A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 10. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 9. [r.]

7(1 A J O Gr. A törvény következő bevezetése a törvény célját tartalmazza röviden: »Mivel célszerű oly esetekről gondoskodni, a midőn a tettes fiatalsága vagy a büntetendő cselekmény jelentéktelen természete miatt a bűnösöknek bizonyult első izben vétkező személyek javulása fogház nélkül bekövetkezhetik : ennek következtében a következő törvény — — cikkelyeztetik be: 1. (1.) Oly esetben, midőn valaki a lopásban, csalásban, vagy valamely más büntetendő cselekményben bűnösnek bizonyul, melyet a bíróság két évet meg nem haladó fogházbüntetéssel büntethet és a midőn az ellen megelőző elitélés nem lett bizonyítva, a biróság, mely előtt igy bűnösnek bizonyult, ha tekintettel a tettes fiatalságára, jellemére és előéletére, a büntetendő cselekmény jelentéktelen természetére és valaminő enyhiíő körülményekre, a melyek között a büntetendő cselekmény el lett követve, célszerűnek találja, hogy a tettes jó magaviseletének próbára való tétele végett szabad lábon hagyassék, a helyett, hogy reá azonnal valamely büntetést kimérne, elrendelheti, hogy szabad lábon hagyassék kötelező kiállítása ellenében, kezesekkel vagy ezek nélkül és oly időtartamra, a minőt a biróság megállapítani akar, melynek értelmében idézésre megjelenni és az Ítéletet elfogadni, időközben azonban békességben élni és jó ínagaviseletünek lenni köteles. (2.) A biróság, ha helyén levőnek találja, elrendelheti, hogy a tettes az üldözés költségeit, vagy ezeknek valamely részét oly időtartamon belül és oly részletekben fizesse, a mint ezt a biróság megállapítja. 2. (1.) Midőn valamely biróság, mely fel van jogosítva a tettes irányában korábbi büntetendő cselekménye tekintetében eljárni, vagy valamely sommás bíráskodással felruházott biróság hittel megerősített feljelentés folytán meggyőződött arról, hogy a tettes kötelezője feltételeinek valamelyike ellen vétkezett, akkor ez ellen elfogatási meghagyást bocsáthat ki. (2.) Az ezen elfogatási meghagyás folytán letartóztatott tettest, ha azonnal nem viszik azon biróság elé, mely jogosítva van őt elitélni, egy sommás bíráskodással felruházott biróság elé kell vinni és ezen biróság vagy letartóztatja elfogatási meghagyással azon határidőig, a melyen kötelezője értelmében köteles volt Ítélet végett megjelenni, vagy azon biróság üléséig, mely korábbi büntetendő cselekményében eljárni illetékes, vagy szabad lábra helyezheti őt azon feltétel alatt, hogy elegendő kezességet nyújt a tekintetben, hogy az ítélet hozatala végett meg fog jelenni. (3.) Az igy letartóztatott tettes a grófsági avagy azon hely fogházába küldendő, mely grófság vagy hely számára az őt letartóztató biróság működik, vagy azon grófság vagy hely fogházába, hol az Ítélet hozatala végett megjelenni köteles és a letartóztatásra vonatkozó elfogatási meghagyásban el kell rendelni, hogy azon biróság elé állítandó, mely előtt köteles volt az ítélet hozatala végett megjelenni, vagy szabad lábon hagyása óta számot adni magaviseletéről. 3. A biróság, mielőtt e törvény alapján valamely tettes szabad lábon hagyását elrendeli, köteles arról meggyőződni, vajon a tettes vagy ennek kezese meghatározott lakhelylyel, vagy rendes foglalkozással bir-e azon grófságban vagy helyen, mely számára a biróság működik, vagy melyben a tettes, azon időtartamon belül, mely a feltételek betartására meg lett állapítva, valószínűleg élni fog. 4. Ezen törvényben a »biróság« (»court«) kifejezése alatt a sommás bíráskodással felruházott biróság értendő. 5. Ezen törvény, mint az első izben vétkezőknek próbára tételére vonatkozó 1887-iki törvény (»Probation of first Offeuders Act, 1887«) idézendő. XIV. Az 1888. május 31-iki belga törvény IX. cikke. — (»Sur la condamnation conditionnelle.«) — Szószerin ti fordítás. »A bíróságok (Aes cours et tribunaux«), a midőn egy vagy több büntetésre ítélnek, fel vannak jogosítva, ha a kiáltandó fogházbüntetés, akár mint fő- vagy mellékbüntetés, akár mint fő- és mellékbüntetések halmazata, hat hónapot túl nem halad és ha az elitélt bűntett vagy vétség miatt nem szenvedett megelőző elitélést, indokolt határozattal elrendelni, hogy az Ítélet vagy a végzés végrehajtása általuk megállapítandó ideig felfüggesztendő ; ez az Ítélet, vagy a végzés hozatala napjától számítandó és öt évet nem haladhat túl. Az elitélés mintegy be sem következett, ha az elítélt ezen időtartartamon belül nem szenved bűntett vagy vétség miatt újabb elitélést. Ellenkező esetben azon büntetések, a melyek miatt a felfüggesztés meg lett engedve és azok, melyek az új elitélésnek tárgyát képezik, halmazatot képeznek.« XV. A francia törvényjavaslat. — A francia büntető törvénykönyv módosítása végett kiküldött bizottság által késziteit 1890-diki javaslat. — (»Du suisis á l'exécuion.« VI. fejezet, 2. §.) — A végrehajtás felfüggesztéséről. — Szó szerinti fordítás. 