A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 5. szám - A kis gyermek gondozásáról - Az új hagyatéki eljárás. 4. r.
A joa. 39 a tulajdon szabadságát elbirtokolni, azt részben bérbe adni, vagy zálogjoggal terhelni, stb. stb. lehet. Ha tehát, mint azt dr. Szekulits 0. Lázár ur kérdése, közlőn alakzatában, nyilvánítja, a haszonélvezeti jogot egységes egésznek, feloszthatatlannak, olyannak tekintjük, mely még eszményi részekben sem lenne megkülönböztethető, akkor annak a legvisszásabb jogi, jobban mondva, merőben jogellenes következményei volnának így, ha az oly egységes jogozatul vétetnék, akkor Szabó Mátyásnak, eszményi részével, életében nem lehetett volna szabad rendelkeznie. Meg lett volna tiltva arról lemondania; vagy ha nem : akkor a lemondást csak neje, Erzsébet javára tehette volna. De netaláni hitelezői sem léphettek volua fel semmi igénynyel arra, ^ hogy ^ annak, t. i. a haszonélvezeti jognak közvetítésével, Szabó Mátyás netalán fenforgó adósságai miatt magukuak kielégítést sürgethettek volna, stb. Már pedig nem képzelhetem, hogy legyen jogász, ki ezen következményeket egyszerűen elfogadja, mennyiben ezek azon első főelvvel, hogy kiki a saját jogozatával tetszése szerint rendelkezhetik s hogy a vagyoni alkatrész, mig az az adós sajátját képezi, értékileg a tartozások fedezésére igénybe vehető, homlokegyenest ellenkezik. De még egyet kénytelen vagyok e részben felhozni, t. i. azt, hogy a haszonélvezeti jog személyes szolga'mi jog s hogy ennélfogva, ha mint a jelen esetben, az közösen, tehát eszményi részekben, kettőnek adatott, az egyiknek halálával, csak a másik eszményi részére kiható jogozat ismerhető el fenmaradottul a nélkül, hogy a jogot személyes szolgalmi természetéből ki ne vetkőztessük. E mozzanat is tehát logikai szükségszerűséggel követeli, hogy Szabó Erzsébettől férje, Szabó Mátyás halála után, a haszonélvezeti jognak a megboldogult férj eszményi hányadára való kiterjesztését, mint jogellenest, megtagadjuk. Ennyit ez alkalommal. Eentartom magamnak, ha szükséges, a szabadságot a további igazolásra olyképen, hogy iparkodni fogok a jelentékenyebb törvénykönyvekből az érvül szolgálandó rendelkezéseket lehetőleg rövid egészben összefoglalni s — az igen tisztelt szerkesztőség szives közreműködésével — e becses folyóiratban közrebocsáthatni.* A kis gyermek gondozásáról. Irta : K. NAGY SÁNDOR, nagyváradi kir. törvényszéki biró. (Btk. 290. §. 425. §.) Gyakran fordul elő a büntetőjog terén az az eset, hogy a >zulöi gondatlanság miatt a gyermek életét veszíti, vagy tűzvészt okoz. Ilyen eseteknél rendszerint a szülők mindkettejé vádoltatik, sőt néha el is ítéltetik. Valóban vannak esetek, a midőn nagyon nehéz megállapítani, hogy az apát, vagy az anyát terheli-e a gondatlanság s melyik büntetendő. Nem értjük ezt oly esetekben, midőn az apa a házon kívül s az anya a házon belül talál rendes foglalkozást, tehát a mikor kétségtelenül a gondviselés az anya kötelességei közé tartozik, hanem értjük a legszegényebb néposztálynál előforduló esetekben, midőn ugy az apa, mint az anya otthon, vagy a házon kivül van elfoglalva, vagy az anya napközben kénytelen az apa után menni (pl. ételt vinni). Szegény embereknél nem telik arra, hogy dajkát, vagy felvigyázót tartsanak gyermekük mellett s mégis kénytelenek azt sokszor magára hagyni és a magára maradt gyermek a bölcső madzagába keveri s azzal megfojtja magát, a tűznél összeég, vagy tűzvészt okoz, addig, mig. a szülők napszámra járnak, vagy az anya épen az apa miatt kénytelen magára hagyni a gyermeket. Tehát mind a két szülő el van foglalva a kenyérkeresettel, vagy a szükség által kényszeritett dologgal. Es mégis a gyermek szerencsétlenségeért, vagy a gyermek által okozott szerencsétlenségért büntetni kell a szülői gondatlanságot. Igen, de kinek a gondatlanságából származott a szerencsétlenség: az apáéból, vagy az anyáéból ? Melyiket sújtsa a büntetés ? Egy előfordult eset alkalmából a kir. tábla egyedül az anya gondatlanságát állapította meg, midőn a magára hagyott 16 hónapos gyermek az árokhoz ment s abba belefúlt, habár apa * Előre is köszönjük tudós munkatársunknak e