A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 9. szám - A budapesti kir. itélő tábla és az ügyvédi létminimum

34 A JOÖ. forint 50 krt irja vissza s az alaptőkét az 1886- évi zárszámadásnak megfelelőleg 44,863 írton tüntesse ki, a tiszta nyereséget pedig az alaptöke után járó 6% kamat leszámításával állapítsa meg: egyszersmind kötelezi alperest felperes részére a perköltség megfizetésére stb. Indokok: A n.-bányai városi takarékpénztárt, mint azt alperes is beismeri, de a cégiratok is igazolják, nem részvényesek alapították, hanem alapította felperes Nagy-Bánya város az által, hogy 21,157 frt 05 kr. névértékű kötelezvényt alapként lekötött, mely mint alaptöke 22,431 frt 50 kr. készpénzértéket képviselt. Alperes takarékpénztár tehát a város tulajdona lévén, egyedül ő van jogosítva azon jogokat gyakorolni, miket a kereskedelmi bíróság a részvényeseknek biztosit. A becsatolt, de a cégiratok közt is lévő alapszabályok tanúsága szerint felperes város egy 30 tagból álló választmányt bizott meg a tulajdonát képező takarékpénztár ügyeinek vezetésével, ennek kebeléből van alkotva a tulajdonképeni igazgatóság s felügyelő bizottság. Igaz ugyan, hogy felperes város az alapszabályok 3. §-a szerint a fentebbi alaptőkét azon feltétel alatt bocsátotta a takarékpénztár rendelkezése alá, hogy azt mindaddig ki nem vonja ennek kezelése alól, míg a 7. §. szerint a nyereményből képezett tartalék tőke az alaptőke összegét meg nem haladja ; az is igaz, hogy alperes takarékpénztár a kereset levélhez 2-/. alatt csatolt okmány szerint az alaptőkét visszafizette, azonban ugyancsak ezen okirat tanúsága szerint felperes város ezt el nem fogadta, sőt ezt a takarékpénztár hitelének emelése végett annak visszaadta s ez által az alaptőkét 44,863 frtra emelte, mit alperes takarékpénztár el is fogadott s azt a becsatolt és a cégiratok között lévő zárszámadások szerint 1887. évig ekként is kezelte Minthogy pedig felperes város a 22,481 frt 50 krt tevő alaptőkét az alperes takarékpénztár rendelkezése alól soha el nem vonta, sőt mihelyt alperes sérelmes határozata tudomására jutót1", sietett az ellen fellépni s minthogy azon körülményből, hogy ő alperestől folyó számlára annyi hitelt vett igénybe, nem az következik, hogy felperes az alaptőkét kiakarta venni alperes kezelése alól, de az sem következik, hogy azon okból, mivel a felperes által élvezett kölcsön kellőleg biztosítva nincs, alperes takarékpénztár az alaptőkét önhatalmúlag a tulajdonos s felperes beleegyezése nélkül felére leszállítsa, hanem az, hogyha e kölcsönt alperes biztosítva nem látja, azt felperessel szemben hajtsa be, esetleg a biztosítás iránt a kellő intézkedéseket tegye meg, minthogy továbbá a kereskedelmi törvény 165. §-a szerint az alaptőkéből a részvényeseknek kamatot vagy százalékot biztosítani vagy kifizetni nem lehet s nyereségkép csak az osztható fel, mit az évi mérleg ilyennek tüntet fel s minthogy a mérleg megállapításánál a kereskedelmi törvény 199. §-a szerint kell eljárni, e szerint pedig ugy az alap, mint a tartaléktőke a tartozások közé sorozandó, de oda sorozandó annak kamata is s így az alperes takarékpénztár tiszta nyeresége csak az alap, illetve tartalék alaptőke után járó kamatok levonása után állhatott elő, tekintve végre, hogy a kereskedelmi törvény 174. §-ban a részvényeseknek biztosított azon jog, hogy a közgyűlési határozatokat megtámadhatják, egyedül felperes várost, mint az alperes takarékpénztár tulajdonosát illeti meg ; ennélfogva az alperesi takarékpénztárkezelésével megbízott választmány közgyűlésének neheztelt határozatát megváltoztatni s alperes takarékpénztárt az 1888. évi zárszámadás és mérlegnek, valamint a nyereségnek a kereskedelmi törvény fentebb idézett szakaszai szerint való átalakítására s az alaptőke vissszaállitására utasítani stb. kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. nov. 19. 