A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Felebbvitel a járásbirósági eljárásban. 3. r.

A JOG. 47 szükséges és hiányzó adatokat feloldás mellett beszereztetheti. Meglehet, mondom, hogy más adatok, más körülmények, bizonyítékok fognak felhozatni a felsőbb bíróságnál, mert a javaslat e tekintetben túlságosan liberális, de hát ezeket a felek az első bíróság előtt is felhozhatták volna, ha pedig nem hozták fel, azért az első bíróság nem felelős és abból még nem lehet érvet kovácsolni arra, hogy nem képes a tényállást kellőleg kinyomozni. És ha ismét csak ez hátráltatná az igazságszolgáltatás fellendülését, ezen az által segíthetünk, ha az ítélet kihirdetése vagy kézbesítésétől számított 30 napon belül új felvételnek adunk helyet, a hol azután a beismerés is visszavonható és új bizonyítékok alkalmazása is megengedhető lenne. Mert az, a mit a javaslat tervez, hogy az első bíróság előtt kivett bizonyíték a felebbviteli bíróságnál ismételhető, a justitia érdekével egyáltalán össze nem egyeztethető és demoralizáló hatással lenne igazságszolgáltatásunkra s azt fundamentumában megtámadná. Egyébként a javaslat szerzője is elismeri az ellenkezőt s ennek fényes bizonyítékát adja akkor, midőn ezeket írja: »A tényállás fixirozásának nehéz kérdése, mely a tárgyalás folytatásának elhalasztása, különösen pedig éppen a felebbvitel tekintetéből bír nagy fontossággal az első bíróság előtt felvett jegyzőkönyvben már nagyban és egészben meg van oldva: újítások a felebbezési tárgyaláson az általános tapasztalat szerint aránylag ritkább vagy legalább is csak egy pontra szorítkoznak. Aránylag ritka az újabb bizonyítás felvétele i s.? Ha pedig ez áll — pedig való — akkor inaga a tervezet alkotója tör pálcát annak sorsa felett, elismervén azt, a mi a német birodalmi javaslat indokolásában áll: »Das Berufungsrecht i s t n i c h t, w i e d i e gemeinrechtliche Befugniss derAppellation, ein Recht auf Kritik des Verfahrens erster Instanz oder Nachprüfung und Berechtigung desunterrichterlichen Urtheils vom Gesichtspunkte der Frage aus, ob gerecht geurtheilt d. h. das dem Unterrichter vorgelegte Matériái richtig g ewürdigt sei, vielmehr das Recht auf Gewahrung eines neuen Judiciums, auf Erneuerung und Wiederholung des Rechtsstreits vor einem a n d e r n R i c h t e r.« Es igy, ha az újítások aránylag ritkák, ha az alsó bíróságok a tényállást rendszerint helyesen derítik ki, akkor a tervezett költséges felebbvitelre tisztán a jurisdictio complikálása és a jogorvoslat erőszakos korlátozása céljából nincs szükség és a jogbiztonság nem is igényli. A Statistikai adatok megmondhatnák, hogy a perújítások száma mily elenyésző csekély a sommás eljárásban és ez eclatans bizonyítéka annak, hogy az alsó és felsőbíróságok ítéletei között az eltérés a jog- és nem a ténykérdésben van, a minek ismét a magánjogi codificatio hiányában találjuk okát. És azután minő lenne ez a szóbeliség ? Félig írásbeli, félig szóbeli, kevéssé contradictorius, még kevésbé inquisitorius, olyan mixtum compositum, és ha a javaslat elfogadtatnék is, nem volnál célszerűbb, a mennyiben a felebbviteli bíróság a felek kérelmére vagy ha hivatalból előkészítésnek látja szükségét, ezt a rendes eljárásban dívó jegyzőkönyvi tárgyalás elve szerint keresztül vezetni. A felebbviteli tárgyalás pedig vagy legyen egészen contradictorius, az elnök és bíróság beavatkozása, nyomozása nélkül, vagy pedig legyen inquisitorius, mert a javaslat ama rendelkezése : hogy ha az elnök valamely intézkedése vagy kérdése, úgyszintén a bíróság valamely tagjának kérdése ellen a felek vagy a bíróság valamely tagja (tehát még ez is) kifogást