A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 9. szám - A budapesti kir. itélő tábla és az ügyvédi létminimum
A J O Gr. Az imént előadottak alapján mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatandó s felperes keresetével, mint az előadott alakban tárgynélkülivel, elutasítandó volt, a mely körülmény egyszersmind a perköltség kölcsönös megszüntetését is indokolja stb. Valamely közkereseti társaság egyik tagja ellen vezetett •végrehajtás esetében a társasa;; maga is c<ak azon jutalék erejéig marasztalható, mely a foglalást szenvedettnek kilépése, va<ry a társasáur feloszlása esetében járt volna. Adalék az üaryvédi díjak megállapításához. A budapesti kir keresk. és váltótörvényszék (1839. május 27-én, 3,373. sz.): Dr. Hein József ügyvéd által képviselt M. Levin és fia berlini cégnek felperesnek, dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt lgnátz H. . . et Sohn cég mint alperes ellen számadás kifogásolása és 187,494 frt 63 kr. esetleg 38,074 forint "21 kr. és 51,500 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: H. . . . Henriknek, mint az alperes társaság volt tagjának a társas üzletben levő illetményéről alperes által 1886. évi 63,302. szám a. előterjesztett számadás bevételi rovata (cselekvő állapot) 86,034 frt 8/io krban, kiadási rovata (szenvedő állapot) pedig 114,363 frt 554/io krban s ehhez képest a különbözet H. Henrik tt-rhére JS.329 frt 54e/io krban feltétlenül: további 7,341 frt 50 kr. kiadási tétel pedig H. Henrik terhére az esetben állapittatik meg, ha alperes cég H. Jakab cégtag személyében pótesküt tesz arra, hogy a H Henrik ' által kezelt közös üzleti pénztárnak H. Henrik halála után történt átvételekor abból a könyvek által kimutatott pénzkészlethez képest 7,341 frt ">0 kr. hiányzott. Erdekében áll tehát alperesnek az eskü letételére készségét jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt kérvényileg bejelenteni s az esküt a kitűzendő határnapon H. |akab személyében letenni, mivel ellenkező esetben az eskütől feltételezett 7,341 frt 50 kr. H. Henrik terhére meg nem állapittatik. Az alperesi számadásnak a H. Henrik terhére fentebb feltétlenül és feltételesen megállapított összegeket meghaladó kiadási tételei meg nem állapittatnak. Felperes azzal a kereseti kérelmével, hogy alperes a felhívási keresetben felszámitott 187,444 frt 63 krban, vagy az erről esetleg 38,074 frt 21 krra leszállított összegben, továbbá a dohánytőzs 1882. június 2 ika utáni jövedelme fejében 51,500 forintban marasztaltassék, feltétlenül elutasittatik. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Felperesi ügyvéd díja és költsége a végirat beiktatásáig bezárólag felmerült munkálatok és kiadások fejében 377 frt 25 krban, alperesi ügyvédé a perbeli összes teendőkért a számadás előterjesztését és 80 frt szakértői díjat is beleértve, 511 frt 10 krban állapittatik meg képviseltje irányában. Felperesi ügyvédnek a végirat beiktatása után felmerült díja és költségű ezúttal meg nem állapittatik. Indokok: stb. A budapesti kir. ítélő tábla 189U. február 24 én, 5,366. szám) : Az elsöbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja a perköltség kölcsönös megszüntetése tekintetében azért is, mert felperes rosszhiszemű perlekedőnek nem tekinthető, az alperes ügyvéde tekintetében pedig azért is, mert azt a teljesített munkához és kiadáshoz képest arányosnak találja. A felebbezést a kir. ítélő tábla felperes ügyvédjének 50 frt, alperes ügyvédjének pedig összesen 30 frt munkadíjat és költséget állapit meg saját képviseltjeik irányában. A in. kir. Curia (1891. február 12-én, 831. v. sz.): A mennyiben alperesi ügyvéd munkadíja és költsége képviseltje irányában 511 frt lu krban állapíttatott meg, mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperesi ügyvéd munkadíjának és költségének összege a perben teljesített munkához és a per tárgyához képest 1,000 frtra felemeltetik, egyebekben a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik az elsöbiróság Ítéletéből elfogadott indokok alapján és azért: mert felperes és foglaltatótársai, kik a felhívási keresethez B. és C. alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyvek szerint adósuknak néhai H. Henriknek, mint az lgnátz H. . , . et Sohn közkereseti társaság tagjának, ezen társaságtól járó kamat, munkadíj, jutalék és a társaság feloszlásakor járó üzleti betétére nyertek zálogjogot, csak azzal a joggal birnak, melylyel adósuk H. Henrik birt volna a társaságból való kilépés vagy a társaság feloszlása esetében. De H. Henrik a társaságból való kilépés, vagy a társaság feloszlása esetében üzleti betéteinek, ez után járó kamatnak és nyereségi jutalékának csak azt a részét követelhette volna, mely a társasági viszonyból folyó, a társaság irányában fennálló tartozásának levonása után fenmarad. Ezek szerint valamint maga H. Henrik tűrni tartozott volna kilépése, vagy a társaság feloszlása esetében, hogy a társaság pénztárából saját céljaira kivett 2,<)86 frt 20 kr., (mely összeget felperes, mint H. Henrik illetményét terhelőt a tárgyalás során különben el is fogadott) 7,341 frt 50 kr. pénztári hiány, végre a 2/b- 13/b. alatt csatolt váltóknak saját céljaira fordított értéke 108,000 frt vagyoni