A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - Mikor nem büntethető a méhmagzatelhajtás?

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 12. számához. Budapest, 1891. március 22-én. Köztörvényi ügyekben. Holttá nyilvánítás esetében az elhalálozás napja miként állapítandó meg Az egri kir. törvényszék: Cseh Bertalan ügyvéd által képviselt V. Mihály és D. András felhivóknak D. József felhívott ellen folyamatba tett holttá nyilvánítási ügyében következően itélt: A kir. törvényszék D. József volt egri születésű és lakos elhalálozását az 1868. évi LIV. t.-c. 523. §-ának a) pontja alapján bebizouyitottnak kimondja s nevezett elhalálozása idejéül 1881. évi LIX. t.-c. 90. §-a értelmében 1878. évi október hó 27-ik napját állapítja meg stb. Indokok: A 8,407/p. 1889. sz. alatti kérvénynél eredetben meglevő családi értesítővel igazolva van, hogy D. József Egerben 1798. év október 26-án született s a 4,158/889. sz. a. beadott kérvényhez •/• alatt csatolt Eger város rendőrkapitányi hivatal által kiállított helyhatósági bizonyítvány szerint tartózkodási helye születése óta teljesen ismeretlen. Tekintve, hogy D. József a 8,407/87. sz. alatt kibocsátott s a ^Budapesti Közlöny« 1888. évi 8., 9. és 10. számaiban megjelent hirdetmény folytán ezen kir. törvényszéknél nem jelentkezett, sem életben létéről más módon értesítés nem érkezett, ezeknél fogva D József elhalálozását az 1868. évi L1V. t.-c. 523. §-ának a) pontja alapján tekintve, hogy születésétől számítva 80 év már elmúlt s tartózkodási helye születése idejétől ismeretlen, bebizonyitottnak kellett kimondani. Felhivók D. József utáni örökösi minőségüket a 4,158/89. sz. alatti kérvényhez mellékelt, ezen kir. törvényszék 9,14u/89. sz. alatti végzésével igazolván, e tekiutetben ügygondnok által tett kifogás figyelmen kívül hagyandó. Minthogy pedig a hivatkozott helyhatósági bizonyítvány szerint D. József születése óta teljesen ismeretlen s minthogy D. József a családi értesítő szerint 1798. évi október 26-án született s igy születésétől számítva 80 év már elmúlván, tartózkodási helye nemcsak 10, de születése, vagyis 80 év óta ismeretlen ; ennélfogva elhalálozása idejéül az 1873. évi LIX. t.-c. 90. §-a értelmében a 80. év eltelte utáni napot, vagyis 1*78. évi október 27-ik napja volt megállapítandó stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890 november hó 10-én 2v">45. sz- a ): elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, mindazonáltal azzal a változtatással, nogy az elhalálozás idejéül az 1889. évi május hó 19. napját jelöli meg stb. Indokok: Tekintve, hogy a 4,158/89. sz. kérvénynyel bemutatott helyhatósági bizonyítvány alapján a felhívott D. József eltűnésének időpontja s ekként ismeretlen tartózkodásának időtartama tüzetesen és pontosan meg nem állapitható, az 1868. évi LIV. t.-c. 523. §-ának az elsőbiróság részéről alkalmazott »a)« pontja értelmében megkívántató 10 évi ismeretlen tartózkodás időtartama az idézett helyhatósági bizonyítvány kelte napjától volt számítandó s ehhez képest az 1881. évi LIX. t.-c. 90. >?• rendelkezésének megfelelően az idézett bizonyítvány kiállításának idejét követő napot kellett az elhalálozás idejéül megjelölni, egyebekben azonban az elsőbiróság Ítéletét az annak kapcsán vonatkozóan felhozott indokok alapján helybenhagyni kellett stb, A m. kir. Curia (1891. február 24. 9,990. sz. a.): A másodbiróság ítélete a felhívott elhalálozásának napját megállapító részében megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete indokainál fogva egész terjedelmében hagyatik helyben. Ha az ügyvédség gyakorlatától visszalépett féltől az általa még ügyvédkedése alkalmával és ezen minőségben beliajtott pénz kÖTeteltetik, az ilyen keresetekre nem alkalmazható többé az ls74. XXXIV. t.-c. 66. §-ában megállapított kivételes illetékesség. A mohácsi kir. járásbiróság (1889. november 26-án 6,033. sz.): Cs. Szávó felperesnek W. László alperes elleni] 76 frt 80 kr. s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes főesküt tesz arra, hogy alperes néhai V. Sándornál fennállott 100 forintos kötvényen alapuló tartozását felperes maga teljesítette, hogy alperes a beszedett pénzből neki 10 forint készpénzt nem adott, hogy felperes alperesnek ügyvédi jntalomdíj fejében nem 50 forintot, hanem 40 forintot kötelezett, ez esetben köteles alperes felperesnek az ezennel 154 frt 10 krra leszállított kereseti tökét s járulékait megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek a főeskü letételére jelentkezni és azt le is tenni (mert az eskü le nem tétele esetében a kereseti leszállított tőkéből 120 forintra nézve keresetével elutasittatik) s alperes köteles 34 forint 20 krajcárt alperes részére megfizetni. Az eskü le nem tétele esetében a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, stb. Indokok: A felek előadása szerint alperes felperes részére 625 forint 75 krajcárt hajtott be mint ügyvéd s ezen felül 10 