szives igéretét és várjuk mielőbb a becses dolgozatot. A szerkesztőség. és anya együtt hagyták magára a gyermeket a tanyán, addig, mig a közeli búzavetést megnézni mentek. (A »Jog« 1390. évi 3. szám.) Eltekintve ezen esettől, valóban az anya vehető több joggal büntetőjogi felelősség alá a kis gyermekkel szemközt elkövetett gondatlanságért. Az apa gondjai és kötelességei közé tartozik családjának fentartása, az arról való gondoskodás, a kenyérkereset, vagyis a házon kivül levő teendők, a mint ez a gyámtörvényből is kitűnik, ezzel szemközt aztán a ház belső gondjai, ugy a gyermekek gondozása is, az anya kötelességei közé tartoznak. Az apát hivatása utalja arra, hogy az erősebb munkákat végezze, mig az anyát már a természet rendelte ugy, hogy az általa szült gyermekek ápolását és gondozását szivébe oltott törvénynek ismerje. Bármily körülmények között is tehát legfőbb és legelső kötelessége az anyának gyermekét ápolni, arra vigyázni, azt megóvni. És ha a kellő gondosság elmulasztása miatt szerencsétlenség történik: első sorban ezért — rendszerint — az anya felelős. Irányadó lehet e tekintetben a Gyámtörvény 13. §. utolsó bekezdése, mely kimondja, hogy: »a kiskorú gyermekek életük 7-ik évének betöltéséig rendszerint az anyánál hagyandó k«. Ugyanezen elv jut érvénybe a válóperekben is, hogy t. i. a gyermekek 7-ik évüknek betöltéséig — tekintet nélkül nemükre — az anya gondjaira bízatnak. Ebből következik, hogy a törvény és törvényes gyakorlat az anyára ruházza a gyermekek ápolásának nagy és magasztos tisztét, öt látván alkalmasabbnak erre, mint az élet küzdelmei által jobban igénybe vett apát, de ezzel egyúttal szigorú kötelességévé is teszi az anyának, hogy gyermekére vigyázzon, ezt minden bajtól megóvja. Ha az anyákat büntetőjogilag is felelőssé teszszük a gyermekek feletti felügyeletért s a gondatlanságból az emberi életre vagy vagyonra származó veszélyek miatt a kellő gondosságot elmulasztó s gyermekeit magára hagyó anyát büntetjük : nem lesz s nem is lehet még a legszegényebb napszámosok között sem oly lelketlen a p a, a ki módot ne találjon arra, hogy az anya kellőleg gondozhassa gyermekét s ne tegye ki ezt a szerencsétlenségnek s magát a büntetésnek, ha mégis lenne, sújtsa ezt a törvény teljes szigorával. Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Negyedik közlemény.' * II. )< A közokirati kényszer a közjegyzőségek mennél szélesebb decentralisatiója által eddigi ridegségéből sokat fog veszíteni ;• mert a közjegyző közel hozatván a néphez, nemcsak népszerűvé, de könnyen hozzáférhetővé is lesz, a mi által megszűnik a kényszer behozatalának legfőbb (fizikai) akadálya. Hogy a nép érdekében mennyire szükséges annak megvalósítása, az nem lehet kétséges az előtt, a ki künn a vidéken, a nép között élt és ismeri azon határtalan lelketlenséget, melylyel a zúgirászok a nép tudatlanságát raala fide kiaknázzák. A körmöcbányai kir. törvényszék, mint a napilapok törvényszéki rovatában olvasható volt, a minap tárgyalta le azon bünpert, melyben Uskert Pál jasztrabai körjegyző nem kevesebb, mint 26okirathamisitással, 68 sikkasztással és háromrendbeli csalással; segédje Babitzka Henrik 3 sikkasztás és 30 o k i r v t h a m i s i t á s s a 1; végül Spitzer Annin körjegyző 107 sikkasztás, 16 okirathamisitás és egy zártöréssel voltak vádolva! Már most, ha tudjuk, hogy ez esetek nem épen kivételesek, különösen, ha számba vesz szűk a birói fenyítés alá nem is kerülő gyakoribb eseteket s ha tudjuk, hogy a közigazgatás államosításával a jelenlegi községi (kör) jegyzők jobb elemei az állam tisztviselőivé lesznek s hogy zúgirászkodni azután már csak a silányabb elemek fognak; tehát ezekre lesz bízva a nép perenkivüli jogügyeinek és igy az »örökösi n y i 1 a t k o z a t o k n a k« is »s z e r k e s z t é s e« : akkor valóban megmérhetetlen nagysága az elfogultságának, sőt ki merem mondani a könnyelműségnek kellene ahhoz, hogy a nép perenkivüli jogügyei ellátására nem gondoskodnánk megbízható, szakavatott, lelkiismeretes, felelősségre vonható, népszerű és könnyen elérhető hiteles községekről. Meg* Előző közlemények a »Jog» 1., 2. és 4. számaiban.