A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - Mikor nem büntethető a méhmagzatelhajtás?

A J Az általam felvetett ezen kérdésekre feleletem az: a kereseti kérelemnek megfelelőleg a szakértői ni u nkálatnak alapul vételével, a tulajdonközösség megszüntetését ki kell mondani s a 10. számú te lek jegyző könyvből lejegyzendö 12 parcellának t u 1 a j d o n á t a k é t tulajdonostárs nevére nyitandó új telekjegyzökönyvekbe, kinek-kinek az ö birtokbóü jutalékát terhelő zálogjognak átvezetésével leendő átíratását elrendelni. Mert nincs oly közös zálogjogi bekeblezés, a melynek tulajdonosa, esetleg a tényleges megosztás által károsodhatnék, mert a tényleges megosztás által az osztott tulajdon értékében csak emelkedhetik, nem pedig csökkenhet; mert érvényesül az által a birtokkal való szabad rendelkezési joga a tulajdonosnak és végre, mert ha figyelembe veszszük a példában felhozott közös vagyonnak volt úrbéri minőségét, ez által az 1871 : LIII. t.-c. 55. §-nak intézkedése nyer végrehajtást s nincsen ok, a mely csak némileg is méltányossá tehetné azt, hogy esetleg a telekkönyv szerkesztők, avagy átalakító közegek téves felfogásából eredő közösség f e n t a r ta s s é k. A felperesi keresetet — a mint némelyek által vitatva lett — azon indokból, mert E.-nek birtokbóli hányadát F.-nek holtiglani haszonélvezeti joga terheli, a kir. Curiának idézett két rendbeli Ítéletére való rellectálás mellett, elutasítani nem lehet, mert F. sem a maga, sem pedig az E. érdekében ily kifogást nem emelt, hivatalból pedig figyelembe nem vehető, minthogy a felperes D. tulajdoni hányadát ezen szolgalmi jog nem terheli. Az F. tulajdonát képező haszonélvezeti jognak létezése, feltéve, hogy ha erre alapított kifogás emeltetett volna is, a kereset elutasítására indokul azért nem hozathatnék fel, mert tegyük fel, ha D. az ö '/a részből álló hányadát nem szabad kézből, hanem birói árverésen vette volna meg, az esetben D. jogosítva lett volna az 1880. évi XLVI. t.-c. 5. §-a értelmében kívánni, hogy a 3/8 telekből az általa megvásárolt '/s rész a 10. számú telekjegyzőkönyvböl le és egy új telekjegyzökönyvbe az ő tulajdonául átvezettessék, vagyis az idézett törvény alapján a vagyonközösségnek megszüntetését érvényesíteni. A törvényre alapított ily kérelem teljesítését azon körülmény nem akadályozhatná, hogy a 2/3 r^sz tulajdonosának hányadát holtiglani haszonélvezeti, avagy másnemű zálogjogok terhelik. A mely jogot a törvény a birói árverésen vásárlónak megad, nincsen törvény, nincsen birói gyakorlat, a mely azt hasonló körülmények között a magánúton vásárlótól megtagadná. Miután sem F., sem ]. hitelezők nem bizonyították, de bizonyítani meg sem kísérlettek, hogy a kereseti parcelláknak természetbeni megosztásával való közösség megszüntetése által nékiek sérelem, esetleg minő sérelem, avagy kár okoztatnék, annálfogva nem lehet, de nincsen is oly törvényes ok, a mely a tulajdonnal való szabad rendelkezésnek oly akadályozását indokolhatná, minőt a keresetnek feltétlen elutasítása idézne elő; avagy | a mely a közösségnek csakis a mindkét tulajdonostárs ingatlanának birói árverésen lett eladatása által való megszüntetésének kimondását igazolná. Nem ismerek a kir. curiai ítéletekben kifejezést nyert oly bírósági gyakorlatot, a mely a vagyonközösség megszüntetése iránti perekben azon elvnek hódolna, hogy a közösségben lévő tulajdonostársak egyike jelzálogos hitelezőjének, vagy hitelezőinek érdekeik védelme tekintetéből, a közös vagyonnak természetbeni felosztását megtagadni lehetne, még azon esetben is, ha az tényleg felosztva birtokoltatik; ha annak a természetben kár nélkül való feloszthatósága szakértők által meg van állapítva, vagy annak hódolna, hogy az egyik tulajdonostárs hitelezői követeléseiket minél biztosabban megkaphassák, az 1881 : LX. t.