A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 9. szám - A budapesti kir. itélő tábla és az ügyvédi létminimum

70 A J O Gr. Ez azonban kivételes olyan jogosultság, a melyért a felelősség mindenkor az illető parancsnokot terheli. A második alosztályt a rendi büntetések képezik. Ezen büntetések csakis a katonai szolgálatban állók ellen alkalmazhatók. Alaki tartalmuk némely esetben a hadseregből való kizárás és a becstelenség. S miután ezek a katonai hivatással szorosan összefüggnek, ilykép ezen büntetési nemek szorosan véve csakis a tiszti karra vonatkoznak. Az elbocsátásnak mint rendi büntetésnek csakis addig volt lényeges kihatása a közemberekre, a mig ezek toborzás vagy összeírás útján vétettek be a katonai állományba, a midőn az állandó hadsereg még külön jogszabályokkal biró külön rendnek tekintetett. Mihelyt azonban az általános hadkötelezettség behozatott, a hadi szolgálat többé külön hivatásnak nem volt tekinthető, hanem állampolgári kötelességnek, minélfogva a rendi büntetés ily alakban továbbra egészen tárgytalanná vált. Az általános védkötelezettség behozatalakor még fentartattak egyelőre a rendi büntetés egyes alárendelt intézményei, a mi az úgynevezett megbüntetett század (Strafcompagnie) alakjában nyilvánult, mely ugyan jobbadán már megszűnt, de azért mégis mintegy átmenetet képezett az ált. kat. bűnt. törvhez. A rendi büntetés ilykép most már csak a hivatásszerű katonákra (tisztekre) alkalmazható, kikkel szemben annak üdvös hatása elvitathatlan. II. Alaki rész. i. A katonai bűnt. jogszolgáltatás feladata. A katonai bünt. jogszolgáltatás feladata az, hogy a katonai engedelmességet a szó legtágabb értelmében megvalósítsa. Két részből áll, t. i. a katonai jogszolgáltatásból és a katonai bűnvádi eljárásból. Mind a kettő fontos támpontot nyert az ált. védkötelezettség behozatalában. S miután ezen két sarkalatos rész előbb rendi jogalappal birt, ezen rendi jogalapnak időközi megszűnése nyilvánvaló jeléül szolgál annak, hogy a felfogás e téren is az ált. polg. bünt. törv. alapja felé hajlik, a mi az európai összes államokban s ez idő szerint különösen monarchiánkban hangoztatott reformtörekvésekben nyilvánul. Ilykép szükségszerüleg felmerül annak figyelembe vétele, hogy a szóban forgó reformok mennyiben valósithatók meg a hadszervezet természete mellett ? . 1 katonai bünt. fórvét ékek. A katonai fensőbb hatóságok nézete eddigelé az volt s jobbadán még most is az, hogy a katonai bűntettek megtorlására csakis a hadsereg tagjaiból alakított bíróságok lehetnek feljogosítva, mert különben a katonai rend és tekintély veszélyeztetve volna. Ez formai alapja mindenik katonai bíróság szervezetének. A bíróság az európai összes államokban a hadsereg tiszti karából alakul ugyan, de az alakulás formáját illetőleg nagy az eltérés, mert Franciaország például az esküdtszéki rendszert alkalmazza, miglen monarchiánk és Poroszország a már ismert különleges bírósági rendszerhez ragaszkodnak, mert mindkettő a birói felsőbbségi jog — a Gerichtsherr — intézményéből indul ki s ez alapon alakul és fungál e két államban a katonai bünt. törvényszék. Innen van aztán az, hogy minden önálló dandár, hadosztály és hadtest saját törvényszékkel bir. (Lásd ennek bővebb leirását Pap Kálmán m. kir. honvéd hadbíró századosnak a kat. bünt. és fegy. fenyitőjog kézikönyve című müvében.) j. A katonai bünt. eljárás. A katonai bünt. eljárás részben történeti, részben pedig tárgyi okoknál fogva nem fejlődött ki oly részletesen, mint a polg. bünt. eljárás és már itt szembetűnő a lényeges különbség a francia és a német rendszer között. A francia bünt. eljárás alapját ugyanis az esküdtszéki intézmény képezi, melynek alakja igen egyszerű. Minden conseil de guerre-hez egy commissaire van beosztva, a ki önmaga is katona s a ki az állami ügyész feladatát tölti be. Mellette áll, bár lentebb egy raugfokozattal a rapporteur, kinek tiszte a nálunk fennálló auditori hatáskörnek felel meg, de csak vizsgálói minőségben. A mint valamely feljelentés a commissaire-hez jut: ez a vizsgálattal a rapporteurt bizza meg, ennek befejeztével pedig a büntetés nemét és mérvét indítványozza. Vádlottnak joga van védőt választani, a védelem a vád előterjesztése után következik s csak mindkettőnek meghallgatása után hozatik meg az Ítélet, miután előbb a tényálladék esküdtszékszerűleg megállapittatott. A tárgyalás nyilvános, a revízió iránti kérelem 24 óra alatt jelentendő be. Az ítélet végrehajtása iránt a parancsnok intézkedik. A német rendszer ellenben az egész tárgyalást titkosan vezeti, a vizsgálóbirói tisztet a hadbíró tölti be ki mellé mintegy tanúkul egy vagy két - jogi képzettséggel szükségszerüleg nem biró Gerichtszeugen — tiszt van kirendelve. , Az auditor előadja