A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - Mikor nem büntethető a méhmagzatelhajtás?

48 A J O Gr. zást : »okozni anmit jelent, mint valamely eredményt szükségszerüleg létrehozni: az eredmény valamennyi feltételének összesége, a miben egyedül található annak az oka, mindig szükségszerüleg hozza létre azon eredményt. Ebből következik, hogy az akaratot vagyis tüzetesebben : az elhatározást szükségszerűleg létrehozó indok (motívum) a szabad akarattal biró emberben soha sem okozható«. »Az akarat okozhatásának elfogadásával azonnal meg lenne tagadva az akarat szabadsága»; továbbá : »mások által irányunkban felhozott indokolás (például felbujtás esetében) az okozásnak csupán analogoniát képezheti, még pedig oly analogonját, mely az összehasonlítás leglényegesebb pontjára, az eredmény szükségszerűségére vonatkozólag az okozásnak egyenes ellentéte«; tekintve a kiemelt lényeges elemet, illetőleg a fentebbiekkel egyező következő megállapítást: »az akarat cselekvőségének az okát, vagyis azt, a mi az akaratot mozdulatlanságából felveri és mozgásba hozza, motívumnak nevezzük« ; tekintve ezek után, hogy ugy a fentebb kiemelt, valamint egyáltalán az ezen tárgyra nézve uralomra jutott megállapítások szerint az ok elválaszthatlan viszonyban áll a szükségszerűséggel, az eredmény elmaradhatlanságával; tekintve másrészről, hogy amazzal ellentétben az emberi lélek cselekvőségének és elhatározásáuak legelső feltételét, egész jogrendszerünk elmozdithatlan sarkkövét és kiindulási pontját az akarat szabadsága képezi s ezen legfelsőbb elv és tételes jogszabály szerint az ember tehetőségében és szabadságában áll a reáható küleseményeknek és erőknek mérlegezése, azok nyomatékának meghatározása és ennek folytán ezen tényezőknek az ember elhatározása indokául elfogadása vagy visszautasítása : ezekből világosan kitűnik, hogy az »ok« szónak használata az akarat elhatározását megjelölő tényező gyanánt az élet nyilvánulásának két nem ugyan szétszakított, de mindenesetre különböző sphaerájában tevékeny ható erők természeti lényeges különbségét zavarná össze s azon, a determinizmus sajátosságát jelző szóval épen azt jelölné meg, a minek mindekkoráig csakis az indeterminizmusban találtuk alapját, feltételeit és összes folyományai igazoltságát; tekintve már most, hogy a kiemelt legnagyobb horderejű különbség mindenesetre létezik ; tekintve, hogy e kiválóan fontos különbségnek felismerése után elengedhetlen feladata a tudománynak azon különbségek megjelölése külön elnevezések által; tekintve nevezetesen, hogy a fogalom fensőbb és elhatározóbb lévén, mint a szó s e szerint a külön fogalom léte semmiképen sem tétethetvén függővé attól, hogy a nyelv bir-e annak megjelölésére egy külön, megkülönböztető kifejezéssel, sőt ellenben tekintve, hogy a tudomány mindenütt, a hol a felismerései számára nem találja meg a nyelvben a kellő megjelölést, ilyet vagy maga alkot, vagy a létező szavak valamelyikének az emiitett célra alkalmas átalakításával, esetleg egy idegen nyelvből vett szónak átültetésével teremti meg azon nélkülözhetlen külső eszközt, melylyel a bensőleg felismert külön fogalmat a közforgalomba helyezi és azt egyetlen átfoglaló kifoglaló kifejezéssel általánosan felismerhetővé teszi; tekintve, hogy a most emiitett helyzetben a leghelyesebb eljárást követi a tudomány és a joggyakorlat, ha a kifejtett különbségnek konstatálása