A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 8. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 8. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 8. számához. Budapest, 1891. február 22-en. Köztörvényi ügyekben. Óvadék átrnházása a végrehajtási eljárás meskezdése után. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság- (1889. május 18. 48,658. sz.) : Kollár Lajos ügyvéd által képviselt O. Ernő felperesnek, Kovács Bernát ügyvéd által képviselt H., szül. K. Katalin és dr. Braun Fülöp ügyvéd által képviselt budapesti kisiparosok takarék- és kölcsönegylete ellen a H. Sámuelnél lefoglalt ingók iránti igényperében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatk, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy ö az igényelt és értékpapírokból álló biztosítékot, mely eredetileg bizonyos R. Mária zálogházi közvetítő tulajdonát képezte, ettől megszerezte a közvetítő-egylettel együtt. Később ő az üzletet átadta végrehajtást szenvedőnek, az óvadékra pedig tulajdonjogát fentartotta és utasította végrehajtást szenvedőt, hogy az az óvadékot az ő, t. i. igénylő nevére Írassa át. A végrehajtást szenvedő azonban az átíratást nem az igénylő, hanem saját nevére eszközölte még 1885. évben. Később 1&86. évi július havában végrehajtást szenvedő hibáját jóvá teendő, ennek fnforgását elismerte, a biztosítékot igénylő nevére irattá. Alperesek a felperes által előadott állításokat tagadták; az pedig azok valódiságát be nem igazolta, mert az ez irányban bizonyítékul csatolt B. alattiban óvadékról szó sincs, a C — K. alatti okmányok pedig, melyeket végrehajtást szenvedő egyoldalulag állított ki, harmadik személvek ellen bizonyítékul nem szolgálhatnak és pedig annál kevésbé, mert tényleg az óvadék igénylő nevére a földm. ipar- és keresk. min. 50,779. sz. határozatával csak 1886. szept. '20-án íratott át. tehát a foglalás megkezdése után. De maga a G. alatti okmány is, mely az átírás alapjául szolgált, a foglalás megkezdése után 1886. jul. 7-én állíttatott ki. De továbbá a zálogház igazgatóságától 31,558. sz. a. érkezett átírat mellékleteiből kitünőleg, nevezetesen a b) mellékletből kitetszöleg R. Mária az üzletet az óvadékkal együtt nem igénylő, hanem végrehajtást szenvedőre ruházta át, hogy ez tévedésből történt volna — miként felperes állítja — nemcsak nem igazoltatott, hanem alig tételezhető fel. A mi felperes azon érvelését illeti, hogy a foglalás már a biztosítéknak nevére történt átíratása után történt, figyelembe vehető nem volt, mert a 63,177. számú jegyzőkönyv tanúságaként a végrehajtás végrehajtást szenvedő ellenében 1886. évi jul. 7 én vette kezdetét és az igényelt óvadék I. r alperes javára 1886. jul. 8-án foglaltatott le és a rendelvény akkor állíttatott ki. A kiküldöttnek pedig azon indokolatlan eljárása, hogy az óvadékot a foglalási jegyzőkönyvben a felek között létrejött egyezség értelme ellenére 1886. évi jul. 16-án kelt rendelvényével egyoldalulag felmentette a zár alól, az első foglalásra kihatással nem lehet, mert az óvadék ezen feloldás ellenére kiadva nem lett s mert ezen eljárását a kiküldött még idejekorán, azaz 1887. évi jan. 8-án kelt rendelvényével jóvá tette. Miért is mindezeknél fogva felperes keresetével el volt utasítandó, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. nov. 27. 48,658. sz.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetének helyt ad és a budapesti m. kir. zálogházak igazgatóságának biztosítékul bevételezett, felperes nevén álló 5 drb ... sz. tiszai és szegedi kamatozó nyereménykötvényeket a H. K. Katalin javára 1887. évi jan 7-én, a budapesti V. ker. kir. járásbiróság 1887. évi 447. sz. végzése folytán és a budapesti kisiparosok tak. és kölcsönegylete, mint szövetkezet javára 1887. évi febr. a-án a budapesti V. ker. kir. járásbiróság 1887. évi 9,136. sz. végzése alapján foganatosított birói zár alól feloldja, stb. Indokok: A tárgyalás alkalmával bemellékelt, a foglalást megelőző időben kelt okiratokkal bizonyittatott felperes ama kereseti állításának valósága, miszerint felperes a budapesti VIII. ker. József-utca 55. sz. a. házban fenállott, eredetileg K. Mária tulajdonát képezett zálogházi közvetítő-intézet kizárólagos tulajdonát megszerezte és azt később, 1885. évi jun. havában végrehajtást szenvedett H. Sámuelnek adta át. A felperes és H. Sámuel közötti viszonyt szabályozó C. alatt mellékelt 1885. évi jun. 12-én a jelen foglalást előző időben kelt és valódisága tekintetében meg sem támadott okirattal pedig bizonyittatott, hogy felperes a biztosíték iránti tulajdonjogát fentartotta ; mindezek szerint begyőzetvén, hogy a kérdéses biztosíték eredetileg felperes tulajdonát képezte, hogy az iránti tulajdonjogát a zálogközvetitő-intézet átadása után is fentartotta, az végrehajtást szenvedő tartozása kielégítésére sem fordítható ; ennélfogva azt a birói zár alól annál is inkább fel kellett oldani, mert a fenforgó körülmények között foglaltatok tartoztak volna bizonyítani azt, hogy a felperes tulajdonát képezett biztosítékot időközben végrehajtást szenvedett szerezte meg tulajdonul, stb. A m. kir. Curia (1890. szept. 