tesznek, a bíróság dönt (32. §.) megalázza egyfelől a bíróságot, sérti az elnök és bíróság tekintélyét és a képviselő ügyvédek esetleges secaturájának szolgáltatja ki a bíróságot. És vájjon hányszor lehet ily kifogással élni ? Erről hallgat a javaslat, tehát a hányszor tetszik. Fel tudjuk fogni azon intézkedés helyességét, a hol a bíróság a felek kérdezési jogába beavatkozik, de az ellenkezőnek ratióját — ha már a kérdezési jog elve el van fogadva — nem értjük. A teljes felebbvitel rendszerének ott is van értelme, hol a szigorú contradictorius eljárás van érvényben. A hol a biró nem kérdez, nem inquirál, nem törődik azzal, hogy a pert a felek helyes vagy helytelen alapon indítják, védelmezik, a hol pusztán a felek előadásai és az általuk szolgáltatott bizonyítékokra alapítja ítéletét, a nélkül, hogy az eljárást híven visszatükröző jegyzőkönyvet venne fel. Itt előfordulhat, hogy a fél ügyét nem helyesen indította, nem jól védelmezte és a hibát a felebbviteli bíróság előtt kívánja helyrehozni. De ott, a hol a biró nemcsak nyomozó eljárást követ, hanem a feleket még bizonyítékaikra s az azok elmulasztásából származható következményekre is figyelmeztetni tartozik, a hol a biró a tanukat körülményesen, független hallgatja ki és meghitelezteti: ott az ügynek újbóli tárgyalása a másodbiróságnál legalább is felesleges, különösen akkor, ha a felsőbb bíróságok is kénytelenek a tanúkihallgatás, szemle és egyéb bizonyítékokat többnyire megkeresés útján foganatosíttatni és ezzel a szóbeliség és közvetlenség legfontosabb részét ismét csak az alsó biróság által irásba foglalt adatai mellett használhatja fel judiciumának meghozatalánál. Utalás történt arra, hogy a bizonyítási eljárás ismétlése a bizonyítási rendszer teljes demoralizálását vonná maga után és mert a javaslat arról nem intézkedik: érdekes volna tudni, vájjon a tanúnak az alsó biróság előtt hit alatt tett vallomását, megd ön ti-e ugyanazon tanúnak- a felebbvitel folytán ugyanazon körülményre tett ellenkező vallomása? Mert ha nem dönti meg, annak ismétlése tisztán »vak parádé«, ha pedig megdönti, akkor törüljük ki a criminalis codexből a hamis tanuzás és hamis eskü delictumát, vagy pedig degradáljuk le ez okból is a járásbíróságokat a községi bírák niveaujára, a kiknek Ítélete ellen az 1877. évi XXII. törvénycikk szintén teljes felebbvitelt enged ugyan, de legalább gondoskodik arról, hogy a tanuk vallomásaikat a községi bíráskodásban csak kézadással erősítsék meg. A másik indok a mi felhozatik: »Tervszeríí volna továbbá a részletes reform annyiban, amennyiben a bíróságok színvonalának emelésére szolgál. A törvényszék ugyanis azonnal behatóbb ellenőrzést gyakorolhatna ajárásbiróságokkal szemben, mivel a felebbezés tárgyalása alkalmával ajárás bír óság eljárása apróra meg lesz vitatva. A jelenleg érvényben levő ügyvédi szabályzat 281. §-ának rendelkezése alapján a felebbviteli biróság ép oly apróra megvitathatja az alsó biróság eljárását, alkothat magának véleményt annak képessége felett most is akár a tervezett szóbeliség alapján, csakhogy a míg eddig a járásbirák működését egyfelől a törvényszék elnöke, mésfelől ismét az állás és rangban felettük álló kir. itélő tábla és Curia, — tehát illetékes, teljesen független, érdektelen fórum ellenőrizte, addig a javaslat intentiója szerint ez az egyenrangú és az előléptetésben versenyző törvényszéki bírákra bízatnék kizárólag. Eltekintve minden egyéb és bővebb magyarázattól, a míg egyrészt a járásbirák ily pártatlan és részrehajlatlan ellenőrzés és kritikában alig nyugodhatnának meg, másrészt ama kitűzött célt, hogy ezen ellenőrzés folytán a felsőbb biró-