A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 12. szám - A tulajdon közösségnek megszüntetése iránt folytatott pernek eldöntésére a holtiglani haszonélvezeti jognak teherként való bejegyzése, mikor és minő befolyást gyakorolhat?

92 A JOG. A közös osztatlan állapotbani tulajdonjoggal telekkönyvezett ingatlanbóli hányaddal való szabad rendelkezést korlátoló felsorolt körülményeken felül van még az 1881: LX. t.-c. 156. §-ában foglalt és csakis a csekélyebb értékű közös ingatlanoknak elárverezésére vonatkozó rendelkezés; melynek értelmében a tulajdonközösségben telekkönyvezett, de tényleg megosztva használt jószágtestből egy bizonyos meghatározott aránybani hányadnak egyik tulajdonosa, a ki rendezett anyagi viszonyok közt él, a ki az öröklött avagy szerzett, de csekélyebb értékű ingatlanához kegyelettel, előszeretettel ragaszkodik, azonban tulajdonostársa hanyag, rendetlen életmódja, de sőt nem is ez, hanem véletlen elemi csapások által anyagilag tönkre jutván, hogy ennek hányadáért a lehető magas vételár fizettessék, a takarékos tulajdonostárs birtokrésze is elárvereztetni rendeltetik. Az idézett törvényszakasz ezen szigorán a töivényhozás valószinííleg mielőbb enyhíteni fog s az árverés foganatosítása előtt a tettleges birtoklásnak megfelelő és az árverés előtt bíróságilag megállapított elkülönítés rendszerét rendelendi alkalmaztatni s csakis a terhelt birtoktárs jutalékát rendeli eladatni, legyen az bármily csekély értékű. A szabad rendelkezési jogot gátló zálogjogoknak egyike a holtiglani haszonélvezeti jog, a melynek létezése hogy nem minden esetben és nem feltétlenül követeli a közös ingatlannak azezen jognak épségben való fentartásával leendő eladatását az 1881 : LX. t.-c. 163., 204. és 205. §-ainak rendelkezéseiből tűnik ki. Az elősoroltak után még a holtiglani haszonélvezeti joggal terhelt közös ingatlanban való vagyonközösség megszüntetése iránt lefolyt perekben, a kir. Curiának két ítéletét vagyok bátor ismertetni, mint a melyekben kifejezett bírósági felfogásnak téves értelmezése s az abból levont helytelen következtetés képezte a tulajdonképeni okot ezen soraim megírására és a végül előadandó kérelmemnek előterjesztésére. A kir. Curia az 1890. évi február 25-én, 5,177. és 1890. évi április 16-án, 132. szám alatt hozott (lásd a »Jogtudományi Közlöny« szerkesztősége által kiadott Döntvénytár új folyam XXV. kötet, 273. lap és XXVI. kötet 45. lap] Ítéletei olynemü vagyonközösség megszüntetése iránt folytatott perekben hozattak, melyekben mind a két peres fél ingatlana a holtiglani haszonélvezeti joggal egyenlő arányban volt terhelve és mindkét esetben a per tárgyát képező ingatlan városban (Budapest és Szeged) lévő ház volt. Mindkét perben a kir. Curia a felperest az alperes tulajdonostárs kifogásai folytán azért utasította el keresetével, mert felperes a vagyonközösséget a holtiglani haszonélvezeti jognak épségben való fentartásával és pedig az egyik felperes az 1881: LX. t.-c. 204. §-a, a másika a 206. §-ban meghatározott feltételek mellett foganatosítandó árverés útján való eladatás mellett kérte megszüntetni. Mindkét Ítélet indokolásában kiemelte a kir. Curia, hogy az Ítélet tárgyát képező esetekben a közösségnek, a bekebelezett holtiglani haszonélvezeti jognak épségben való fentartásával kért megszüntetése csakis a másik tulajdonostárs kárával eszközöltethetnék és hogy a holtiglani haszonélvezetből álló szolgalmi jognak bizonytalan időig terjedő használása miatt, e jognak fennállásáig a közös ház árverés útján, annak valódi értéke szerint el nem adható. Mindkét Ítélet indokaiban, mondhatni hangsúlyozva kiemelve van azon körülmény, hogy a holtiglani haszonélvezeti jognak