A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Felebbvitel a járásbirósági eljárásban. 3. r.

46 megnyugtató indokokat, érveket keresve sem találjuk. Van eset, a hol a több már kevesebb és ez a szóbeliségnek a fórum appellatoriumnál leendő kiterjesztésére méltán reá illik. »Mert nyilt anomália — mondja a szerző — hogy a szóval, közvetlenül informált biró ítéletét a ténykérdésben, egy írásból gyarlóan informált bíróság vizsgálja felül. Ez nemcsak elv tele nség — hangoztatja tovább — hanem gyakorlatilag is károsnak bizonyult, a mint ezt egyebek között a felsőbb bírósági feloldások nem egy esete tanúsítja.* Az egyedüli plausibilis érv. Ue mi nem vagyunk képesek eléggé hangoztatni, hogy az írásból csak ott és oly processualis rendszer mellett lehet a felsőbb bíróság gyarlóan informálva, a hol a kiderített tényállás az első fokban iiélő biró által jegyzőkönyvbe nem vétetik, legfeljebb a beismerés vagy a fontos tanúvallomás, ott, a hol a biró már előre megalkotja a felek előadása folytán kedvező vagy kedvezőtlen judiciumát s azután csak azt foglalja a jegyzőkönyvbe, a mit és a mennyit saját ítéleteinek indokolására szükségesnek tart. Ott, a hol a szóbeli eljárás nem örökiti meg a felek előadásait és az eljárás nem foglaltatik irásba. És az első fokú határozatok feloldása mit bizonyít? Azt, hogy az első biró a tényállást kellőleg nem fixirozta. És honnan tudta ezt a felsőbb biróság, talán közvetlenül, szóbelileg tárgyal előbb a felekkel ? Nem, hanem a gyarló Írásból. Es mi a feloldás következménye ? Ujabb tárgyalás, esetleg bizonyítási eljárás a ténykérdés helyesebb fixirozása céljából. Azt tehát, hogy a tényállás, a ténykérdés alaposan kiderittessék, sokkal egyszerűbben, gyorsabb és olcsóbban de mégis biztosan el lehet érni a határozat feloldása, mint a collegialis biróság előtti újbóli tárgyalással és mivel a ténykérdésnek legkimeritőbb fixirozása mellett is azok csoportosítása és a bizonyítékok mérlegelése mellett az anyagi igazság mivolta, annak megállapítása különböző felfogásból indulván ki, különböző lehet és ekkor legalább van egy fórum, mely a kritikát a ténykérdésben is gyakorolja ily eltérések esetén, a mi jóval megnyugtatóbb. Nem áll egyrészt azon általánosan odavetett vád, hogy a járásbirák a tényállást kellőleg kideríteni nem képesek, másrészt minő garantiák vannak a javaslatban az iránt, hogy a felebbviteli törvényszéknél ez alaposabban fog történni ? Hisz a felebbviteli tanácsot oly birák fogják képezni, a kik azelőtt szintén aljárásbirák voltak s a kik a sommás eljárásban és az ezen hatáskör alá tartozó ügyek jogi elbírálására a tapasztaltabb járásbiráknál jóval kevesebb gyakorlattal bírnak, vagy legalább is csak annyit és többet nem, mint a mennyit, mint aljárásbirák a törvényszéki bírói állásba vittek magukkal. A többit hol szerezték volna ? A több szem többet lát elve az írásbeli felülbírálásnál is érvényesül, ha az ügynek előadása lelkiismeretesen, behatóan történik. Kiemeljük, hogy nem jogkérdés, hanem ténykérdésről van szó. Élő példa a bűnügyek végtárgyalása. A vizsgáló biró keresztülvezeti a vizsgálatot, beszerzi a bizonyítékokat s azután az ügyészi inditványnyal felszerelve az előadónak kiosztatik. A mint az ügy végtárgyalásra kerül, vagy az előadó vezeti az elnökséget s ezzel a tárgyalást, vagy pedig az elnöknek minden egyes tárgyalási ügydarabot behatóan át kell tanulmányozni, jóllehet az egész ügy újból, illetve szóbelileg tárgyaltatik. Ha az előadó vezeti az elnökséget, a szavazó birák vajmi ritkán számítanak. Kivételes eset ugy szólván — és ez elég rosszul van — ha