A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Sommás visszahelyezés és mesgyeigazitás

A JOG. állítása által köteleztetik az árú kiadására a rakjegyben megnevezett személy vagy ezen papir mindenkori jogszerű birtokosa részére : ennélfogva ily értelmű joghatálylyal a feladási vevény szokás útján fel nem ruházható és pedig annál kevésbé, mert a vaspályák, a mint már emiitettem, a leghatározottabban ellenzik a rakjegy kötelező kiállítását, a miből önként következik, hogy ők az általuk kibocsálott papírok egyikét s igy a feladási vevéuyt sem akarják a rakjegy jellegével felruházni. Minthogy tehát a vaspálya a feladási vevény kiállítása által litteral kötelezettséget nem vállal: ennélfogva a feladási vevény jogi természetéből kiindulva, a vaspálya felelősségére nézve nem tesz különbséget az, hogy a vevény valódi-e, avagy hamisítvány. Az anyagi jog szempontjából a döntő mumentum csak az lehet, hogy a vevény tartalma való-e vagy sem. Ez okból a vaspálya a vevény-űrlapokra és a bélyegzőre vonatkozólag különös ellenőrzési szabályok alkotására nem is kötelezhető és azt, hogy az űrlapok és a bélyegző őrizetlenül hagyatnak, a vaspályának hibául felróni nem lehet. (V. ö.Winds eh e i d, i. m. I. 101. §. 3.) A vaspálya fuvarozói felelősségének alapját alkalmazottjaiért is lényegileg az árú átadása képezi. A kereskedelmi törvény 402. és illetőleg a vasúti üzletszabályzat 63 §-a értelmében ugyanis a vaspálya felelős azokért, kiket az általa elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz. (V. ö. Német kt. 400. sz. — Zürichi tkv. 1,654. §.) Ehhez képest a vaspálya felelőssége az általa alkalmazottakért feltétlen és absolut hatályú. Bármennyire óvatosan és gondosan járt is el in eligendo et inspiciendo, ha az árúban kár okoztatott, akár az ő intézkedése, akár közegeinek cselekedete, vagy mulasztása folytán, ha egészen vétlenül is, azért a vaspálya a törvény értelmében és az üzletszabályzatban kikötött korlátok között felelős. Mert az alkalmazottak cselekedetei és mulasztásai — mondja Eger — jogilag ugyanoly megítélés alá esnek, mintha azokat maga a fuvarozó vállalat követte volna el. (Deutsches Erachtrecht, I. 243.) A vaspálya közegei tehát a feladóval jogviszonyba nem lépnek, mert a vaspálya kötelezettsége nem a szavatosság (del eredére) átvállalásából származik, hanem az közvetlen, ugy, hogy a feladónak, illetve átvevőnek a vasút közegei ellen, a delictum esetei kivételével, kereseti joga nincs is. És még delictum esetében is csak egyetemleges felelősség áll elő, minek folytán még ez esetben sem utasíthatná a vaspálya a károsultat közegeihez és nem tehetne kifogást a kereseti jog ellen. Azonban ezen feltétlen felelősség csak az árúnak fuvarozás végetti átvételével kezdődik. Es wird ein für die Eisenbahn rechtsgiltiger Erachtvertrag vorausgesetzt, mondja Puchelt (Kommentár, II. 372. 1.). Mert a törvény azon rendelkezése, mely szerint a vaspálya az általa alkalmazottakért feleles, a felelősség terjedelmének határait bőviti ki. A felelősség ugyanaz, mintha a fuvarozás nem közvetve, hanem közvetlenül teljesíttetett volna. A vasúti közegek azon tevékenysége tehát, mely a fuvarozási ügylet megkötése előtti időbe esik, nem vonható a kt. 402., illetve az üzletszabályzat 63. § a szempontja alá. Ezen tevékenység csak a meghatalmazás (mandátum) jogelvei szerint bírálandó meg. A feladási vevény kibocsátására rendelt állomási hivatalnok meghatalmazása azonban csak arra terjed, hogy ő azon küldemények átvételét ismerje el. a melyek a vaspályának valósággal átadattak. (V. ö. Roll, Sammlung Eisenbahnr. Entscheid. der oesterr. Gerichte 1879. 467. 1.) Ha tehát a hivatalnok oly küldeményekről állit ki feladási vevényt, melyek feladásra egyátalán nem jutottak, s a melyekre nézve fuvarozási szerződés (üzletszabályzat 49. §-a) meg nem köttetett, ugy ő meghatalmazásának körét nyilvánvalóan túllépi, a miért is a vaspálya ily esetben meghatalmazói minősége alapján felelősségre nem vonható. Es pedig annál kevésbé, mert a károsultnak módjában állott meggyőződni arról, hogy a feladási vevény tartalma a valóságnak megfelel-e s ily módon kellő gondossággal a kár bekövetkezését megakadályozhatta volna. Ha ezt tenni elmulasztotta, ugy alkalmazást nyer reá azon szabály, hogy : Quod quis ex culpa sua damnum sentit non intellegitur damnum sentire. (V. ö. W i n d s c h e i d. i. m. II. 258. §. 