-c. 156. §-bau felsorolt eseteket kivéve, a hitelezők, az ö és esetleg minden más S hitelezői zálogjogoktól mentes tulajdonostárs, avagy tulajdonostársak hányada is, birói árverés alá bocsátandó lenne. Ha már az 1871. évi LIII. t.-c. általam idézett 55. §-a az úrbéri birtoknak szétdarabolását tiltó törvényeket eltörölte, ha I annak 83. §-a a jobbágyi és nemesi birtok közötti különbséget I teljesen megszüntetne és ezen intézkedések által a tulajdonnal való szabad rendelkezési jogot a legszélesebb alapokra fektette, j a melyek a csekély terjedékü ingatlanok értékét is nevelték, nem tartom helyesnek, nem tartom indokoltnak a fentebb felsorolt bármelyik okból a vagyonközösségnek természetbeni felosztását gátolni. Nyiltan és őszintén kijelentem azt is, hogy ha az általam fentebb kifejezett felfogásommal ellenkezőnek kijelentett felfogás valahol birói határozat alakjában nyilvánulna, az, az általam idézett törvényekben és azokhoz számításba véve az 1868. évi LIV. t.-c. j 577. §-ában kifejezett tulajdon felett való szabad rendelkezési jogot indokolatlanul korlátolná s a természetben kár nélkül felosztható közös ingatlannak becsértékét csökkentené. A jelzett határozat ellentétbe jönne a kir. Curia által kimondott azon elvvel, »h o g y a tulajdonostársak nem kötelezhetők arra, hogy vagyonközösségben maradjanak s hogy a vagyonközösségnek megszüntetését kérni mindegyik tulajdonostárs jogosítva van.« (Lásd felsőbb bíróságaink elvi határozatai, dr. Márkus Dezső I. kötet, 43 lapon, X. 1. sz. alatt.) Hogy a közös ingatlan vagyonban való közösség megszüntetése feltétlenül csakis a kö/ös vagyonnak árverés utján való Gr. 93 eladatásával szüntethetik meg, ezen felfogással ellenkezőt fejezett ki a kir. Curia 6,947/1884. szám alatt kelt és a budapesti kir. ítélő tábla kijelentését jóváhagyó ítéletben ; kimondván : »Ingatlanra vonatkozó vagyonközösség árverés utján csak az esetben szüntethető meg, ha a közös ingatlan egyáltalán, vagy értékének nevezetes csökkenése nélkül természetben fel nem osztható." (Lásd felsőbb bíróságaink elvi határozatai, dr. Márkus Dezső L kötet, 44 lapon, X. 2. sz. alatt.) Miután a kifejezett ezen felfogásommal teljesen ellenkezőt többektől hallottam, miután azoknak érvei jogászi meggyőződésemben meg nem ingattak, annálfogva bátor vagyok a tisztelt jogásztársakat megkérni: a felfogásom helytelenségének kimutatására szolgálható legfelsőbb bírósági ítéletek, avagy ezek hiányában a véleményem megváltoztathatására szolgálható okokat közleni méltóztassanak. Mikor nem büntethető a méhmagzatelhajtás ? Irta : Dr. LESZLÉNYI IMRE, győri ügyvéd. A büntetőtörvény által nem egy, a büntetőjog keretébe nem tartozó intézmény nyer büntetőjogi oltalmat. Ilyen büntetőjogi sanctiót nyer a méhmagzat elhajtásának tilalma, mely — minthogy a jog fogalma szerint az ember csak élveszületés által nyeri jogalanyiságát — elméletileg a büntetőjog keretébe bele nem illik. Távol legyen tőlem, szem elől téveszteni azon nagy közgazdasági, etikai és egyéb momentumokat, melyek a méhmagzatelhajtást ellenzik, elismerem