illetményébe beszámittassék és neki vagyonilletményének csak ezen és egyéb igazolt összeg levonása után fenmaradt része szolgáltassék ki, ugy ezt felperes és foglaltatótársai is, kik a végrehajtási zálogjog nyerése által csak H. Henrik jogaiba léptek és ennél több joggal nem birnak, tűrni tartoznak. Felperesi ügyvéd felebbezési díja és költsége, tekintettel arra, hogy ezen felebbezés az elsöbiróság Ítélete ellen beadott felebbezésnek szószerinti másolata 40 frt 65 krban, alperesi ügyvédé pedig 25 frt 65 krban állapittatik meg képviseltje irányában. Bűnügyekben. Harmadik személy vadászkutyájának megölése jogtalan cselekményt képez, melyért az azt elkövető felelősséggel tartozik. Joggyakorlatunk, de a vadászatról szóló törvény 17. §-a szerint is, ki a maga földjén, illetve vadászterületén idegen vadászebet talál, azt letartóztathatja, esetleg kártérítést követelhet, de megölni jogosítva nlucs. A tenkei kir. Járásbíróság (1889. március 18-án 230. sz. a.): Sz István felperes B. Togyer alperes ellen 100 frt irán'i perében következőleg itélt: Alperes B. Togyer tartozik felperes Sz. Istvánnak a kereseti 100 frt kártérítési összeget s a költségeket megfizetni azon esetre, ha felperes kész becslő esküt tesz arra nézve, hogy (") az alperes által meglőtt kopóját, mint általa megkedvelt vadászebet legalább 100 frtra becsüli s hogy azon áron alul el nem adta volna. Ha felperes ezen becslő esküt le nem teszi, keresetétől elrnozdittatik s a költségek kölcsönösen megszüutettetnek stb. Indokok: Alperes maga beismeri, hogy felperes kopóját meglőtte, azt azonban semmivel sem tudta igazolni, hogy a kérdéses kopó neki tengerijében kárt tett volna s hogy felperes ezen kopot rövid idő előtt 50 frtért vette volna, az e tekintetben kihallgatott tanuk legkisebb bizonyítékot sem nyújtanak, de ha feltéve a kérdéses kopó neki kárt tett volna is, azt akkor sem volt szabad meglőni, mert egy vadászebet még a vadászat tulajdonosa is csak elfogni és kártérítést van jogosítva követelni, de elpusztítani nem. Az értékre nézve pedig, ha esetleg pár krajcárért szerezte volna is azt felperes, a beszerzési ár nem határoz. Hasonló mulatsági fényűzési cikk tekintetében az határoz, hogy kedvenc jószága volt e az neki, s hogy azt reális értéken felül is sokért nem adta volna. Az érték tekintetében kihallgatott tanuk egyike határozottan állitja ugyan a kopó 100 frt, sőt azt meghaladó értékét, de a másik tanú azt nem értékli, igen helyesen annak értéklését a gazda, a tulajdonos tetszésére bizván, a mint ez hasonló esetekben valóban igy is van. Ennélfogva az ügy szorosabb elbiráltatása végett szügségesnek találtatott felperes részére a kész becslő esküt odaítélni s az ügy kimenetelét ettől függővé tenni stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. január 14-én 26,143/1889. p. sz. a.) : A kir. járásbíróság ítéletét megvá'toztatja s felperest keresetével feltétlenül elutasítja, a perköltségeket kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes nem vonta kétségbe alperesnek azt az állítását, hogy ö a felperes kutyáját a község külterületén levő tengeri vetésben kárban találta s azt, mint kárban találtat lőtte le, a kárban talált kutya pedig, ha vadászkutya is, mely gazdája m'lkül egyedül kóborolt, kóborebként lelőhető a nélkül, hogy azért az, a kinek a kutya kárt tett, a kutya gazdájának kártérítéssel tartoznék. Ennélfogva az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül volt elutasítandó, a perköltséget azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen meg kellett szüntetnie stb. • <áá A m. kir. Curia (189ü. november 19-én 2,897. sz. a.) : Tekintve, hogy felperes azt, miszerint vadászkutyája alperesnek a község külterületén levő tengerivetésében kárban találtatott volna, be nem ismerte, ezt a kihallgatott tanuk sem igazolták; alperes vadászkutyájának megölése tehát kétségkívül jogtalan cselekményt képez, melyért alperes felelősséggel tartozik; s tekintve, hogy joggyakorlatunk, de a vadászatról szóló törvény 17. §-a szerint is, ki a maga földén, illetve vadászterületén idegen vadászebet talál, azt letartóztathatja, esetleg kártérítést követelhet, de megölni jogosítva nincs ; s tekintve, hogy a kár követelési összege a kihallgatott hitelt érdemlő tanuk vallomásai által is támogatva van: a másodbíróság Ítélete megváltoztatik s az elsöbiróságnak alperest felperes becslő esküjétől feltételezetten kártérítésben s mint pervesztest perköltségben is marasztaló Ítélete hagyatik helyben. Használt postabélyeg isméti használata magában véve nem képezi a btkv. 412. §-ába ütköző vétség tényálladékát. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőfolyamodású bíróságnak Ítéletét megváltoztatja és a vádlottat a vád és következményeinek terhe alul felmenti s az iratokat a postajövedéki kihágás miatt indítandó eljárás céljából az illetékes kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeli. Indokok: A btkv. 412. §. szerint bélyeghamisítás vétségében az válik bűnössé, a ki az állam által kiadott s már használt postajegyet értékteleDitési jelének eltávolításával ismét felhasznál. Vádlott beismerte ugyan, hogy az 1. napló sz. a. fekvő postautalványokon levő 4 db. 5 kros postabélyeget a kezébe került