A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 10. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 9. [r.]

A J minthogy végül felperesnek az a perbeli előadása, hogy biztosítottnak a 2-/. a.' ajánlatban megjelölt polgári állása és foglalkozása annyiban, a mennyiben biztosított hatásköre a vaspálya vagyonára való felügyeletre is kiterjedt, nem is valótlan, E. G. tanú vallomásával meg van cáfolva, mert e szerint a biztosított teendőit kizárólag kocsitisztitás és kocsifütés képezte: mindezeknélfogva alperesnek a keresk. törv. 474. és 475. §-ra alapított kifogásának helyt kellett adni. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 3,000 frtot s jár. fizessen. Indokok: Alperes által felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogást az elsöbiróság az e részben felhozott indokoknál fogva helyesen vetette el és alaptalan alperesnek ez a kifogása még azért is, mert oly esetben, milyen ezúttal is fenforog, ha t. i. a biztosított összegre a kötvényben megjelölt kedvezményezett a kötvény átadása vagy szerződés alapján jogot még nem szerzett a biztosított, ellenkező szerződési megállapodás nem létében, feltétlenül jogosítva van az eredetileg megjelölt helyett más kedvezményezettet megnevezni, mihez biztositónak beleegyezése annál kevésbé szükséges, mert a kedvezményezettnek kivolta érdekeit nem érinti. Ugyancsak a vonatkozó indokolás alapján helyesen hagyta figyelmen kivül az elsöbiróság alperesnek időelőttiség alapján tett kifogását és az figyelembe nem vehető még azért sem, mert alperes a bizt. kötvényt még a biztosított elhalálozása előtt hatálytalannak nyilvánítván és így a kötvény alapján támasztható minden igényt már előzetesen elutasítván, felperes igényét alperesnek bejelenteni nem is tartozott, hanem azt közvetlenül per utján érvényesíteni jogosult volt. Alaptalannak bizonyult továbbá alperesnek a kt. 474. és 475. §-aira alapított az a kifogása is, hogy a biztosított ajánlatában az erre vonatkozólag eléje terjesztett kérdésre a valósággal ellentétben azt adta elő, hogy az ajánlat tételekor egészséges volt, hogy előző időben fekvő beteg nem volt és orvos által nem gyógykezeltetett. Az ennek bizonyítása végett alperes által felhívott és kihallgatott tanuk vallomásai ugyanis alperes állítása mellett elfogadható bizonyítékot nem szolgáltattak és M. Zs. tanú által vallott az a körülmény, hogy a biztosítási ajánlatot jóval megelőző időben férje M. M. egy izben oldalnyilalás miatt ágyban fekvő volt, ha teljesen bizonyittatott volna is, habár ezt Rí. M. ajánlatában fel nem hozta, nem szolgálhatna alapul a biztosítás hatálytalannak nyilvánítására, mert nevezett tanú szerint is e bajában M. M. orvosi segélyt igénybe nem vett és csak két napig volt ágyban fekvő, az e szerint könnyű baj nem oly fontos körülmény, mely biztosítás elvállalására befolyással lehetett volna. De nem szolgálhat alapul a biztosítási szerződés hatálytalanítására az a körülmény sem, hogy a 2-/. alatt csatolt ajánlatban M. M. polgári állásul azt jelentette be, hogy ő pályafelügyelő (Bahnaufseherholott valóban napibér mellett felfogadott vasúti kocsitisztitó és kocsifűtő volt. Mert habár igaz, hogy a foglalkozás oly körülmény, mely biztosítás elvállalására befolyással lehet, a jelen esetben annak helytelen előadását a biztosítási szerződés hatálytalanítására elegendő alapul elfogadni még sem lehet. Mert alperes maga sem vitatja, hogy a vasúti kocsitisztitónak és kocsifütőnek szolgálattétele hátrányosabb befolyással volna az illetőnek élettartamára, mint a pályafelügyelőnek szolgálattétele, sőt alperes viszonválaszában maga azt állítja, hogy M. M. mint kocsitisztitó csak könnyű munkálatokat végzett és elleniratában alperes erre alapított kifogása indokolásául csak azt hozta fel, hogy M. M. vasúti kocsitisztitóként nyert napibéréből nem volt volna képes a béréhez aránytalan magas biztosítási díjakat fizetni. Mivel azonban M. M.