után, a kérdéses külön fogalom jelzésére azon, habár nyelvi szempontból talán nem is teljesen kifogástalan, de technikai szempontból teljesen megfelelő szót használja, illetőleg hagyja érvényben, a melylyel a jogi élet és a törvényhozás, már régen a kérdéses fogalmak tanszerű tisztázása előtt, mint a lélek önelhatározásának tényezőjét megjelölte s mely értelemben azt hosszú gyakorlat által is megerősítvén, a köztudatban meghonosította ; tekintve, hogy az Ítélet bármely dologról, de különösen a bírói Ítélet már eszméjénél fogva mindenesetre egy megelőző szellemi, észbeli processust tételez fel, melynek létrejötténél a megállapítás körébe eső számos adatok és ismeretek mint az itélőnek elhatározására ható és Ítélete tartalmának befolyásolására törekvő elemek jönnek megfontolás, mérlegezés alá, de a melyeknek, illetőleg közülök egynek vagy többnek elfogadott vagy megtagadott nyomatéka szerint, mindenkor maga a bíró állapítja meg a határozatot; tekintve, hogy ennélfogva s figyelemmel a fentebb kifejtettekre, a birói Ítélet nem okoztathatik a meghozatalánál számbavételt igénylő elemek (antecedensek) által, hanem ezek csakis a biró saját és szabad elhatározásának képezik elemeit, »indokait« : mindezekből következik, hogy az »Indokok« szónak felcserélése ezen szóval: »Okok«, a joggyakorlatban mint zavaró és hibás, mint a tudomány által felismert különbségeket összevegyitő, még az esetben is mellőzendő lenne, ha ezen felcserélés által a törvénynek s a törvény általi felhatalmazás alapján kiadott számos rendeletnek a birót kötelező terminológiája egyenesen nem is sértetnék meg. Ezek előre bocsátása után a kir. itélő tábla Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik, stb. (1891. jan. 23-án, 9,282.) j , Vádlott azon cselekményében, hogy a töle külön lakó neje 1 házába annak tiltakozása ellenében bement, a magánlaksértés tényállndéka meg nem állapítható. (M. kir. Curia 1891. jan. 22-én, 6,756.) Valamely ingatlannak ugyanazon eladó által és az előbbi szerződés fenuállása alatt, emez első vevőnek beleegyezése nélkül eszközölt ismételt eladása és az új vevő nevére való telekkönyvi bekebeleztetése csak akkor állapítja meg a btkv. 400. §-ba ütköző közokirathamisitás bűncselekményét, ha azzal eszmei halmazatban a btkv. 370. szakaszában meghatározott csalás esete is fenforog. (M. kir. Curia 1891. jan. 22 én, 6,324.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételnek megtagadása azon okból, mert a folyamodó ügyvédjelölt csak az államtudományi tudori fok elnyerésére megkívánt első szigorlatot letette az ürdts. életbeléptekor pedig csakis az összes jog- és államtudományok tudorsága volt elnyerhető. A törvény tehát az ügyvédjelöltek lajstromába leendő (elvétel egyik kelléke gyanánt csak oly első szigorlatot Írhatott elő, mely az államtudományokon kívül mindenesetre a jogtudományok tudorságának elnyerésére vezethetett és az ügyrédi vizsgára bocsáthatás feltételét képezi. A budapesti ügyvédi kamara (1890. május 30-án 1,139. sz.): Sz.József ügyvéd ur bejelentésére K. Aladárnak az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvétele iránt végzést hozott: K. Aladár urnák az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvétele megtagadtatik. Mert bár K. Aladár ur a jogi és államtudományok befejezését és azt, hogy ezek befejezése után egy szigorlatot sikerrel letett, beigazolta s bár ekként az 1874: XXXIV. t-c. 11. §-a a) pontjában előirt feltételeknek a törvény betűje szerint meg is felelt, nem volt az államtudományi tudori fok elnyerése céljából letett első szigorlata az ürdts idézett szakaszában megkívánt első szigorlat gyanánt elfogadható s ennek folytán folyamodó nem volt az ügyvédjelöltek lajstromába felvehető azért, mivel az ürdts tárgyában hozott törvény életbeléptekor a jog- és államtudományi karban csak egyféle tudorság, t. i. az összes jogi és államtudományok tudorsága volt nyerhető, a törvény tehát az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvétel egyik kelléke gyanánt csak oly első szigorlatot Írhatott elő, mely az államtudományokon kívül mindenesetre a jogtudományok tudorságának elnyerésére vezethetett. Ámde az ürdtsi törvény életbelépte után 1875. január 17-én közzé tett és a jog- és államtudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatokról szóló szabályrendelet megkülönböztetvén a jogtudorsagot és az államtudományok tudorságát, a törvény helyes magyarázata szerint az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvétel kelléke gyanánt csak oly tudori fele elnyerése céljából letett első szigorlatot lehet elfogadni, a mely tudori fok elnyerésének igazolása az ügyvédi vizsgára bocsáttatás feltételét képezi. Az ürdts. 5. §-a szerint az ügyvédi vizsgára bocsátható az, ki egyéb feltételek mellett valamely belföldi egyetemen a jogtudorságot elnyerte, okszerűen következik tehát, hogy az ügyvédjelöltek lajstromába leendő felvételhez is a jogtudorság elnyerése céljából letett első szigorlat kívánandó meg, annyival inkább, mert a törvény nem elégszik meg azzal, hogy az, a ki az ügyvédjelöltek lajstromába felvételét kéri, a jogtudományokat hallgatta légyen, hanem megkívánja azt is, hogy jogi tanulmányainak sikerességéről vizsgálati bizonyítványt mutasson fel. A jogi tanulmányok sikerességét pedig csak az igazolhatja, a ki csak az összes jogés államtudományi tudori első szigorlatot tette le stb. A ra. kir. Curia (1890. december 19-én 5,42,5.): Az ügyvédi kamara választmányának határozata indokainál fogva helyben h igyatik stb. Kivonat a Budapesti Közlöny-í>ól. Csődök: I. Spira e., fehértemplomi tszék, bej. ápr. 11, félsz, máj 6, csb. dr. Lallossevits János, tmg. Scháffer Dezső. — Stern IJertalau e. nyíregyházi tszék, bej. máj. 4, félsz. jun. 4, csb. Virágh Kálmán, tmg. Kovács Zsigmond. — Hornhauser Márton e., .debreceni tszék, bej. máj. 11, félsz, máj. 20, csb. Bay Gábor, tmg. dr. Kiss Dániai. — Marossy Gábor e., besztercei tszék, bej. ápr. 4, félsz. ápr. 23, csb. Incze Gerő, tmg. dr. Mann Gábor. — Komáromy E. Ferenc e., nagy-kikindai tszék , bej. ápr. 29, félsz. máj. 6, csb. Hoffmann Frigyes tmg. Leitz Sebő. — Heclltl Konrád e., a győri k. tszék, bej. ápr. 27, félsz. máj. 8, csb. Limbeck Sándor, tmg. Barcza Gyula. Pályázatok : Az aradi tszéknél aljegyzői áll. márc. 28-ig. A nyíregyházi jrbságnál aljegyzői áll. márc. 29-ig. — A kunszentmártoni jrbságnál díjas joggyakornoki áll. márc. 31-ig. — A maros-vásárhelyi tszéknél jegyzői áll. ápr. l-ig. — A zsibói jrbságnál al birói áll. ápr, l-ig. — A békési jbrságnál aljegyzői áll. ápr. l-ig. — A nagy-kikindai tszéknél II. o. jegyzői áll. ápr. 2-ig. — A nagyváradi tszéknél díjas jog-gyakornoki áll. ápr. 3-ig. — Az aradi jrbságnál aljegyzői áll. ápr. 3-ig. Nyomaiolt a „Pesti könyvnyornnJ>-részvény-tars;isá<i"-nál. (Hold-utca 7. BZ.l