azok fontosságát teljességben és csak azt akarom itt taglalni, hogy lehetnek és vannak kivételes esetek, a midőn a méhmagzat elhajtása nem eshetik büntetés megtorlása alá. Eddigelé a gyakorlat csak egyféle ily esetet ismer, tudniillik, midőn a méhmagzat, azaz a gyermek megszülése, magát az anya életét közvetlenül veszélyezteti. Mikor áll be ezen veszély, annak megállapítását bízzuk az orvosokra. Jogi alapját leli ezen kivétel abban, hogy az élő ember, jogalany, teljes megszerzett joggal bír a léthez, az embrió pedig nem jogalany, hanem csak politikai tekintetekből védett remény. A midőn tehát a kettő küzd a létért, a jog az anyát, mint jogalanyt védi, védi annyival is inkább, mert az önvédelem ezen joga a törvény erejénél fogva is megilletné azt, más élő emberrel szemben is. De nem találtam kádenciát eddig egy másik fajta esetre, melyet, hogy a maga közvetlenségében tárgyaljak, mindjárt példában terjesztek elő : X. grófné (tehát férjnél lévő nő) magános sétája alkalmával a fegyházból kiszabadult hazatérő suhanc által megrohantatik és rajta állatias szenvedélylyel a nemi közösülés véghezvitetik, mely erőszakos nemi közösülés folytán a grófné teherben van. Van-e joga a grófnénak ezen roéhmagzatot büntetlenül elhajtani ? Az erőszakos nemi közösülés folytán megsértetett a grófné : 1. személyes szabadsága; 2. személyes, ugy hozzátartozóinak becsülete; 3. testi épsége; 4. a házassági hűség és előre láthatólag 5. a családi állás. Mindez a nélkül, hogy a grófnét e miatt legcsekélyebb vád érhetné. Ha valaki ezüstből forintosokat veret, még ha teljes súlyú és értékű ezüstből valók, holott ezen jog királyi, ezen forintosok mint bűnjelek és illetve bűntény-produktumok megsemmisíttetnek, mert jogszerűtlenül, illetve törvényellenesen keletkeztek. A fenti esetben a méhmagzat is törvényellenesen és határozottan büntetendő cselekménynyel jött létre, a minél fogva existenciális joga nincsen és bár első tekintetre ugy látszik, mintha személyt és dolgot egyenlő elbánás alá vennék, ez csak látszat, mert nem szabad felednünk, hogy a méhmagzat nem bír emberi léttel és emberi joggal, csak politikai okokból nyer védelmet, a mely védelem tehát nem mint az emberi szabadság legtágabban, hanem mint kivétel, legszűkebben értelmezendő; mely remény, hogy valóságban lenne-e jogalany, akkoron még teljesen bizonytalan. A mennyiben tehát az embrió jogvédelemben részesül, ez az élő ember mint jogalany megszerzett és feltétlen jogait nem sértheti. Ezen szerzett jogok közé tartozik az emberi szabadság, továbbá annak joga testi épség és egészséghez, minél fogva semmiféle nő nem tartozik megmaradni azon terhes állapotban, melyre akár a házasság által törvényileg, akár szabad akaratú elhalás által kötelmet magára nem vállalt, hanem mely ellenkezőleg, a büntetőtörvénybe ütközőleg, saját becsületének, szabadságának és testi épségének megsértésével beleerőszakoltatott, holott a nőnek sem erkölcsi, sem jogi kötelessége nincsen arra, hogy idegen magnak költögépe legyen. De ha politikai tekintetből egy leendő lény megmentése céljából az állam a büntetőtörvényt mozgósítja, százszoros politikai tekintetek szólanak a nőnek azon joga mellett, ezen embriót idejekorán megsemmisíteni; mely embrió gyermekként való megszülése esetén, nem lenne egyéb, mint a büntetőtörvény megsértésének ambuláns gúnyoszlopa, a becsületében halálig sértett nő és hozzátartozóinak örökös szégyene, mely mindannyiszor