mint szolgalomnak fentartásával kéretett a közös ingatlannak árverés útján való eladatásának itéletileg leendő elrendelése. Hangsúlyozva alkalmaztatik azon elv, hogy a közösség megszüntetése a másik tulajdonostárs kárával nem eszközöltethetik és hogy a természetbeni felosztás értékcsökkenéssel nem történhetik ; vagyis a tulajdonostárs kérheti a vagyonközösség megszüntetését, de nem a tulajdonostárs kárával. A vázlatosan leirt ezen Ítéleteknek helyességét minden jogásznak el kell ismerni, mert hiszen sem egyik, sem a másik felperes a keresetnek ezúttal lett elutasítása által a közös ingatlanbani tulajdonával való szabad rendelkezésében nem korlátoltatott jobban és rosszabb, károsabb helyzetbe más úton-módon szintén nem jutott, mint volt a kereset beadása idejében. Azonban a gyakorlati életben hallottam oly értelmezését ezen két Ítéletnek, mely szerint, hogy ha a közös osztatlan állapotban, de a tulajdonhozi arány határozott kijelölésével telekkönyvezett és tényleg megosztottan használt kültelki birtok tulajdonosai egyikének birtokbóli hányadára van a holtiglani haszonélvezeti jog bekeblezve, ezen zálogjogi bejegyzésnek azon hatálya van, az ilynemű tehertől mentes tulajdonostársnak birtokbóli hányada feletti rendelkezési jogára, hogy ha a holtiglani haszonélvezeti jogtól mentes tulajdonostárs a vagyonközösségnek megszüntetése iránt indított perben, a közös vagyonnak természetbeni felosztását kérve, kimutatja az alperes tulajdonostárs beismerése által, hogy a telekkönyvi jószágtest tényleg felosztva használtatik, kimutatja szakértők munkálata által, hogy a telekkönyvi jószágtest az alkat részeinek tulajdoni arány szerinti felosztása által értékcsökkenést nem szenved és a természetbeni felosztás által egyik tulajdonostárs sem károsodik, azonban ha a természetbeni ezen felosztást a haszonélvezeti jognak perbe idézett tulajdonosa ellenzi — azon ellenzés feltétlenül gátolja a kereseti kérelemnek megítélését ; — de sőt hivatalból is figyelembe veendő oly akadályt képez a bekeblezett ezen haszonélvezeti szolgalmi jog, mely a tulajdonközösségnek akként való megszüntetését is gátolna, hogy az e-ész osztatlan állapotbani ingatlan közárveresen adassuk e . Szóval bármiként kéressék a holtiglani haszonélvezeti joggal csak egy részben is terhelt közös vagyonbani közösség megszüntetése, a fentebb körülirt felfogás szerint a holtiglani haszonélvezet tulajdonosának vétójára a kereset feltétlenül elutasítandó mindaddig, mig a holtiglani haszonélvezeti jog meg nem szűnik és felperes a költségben feltétlenül elmarasztalandó; vagyis ezen tényállásé perekben nem hozható az 1881: LX. t.-a 220., 221. §-aiban körülirt végrehajtási eljárás alapjául szolgálható ^ ítélet. Hallottam vitatni azt is, hogy az idézett kir. curiai ez Ítéletek intenciójára alapított ezen felfogást az alsóbb bíróságok, mint irányadót, pozitív törvény hiányában, mintegy utalva vannak elfogadni, sőt ez már is bírósági általános gyakorlattá fejlődött. Az idézett curiai két ítéletnek téves értelmezésén alapuló fentebb előadott felfogásnak tévességét hogy világosabban kimutassam és az ezen cikk első részében előadottaknak gyakorlati alkalmazásával, a véleményem kifejezésénél minél könnyebben megérthető legyek, egy egyszerű s leggyakoriabb eshetőségi példát használandók fel. Például tegyük fel a következő esetleges perbeli tényállás létezését. Az eredeti helyszínelés alkalmával egy községnek p. o. 10. számú telekjegyzőkönyvébe felvétetett 3/s úrbéri bel- és kültelek. Ezen jószágtestnek egyedüli tulajdonosául bejegyeztetett A. Ezen A.-nak elhalálozása folytán a 3/s telekből B. kapott 2/s részt, C. kapott V3 részt. A C-nek jutott egyharmad részt magánúton megvette D. A B.