forint előleget is kapott felperestől az általa kétségbe nem vont kereseti állítás szerint. Ezen 625 forint 75 krajcárból levonandó mindkét fél megállapodása szerint az alperesi számítás 1. tétele alatti 350 forint, a 4. tétel alatti 13 forint, az 5. tétel alatti 15 forint, a 6. tétel alatti 39 forint 75 krajcár, a 8. tétel alatti 14 forint 65 krajcár és a 9. tétel alatti 8 forint 20 kr., összesen 441 forint 60 krajcár, levonandó továbbá a 7. tétel alattiból minden esetben 40 forint, a mennyiben a felek a tételre nézve csak 10 forintban térnek el. Ezen 481 forint 60 krajcárnak a fenti 635 forint 70 krajcárból való levonása után 154 frt 10 krajcárt tenne ki a kereseti tőke, a kereset ekkénti leszállítása tehát indokolt. Alperes ebből leszállittatni kéri még az általa tett 2. és 3. tétel alatti 110 forintot és a 7. tétel alattira 10 frtot s ezen követeléseinek fennállására főesküt kinált felperesnek. Felperes az Ítéletben megjelölt döntő ténykörülményekre a kinált főesküt elfogadta, ezért az részére megitélendő és alperes az eskü letétele esetében a fenti 154 forint 10 krajcárban marasztalandó volt, míg az eskü le nem tétele esetében a 120 forint iránti keresetével elutasítandó és alperes csak a 34 frt 10 krajcárnak megfizetésére volt kötelezendő. Az eskü le nem tétele esetében a perköltségek kölcsönös megszüntetése indokolt, mert a felek ez esetben részben nyertesek, részben vesztesek, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. évi október 13-án ; 19,130. sz.): Az első biróság Ítéletét az azt megelőző egész eljárásI sal együtt hivatalból megsemmisíti, a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli s felperest kötelezi a perköltségek viselésére, stb. Indokok. Felperes keresetét az alperes által ügyvédi mii nöségben behajtott és eddig visszatartott pénzösszegeknek kiszolgáltatása iránt indította. Ily követelések érvényesítésére azonban az 1874 : XXXIV. törvénycikk 66. §-a értelmében az ezen törvényszakaszban szabályozott eljárásra és azon kir. törvényszék illetőségéhez van utalva, a melynek kerületében a panaszolt ügyvéd lakik. Minthogy e szerint ily ügyekben a megjelölt biróság mint ügybiróság jár el, következőleg annak illetőségétől eltérésnek helye nincsen, minthogy továbbá az a körülmény, hogy alperes időközben megszűnt gyakorló ügyvéd lenni, a törvényben megszabott ügyúton nem változtat: a kir. járásbíróság ennélfogva a jelen kereset elbírálására bírói hatáskörrel nem bírván, Ítéletét az 1881. évi LIX. törvénycikk 39. §-ának c) pontja alapján megsemmisíteni kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. január 30-án 357/1891. sz.) : A neheztelt végzés megváltoztattatik és a kir. itélő tábla a per érdemleges elbírálására utasitta tik. Indokok. Az 1874 : XXXIV. törvénycikk 66. § a a jelen esetre nem alkalmazható, mert az idézett szakasz tényleg működő ügyvédekről rendelkezik, alperes azonban többé nem működő ügyvéd, hanem kir. aljárásbiró, felperes tehát a kereseti összegre való tekintettel az 1881. évi LIX. törvénycikk 13. §-ának 1. pontja szerint helyesen indította meg a kir. járásbiróságná ikeresetét, miért is a neheztelt végzést megváltoztatni és a kir. itélö táblát az ügy érdemleges elbírálására utasítani kellett, stb. Ugy az 187!. évi XVIII. t.-c, valamint az időközben annak helyébe lépett 188(5. évi XXII. t.-c. értelmében azon kárért, melyet az elöljáróság valamely tagja hivatalos eljárásában akár cselekvése, akár mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból jogtalanul és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, kártérítéssel az illető elöljárósági tag tartozik, ki ezen felelősségtől csak azon esetben mentes, ha felsőbb meghagyás folytán járt cl és ezen esetben a kárkeraset azok ellen indítandó, kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték és pedig ha azt a képviselőtestület rendelte el, a károsult irányában a községi képviselőtestület azon tagjai felelősek, kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték és a község ellen a károsult csak akkor fordulhat, ha az illető elöljáró vagyoutalansága miatt kielégítést nem nyert, vagy ha nem lehet kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. (1871: VI. t.-c. 86., 87., 88. j?-ok : 1886: XXII. t.-c. 86., 87., 88. §-ok.) Felperes keresetével elutasittatott, mert nem mutathatta ki, hogy az iránt, miszerint a sérelmes határozat a községi képviselőtestület mely tagjának szavazatával keletkezett, illetékes uton tudomást szerezni megkisérlett volna és hogy ez irányban tett lépései sikertelenek maradtak. A zombori kir. törvényszék (1889. márc. 21. 597. sz. a.) Skultéti Ede ügyvéd által képviselt L. József felperesnek dr. Schwarz Antal ügyvéd által védett Karavukova községe alperes ellen 1,125 frt kártérítési összeg és járulékai iránti perében következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy a kalocsai uradalomhoz tartozó kleticsi pusztán termett 30,300 kéve nádját