a vizsgálat eredményét s a törvényszék elvileg a felebbezesi jog kizárásával határoz, az ítélet azonban mindenkor csak a birói felsöbbséget gyakorló parancsnok által, megerősités után hajtható végre. Hogy a francia és német rendszer közül melyik íelel meg inkább a korszellem követelményeinek, evidens az első pillanatra, minélfogva az ált. védkötelezettség szempontjából is a nálunk fennálló eljárás revíziója immár elodázhatlanná vált. Ferti közleményeimben több kútfő után igyekeztem a katonai büntetőjog alapelveit röviden, főkép arra való tekintetbe^ megismertetni, hogy mikor és mily mérvben gyakorolhatna meg ez idő szerint is a katonaság saját különleges birósága által a fenyítő ítélkezési jogot. Szerény nézetem e részben az, hogy a fegyelmi jogot minden körülmények között gyakorolnia kell. A bűntettek feletti Ítélkezési hatáskört azonban csakis háborús viszonyok között s csupán azok tartamára gyakorolhassa, rendes időben pedig a katonaság ép ugv, mint a polgári elem, a polg. bünt. törvk. és a polgári, vagy legalább is a vegyesen alakulandó bünt. bírósági intézménynek volna alávetendő annál is inkább, minthogy az alapelvek ugyanazok mindkét bünt. törvényben s így most az ált. védkötelezettség behozatala után egyáltalán nincs elfogadható ok, hogy miért képezzen még a katonai bünt. jogszolgáltatás is mintegy külön kasztot megillető válaszfalat a polgári elem és az annak kebeléből keletkezett s ugyanabba ismét visszatérő, tehát csak időleges polgárkatona között. A múltkor közölt jogforrásokon kivül megemlitendőnek tartom, J. G n a u, Fonctionnement de la justice Militaire dans les differents états de l'Europe, Dr. Ernst \V e i s 1 Frankreichs Militairstrafprocess-Ordnung ; H. von H o f f, Darstellung unseres MilitairGerichtswesens; G. Reinsdorff, Zur Frage des Militair-Strafprocesses und seiner Reform ; Dr. Carl F r i c c i u s Geschichte des deutschen insbesondere des preussischen Kriegsrechts. Nyilt kérdések és feleletek. Van-e joga a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bir iságnak a mezei kártérítési ügyekben pénzbírságot is ítélni! Törvénykezési eljárásunk módosítása küszöbön áll ugyan s a bagatell-törvény teljes hatályon kivül helyezéséhez is lehet reményünk, mégis az 1877. évi XXII. t.-cikk érvényben létéig, tekintve azt is, hogy egyes biróságaink ezen törvény némely elavult intézkedéseit szintén alkalmazzák, nem tartom feleslegesnek egy a beregszászi kir. törvényszéknél legközelebb előfordult eset alkalmából hozott határozat nyomán is szőnyegre hozni az 1877. évi XXII. t.-cikk 11. S-a 4. pontjából merített ama nézet tévességét : hogy a kisebb polgári peres ügyekben eljáró biró a kártérítési összegen felül a polgári eljárás alá tartozó mezei rendőri ügyekben pénzbírságot is Ítélhetne meg. Igaz, hogy a hivatkozott törvény 11. §. 4. pontja a pénzbírság megitélhetéséről is tesz említést s a jelzett törvény ezen intézkedése nyilván a mezei rendőrségről szóló 184l). évi IX. t.-c. 2., illetve 9. §-ának azon rendelkezésén alapul, mely a merő gondatlanságból elkövetett kártételeket a kár és költség egyszeres megtérítésén felül pénzbirsággal is rendeli büntetni ; ugy, de az 1878. évi V. és 1879. évi XL. törvénycikkek az idegen vagyon jogtalan megrongálásának megtorlására vonatkozólag ujabbi tételes intézkedést tartalmaznak, s midőn a most emiitett törvények életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-c. 2. §-a a törvényeknek, rendelkezéseknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek mindazon rendelkezéseit, továbbá a szokásjognak mindazon megállapításait, melyek a magyar büntető törvénykönyvek intézkedéseinek tárgyát képező valamely cselekményre, vagy mulasztásra büntetést határoznak, hatályon kivül helyezi; ez által hatályon kivül helyeztetett az 1877. évi XXII. t.-cikk U. §-ának 4. pontjából merített azon felhatalmazás is, hogy az ott körülirt ügyekben esetleg pénzbírság is Ítélhető. S bár az 1878. évi V. t.-c. 421. és 1879. évi XL. t.-cikk 127. ij-aiban körülirt delictumok tényálladékához a szándékosság megállapítása szükséges, kétségtelen, hogy polgári uton az illetékesen igazolt kárösszeg és költségeken felül a kártevőtől egyéb satistactio nem szerezhető. Pólányi Aladár, törvényszék' al/egyza, Beregszászon. Sérelmek." A budapesti kir. itélö tábla és az ügyvédi létminimum. , Nemrég volt alkalmam a budapesti ker. és váltótörvényszék kiváló elnökével különféle tárgyakról eszmecserét folytatni. Szóba került az ügyvédi költség sovány megállápitása is, mire az elnök megjegyzé : »Elnökké történt kineveztetésem után kötelességemnek * Ezen rovatban, progi ammunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem leszszük, ho kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.