetet tárgyazó felolvasására, de különösen az ez alkalommal Csemeghi Károly ő excellentiája által — és tagadom, hogy léteznék arra competensebb nézet — tartott remek előadására utalnom. Ezen előadás sokkal több anyagot tartalmaz elsőfokú birói szervezetünk construálására, mint a címben foglalt javaslat indokolása. n „ ^ , JJr. tiexner Gyula liptó-szenlmiklósi ügyvéd. II. (Törvényszéki elnökök. — A birói és ügyészi szervezet közötti viszony.) Ez a címe annak a törvényjavaslatnak, mely közelebb a képviselő házban tárgyaltatni fog. A cím nagyon helyesen van választva. Első a birói kar és csak utánna következhetik a kír. ügyészség. Azonban e címmel határozottan ellenkezik a törvényjavaslat 50-ik §-a, mely a hivatali állásokat a következő csoportba sorozza, úgymint: 1. kir. alügyész, kir. albiró; 2. kir. ügyész, kir. járásbiró, kir. törvényszéki biró stb. stb. Itt tehát már az ügyészi állás az első és csak utánna következhetik a birói. Ha e felfogást, ugy azt az eljárást is komolyan figyelembe vesszük: hogy eddig kir. törvényszéki elnökökké legnagyobb részben kir. ügyészek neveztettek k i, a birói kar iránti nagyfokú bizalmatlanság, mely abban nyilvánul : hogy a birói kar vezetése csak a kormány által kipróbált engedelmesség révén vezethető nagy feladatának a megoldására, nyilvánvaló. A laikus önkénytelenül kérdi : honnan e bizalmatlankodás ; talán hadi lábon áll a birói kar a kormánynyal ? A felelet egyszerű és jellemző : engedelmes, alázatos és békés volt a birói kar mindig és az is fog maradni mindvégig. Mert ezt, ugy azt a körülményt, hogy letett esküjéhez mindenkor hiven a törvény és törvényes rendeletek értelmében szolgáltatott igazságot nyomorúságos fizetése közepette, ezt a tényállást tőle, a legelkeseredettebb ellene sem vitathatja el. És ha van panaszunk, ez csak az lehet: hogy szervezete óta szolgálati pragmatika hiányában és nyomorúságos fizetésben sinlődvén, ez oka annak, hogy az igazságügyi kormányzat magának ma már arra is alkalmat és bátorságot vesz, hogy képviselőit: a kir. ügyész urakat, a birói méltóság fölé emeltetett méltóságokká kívánja tenni, ugy mint a törvényjavaslatban ez nyíltan kifejezést is nyer. Ez alól kívánjuk mi a független birói kart felszabadítani és önkénytelenül is kifakadunk: hátrább az ügyész urakkal. Legyenek az ügyészek, ugy mint az ügyvédek az ügyfeleknek, a megbízó államnak lelkiismeretes és tudományos képviselői; de a bii óságoknak ellenőrei, vagy a kormányi megbízás révén a bírák fölé emelt méltóságok soha. És nem is lehelnek ilyenek soha, mig a közérzület birói függetlenséget és független birói kart, a saját jól felfogott érdekében, ismerni akar és tud. Mi ez a törvényjavaslat, mely a kormány képviselőit, az ügyészeket, a birói méltóság fölé emeltetett méltóságokként kívánja tiszteltetni? Mi ez a törvényjavaslat, mely ujjmutatást látszik adni arra nézve, hogy az eddigi rendszerr.-l szakítva lett és tör vényszéki elnökök ezután kir. ügyészek csak kivételesen lesznek ? Szemfényvesztés, nem egyéb. A kir. ügyész urak fénykorszaka még csak ez után fog igazán kezdődni. Pedig hát ideje volna meggondolni már: hogy a reformok tulajdonképen ott kezdődnek, hogy ha a hivatali főnök a törvénykezés minden ágához alaposan ért és tudja azt, hogy mit és mennyit várhatni egy-egy szakreferenstől. A kir. ügyész urakból lehet nagyon jó főügyészi helyettes, vagy a bűntető szakmánál kitűnő táblai biró ; de alkalmas és j jó törvényszéki elnök — tisztelet a kevés kivételnek — mint j ,i tapasztalatok szomorúan igazolják, soha! Mert e nagyfontosságú állást csak az töltheti be üdvösen, ki a törvénykezés minden szakmájához jobban ért a vezetése alatt álló birák bármelyikénél. hátrább az urak, hanem értéke lesz, Az ügyszámot elintéztetni és hátrálékot nem tűrni: hajdú szerep, melyet a legközönségesebb, tudomány nélküli lélek is végrehajthat, ha állásával hatalom jár. De a birói kart működésében ugy vezetni, hogy ^ az igazságszolgáltatás ne csak gyors, hanem a legszigorúbb