A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 9. szám - A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. 3. [r.]

A J O Gr. 69 zásaért egyáltalán el nem marasztalható, - sem akkor és addig, míg a követelő fél részéről igazolva nincs, hogy követelése elsőrendű alperestől, mint közvetlen és egyedüli személyes adóstól be nem hajtható, mert hiszen mindaddig a harmadik szemelvek kijátszásának és károsításának feltétele fenn nem forogván : ok és jog sincs a magánfelek egymás között való és törvén) be nem ütköző jogügyletei bolygatására, azokba való szükségtelen és illetéktelen beavatkozásra; sem másodszor akkor, ha — mint az elsöbirósági Ítélet indokolásában tüzetesen kifejtve van — felperes mivel sem bizonyította, hogy alperesek között lényegileg ajándékozási, nem pedig visszterhes jogügylet jött létre; ám mert a hozomány biztosilhatása törvényben gyökerező jog lévén: megtámadás esetén kell, hogy bizonyítás' tárgyát képezze. Megjegyeztetik, hogy az elsöbirósági ítélet szövegezéséből az elvi vita tárgyát képező kérdéssel szoros Összefüggésben levő eskümintából a következő pont: »Mig ezen eskü le nem tétele esetén felperes keresetével elsőrendű alperessel szemben is egészben, — másodrendű alperessel szemben pedig az esküre való tekintet nélkül, föltétlenül elutasittatik« — a közlés folytán kimaradt. Elég fontos és lépten-nyomon előforduló, evidens kérdésnek tartottuk e két ellentétes elvi álláspont közelebbi vitatását arra, hogy a t. jogászközönség netáni más oldalról való vagy ellenkező nézetű további hozzászólását is tisztelettel felkérjük. A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. * Irta : dr. BONTS GYULA, ügyvéd Aradon. Ezek előrebocsátása után térjünk át már most magára az anyagi részre. Az anyagi rész az általános elveket, továbbá a katonai és a közönséges büntettek és vétségeket tárgyalja. Ezen büntettek és vétségek összevont rövid részletezését és ismertetését nem mulasztom el ugyan, de a tisztán katonai szempontból való bővebb fejtegetést az anyag nagy terjedelménél s ilykép ezen becses lap terének túlhosszan tartható igénybevételénél fogva meg nem kockáztathatom, bár időszerűsége és különlegességénél fogva méltán megérdemelné. Ez okból csupán az elkerülhetlenül szükséges részletekre fogok kiterjeszkedni. I. Az általános rész. A katonai büntetőjog anyagi általános része ép ugy, mint a polgári, a büntettek és vétségek ismérvét, fogalmát, alanyait és tárgyait, valamint továbbá a kísérlet, tévedés, a bűntett bevégzése és a beszámithatóságot illetőleg hason'ó elveken alapszik. Ezen momentumok közösek, azonosak ugy a katonákra, mint a polgárokra nézve. Csakis a tettesség, bűnrészesség és az összeesküvések fogalmai tűnnek fel szigorúabbaknak, a mi azonban a katonai szervezetnek természetes következménye. /. A katonai bűntettek. A különös rész az egyes bűntettek nemeit tartalmazza. S itt kezdődik a katonai engedelmesség fogalmának az alább elősorolandó büntettek és vétségek alapjául való vétele. Ilykép közönséges, szűkebb értelemben vett katonai bűntetteket, valamint szolgálati bűntetteket és vétségeket különböztetünk meg. A közönséges vagy polgári büntettek egyáltalán az állami és polgári jogrend ellen irányulnak s ennélfogva ugy a katonák, mint a polgárság által egyiránt követbetők el. Ezen bűntettekre nézve természetesen csakis az ált. bünt. tvkv lehet irányadó és alkalmazható. Egy eset azonban mégis kivételt képez s ez az, a midőn ugyanis a bűntett nem az ált. jogrend, hanem egyenesen a hadszervezet s annak egyöntetű működése ellen irányul. Az ezen esetbeli bűntettek a következők, u. m. a katonai büntettek elkövetésére való csábítás, az ezeknél való segédkezés, bűnös szándékból eredő és ártalmas célzatú közlés és érintkezés az ellenséggel, egyes hadi tervek vagy egyéb katonai titkos intézkedések kifürkészése és elárulása, jogosulatlan toborzások stb. Ha ezen bűntettek katonák által követtetnek el, ez esetben számításba jön még ugy a katonai hűség, mint a szorosan vett szolgálat elleni vétség is, a mi a büntetés mérvét még inkább fokozza. Szoros értelemben vett katonai büntettek alatt tehát azon bűntetteket értjük, a melyek különlegesen a katonai engedelmességet, mint szolgálati subordinatiót sértik. Hogy azonban ezen büntettek elkövettessenek, szükséges, miszerint a tettes szolgálatban álljon s a hadsereg kötelékébe tartozzék, minélfogva elmulaszthatlan annak körülírása, hogy a szabadságoltak (Urláuber) és a katonai hivatalnokok s végre a honvédség és népfelkelők mennyire és mely időponttól számitandók a katonai btkv szerinti alany fogalmának keretébe. A bűrjtettek, mint olyanok, két osztályba sorozhatok. * YÁ'ói'ú közlemény a »Jog« 1891. évi 2. és 4. számában. .