A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - Mikor nem büntethető a méhmagzatelhajtás?

46 OG, Karavukova község határában kibérelt földekre 1882/83. évben áthordatván, ott azt elárusítani kezdte és miután 5,300 kéve nádat, százát átlag 6 frt 50 krjával eladott, a többinek eladását a községi elöljáróság betiltotta. A községi elöljáróság ezen határozatát felperes ugyan megfelebbezte és azt az illetékes közigazgatási bizottság feloldotta, azonban, midőn a visszamaradt 25,00*) kéve nádat 3 évre reá eladnia sikerült, átlag százáért csak 2 frtot kapott és igy 4 frt 50 kr. kárt szenvedeit, a miért is kéri ezen kára megtérítésében alperest elmarasztalni. Az 1871 : XVIII. t.-c. 87. §-a szerint az elöljáróság minden egyes tagja hivata'os eljárásában szándékosan vagy vétkes gondatlanságból, jogtalanul és illetéktelenül okozott kárért felel, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt; a 89. §. szerint pedig a község pénztára a fedezetlen kárt csak akkor tériti meg, ha a kárt okozó elöljáróság teljesen vagyontalan vagy a sérelmes határozatot létrehozó elöljárósági tagok ki nem deríthetők.. Tekintve azonban, hogy a panaszolt határozatot nem a községi képviselőtestület, hanem a községi elöljáróság hozta és annak tagjai nemcsak hogy nem tudvák, de azok a felperes által becsatolt községi előljárósági határozaton sajátkezüleg aláírva és névszerint megnevezve vannak, másrészt tekintve, hogy felperes ezek vagyontalanságát semmivel sem mutatta ki, de azt nem is állította ; tekintettel arra, hogy a hivatkozott 1871: XVIII. t.-c. 89. §. értelmében a község pénztára az elöljárói által okozott károkért csak másodsorban felel és előbb felperesnek a panaszra okot szolgáltató elöljárókat kellett volna perelnie ; de tekintve, hogy nem igazolta, de nem is állította, hogy a község elöljárói szándékosan vagy vétkes gondatlanságból jogtalanul és illetéktelenül tiltották volna be neki a nádja elárusitását, hanem felperes állítása szerint ezt a község érdekéből tették ; és végül tekintve, hogy alpereseknek a jogorvoslat utja elzárva nem volt, a mint is első izbeni folyamodásukra a szolgabiróság a községi határozatot helybenhagyta, másodízben pedig azt a közigazgatási bizottság megváltoztatta : mindezeknél fogva felperes alaps talán keresetével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. nom 25. 29,861. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, Karavukova község alperességét megállapítja, és a kir. törvényszéket utasítja, hogy a kárkövetelési jog és esetleg a kárkövetelés mennyisége kérdésében határozzon. Indokok: Alperes hallgatólag beismerte felperesnek azt az állítását, hogy a. K. alatti rendeletben emiitett s felperesre sérelmes határozatra a községi képviselőtestületnek mely tagjai szavaztak, kideríteni nem lehetett. Minthogy pedig ebben az esetben az 1871. évi XVIII. t-c. 89. §-a szerint felperesnek kárkövetelés^t közvetlenül alperes község ellen érvényesíteni joga van; ez alapon Karavukova község alperességét megállapítani és a kir. törvényszéket a per érdemi elbírálására utasítania kellett. A m. kir. Curia (1890. okt. 24. 3,453. sz. a.) a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Ugy a keresetnek alapul fektetett előljárósági rendeletek kibocsátás idejében hatályban volt. 1871. évi XVIII. t.-c. valamint az időközben annak helyébe lépett 1886. évi XXII. t.