-hoz a 2. szám. a. csatolt kérdőpontokban fizetése vagy egyéb jövedelme és igy fizetési képessége iránt kérdés nem intéztetett, kétségtelen, hogy alperes a biztosított fizetési képességére súlyt nem is fektetett és igy a foglalkozás helyes bevallása a fizetési képesség szempontjából fontos körülményt nem képezett. Ezekhez képest alperesnek összes kifogásai alaptalanok lévén, alperest a kereseti biztosítási összeg, ennek külön nem kifogásolt kamata és mint pervesztest, az 1868 :LIV. t.-c. 251. §. értelmében, a perbeli és azzal egy tekintet alá eső felebbezési , költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne foglalt és az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. C1890. dec. 16. 828.) Oly esetben, midőn a kikötöttuél minőségileg silányabb árú, még e minősége mellett is oiy értékkel bir, mint a kikötött jobb minőségű árúért lett egyezségi árként kikötve, csupán a vételár leszállítására irányzott kereset a dolog természeténél fogva nem foghat helyt, hanem vevő e miatt esetleg az árú átvételének megtagadására és netani kártérítésre lehet csak jogosítva. (M. kir. Curia 1890. nov. 12. 604:) Bün-ügyekben. A bűnvádi feljelentéssel való fenyegetés a zsarolás constitntiv tényelemét képezi. (B. T. K. 350. §.) A nagyváradi kir. törvényszék : Nagy Gy. Lajos, igazabban Szakács Lajos a B. T. K. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének vádja alól, nemkülönben N. Dániel a B. T. K. 65. és 350. §-ai szerint minősülő zsarolás vétség kísérletének felbujtóképem vádja alól felmentetnek. Indokok: N. Gy. Lajos mint juhász gondozása alatt álló birkanyájából N. Dánielnek 1886. év őszén egy birka elveszett és minthogy a birkanyáj a P. Gergely földje mellett legelészett, ez utóbbira esvén a birka ellopás iránti gyanú, elsőrendű vádlott hozzá ment és követelte, hogy adja vissza a birkát, ellen esetben a csendőrségnél jelentést fog tenni, minek folytán P. Gergeb elsőrendű vádlott apósa J. Péter nyájába bevetett egy birkát, mit elsőrendű vádlott gazdájának másodrendű vádlott N. Dánielnek bejelentett; mire juhásza N. Gy. Lajosnak rendelte, hogy menjen el P.Gergelyhez s attól kárpótlásban kérjen még egy birkát, mert a tőle ellopott birka többet ért, mint a melyet P. a nyájba visszadobott s egyúttal meghagyta a juhásznak, hogy igy is, ugy is fel fogja jelenteni a csendőröknek; azonban P. egy második birkát nem adott Az első eset képezné a vád szerint a zsarolás vétségét, a másik pedig annak kísérletét, mely utóbbival a 60. §. 2. pontja alapján X. Dániel vádoltatott. Figyelembe véve azonban, hogy meg van állapítva, miszerint P György időközben elhalt, panaszos a birkát nem is első- és másodrendű vádlottaknak közvetlenül adta át, hanem azt J. Péter nyájába dobta vissza, tekintve, hogy az illetékes hatóságnáli feljelentéssel fenyegetés nem tekinthető oly feljelentésnek, mely a zsarolás vétségét megállapítaná és mert első- és másodrendű vádlottak nem jogtalan vagyoni hasznot akartak maguknak szerezni, mindkettőt tárgyi tényáiladék hiányából fel kellett menteni. (1889. évi október 25-én, 9,747. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az első bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1890. január 21-én, 1889. évi 45,675. sz.) A m. kir. Curia : Annak előrebocsátása után, hogy a B. T. K. 350. §-ának világos kifejezése szerint a büntetendő »zsarolás« egyik ismérvét nem a követelés anyagi jogtalansága, hanem csupán érvényesítésének jogtalan uton-módon, erőszakkal, vagyis az elhatározásra kényszeiitőleg ható physikai eszközökkel, esetleg fenyegetéssel való foganatosítása képezi; továbbá előrebocsátva azt, hogy csak a jognak a törvényes bíróság előtt polgári per utján való érvényesítésével való fenyegetés nem képezi á fentebb hivatkozott szakaszban kiemelt fenyegetést ; ellenben a bűnfeljelentéssel való fenyegetés már igen is megalkotja a büntetendő zsarolás egyik elemét; végre megjegyezvén még azt is, hogy a B. T. K. 350. §-ában meghatározott zsarolás tényálladékának teljességéhez nem kívántatik meg a célba vett vagyoni haszon bekövetkezése, hanem a zsarolás már az erőszakkal vagy fenyegetéssel végeztetik be. N. Gy. Lajos, igazabban Sz. Lajos elsőrendű vádlottat illetőleg: tekintve ezen vádlottnak azon beismerését, a mely szerint ő a gondozása alatt volt juhnyájból egy birkának elveszése után fenyegetéssel követelte azt P. Gergelytől, hogy különben őt a rendőrségnél lopás miatt feljelentendi, mely fenyegetés folytán P. Gergely nevezett vádlott apósának nyájába egy másik birkát be is vetett; tekintve, hogy ezen tényállás mellett N. Gy. Lajos, igazabban Sz. Lajos ellen a B. T. K. 350. §-a alá eső s ezen szakasz szerint büntetendő zsarolás vétsége be van bizonyítva ; tekintve ellenben, hogy nincs bizonyítva az, hogy nevezett elsőrendű vádlott az említett fenyegetést másodízben is elkövette ; tekintve, hogy N. Dániel másodrendű vádlott ellen nincs bebizonyítva, hogy elsőrendű vádlott ama fenyegetést az ő utasításából tette: mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával N. Gy. Lajos, igazabban Sz. Lajos vádlott a B. T. K. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében bűnösnek mondatik ki s azért az idézett szakasz alapján, súlyosító körülmények nem létében figyelemmel vádlott büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményre, két heti fogházra elitéltetik. Egyebekben a kir. ítélő tábla ítélete a fentebb részletezett indokokból helybenhagvatik. (1890. évi november hó 18-án 5.336. sz.) A már egyszer visszavont panaszt a sértett fél fel nem elevenítheti. (B. T. K. 116. §.) I. A m. kir. Curia: H. Ottó magánvádló a vádhatározatnak kézhezvételekor kiállított és az eljáró kir. törvényszéknél 1888. évi szeptember 17-én 33,293. szám a. beiktatott nyilatkozatában azt jelentette ki, hogy ezen bűnvádi ügynek további tárgyalását nem óhajtja, mely kijelentés egyértelmű a panasztól való elállással. A nevezett magánvádló 1888. évi szeptember 19-én ezen ügynek előadó bírája előtt ugyan kijelentette, hogy a vádat visszavonó fent említett nyilatkozatot abban a téves felfogásban tette, hogy az nemcsak Cl. Vilmos, hanem Sz. Emil irányában is a további eljárás megszüntetését fogja eredményezni; minthogy azonban arról értesült, hogy az eljárás a Sz. Emil ellen fenforgó közcsend elleni kihágás miatt hivatalból ejtetik meg, fent emiitett nyilatkozat ugy nem értelmezendő, mintha panaszát a vádlottak ellen visszavonni szándékoznék. Minthogy azonban a nevezett magánvádlót semmi sem jogosíthatta fel arra, hogy panaszát elejtő ki-