A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 5. szám - A kis gyermek gondozásáról - Az új hagyatéki eljárás. 4. r.

A joa. 39 a tulajdon szabadságát elbirtokolni, azt részben bérbe adni, vagy zálogjoggal terhelni, stb. stb. lehet. Ha tehát, mint azt dr. Szekulits 0. Lázár ur kérdése, köz­lőn alakzatában, nyilvánítja, a haszonélvezeti jogot egységes egésznek, feloszthatatlannak, olyannak tekintjük, mely még esz­ményi részekben sem lenne megkülönböztethető, akkor annak a legvisszásabb jogi, jobban mondva, merőben jogellenes következ­ményei volnának így, ha az oly egységes jogozatul vétetnék, akkor Szabó Mátyásnak, eszményi részével, életében nem lehetett volna szabad rendelkeznie. Meg lett volna tiltva arról lemondania; vagy ha nem : akkor a lemondást csak neje, Erzsébet javára tehette volna. De netaláni hitelezői sem léphettek volua fel semmi igénynyel arra, ^ hogy ^ annak, t. i. a haszonélvezeti jognak közvetítésével, Szabó Mátyás netalán fenforgó adósságai miatt magukuak kielégí­tést sürgethettek volna, stb. Már pedig nem képzelhetem, hogy legyen jogász, ki ezen következményeket egyszerűen elfogadja, mennyiben ezek azon első főelvvel, hogy kiki a saját jogozatával tetszése szerint ren­delkezhetik s hogy a vagyoni alkatrész, mig az az adós sajátját képezi, értékileg a tartozások fedezésére igénybe vehető, homlok­egyenest ellenkezik. De még egyet kénytelen vagyok e részben felhozni, t. i. azt, hogy a haszonélvezeti jog személyes szolga'mi jog s hogy ennél­fogva, ha mint a jelen esetben, az közösen, tehát eszményi részekben, kettőnek adatott, az egyiknek halálával, csak a másik eszményi részére kiható jogozat ismerhető el fenmaradottul a nélkül, hogy a jogot személyes szolgalmi természetéből ki ne vet­kőztessük. E mozzanat is tehát logikai szükségszerűséggel követeli, hogy Szabó Erzsébettől férje, Szabó Mátyás halála után, a haszon­élvezeti jognak a megboldogult férj eszményi hányadára való kiterjesztését, mint jogellenest, megtagadjuk. Ennyit ez alkalommal. Eentartom magamnak, ha szükséges, a szabadságot a további igazolásra olyképen, hogy iparkodni fogok a jelentékenyebb tör­vénykönyvekből az érvül szolgálandó rendelkezéseket lehetőleg rövid egészben összefoglalni s — az igen tisztelt szerkesztőség szives közreműködésével — e becses folyóiratban közrebocsát­hatni.* A kis gyermek gondozásáról. Irta : K. NAGY SÁNDOR, nagyváradi kir. törvényszéki biró. (Btk. 290. §. 425. §.) Gyakran fordul elő a büntetőjog terén az az eset, hogy a >zulöi gondatlanság miatt a gyermek életét veszíti, vagy tűzvészt okoz. Ilyen eseteknél rendszerint a szülők mindkettejé vádoltatik, sőt néha el is ítéltetik. Valóban vannak esetek, a midőn nagyon nehéz megálla­pítani, hogy az apát, vagy az anyát terheli-e a gondatlanság s melyik büntetendő. Nem értjük ezt oly esetekben, midőn az apa a házon kívül s az anya a házon belül talál rendes foglalkozást, tehát a mikor kétségtelenül a gondviselés az anya kötelességei közé tartozik, hanem értjük a legszegényebb néposztálynál elő­forduló esetekben, midőn ugy az apa, mint az anya otthon, vagy a házon kivül van elfoglalva, vagy az anya napközben kénytelen az apa után menni (pl. ételt vinni). Szegény embereknél nem telik arra, hogy dajkát, vagy fel­vigyázót tartsanak gyermekük mellett s mégis kénytelenek azt sok­szor magára hagyni és a magára maradt gyermek a bölcső madzagába keveri s azzal megfojtja magát, a tűznél összeég, vagy tűzvészt okoz, addig, mig. a szülők napszámra járnak, vagy az anya épen az apa miatt kénytelen magára hagyni a gyer­meket. Tehát mind a két szülő el van foglalva a kenyérkereset­tel, vagy a szükség által kényszeritett dologgal. Es mégis a gyermek szerencsétlenségeért, vagy a gyermek által okozott szerencsétlenségért büntetni kell a szülői gondatlanságot. Igen, de kinek a gondatlanságából származott a szerencsét­lenség: az apáéból, vagy az anyáéból ? Melyiket sújtsa a büntetés ? Egy előfordult eset alkalmából a kir. tábla egyedül az anya gondatlanságát állapította meg, midőn a magára hagyott 16 hónapos gyermek az árokhoz ment s abba belefúlt, habár apa * Előre is köszönjük tudós munkatársunknak e szives igéretét