A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 5. szám - A kis gyermek gondozásáról - Az új hagyatéki eljárás. 4. r.

40 A JOG. engedem, hogy a midőn a törvényjavaslat szerkesztetett, a magyar jogállam eszméje még a messze távolban révedezett s hisz a jogügyi bizottság sem tárgyalta a javaslatot a közigazgatás államosításának impressiója alatt. De már azt nem fogadhatom el és nem menthetem, hogy miután a viszonyok épen a jogügyi bizottság tárgyalásainak befejezése után változtak meg; miután ezek folytán épen az igazságügy terén kezdődik meg először a reformmozgalom, a gyökeres reformok i n a u g urálása: hogy épen az igazságügyi reformok legfontosabbika, a magyar magánjogi törvénykönyv egyik legnevezetesebb része, az öröklési jogról szóló törvényjavaslat ne hordja magában az új idők nagy vívmányát: a magyar jogállam eszméjének diadalát! Pedig a zúgirászatot pártoló avagy azt legalább megtűrő intézkedéseiben nem hogy megvalósítaná e magasztos eszmét, hanem ellenkezőleg azt megyszégyeniti, arcul üti! Nem kívánjuk mi a törvényjavaslatnak újra átdolgozását avagy új alapokon más törvényjavaslatnak szerkesztését. Távol áll tőlünk ily elkésett óhaj hangoztatása. De ha a jogállam eszméjének megvalósításához és a törvényjavaslatban leendő kifejezéséhez, főleg pedig annak biztoitásához csupán a 374., 375., 376. és a mint később látni fogjuk, még a 447. §§-o k-nak némi módosításával, tehát nem lényeges változtatásának árán juthatunk: akkor valóban megbocsáthatlan bünt követnénk el magánjogi törvénykönyvünk megalkotása körül, bünt követnénk el a nép jogos érdekei, a jogbiztonság és a jogegység ellen, ha e csekély módosításokat el nem fogadnók. Pedig a jogegység — mint igazságügyministerünk feledhetlen pozsonyi levelében, e minőségében első politikai nyilatkozatában, kiemelte — a jogegység biztosítja leginkább az egy állam területén lakó népek összetartozandóságát, magát az állameszmét! A módosításokat tehát a jogegység, a jogbiztonság és a magyar állameszme megszilárdításának szempontjából el kell fogadnunk. Meg kell e csekély áldozatot hoznunk ily magas célok megvalósithatásaért; mert öröklési jogunk reformját ezen célok elejtése esetében üdvös reformnak nem fogjuk tarthatni: reform fog az akkor maradni a papiroson, de nem a gyakorlati életben, nem a nép jogéletében! Nyilt kérdések és feleletek. I. Részvények lefoglalása szelvény nélkül. (Kérdés. ) A. két db. takarékpénztári részvény szelvényeit zálogba át-, majd későbben eladta B. -nek. A. ellen végrehajtást vezetett későbben C. s lefoglalta tőle magát a szelvény nélküli két darab részvényt, melyeket árverésen szándékozván megvásárolni, árverést kért s az árverésnél jelentkezett alperes árverés nélkül átadta C. követelésébe a részvényeket jegyzőkönyvileg s így most a részvények C, szelvényei pedig B. tulajdonát képezik. B. az évi osztalék felvétele végett az illető takarékpénztárnál jelentkezvén, az a kifizetést megtagadta a C. javára történt foglalás alkalmávali letiltás és eladás folytán. Kérdés, mit tegyen B., hogy szelvényeit beválthassa, hogy azokat értékesíthesse? Mit fog tenni C. szelvény nélküli részvényeivel? Megjegyzem, hogy C. nagyon jól tudja, hogy a szelvények B. -nél vannak. Kér szives választ e kérdésekre Mihály Károly, ügyvéd Tasnádon. II. Kivehető-e azon jogerejűleg megítélt eskü, mely a fél későbbi beismerése szerint nyilván hamis eskü? (Falelet. ) Az ezen lapokban (1. sz. ) felvetett ama kérdésre, hogy kivehető-e a jogerősen megítélt eskü, mely a fél későbbi beismerése szerint nyilván hamis eskü? A kir. táblának idézett 53, 245/89. számú végzésében kimondott elvi jelentőségű határozatával szemben én is — nemmel felelek. Feleletemet azonban nem indokolhatom, mint cikkíró ur teszi, a prts 242. §-ával, mert a 242. §. azon intézkedéséből, hogy, mielőtt a fél eskütételre b o c s á tt a t n é k, előtte az eskü szavai felolvasandók«, sem grammatikai, sem logikai