-c. értelmében azon kárért, melyet az elöljáróság valamely tagja gondatlanságból jogtalanul és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, kártérítéssel az illető előljárósági tag tartozik, ki ezen felelősségtől csak azon esetben mentes, ha felsőbb meghagyás folytán járt el s ez esetben a kárkereset azok ellen indítandó, kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték és pedig ha azt a képviselőtestület rendelte el, a károsult irányában a községi képviselőtestület azon tagjai felelősek, kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték s a község ellen a károsult csak akkor fordulhat, ha az illető előljáró vagyontalansága miatt kielégítést nem nyert, vagy ha nem lehet kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. (1871: XVIII. t.-c. 87, 88., 89. §§. és 1886: XXII. t.-c. 86., 87, 88. §§.) Azon rendeleteket, melyekből felperes állítólagos kárát származtatja (válaszirat I. és K. mellékletei) nyilván Karavukova község elöljárósága bocsátotta ki s felperes azt, hogy azon rendeletek községi képviselőtestületi határozatnak volnának folyományai, nem bizonyította, sőt magában a K. alatti rendeletben nem képviselőtestületi, hanem előljárósági határozatról tétetik említés: ily körülmények közt felperes netáni kártérítési igényeivel a fentidézett törvény értelmében első sorban csakis az azon rendeleteket kibocsátó előljárósági tagok ellen fordulhat. De ha azon rendeletek képviselőtestületi határozat végrehajtására vonatkoznának is, az ez által netán szenvedett kárért keresettel felperes a község ellen a fentidézett törvény értelmében csak azon esetben léphetne fel, ha nem lenne kideríthető, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. Már pedig felperes nem mutathatta^ ki, miszerint az iránt, hogy a kérdéses határozat a községi képviselőtestület mely tagjának szavazatával keletkezett, illetékes uton tudomást szerezni megkisérlett volna 8 hogy ez irányban tett lépései sikertelenek maradtak. Ezeknél fogva felperes a község elleni keresetével elutasitandó volt stb. A telekkönyv a térmérték valóságáért nem kezeskedik. Ha a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai a telekkönyvből ki nem Tehetők, azok azon okirat tartalma szerint itélendök meg, melynek alapján a bejegyzés történt. CM. kir. Curia 1891. január 15-6n, 6,499. sz. a.) Valamely hagyatéki követelés érvényesítésére az örökösök bármelyike jogosult s ahhoz nem szükségeltetik valamennyi örökös fellépése. — Azon körülmény, hogy az örökösök nem mindnyájan léptek fel, csak azt eredményezheti, hogy a köretelés birói kézbf helyezendő el. (M. kir. Curia, 1*91. január 15-én, 1. sz. a.) A ki a részére érkezett pénzes levélhöl a pénz egy részét titkon kiveszi és a hiányt arra fogja, hogy a pénz a postán elveszett: csalás miatt büntetendő, ha bebizonyul, hogv a pénzt titkon ö vette ki. (M. kir. Curia 1890. okt. 8-án, 9,162. sz.) Kereskedelmi, csőd* és váltó-ügyekben. A váltótörvény 51. §. 2. pontjában emiitett költségek alatt csak azok a költségek értendők, melyek az anyagi váltótörvény alapján merültek fel, ez a törvénytétel tenát a per és végrehajtás folyamában felmerült költségekre nem vonatkozik, mirel ez utóbbi költségek fizetésének szüksége nem az anyagi váltótörvény alapján, hanem a forgatónak azon késedelme folytán, hogy váltójogi kötelezettségének kellő időben meg nem felelt, a polg. törv. rdts s illetőleg a végrehajtási törvény i endelkezései alapján áll elö. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. iiélő tábla az elsőbiróság Íteletét abban a részében, mely által alperes 126 frt 56 kr. tőke és 1888. évi június hó 25-től járó 6°/o kamatának fizetésére köteleztetett, helybenhagyja, egyéb intézkedéseiben azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzésnek részben hatályon kívül helyezése mellett, felperest 126 frt 56 krt meghaladó követelésével elutasítja. Indokok: Felperes mint forgató a kereseti váltót beváltván, a 10,897/87. számú sommás végzéssel a debreceni takarékpénztár részére vele együtt elmarasztalt alperestől, mint elfogadótól a váltótörvény 51. §-a alapján, a 8 NB. alatti visszkereseti számla szerint általa a takarékpénztárnak befizetett 115 fit váltótőkét, 6 frt 90 kr. kamatot, 3 frt 68 kr. óvási és óvás-eszközlési költséget, 35 kr. váltódíjat és 1 frt 63 kr. számlakiadási és bélyegköltséget, összesen 126 frt 56 krt s ennek a fizetés napjától, vagyis 1888. évi június hó 25-től járó 6°/o kamatát jogosan követelhetvén, ennek fizetésére alperes helyesen köteleztetett, nem szüutetvén meg felperes követelési jogát az a körülmény, hogy felperes a debreceni kir. jbiróság 11,642/8*. és a kir. ítélő táblának azt helybenhagyó 42,951/88. P. számú végzései alapján alperes ellen a 10 NB. alatti végrehajtási jegyzőkönyvben foglalt ingókra végrehajtási jogot szerzett, minthogy alperes nem is állítja, hogy felperes a most emiitett ingóságokat elárvereztette s azok vételárából kielégítést nyert volna, alperes egyéb vagyonára pedig — miként azt a kir. itélő tábla 6,720/88. V. számú végzésében kimondotta — külön marasztaló határozat kieszközlése nélkül felperes kielégítési végrehajtást nem vezethet. Ellenben a 8 NB. alatti visszkereseti számla 4., 5., 6., 7. és 8. tételei alatt felsorolt s a debreceni takarékpénztár részére a sommás végzésért, végrehajtás kérvényezésért és foganatosításáért megállapított költségek, valamint a felperes részére a debreceni kir. járásbíróság 11,642/88. és 12,434/88. számú (9 és 10 NB.) végzései által megállapított végrehajtási kérvényezési és foganatositási köttségek iránti keresetével felperest, az elsőbiróság ítéletének e részbeni megváltoztatása mellett, el kellett utasítani mert felperes forgatói minőségben vállalt váltói kötezettségénél fogva, az óvás felvételéről történt értesittetése után, a váltót azonnal beváltani köteles volt volna, attól fogva tehát maga is késedelemben lévén, a forgatmányos takarékpénztárnak az ő késedelme által is okozott s ellenében is megállapított költségeket alperestől a váltótörvény 51. §-a alapján nem követelheti ; mert továbbá a 9 és 10 NB. alatti költségek, eltekintve attól, hogy azok felperes javára alperes ellen már bíróilag meg vannak állapttva, minthogy nem a váltó beváltása körül merültek fel, a váltótörvény fent idézett szakasza alapján indított perben nem érvényesíthetők. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete nem felebbezett részében érintetlenül maradván, felebbezett abban a részében, mely szerint felperes 126 frt 50 krt meghaladó kereseti követelésével elutasittatott, helybenhagyatik annyival inkább, mert a váltótörvény 51. §. 2. pontjában emiitett költségek alatt csak azok a költségek értendők, melyek az anyagi váltótörvény alapján merültek fel, ez a törvénytétel tehát a per és végrehajtás folyamában felmerült költségekre nem vonatkozik, mivel ez utóbbi költségek fizetésének szüksége nem az annyagi váltótörvény alapján, hanem a forgatónak azon késedelme folytán, hogy váltójogi kötelezettségének kellő időben meg nem felelt, a polg. törv. rdts s illetőleg a végrehajtási törvény rendelkezései alapján áll elő. (1890. dec. 22 éu, 805.) Bün-ügy ékben. A tulajdonos az általa a hitelezőnek zálogba iidott tárgyakat a hitelezőtől eladás végett visszakapván, nem követ el sikkasztást, ha az eladási árt megtartja és saját céljaira felhasználja. A pestvidéki kir. törvényszék (1890. március hó 14-én 2,607. sz. a.): V. József vádlottat a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében bűnösnek nyilvánítja s ezért a btk. 358. §. alapján hat heti fogházra itéli stb.