4 67. cikk. Ha a törvényszék három hóig terjedő vagy ennél kisebb fogház- vagy elzárásbüntetéát [»une peine d'emprisonnement ou de détention«] mond ki oly vádlott ellen, ki megelőzőleg 4 Ezen javaslat nem lett elfogadva. I bűntett vagy vétség miatt elitélve még nem volt, akkor elrendelheti, hogy ezen büntetésnek végrehajtása felfüggesztessek. 68. cikk. A felfüggesztés jogszerűen visszavonatik, ha az elitélt három évi időtartamon belül újabb büntettet, vagy fogházzal, vagy elzárással büntetendő vétséget követ el. Ez esetben az első Ítélet végrehajtandó a nélkül, hogy a másodikkal egyesittetnék. 69. cikk. Az Ítélet végrehajtottnak tekintendő, ha a megelőző cikkhez képest újabb elitélés nem lett kimondva. XVI. 1. A Michaux, Schoelcher, Béral, Mazeau, Naquet és Tolain senatorok által 1885-ik évi május hóban a francia senatus elé terjesztett törvényjavaslat sProposition de loi relatíve au pardon, au sursis á l'exécution des peines en cas de premier délit, á 1'emprisonnement et á l'amende.« Ezen javaslat, mely elfogadva nem lett, hat cikkből áll, melynek két elseje szó szerinti fordításban következőképen hangzik : Első cikk. Ha a terhelt elitélve még nem volt, a büntetés fogházból vagy pénzbüntetésből áll és enyhítő körülmények forognak fenn, ez esetben a fenyítő bíróságok (»les tribuneaux correctionnels«) a büntetendő cselekmény 5 fenforgásának megállapítása ütán feljogosittatnak terheltnek megbocsátására és annak üldözésen kivül leendő helyezésére. A bocsánatot nyert terhelt a költségekben marasztalható. 2. cikk. Ha a fényi ő bíróságok fogházbüntetést" mondanak ki oly terhelt ellen, ki elitélve még nem volt, az esetben, enyhítő körülmények fenforgásakor, kijelenthetik, hogy ezen büntetés végrehajtásának felfüggesztése helyet foglal. A felfüggesztés nem mentésit a költségekben való marasztalástól és az öt évi időtartamot nem haladhat túl. Ha az elitélt ezen határidőn belül nem szenved újabb elitélést, ez esetben szabadul a büntetéstől (»1 a p e i n e s e r a purgée«). 2. A Reybert. Gagneur, Bourgeois-Jura, Victor Poupin, Chamberland, Yves Guyot, Sigismond Lacroix és Colfavru képviselők által 1886-dik évi március hóban a francia képviselőház elé terjesztett és ezáltal el nem fogadott törvényjavaslat szó szerinti fordításban következőképen hangzik : í. cikk. A fenyítő bíróságok a büntetendő cselekmények súlyának és az eléjük állított vádlottak erkölcsi értékének mérlegelése mellett elrendelhetik, hogy azon büntetés, melybe vádlottak esnek, ne alkalmaztassák és hogy ezek feltételesen szabaduljanak. 2. cikk. Ha a vádlottak, kik a megelőző cikkben körülirt jótéteményben részesültek, újabb büntetendő cselekmény elkövetése miatt állíttatnak fenyítő biróság elé és másod ízben is elitéltetnek, a birák elrendelhetik a korábbi büntetés végrehajtását, mely az újabb elitéléshez hozzáillesztendő. 3. cikk. Azon elitélés, melynek hatálya fel lett függesztve, külön rovatban tüntetendő ki a büntetésekről vezetett lajstromban.7 XVII. Bérenger. ki az előtt a »Conseil supérieur des prisons* alelnöke volt és kit a párisi »société générale des prisons* a criminalistika körül szerzett érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnökének választott meg, még az 1884-iki évben nyújtott be a francia senatusnál egy töivényjavaslatot, melyet utóbb újból szerkesztett. Ezen javaslat »sur l'atténuation et I'aggravation des peines« a francia senatusban 1890. évi május 23-án és jul. 4-én lett tárgyalva és a senatus által elfogadott szövegezése ezen törvényjavaslatnak következőképen hangzik : »E 1 s ő cikk. Fogházbüntetésre történő elitélés esetében, ha vádlott a közönséges jog alapján bűntett vagy vétség miatt történt megelőző elitélés miatt még nem szenvedett fogházbüntetést, a bíróságok ugyanazon ítéletben és indokolt határozat útján elrendelhetik a büntetés végrehajtásának felfüggesztését. (Megjegyzem itt, hogy a code pénal 465-ik cikke értelmében az »emprisonnement« vagyis a fogság büntetése rendőri kihágásoknál 1 — 5 napig terjed: a 40-ik cikk értelmében más büntetendő cselekményeknél 6 naptól ö t é v i g. Ha az ítélet vagy a bírói határozattól számítandó öt évi határidőn belül az elitélt elitéltetése után közönséges jog alapján bűntett vagy vétség miatt bíróilag üldözve nem lett és e miatt nem esett fogház- vagy valamely súlyosabb büntetésbe, ez esetben elítéltetése olybá veendő, mintha az meg sem tőrtént volna. Ellenkező esetben első sorban az előbbi büntetés hajtandó végre a nélkül, hogy mindkettőre egy összbüntetést kiszabni lehetne. Második cikk. A büntetés felfüggesztése nem terjed ki egyszersmind a pénzbüntetésre, a perköltségek és a kártérítés megfizetésére is. Ep ugy nem terjed ki a mellékbüntetésekre és az elitélés folyományát képező jogvesztésre H sem. 6 Ez alatt a büntettek nem értetnek. 6 Az »emprisonnement« ö t évig terjedhet. 7 »Casier judiciaire*. 3 >Incapacités«.