követelményeket kiállva, jó is legyen, ahoz. bármily tisztelettel vagyunk is az ügyészi tudományosság iránt, engedelmet kérünk, nem egyoldalú ügyészi, hanem a törvénykezés minden ágához gyakorlatilag és alaposan értő birói tudományosság kell, melyhez a különben igen tisztelt ügyészi kar vajmi keveset ért. A reformok küszöbén az a jelszavunk ügyész urakkal! Az igazságot közvetlenül nem az ügyész a birák szolgáltatják ki; és mig az igazságnak ér addig az azt kiszolgáltató biró méltóság marad a maga büszkeségében olykép, hogy ügyvéd és ügyész fölébe méltóságként nem emelkedhetik. A minthogy az igazságszolgáltatás és befolyásolhatlan birói függetlenség magaslatán álló tudományos ügyvéd és ügyész, ily balgaságot józanul létesíthetni nem is akarhat soha, bár kürtölje a »reform«, hogy ez külföldön is így van. Magyarország rendőr-állam nem volt soha, és nem is akar azzá lenni, ez a válaszunk. Itt az ideje, hogy ez komolyan megfontoltassék; ugy az a körülmény is, hogy az igazságszolgáltatás fárasztó és izzasztó munkáját, a felekkel való érintkezést értve, tulajdonképen az elsőfolyamodású biró végzi; és igy nagyon is elérkezett annak ideje: hogy a munka és munka végzés között, biró és ügyész kőzött a fizetési fokozati különbség habár pótlék címén történjék is az, mint az igazságérzetet lázító végre valahára megszüntettessék. Mert ha az ügyész a törvényszéki bíróval egy rangban áll és elsőfolyamodású teendőket végez, ennek a fizetése igazságosan nem lehet több a tszéki bíróénál; és viszont az alügyésznek fizetése nem lehet több az aljárásbiróénál. Már pedig ügyész és alügyész tényleg 300 forintnyi pótlék címén több javadalmazást élvez, mint az ugyanazon rangosztályban levő törvényszéki biró, járásbiró és aljárásbiró, holott a terhes munkát, a felekkel való érintkezést, a biró végzi és az ügyész ezzel szemben egész kényelemmel dolgozik. Csak maradjunk az alapszervezet egészséges fogalmánál, mely a birót rang és méltóság tekintetében az őt joggal megillető első, az ügyészt pedig a második helyre helyezi és ne engedjük az ügyész urakat a független birói kar felé dignitásként felülemelkedni. A mi elmulasztatott az alapszervezetnél, pótoltassék most és mondassék ki törvényileg, hogy a rangosztályban mindig az első hely a biróé, második hely pedig az ügyészé. Mondassék ki törvényileg, hogy az elsőfolyamodásúlag alkalmazott ügyész és alügyész több javadalmazást, mint az elsőfolyamodásúlag alkalmazott biró és albiró, nem élvezhet és igy az évi 300 frtos pótlék megszüntettetik és ügyész és alügyész ugyanazon állásban, ugy mint a biró és albiró élvezi a 10 és 5 éves pótlékot. Ez az igazság! És kell, hogy ez az igazság az igazságszolgáltatás szervezetében törvényileg kifejezést nyerjen. X. V. A telekkönyvi betétek szerkesztése. Irta: ERDÉLYI OSZKÁR, albiró Hevesen. A telekkönyvi betétek szerkesztése hitelviszonyaink emelése s a birtokviszonyok rendezése tekintetéből oly nagyfontosságú s közérdeket érintő munkálat, hogy most, a midőn ismét e»v erre vonatkozó törvényjavaslat fekszik a képviselőház igazságügyi bizottsága előtt, nagyon is idő- és alkalomszerű azok hozzászólása, kik az erre vonatkozó törvények végrehajtására hivatvák s kiknek kezében az ige testet ölt. Harmadfél éve, hogy hazánkban e munkálat — bár méír mindig csak szűk mederben — folyik s mindenesetre a közérdek iránti kötelességét róvja le az, ki a szőnyegen forgó kérdéshez a gyakorlat terén szerzett tapasztalásait hozzáfűzi. A tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat az eddig nehézkes s lassú lefolyású munkálat egyszerűbbé s gyorsabbá .tételét célozza s mindenesetre sikerre vezető és elismerést érdemlő munkálat, mely lényegesen javítani van hivatva az eddigi állapotokat. Vannak azonban még oly körülmények, melyeket a javaslat figyelemben nem részesít. A m. kir. belügyminisztérium az 1889 : XXXVIII. t.-c. 36. §-ában nyert felhatalmazás alapján 1800. évi október hó 23-án 73,736/111. sz. a. kelt rendeletével a tkvi betétszerkesztés céljából,