-nek jutott kétharmad részt örökség útján kapta kiskorú E., a kinek tulajdonára az édesanyja F.-nek javára, nem özvegyi, hanem holtiglani haszonélvezeti jog lett bekebelezve. A 3/s telket még B. és C. maguk között megosztva, tettleg elkülönítve birtokolták. Ezen felosztást D., mint C-nek birtokutóda, magára nézve hátrányosnak tartván, de különben is nem akarván a kiskorú E.-vei vagyonközösségben maradni, a vagyonközösség megszüntetése céljából oly tartalmú keresetet indított, mely szerint 12 darab szántóföld és rétnek az általa becsatolt tervezet, avagy attól eltérő, azonban a birtoktesthez való tulajdoni arányát, annak célszerű használhatását nem akadályozó tervezet szerint természetben, a tulajdon aránya szerint való felosztásának tűrésére és a megosztott tulajdonnak külön-külön telekjegyzőkönyv be való átvezetésének elrendelésével, ezekre a parcellákra a vagyonközösségnek megszüntetését kimondani és a 10. számú telekjegyzőkönyvben felmaradt belső telek s más 6 darab parcellára nézve a telekkönyv szerint való osztatlan közösségben való maradásnak tűrésére az alpereseket kötelezni kérte. A keresethez mellékelt 10. számú telekjegyzőkönyv hiteles másolata azt tüntette ki, hogy E. kiskorú tulajdonostársnak tulajdoni hányada még birtokelőde életében G., H., I. hitelezők javára csekély összegekkel zálogjogilag terhelve van; kitüntette azt, hogy D.-nek birtokbóli hányada is zálogjoggal van K. hitelezője javára terhelve. D. perbe idézte F.-et, mint a kiskorú E. természetes és törvényes gyámanyját és mint a holtiglani haszonélvezeti jog tulajdonosát s G., H., I. hitelezőket. A saját hitelezője K.-tól a kereset szerinti vagyonközösség megszüntetésébe való beleegyezési nyilatkozatot már a keresethez csatolta. E helyütt már megemlitem, hogy G. és H. hitelezőknek hasonló nyilatkozatukat felperes a válaszirathoz mellékelte. E szerint maradt alperesül, F. mint gyámanya és mint a holtiglani haszonélvezet tulajdonosa és I. hitelező. I. hitelező kijelentette, hogy az ő zálogjog;i csakis E. kiskorú vagyonát terhelvén, nékie felperes ellen keresete nincsen, egyedül azt ellenzené, hogy ha adósának jobb karban lévő földjei felperes birtokába esnének, mi által jetzáloga értékcsökkenést szenvedhetne. E. képviseletében F. kijelentette, hogy nékie a vagyonelkülönités a tulajdonostárs birtokbóli hányada tulajdonjogának _ külön telekjegyzőkönyvbe a holtiglani haszonélvezeti jognak épségben való fentartásával leendő átíratása ellen kifogása nem lenne és csak azt követeli, hogy az osztály a szerint történjék, a mint azt még B. és C. egymás között megejtették. A B. és C. közötti osztálynak mikéntjét a felperesi tagadás ellenében F. bebizonyítani nem tudván, szakértők alkalmaztattak, a kik tekintetbe véve a kipuhatolhatott tényleges birtoklást, a keresetben felsorolt parcellákat Vs és -'/a arányban felosztották. A szakértői munkálat ellen peres felek kifogást nem emeltek, sőt F. kiemelte, hogy a szakértői munkálat szerint a felperes' D. tényleg néhány száz négyszögöllel többet birtokol, mint az ő 1/3 résznyi illetősége. Ismételve kiemelem, hogy fe téve az ezen példában felsorolt perkérdésnek eshetőségét és létezését, annak mikénti elbírálását óhajtanám megbeszélés tárgyává tenni, különös figyelmet fordítván a kir. Cunanak idézett két Ítéletének rendelkező részére s a kereset elutasításának indokolására azon célból, ho<*y az általam felállított tényállás szerinti perben meglehet-e a vagyon közösségét a kereseti kérelem és a szakértői munkálat szerint szüntetni, avagy a ho tiglam haszonélvezeti jognak az E. birtokbóli hányadán lett bekeblezése indokából felperest keresetével feltétlenül el kell utasítani í