3. 602. sz. : A másod* biróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva hagyatik helyben, stb. Ügyvédi képviselet hiánya forog1 fenn, ha a zálog-törlési, mint önálló ügyben, külön ügyvédi meghatalmazás nem mutattatolt fel, habár azzal az előző — már befejezett perben — el volt is látva. Az abauj-szántói kir. járásbíróság', mint telekkönyvi hatóság: F. Pálnak, az abauji helvét hitvallású egyház ellen 200 frt zálogtörlése iránti ügyében 1889. évi aug. 14-én 2,482. sz. a. végezte: »Folyamodó kérelmével a telekkönyvi rendtartás 69. §-a értelmében elutasittatik s az a gönc-ruszkai telekkönyv C. lapján feljegyeztetik ; mert a mellékelt törlési engedély az egyházi pénztár főhatósága által jóváhagyva nincs. A meghatalmazás tekintetében Fábián |anos ügyvéd értesíttetik, miszerint az 1,260. sz. alatti ügyiratoknál fekvő meghatalmazás e helyütt figyelembe vehető nem volt; mert az emiitett ügy, mint folyó s Önálló ügy befejeztetvén, ezen kérvénynyel összefüggésben nem áll.« A budapesti kir. itélő tábla 1890. okt. 28. 48,371. sz. a. végezte: »Az elsőbiróság végzését indokainál fogva s még azért is helybenhagyja ; mert a kérvényt ellenjegyző ügyvéd, a jelen önálló ügyben való képviseletre szóló megbízatását, a meghatalmazás bemutatásával nem igazolván, ugy tekintendő, mintha a kérvényt maga kérvényező, ügyvédi közbenjárás nélkül nyújtotta volna be ; s így az első bíróság a telekkönyvi rendtartás 138. s 140. §-ai értelmében helyesen intézkedett, midőn hozott határozatát s az eredeti okiratot magának a kérvénvezőnek kézbesítettem Teljesített munkának értéke tekintetében a bizonyító lelnek becslő eskü Ítéltetett, mivel az ellenfél a neki átadott dolgozatot, mely >zakértöi vizsgálat tárgyát képezhette volna, a perben felmutatni elmulasztotta. (Polg. törv. rendt. 237. §.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s azon esetre, ha felperes becslő esküt tesz arra, hogy az alperes részére 1885. évben készített szekrény tervezete s rajza 60 frtot megér, alperest kötelezi, hogy felperes részére 60 frt tőkét íizesse-i. Indokok: Alperes beismerését G. és Sz. tanuk vallomásával egybevetve, bebizonyitottnak tekintendő, hogy alperes egy szekrényvázlatot megrendelt, hogy azt felperes elkészítette s alperes tőle azt át is vette Minthogy pedig kiérdemelt munkadíját mindenki követelni jogosítva van s alperes a per során felperes tagadásával szemben be nem bizonyította, hogy a kérdéses vázrajzot felperesnek visszaadta s így azt felperes szakértők által való megbecslés végett be sem mutathatta, annálfogva felperes eme kétségen kivül álló követelés összegének bebizonyítása végett felperesnek az 1868. évi LIV. t.-c. 237. §-a alapján volt a becslő eskü megítélendő s attól feltételezetten az ügy eldöntendő. (1889. okt. 3-án, 5,510. sz.) A m. kir. Curia.: A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű Ítélete indokolásánál fogva helvbenhagyatik. (1890. okt. 3-án 1,419. sz) A törvény nem tartalmaz oly intézkedést, melynél fonva a törvényszékeknél egyes birák által elintézendő végrehajtási ügyekben az ügyvédi ellenjegyzés kötelező szabályától eltérésnek helye volna, A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék, mint telekk.-hatóság 1'. Hona, M. Sománénak, R, Gyula ellen folytatott végrehajtási ügyében 1S89. szept. 26-án árverési hirdetmény ellen tett s maga R. . . . Gy. által beadott előterjesztés felett végezte : »Tekintve, hogy az 1881 : L1X. t. c. 11. §-ának azon intézkedése, mely szerint a peres és végrehajtási ügyekben írásbeli beadványok ügvvédi ellenjegyzés nélkül csakis a kir. jbirósághoz nyújthatok be, nyilván feltételezi azt, hogy az ily ellenjegyzést nélkülöző beadványok a jelzett ügyekben a kir. törvényszékek által el nem fogadhatók ; minthogy pedig ezen beadvány ügyvédi ellenjegyzéssel ellátva nincs, az hivatalból visszautasittatik. A budapesti kir. itélő tábla 1890. jun. 19. 51,517. sz. a. köv. végzést hozott : »A kir. tábla az elsőbiróság végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyja: mert az 1887 : XXIX. t.-cikk sem tartalmaz oly intézkedést, a melynél fogva a kir. törvényszékeknél egyes birák által elintézendő végrehajtási ügyekben, az 1881 :