17. jegyzet.) Es ily esetben a károsult még a vasúti alkalmazottal szemben is c?ak akkor léphet fel kártérítési igénynyel, ha igazolja, hogy dolus vagy culpa lata esete forog fer.n. k tanulság pedig mindezekből az, hogy a kereskedők a feladási vevény leszámítolása körül óvatosabban járjanak el, nehogy bizalmuk árát megfizetni kénytelenek legyenek. I Sommás visszahelyezés és mesgyeigazitás. Irta: UJSZÁSZY GYULA, kir. albiró, Gyöngyösün. A gyakorlati életben számtalan per és panasz lesz indítva a fenti címeken, a nélkül, hogy tulajdonképen érezve lenne az, i hogy a két cim közt vau-e különbség anyagilag, avagy alakilag I is? — Tétetik a panasz elég gyakran felváltva is és sommás visszahelyezési ptr helyett indíttatik mesgyeigazitási per és megfordítva. — Azonban ezen két cím között különbség van és különbségnek is kell lennie. Mert: jóllehet az eljárást szabályozó törvények egyszerűen sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási pereket említenek, a bírói illetőség az 1877: XXII. t.-c. ll. §-a és az 1881: LIX. t.-c. 13. §-a szerint módosul, de mindkét helyen határozottan megkülönböztetve egymástól s elkülönítve, taxatíve felsorolva. Mindezekből kiindulva — de tekintve a folyamatban levő peres eljárási reformokat is — érzi magát indíttatva alulírott, megbeszélés tárgyává tenni azt, hogy a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perek ugyanazonosak-e és az eljárás is ugyanazonos-e vagy nem ? Alulírott a két pert nem tartja ugyanazonosnak, sőt azok között nagy különbséget tart és lát. Ugyanis sommás visszahelyezési per terület, jog, sőt szoros értelemben vett ingóságra is indítható. A birtoklás jó- vagy rosszhiszeműsége kérdés tárgyát nem képezheti; egyes eseteket kivéve, egy évi békés birtoklást igényel s a háboritástól egy év alatt mindenesetre megindítandó. Ha ide vonatkozó anyagi törvényeinket veszszük megfigyelés alá, nevezetesen az 1542 : IV., 1625 : XLIV., 1802 : XXII., 1807 : XIII. t.-c. szellemét is, a birtokháborítással mintegy összekötve van a hatalmaskodás s igy a sommás visszahelyezés még mintegy megtorló eljárást is foglal magában. Ellenben a mesgyeigazitás fogalma alól az önkénykedés, esetleg hatalmaskodás rendfzerint ki van zárva s inkább a gondatlanságból beállott terület-különbözet helyreállítását célozhatja. Ezt lehet következtetni a HK. I. R. 85 cím 3. §-ából is, mely szerint »az elvált, elfoglalt részecskék visszakapcsolandók bármily elévülésre hivatkozás ellent nem állván.« — Ugyanez következtethető az 1715: XL. t.-c. szelleméből is, mely a határigazitásokról intézkedik. Ezekből kiindulólag lényeges különbség a sommás visszahelyezés és a mesgyeigazitási perek közt az, hogy az elsőnél nemcsak ingatlanokról, hanem jogokról is lehet szó, míg a másodiknál csakis ingatlanról. A sommás visszahelyezésnél rendszerint egy évi birtoklás és a háboritásnak egy éven belül történte igazolandó ; mig a mesgyeigazitásnál a foglalás vagy bármi más utoni területkülönbözeti előállás helyreállítása iránti per megindításának ideje a HK. szerint el sem évült s e szerint a sommás birói segély nem egy éven belül, de bármikor igénybe vehető. Ezúttal indíttatva érzi magát alólirott azon esetet is közölni, mely e kérdés szellőztetésére rábírta. Az eset a következő: A-nak volt 9 hold földje és 5 gyermeke. A 9 hold föld a gyermekekre egyenlő arányban szállott s lett telekkönyvileg a birtok 5 részre külön telekjegyzőkönyvekben szétjegyezve. Az örökösök eladták birtokrészeiket mint az A. után maradt 9 hold föld 1/5 — 1/5 részét s igy külön-külön telekjegyzőkönyvben a vevőkre át is Íratott, líveken keresztül a földeket birtokolták és használták is. De 1889. évben egyik vevő azon panaszt emelte a bíróságnál, hogy ők, jóllehet egyenlő J/5 részben vették meg a birtokot, mégis — bár a választóvonal köztük kimutatva soha sem lett — földjeik nem egyforma területűek. Kéri az okirat és telekkönyv szerinti területmennyiséget szakértőkkel kimutattatni és ennek utána a mesgye vonalat felállíttatni. A többi részbirtokok megvevői megidéztetvén, a megjelentek megegyeztek abban a bíróság előtt, hogy ugy az egész terület, mint az egyes vevők birtoka, felméressék és a szakértő által meghatározandó egyenlő területek közti vonal állittassék fel mesgyevonalul. A bíróság ezután a szakértőt a fentiek keresztülvitelére és a mesgyevonalak kijelölésére utasitotta. A szakértői vélemény szerint az egész terület 14,502 ÍO-ölet tesz, miből az '/r, résznél X. többet használ 130 •-öllel, Y. 39 •-öllel, Z. pedig 449 •-öllel, V. pedig kevesebbet bir 160 •-öllel, panaszos pedig 458 •-öllel. Ennek folytán a bíróság a mesgyevonalat a szakértő j véleménye szerint itéletileg felállítani rendelte, mely ítélet ellen I semmiségi panaszt emeltek. Ezen panasz az illetékes egri kir.