magyarázat segélyévei nem lehet arra az eredményre jutni, melyre cikkíró ur jutni akar, t. i. arra, hogy a biró a felet a jogerősen megítélt eskü letételére bocsáthatja vagy nem bocsáthatja, még pedig oly okból nem, melyből következtetheti, hogy az esküköteles fél hamis esküt tenni képes. Az idézett §. grammatikai magyarázata egyszerűen az, hogy a birónak, mielőtt az esküt kiveszi, meggyőződést kell szereznie arról, hogy a fél az esküminta értelmét tökéletesen felfogta-e vagy sem. E végből az esküminta felolvasandó, esetleg megmagyarázandó. Logikai magyarázata pedig az, hogy ha a biró meggyőződött arról, hogy a félnek az esküminta megértéséhez képessége nincsen, öt esküre nem bocsáthatja; tehát ezen §. alapján c s upán ez okból tagadhatja meg a biró az eskü kivételét, de más okból nem, legalább ezen §. alapján nem, hanem igénytelen nézetein szerint igenis megtagadhatja a prdtsnak épen azon § a alapján, melylyel a kir. tábla az eskü kivételét elrendelő végzését indokolta. Megtagadható az 1881. évi LIX. t. -c. 22. §-a alapján, mert nézetem szerint igaz ugyan a kir. tábla idézett végzésének indokolása, hogy az eskü le vagy le nem tételénél a fél akarata szabadon érvényesülhet, de szerény nézetem szerint csak annyiban, a mennyiben, ha akarja, leteszi, ha nem akarja, nem teszi. Letételére nem kényszeríthető továbbá annyiban, a mennyiben az itélet jogerőre emelkedése után sem hozatik a bíróság tudomására oly perrendszerű ok, mely ok miatt az eskü kivétele megtagadható volna: az okvetetlenül kiveendő. Azonban, ha ily ok a bíróság tudomására adatik, a fél az eskü letételében megakadályozandó. Ily ok nézetem szerint a fél azon beismerése, hogy az általa letenni szándékolt eskü hamis eskü. Nézetemet a 22 §. intentiójára alapítom. Az 1881. évi LIX. t. -c. 22. §-a szerint azon félnek, a ki hamis eskü miatt bűnösnek itéltetett, az ellenfél kérelmére az eskü meg nem engedhető; nyilván azért, mert a törvény felteszi arról, a ki egyszer esküdött hamisan, hogy az másodszor is meg fogja tenni. Már most, ha a törvény csupán feltevés alapján nem bocsát esküre oly egyént, kiről még nem bizonyos, hogy hamisan fog esküdni: kétségtelen, hogy oly egyén, kiről bizonyos, mert maga beismeri, hogy hamis esküt fog tenni, esküre nem bocsátandó. Ez, ugy hiszem, oly világos és a törvény intentiójának annyira megfelelő, hogy csodálkozva kell kérdeznünk, hogyan találta a kir. tábla a jog követelményeivel összeegyeztethetőnek, egy nyilván hamis esküt a biróság közbenjötte melletti kivételét elrendelni. Dr. Kákán Samu, M. -Szigeten. Irodalom. Az elmekórtan tankönyve orvosok, birák és ügyvédek számára. Irta: dr. S a 1 g ó Jakab a lipótmezei orsz. tébolyda elsőd orvosa stb. Budapest. Franklin- társulat kiadása. 1890. 8°, 299 lap. Ara 2 frt. Szerző irodalmi nevét azzal alapitá meg a tudomány terén, hogy ugyan e tárgyról német nyelven bocsátott ki egy alapos dolgozatot, melyet a szakkörök igen rokonszenves fogadtatásban részesítettek. Az előttünk fekvő könyv nem fordítása az említett műnek, hanem önálló munka. Tömör nyelvezet, a fogalmak pontos körülírása, az anyagnak könnyen áttekinthető elrendelése jellemzik e munkát, mely menten a tudákosság nehézkességeitől, mindazoknak, kiknek e tárgygyal hivatásuknál fogva foglalkozniok kell, bizonyára jó szolgálatot fog tenni. A munka felosztása következő: A bevezetésben tárgyalja az elmekórtan tárgykörét, a vizsgálati módszert és az elmezavarok törvényszéki fontosságát; az általános részben az elmebet egs égek tüneteit és okait tíz fejezetben; a különös részben az elmebetegség formáit szintén tiz fejezetben ismerteti. Mivé lett a katholíkus Magyarország ? Vagyis a magyarországi katholiczizmus jelenlegi egyházpolitikai helyzetét ábrázoló napi kérdések. Irta dr. Laurán Ágoston, nagyváradi gör. szert, kath. kanonok. Nagyvárad, 1890. A katholikus érdekek tudós és jó irodalmi nevű harcosa a kath. egyház és az állam közti