\z első osztályhoz tartoznak azok, a melyek a hadszervezet és hadsereg legfőbb követelménye elleni sérelmet képezik. Ez pedig az uralkodó, mint legfőbb hadúr elleni hűség hiánya. Ilyen büntettek az árulás, szökés és az öncsonkítás, ez utóbbi a katonai szolgálat alóli menekvés céljából. Az öncsonkítás mintegy átmenetet képez a polg. bünt. trvkv intézkedéseihez, ha az öncsonkítás a hadseregbe való belépést megelőzte. A második osztályba sorozandók a katonai szolgálat elleni büntettek, melyek az engedelmesség elvét sértik. Ide tartoznak a fegyelem elleni bűntettek, a cselekvő és szenvedőleges engedetlenség, az őrszolgálat elhanyagolása, az utasítások be nem tartása, valamint egy egész sorozata azon ellenszegüléseknek, a melyeknek határa és tartalma csak esetrőlesetre határozható meg. A harmadik osztályba tartoznak azon egyéb büntettek, a melyek a magasabb szervezeti engedelmességet sértik, vagyis azok, melyek nem kizárólag a szolgálat, hanem egyenesen a katonai hivatás, mint olyan ellen irányulnak. A hivatás különbözőségéhez mérten aztán ezen utóbbi osztály ismét három alosztályra oszlik fel. Az első alosztályhoz tartozik a gyávaság, mely további fejtegetést nem igényel, a másodikba azon cselekmények sorolandók, a melyeket a katona az ellenség előtt való állásában követ el csatavesztés esetén, a mi azonban csak a parancsnokokra vonatkozik, ha ezek például egy várat vagy más positiót feladnak, avagy veszteségeket szenvednek saját intézkedéseik folytán, a mi a hadi törvényszék elé vonatásukat eredményezi, igazolni tartozván magukat, miszerint mindent elkövettek a veszteség meggátlására, de eredménytelenül s a harmadik alosztályhoz végre azon esetek tartoznak, a melyekben az utasítások egyáltalában, vagy pedig megfelelően be nem tartattak. Ha az utasítások be nem tartása jelentékeny hátrányok okozója, az így felmerülő esetek az imént emiitett első vagy második alosztályba számittatnak; ha pedig a következmény jelentéktelen, vagy elő sem fordult: az utasítások be nem tartása csak szolgálati vétség gyanánt vétetik, a mi csak az esetben képezi a bünt. eljárás tárgyát, ha az utasítás nagyobb fontosságú volt, vagy visszaesőleg mulasztatott el annak betartása. Egyéb esetekben az ily mulasztások csupán fegyelmileg büntettetnek. 2. A katonai büntetések. Valamint a katonai büntettek, ugy azok büntetése is általános jogi és speciális katonai szempontból veendő figyelembe, vagyis azon szempontból is, a melyet a felsőbb hadszervezeti tekintetek megkövetelnek. Erre való különös figyelemmel tehát evidens, hogy a szorosan vett katonai büntettek megtorlásának szükségessége nem csupán az ált. állami jogrend megsértése és veszélyeztetése miatt, hanem egyben a hadi szervezet integritásának megvédése céljából is elkerülhetetlen ; minélfogva tagadhatlan, hogy a katonaságnál s kiválólag háborús viszonyok között a bűntettek megtorlásának szigorúsága oly mérvű kell, hogy legyen, hogy a bűntett elkövetésétől mindenki elrettenjen. Ha pedig a katona és különösen normális viszonyok között az ált. jogrend ellen vét, mi különös ok sem forog fenn arra nézve, hogy ellene oly más büntetőjogi intézkedések érvényesüljenek, a melyek a közönséges büntetésektől eltérők legyenek. Már ezen megkülönböztetés is korunk polgáriasod ásának szembeötlő kifolyásául veendő ugyan ; de azért s illetve épen a korszerű kívánalmaknak megfelelőleg a szigorúbb katonai elvek szerinti fenyitéknek kizárólag csakis a szorosan vett katonai büntettek ellen volna helye, míglen a közönséges bűntettek ellenében — akár a katona, akár pedig a polgár követte el azt — a polg. bünt. törvény szerinti fenyítő eljárás s illetve büntetés volna alkalmazandó egyaránt. A katonai büntetések egy általános és két különös jogalappal birnak. Az ált. jogalap ugyanis azon jogelvből indul ki, hogy súlyosító körülményeinél fogva minden katonai bűntett halálbüntetést vonhat maga után, továbbá, hogy a hadi állapot önmaga, mint közös jogalap súlyosiió hatással bir minden bűntett elkövetésére és végre, hogy az ellenséges arcvonal előtt való állás, mint kiváló jelentőségű, a beszámítást fokozza a bűntett elkövetésénél s legvégül, hogy a halálbüntetés a felebbvaló jogát képezi az alantas állású által való megtámadás esetén. Ezen alaptételeket a hadszervezet természete hozza magával. Ezen alaptételek figyelmen kivül hagyását, vagy enyhébb szempontbóli felfogását a katonai fennhatóság a hadsereg felbomlásául tekintené. A két különös jogalap categoriájának elsejét azon szolgálati büntetések képezik, a melyeknek alkatrészei a börtön, a súlyos börtön és a halál. A börtön fegyelmi fenyíték is egyszersmind s az átmenetet képezi a súlyos börtön és halálbüntetéshez, a mely utóbbiak csak katonai rendes büntető eljárás mellett szabhatók ki. Különösen az ellenség arcvonala előtt való állás esetén a gyávaság, hűtlenség, vagy a tettleges ellenszegülés a parancsnokot feljogosítja, hogy a bűnösön a halálbüntetést azonnal végrehajtsa.