A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 11. szám - A jövedéki büntető igazságszolgáltatás reformja. 2. [r.]

82 A JOG. ügyekben rendesen a törvényszéki vizsgálóbírónak kellene a vizsgálatokat teljesíteni és csak kivételesen és csekélyebb ügyekben a járásbirósági vizsgálóbírónak. Hogy állításaim nem légből kapottak, utalok e tekintetben az ide vágó statisztikai adatokra, melyekből kitűnik, hogy a legtöbb, törvényszéki — úgynevezett központi — vizsgálóbíró által teljesített vizsgálatok száma kisebb, mint a járásbíróságok területén előforduló bűnvizsgálati ügyeké. Tapasztalati tény az is, hogy a járásbirósági vizsgálóbírák a legfontosabb bűnügyekben járnak el. A javaslat 65. §-a az 1871. évi XXXI. t.-c. 16. §-át kifejezetten hatályon kivül nem helyezvén, a járásbíróságok jövőben is, a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése utáni időben is, a vizsgálatok teljesítésével lesznek megbízva. A törvényszék vizsgálóbirája a javaslat 33. §-a szerint évenkint 200 frt pótlékban fog részesülni. A javaslat ez irányú rendelkezése kétségen kivül figyelembe vette a vizsgálóbírónak rendszerint a többi birákéval szemben nehezebb állását. A vizsgálóbíró nem ura szabad idejének ugy, mint más biró. A letartóztatott foglyok kihallgatása a legrövidebb idő alatt teljesítendő. Ha egyszerre több egyén lesz előállítva: ugy mulhatlanul előáll az az eset, hogy a hivatalos órát a szabad idő rovására meg kell hosszabbítania. Hullaszemlék, házmotozások stb. mind olyan cselekmények, melyek halasztást nem tűrnek. Egy szóval, a vizsgálóbirónak folyton résen kell állani. Mindezeket azonban nem azért hozom fel, mintha a többi bírák működése kevésbé fontos, vagy kevésbé fárasztó lenne. A javaslat kivételes kedvezményben részesiti a törvényszék vizsgálóbiráit, ez világos bizonyítéka annak, hogy állásul-: külön méltánylást igényel. Már most, ha a törvényszék vizsgálóbirája pótlékban részesül, van-e elfogadható ok arra, hogy a járásbirósági vizsgálóbíró ily pótlékot ne élvezzen? A tapasztalat szerint a járásbíróságok vizsgálóbiráinak helyzete rendszerint súlyosabb, mint a törvényszékeké. Mint előbb emiitettem, a legtöbb törvényszék vizsgálóbirája csak a törvényszék székhelyén előjövő bűnügyekben teljesít vizsgálatot és csak kivételesen a székhelyén kivül eső járásbíróságok területein. Bővebb igazolást nem igényel a két feladat közül a terhesebbnek kimutatása. A törvényszék vizsgálóbirája, annak dacára, hogy fontosabb esetekben nem jár el s állása sem terhesebb, mint a járásbirósági vizsgálóbíróé, pótlékban fog részesülni. Ha indokolva van a törvényszék vizsgálóbirájáaak pótlékban részesítése, ugy fokozottabb mérvben áll ez a járásbiróságira nézve. Nehezíti a járásbíróságok helyzetét még az is, hogy mellettük közvádló nincs alkalmazva s igy a közvetlen szóbeli érintkezés lehetőségétől meg van fosztva. Mort a ki csak némileg is foglalkozott valaha vizsgálatokkal, el nem tagadhatja annak eredményesebb voltát, ha a vizsgálóbíró az ügyészszel egyetértőleg teljesít vizsgálati cselekményeket. Mindezeket egybefoglalva, szükséges a javaslatba oly irányú rendelkezésnek felvétele, hogy a gyakorlati birói vizsgát letett jogtudor bocsátandó-e ügyvédi vizsgára s ha igen, | általa az ügyvédi rendtartásban szabályozott ügyvédi vizsga teendő-e le s hegy a nagyobb forgalmú járásbíróságoknál alkalmazott vizsgálóbíró is évi pótlékban részesüljön. A jövedéki büntető igazságszolgáltatás reformja. Irta : dr. SZÉKELY JÓZSEF, m. kir. pénzügyi közigazgatási bhó. (Befejező közlemény.) A tanuló ifjúságnak alkalma lesz a legapróbb részletekig elsajátitni mindazokat az ismereteket, a melyek segélyével a gyakorlati esetekben mint hivatalnok, ügyvéd vagy magánember, teendői iránt tájékozva kell lenni. Jelen viszonyaink között az ismeretgyüjtés ezen a téren nagyon is indokolt, mert bárminő állású és foglalkozású legyen valaki, adóznia kell egy vagy más cím alatt, de gyakran felmerül a védekezés szükségessége is a netaláni té'ves intézkedésekkel ; szemben. Épen azért, mert a közigazgatásnak és az igazságszolgálta- j * Előző közleményt 1. a »Jo g« f. évi 10. számában. j tásnak ez a része az állam minden lakosát közvetlen érdekli, az arra vonatkozó intézkedéseknek olyanoknak kell lenni, a melyek a lakosság összérdekének megfelelnek. Azért szükségesek azok az óvóintézkedések, hogy a közkötelezettségek alól a többiek rovására és hátrányára egy rész magát ki ne vonhassa, vagy a ki az által törvényszegést visz véghez, aTihoz képest megtorlásban s megfelr> kártérítésben és büntetésben részesüljön. És