és várjuk mielőbb a becses dolgozatot. A szerkesztőség. és anya együtt hagyták magára a gyermeket a tanyán, addig, mig a közeli búzavetést megnézni mentek. (A »Jog« 1390. évi 3. szám.) Eltekintve ezen esettől, valóban az anya vehető több joggal büntetőjogi felelősség alá a kis gyermek­kel szemközt elkövetett gondatlanságért. Az apa gondjai és kötelességei közé tartozik családjának fentartása, az arról való gondoskodás, a kenyérkereset, vagyis a házon kivül levő teendők, a mint ez a gyámtörvényből is kitűnik, ezzel szemközt aztán a ház belső gondjai, ugy a gyermekek gondozása is, az anya kötelességei közé tartoznak. Az apát hivatása utalja arra, hogy az erősebb munkákat végezze, mig az anyát már a természet rendelte ugy, hogy az általa szült gyer­mekek ápolását és gondozását szivébe oltott törvénynek ismerje. Bármily körülmények között is tehát legfőbb és legelső kötelessége az anyának gyermekét ápolni, arra vigyázni, azt megóvni. És ha a kellő gondosság elmulasztása miatt sze­rencsétlenség történik: első sorban ezért — rendszerint — az anya felelős. Irányadó lehet e tekintetben a Gyámtörvény 13. §. utolsó bekezdése, mely kimondja, hogy: »a kiskorú gyermekek életük 7-ik évének betöltéséig rendszerint az anyánál hagyandó k«. Ugyanezen elv jut érvénybe a válóperekben is, hogy t. i. a gyermekek 7-ik évüknek betöltéséig — tekintet nélkül nemükre — az anya gondjaira bízatnak. Ebből következik, hogy a törvény és törvényes gyakorlat az anyára ruházza a gyermekek ápolásának nagy és magasztos tisztét, öt látván alkalmasabbnak erre, mint az élet küzdelmei által jobban igénybe vett apát, de ezzel egyúttal szigorú kötelességévé is teszi az anyának, hogy gyer­mekére vigyázzon, ezt minden bajtól megóvja. Ha az anyákat büntetőjogilag is felelőssé teszszük a gyermekek feletti felügyeletért s a gondatlanságból az emberi életre vagy vagyonra származó veszélyek miatt a kellő gondos­ságot elmulasztó s gyermekeit magára hagyó anyát büntetjük : nem lesz s nem is lehet még a legszegényebb napszámosok között sem oly lelketlen a p a, a ki módot ne találjon arra, hogy az anya kellőleg gondozhassa gyermekét s ne tegye ki ezt a sze­rencsétlenségnek s magát a büntetésnek, ha mégis lenne, sújtsa ezt a törvény teljes szigorával. Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Negyedik közlemény.' * II. )< A közokirati kényszer a közjegyzőségek mennél szélesebb decentralisatiója által eddigi ridegségéből sokat fog veszíteni ;• mert a közjegyző közel hozatván a néphez, nemcsak népszerűvé, de könnyen hozzáférhetővé is lesz, a mi által megszűnik a kény­szer behozatalának legfőbb (fizikai) akadálya. Hogy a nép érde­kében mennyire szükséges annak megvalósítása, az nem lehet kétséges az előtt, a ki künn a vidéken, a nép között élt és ismeri azon határtalan lelketlenséget, melylyel a zúgirászok a nép tudatlanságát raala fide kiaknázzák. A körmöcbányai kir. törvény­szék, mint a napilapok törvényszéki rovatában olvasható volt, a minap tárgyalta le azon bünpert, melyben Uskert Pál jasztrabai körjegyző nem kevesebb, mint 26okirathamisitással, 68 sikkasztással és háromrendbeli csalással; segédje Babitzka Henrik 3 sikkasztás és 30 o k i r v t h a m i s i t á s s a 1; végül Spitzer Annin körjegyző 107 sikkasztás, 16 okirathamisitás és egy zártöréssel voltak vádolva! Már most, ha tudjuk, hogy ez esetek nem épen kivételesek, különösen, ha számba vesz szűk a birói fenyítés alá nem is kerülő gyakoribb eseteket s ha tudjuk, hogy a közigazgatás államosításával a jelenlegi községi (kör) jegyzők jobb elemei az állam tisztviselőivé lesz­nek s hogy zúgirászkodni azután már csak a silányabb elemek fognak; tehát ezekre lesz bízva a nép perenkivüli jog­ügyeinek és igy az »örökösi n y i 1 a t k o z a t o k n a k« is »s z e r k e s z t é s e« : akkor valóban megmérhetetlen nagysága az elfogultságának, sőt ki merem mondani a könnyelműségnek kellene ahhoz, hogy a nép perenkivüli jogügyei ellátására nem gondos­kodnánk megbízható, szakavatott, lelkiismeretes, felelősségre vonható, népszerű és könnyen elérhető hiteles községekről. Meg­* Előző közlemények a »Jog» 1., 2. és 4. számaiban.

Next

/
Thumbnails
Contents