4,878. v. sz.): Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A peres felek egyező előadásaiból s a perhez mellékelt okiratokból nyilvánvaló, hogy az alperesként perben álló nagybányai városi takarékpénztár nem részvényekből álló alaptőkével alakult vállalat, tehát nem a keresk. törvény 147. §ában meghatározott részvénytársaság, hanem N.-Bánya város közönsége által nyújtott befektetéssel e város által alapította takarékpénztári üzletággal és ennek körébe eső ügyletekkel foglalkozó oly vállalat, melynek a város készpénztárába beszolgáltatandó s közcélú kiadásokra fordítandó jövedelmét ugyancsak nevezett város közönsége élvezi. Ebből következik, hogy habár a takarékpénztár a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe van is bevezetve, habár továbbá az alapszabályokba (39., 41., 45., 47., 49., 57. §-okban) oly intézkedések is vétettek fel, melyeket a keresk. törvény kizárólag csupán a részvénytársaságokkal és szövetkezetekkel szemben szab elő, a takarékpénztár még sem tekinthető részvénytársaságnak, hanem voltaképen oly egyéni cég az, melynek egyedüli tulajdonosa Nagybánya város közönsége, mint jogi személy, mely az említett takarékpénztári üzletet saját választott felelős közegei által folytatja, következik továbbá ezekből, hogy miután a takarékpénztári vállalatoknak mint ilyeneknek jogviszonyai külön törvényileg szabályozva egyáltalán nincsenek, s a keresk. törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó szabványai a fenforgó kérdésekben alkalmazást az előadottaknál s a dolog természeténél fogva nem nyerhetnek, a jelen perben eldöntendő kérdéseknél az általános jogelvek az irányadók. Ebből kiindulva kétségtelen, hogy a felek kölcsönös jogviszonyait szabályozó alapszabályi intézkedések szem előtt tartásával is, a közgyűlés címével és jogkörével az alapszabályok 41., 49. §-ai értelmében felruházott és a városi képviselő testület által 3 évről 3 évre a városi közgyűlés tagjai közül választott és a takarékpénztár ügyeinek intézésével ekként időről időre megbízott 30 tagú választmány, illetőleg az aunak kebeléből alakult igazgatóság és felügyelő bizottság több joggal, mint maga az üzlettulajdonos felperes, vagy épen azon jogokkal, melyekkel a keresk. törv. 176. §-a a részvényesek összegét képviselő közgyűlést a részvénytársaság ügyei tekintetében felruházza, nem bírhat. Már pedig, ha a választmány, illetve az igazgatóság és felügyelőbizottság a mérleg felállításánál a nyereség és veszteség kiszámításánál és az előbbi felosztásánál teljesen önálló — minden beavatkozást kizáró — hatáskörrel birna, ily módon több és fontosabb jogot gyakorolna, mint maga az üzlettulajdonos. Pedig az érintett sajátos viszonyok közt ily kizárólagos hatáskör sem törvényre, sem az alapszabályokar nem alapitható. A keresk. törvény 176. §-a ugyanis itt, mint kifejtetett, alkalmazást nem nyerhet, de az alapszabályokban sincs oly intézkedés, mely az üzlettulajdonos városi közönséget az általa a takarékpénztári üzlet és vagyonkezelésével megbízott választmánynyal vagy igazgatósággal és felügyelőbizottsággal szemben korlátolná, s a minden vagyontulajdonost általában megillető ama jognak gyakorlatában, melynél fogva a tulajdonos vagyona kezelőjétől számadást követelhet, s a beadott számadást jóváhagyhatja, vagy attól jóváhagyását megtagadhatja s a számadásra kötelezetteket általában ebbeli kötelezettségükből kifolyólag felelősségre vonhatja. Ellenben már az alapszabályok 38. Sj-ának intézkedéséből is okszerűen következik, hogy a számadások, tehát a mérleg s a nyereség- s veszteségszátnla tekintetében felperest képviselőtestülete útján az érintett jogok kétségtelenül megilletik, mert az e