itt a közérdek védelmének a határa, az a kényes pont, a mit ezen a téren megtalálni s fentartani kell következetesen. Nálunk e tekintetben az elhamarkodás vádja nem terhelhet senkit. Különleges adó-, illeték és más pénzügyi törvényeink a koronként felmerült állami szükségletek körülményeihez alkalnmzoitan keletkeztek s magukban foglalják ^ az esetleges visszaélések esetére alkalmazandó büntetési sanctiókat. Az eljárást illetőleg mindenik pénzügyi törvényben hivatkozás van az eljárási szabályokra, de ezek a_ szabályok inkább csak a gyakorlaton alapulnak, mert azok a régibb időben keletkezett törvények és rendeletek, a melyek abban a tekintetben követendők volnának, a lényegesen változott idők és körülmények által teljesen túlhaladottak. így például Zsigmond király 1405. évben kiadott decretumának ily tárgyú 15, 16 és 17. articulusai a mai pénz és vámviszonyok között nem alkalmazhatók. De nem találnak a mai körülményekhez az eljárást illetőleg az 1784 és 1788. években kiadott harmincadi rendszabályok és az 1842-ik évben kiadott harmincadi hivatali utasitásban foglalt intézkedések és az azokkal kapcsolatos pótrendeletek. De eltekintve attól, hogy a harmincadi utasítás magyar nyelven kiadva sem volt, eredeti német szövegében sincs meg .annyi példányban, hogy legalább az azzal foglalkozó hivatalok ellátva legyenek, a magán felekre nézve pedig teljesen hozzá férhetetlen. Annak tudatában rendelte el a törvényhozás 1868 : XXI. t.-c. 108. §-ában, hegy 1869 december 31-ig a jövedéki igazságszolgáltatás végleges szabályozása céljából a kormány törvényjavaslatot terjeszszen elő. Minthogy pedig ennek a megbízásnak nem lehetett eleget tenni, ugyancsak a közadók kezeléséről szóló Í883 : XL1V. t -c. 110. §-a értelmében a törvényhozás felhatalmazta az igazságügyministert, hogy a pénzügyministerrel egyetértőleg a jövedéki büntető eljárást a gyakorlatban levő szabályok alapján a pénzügyi közigazgatás és az igazságszolgáltatás körülményeihez alkalmazva ideiglenesen rendeLti úton szabályozhassa. Ilyen tágkörű meghatalmazást a törvényhozás csak rendkívüli körülményekre való tekintettel szokott adni. Hogy a kormány azt a felhatalmazást mindaddig igénybe nem vette, vagy érvényesitni mindez ideig nem tartotta célszerűnek és szükségesnek, mind csak a mellett bizonyít, hogy azzal a rendkívül nagy bizalommal szemben is, a melyet a törvényhozás ama felhatalmazás megadásával irányában tanúsított, nem akarta elhirtelenkedni a dolgot s inkább nyugodni hagyott sok oly kényes természetű kérdést, mely pénzügyi közigazgatási mint igazságszolgáltatási szempontból még eléggé tisztázottnak és érettnek nem tartható a végleges szabályozhatásra s azzal kapcsolatos intézkedésekre. Bizonyára ennek a körülménynek kell tulajdonítani azt, hogy dacára a törvényben foglalt tágköríí felhatalmazásnak s az annak alapján elkészült javaslatoknak, még mindig késett a megfelelő intézkedés. Azzal kapcsolatban ugyanis többrendbeli és szintén megoldásra váró kérdés nyomult előtérbe. Ilyen volt az egyik, hogy tekintettel az 1868 : XII. t.-c. . tartalmára, a birodalom másik felével egyetértőleg, avagy önállólag nem volna-e célszerűbb az ideiglenes rendelet helyett egy egész rendszeres jövedéki büntetőtörvény-könyvhöz javaslatot készíttetni ; ehhez azonban a megfelelő előkészület hiányában az anyag nem levén rövid idő alatt előállitható, ez a kérdés magától elesett. ^ Ilyen volt a másik, hogy a készülőben levő közönséges bűnvádi eljárással együttesen vagy kapcsolatban volna szabályozandó a jövedéki büntető eljárás is ; azután ez a kérdés is háttérbe szorult, mert a közönséges bűnvádi eljárás javaslatának kidolgozásával foglalkozók, annak keretébe nem tartották felvehetőnek a jövedéki büntető eljárás anyagát. Ha már sem önálló rendszeres jövedéki büntető törvénykönyvhöz javaslat rövid idő alatt nem készíthető, sem a közönséges bűnvádi eljárással együttesen a jövedéki büntető eljárás nem szabályozható, felmerült a harmadik kérdés, hogy mit tartalmazzon az a rendelet, a mely az emiitett felhatalmazás alapján s annak megfelelőleg volt volna kiadandó. Ebben a tekintetben is megoszlottak a vélemények. Egyik szerint abba minden újítás mellőzésével tisztán csak a jelenlegi ínquisitorius eljáráson alapuló írásbeli és a szóbeliséget teljesen mellőző gyakorlati alakiságok a magok szigorú ridegségukkel volnának felvehetők. Másik szerint némi a célszerűség által javasolt újítások, [ mint p. o. a vizsgálás és bizonyítási eljárásnak a bíróság által I leendő kiegészítése, panaszlott személyes kihallgatása s azzal