a szavazó birák intéznek kérdéseket S vájjon miért? Annak tudatában, hogy hiszen a tényállás úgyis az előadónak kis újjában kell hogy legyen, majd tudja ő mit kell kérdezni. A járásbirák közvetlenül érintkeznek a felekkel és túlnyomó részben ügyvédekkel tárgyalnak. Közvetlenül veszik fel a bizonyítási eljárást. Intéz annyi kérdést a felek és tanukhoz, nyomoz a mit és a menn) it szükségesnek lát, talál. Tesz indítványt, intéztet kérdést, bizonyítékokat terjeszt elő az ügyvéd szabadon és korlátlanul az ügyre vonatkozólag. Biró és ügyvéd a tényállás tisztába hozatalára válltvetve működnek közre. A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosságnak elveit alkalmazza és értékesítheti tagadhatatlan előnyeit. És ha mégis ismerve a kereset jogalapját, az ellenfél védekezését, a bizonyítékokat, a ténykérdés kellőleg tisztába hozva nem lenne, egyfelől ott a felebbezés, a hol a fél előadhatja, kiemelheti minő döntő körülményeket hagyott tisztázatlanul az első biróság s a ténykérdés mely része nem lett eléggé kifejtve, minő bizonyítékok lennének még beszerzendők ; másfelől minden gyakorlati jogász és bírónak tudnia kell, hisz eddig is tudta, jogérzete sugalja, hogy a vitás peres kérdés alapos elbírálására még mily körülmények hozandók tisztába és ha a felebbviteli biróság a kereset, a felvett tárgyalási és tanú hallgatási jegyzőkönyv, a szolgáltatott bizonyítékok s a felebbezésben előadottakból nem képes megítélni: alaposan lett-e a ténykérdés fixirozva ahhoz, hogy kellő kritikát gyakorolhasson, akkor az a felebbviteli biróság a pernek előtte leendő tárgyalásakor se fogja tudni, mily döntő körülmények lennének még tisztába hozandók, hogy az anyagi igazságnak megfelelő ítélet hozassék. Nem szólok az új bizonyítékokról, mert ennek nem a felebbezés, hanem a perújításnál van helye. De azt vethetné ez ellen valaki, hogy sok esetben a felek személyesen védik magukat és csak szóval felebbeznek s igy ügyvédi képviselet hiányában a szükséges és eddig ki nem fejtett adatok nem hozhatók fel a felebbezésben s a felsőbb biróság figyelme arra felhiva nem lesz. Ez azonban — eltekintve attól, hogy az ily esetek vajmi ritkák, sőt talán ritkább, mint a fehér holló a sommás eljárásban — nem indok, nem érv arra, hogy a felebbvitel teljes szóbeliséggel legyen összekötve, hanem igen legfőbb érv lehet a mellett, ha már a felebbvitelt ügyvédi kényszerrel hozzuk kapcsolatba, hogy ezt az írásbeli felebbezési rendszernél is alkalmazzuk. Mondjuk ki, hogy sommás ügyben a felebbezést indokolni kell s ez csak ügyvéd által adható be. Ha már most a felek a felebbvitelnél csak azt adják elő, a mit az első bíróságnál, miután a járásbiráknak terhére nem róható, ha a felek másként adják elő a tényállást, akkor az a felebbviteli biró a szóbeli eljárás mellett is csak ugy lesz informálva, mint jelenleg az írásbeli felebbezési rendszernél. Az mondatik : nyilt anomália, hogy a szóval, közvetlenül informált biró ítéletét a ténykérdésben egy Írásból gyarlóan informált biró vizsgálja felül. S miért anomália? Hát az első biróság nem abból a gyarló írásból ítél-e, a mit a jegyzőkönyvbe iktatott? Avagy szabad és lehet az első bírónak oly adatok, körülmények és bizonyítékokat számba venni és arra alapítani Ítéletét, melyek a felvett jegyzőkönyvekben meg nem örökítettek? Ezt még nem tudtam, vagy szabad, vagy nem szabad. Ha pedig — a mint tényleg van — nem szabad, akkor az anomália csak képzeletben van meg, mert ha a kevésbé képzett, tapasztalt, gyakorlott biró Ítélhet abból a gyarló írásból, még inkább Ítélhet abból a felsőbb biróság, a ki a