szakasz szerint félévenkint a képviselőtestület elé terjesztendő takarékpénztári számadások bemutatásának okszerűen csak az lehet célja és indoka, hogy azok a nevezett testület részéről megvizsgáltassanak s ennek eredményéhez képest a további intézkedések megtétessenek. Ezekhez képest tehát sem törvény, sem az alapszabályok nem állják útját annak, hogy felperes említett megbízottjait, a mennyiben eljárásukat törvényre, vagy az alapszabályokra alapithatónak nem találja, helyes számadás és mérleg készítésére és előterjesztésére ez úton kényszerítse. Nem helyesen hivatkozik ugyan felperes a célból, hogy e jogát gyakorolja, a keresk. törvény 174. §-ára, mely szakasz az előadottaknál fogva a fenforgó esetben alkalmazást nem nyerhet, e téves hivatkozás azonban felperes jogigényének hátrányára a prts. 295. §-a értelmében nem szolgálhat. További kérdés ezek után csak az, hogy a felperes által a keresetben körülirt számadások helyesbítése iránt támasztott igény bir-e jogos alappal. Minthogy a fenforgó esetben a keresk. törvény 165. ij-a nem alkalmazható és a város közönsége ennél fogva ugy, a mint ez 10 éven át akadálytalanul történt, mi által sem volt gátolva abban, hogy a takarékpénztár alaptőkéjéből eredetileg adott 22,431 frt 50 kr. értéken felül még ugyanoly összeggel gyarapítva az alaptőkét, az összesen 44,863 frtot kitevő alaptőke után, a mint ez a keresethez B. alatt csatolt városi közgyűlési jegyzőkönyvben részletezve van, magának 6% kamatfizetést köthessen ki a takarékpénzlár részéről, mely kamatteher ép ugy, mint maga az alaptőke is a B. alatti közgyűlési határozat értelmében a takarékpénztár terhét képezvén, kétségtelen, hogy alperes nem volt jogosítva felperes akarata, sőt határozata ellenére az emiitett alaptőke felét alperessel szemben elszámolni, mint terhet leróni és felperes javára fizetendő 6°/o kamatösszeget csupán a nyereségszámlából levonni, hanem köteles az említett egész összegű alaptőkét, valamint a tartalékalapokat teljes összegben — az emiitett alaptőke után fizetendő érintett 6°/0 kamatösszeggel együtt — a takarékpénztár tartozási sorába felvenni. Ezeknél az okoknál fogva az elsőbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni stb. A m. kir. Curia (1891. február 12-én, 1,220/1890. v. sz.): Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik s a perköltség kölcsönösen megszüntettetik stb. Indokok: ítélete indokaiban helyesen fejtette ki a másodbiróság, hogy a jelen perben alperesként beidézett nagybányai városi takarékpénztár a kereskedelmi törvény értelmében részvénytársaságnak nem tekinthető, hanem a nevezett pénzintézet oly egyéni céget képez, melynek kizárólagos tulajdonosa (főnöke) Nagybánya város közönsége, mint jogi személy, eme pénzintézetnek a kereskedelmi társas cégjegyzékbe mint részvénytársaságnak bejegyeztetése tehát merőben törvényellenesen történt. Ebből következik, hogy jelen esetben a k. t. 174. §-ára alapított keresetnek törvényes alapja nincs, mert a kereseti jogot e törvénytétel csak részvényesnek ad, a részvényesek közgyűlésén hozott határozat ellen, az adott esetben pedig akár részvényesről, akár közgyűlési határozatról a keresk. törvény értelmében szó sem lehet. De egyéb, jelesül abból a szempontból sem képezheti a jelen kereset elbírálás térgyát, hogy a mire a felperes a per folyamában bővebben kifejtett kereseti kérelem szerint célozni látszik, a felperes város által az ő tulajdonát képező takarékpénztár kezelésével megbízott közegek, a kezelésükre bizott pénzintézet ügymenetéről a számadásnak miként való összeállítására köteleztessenek ; a kezelés körül a megbízó tulajdonos utasításait, a köztük fenforgó jogviszony természetéből folyólag követni tartozván, e kötelesség teljesítésére bírói Ítélettel való utasításnak helye nincs.