A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Sommás visszahelyezés és mesgyeigazitás

A J O 03-, 445 törvényszékhez beterjesztetvén, a címzett törvényszék 8,585/p. 1890. sz. határozntával az ítéletet megsemmisítette, mert a sommás visszahelyezési perekre vonatkozólag fennálló törvényes szabályok alá esö mesgyeigazitási pereknek is alapfeltételét képező ama körülmény, hogy felperes birtokában meghá boríttatott volna, panasz tárgyává nem tétetett.« — Továbbá: »felperes keresete oda irányul, hogy a mennyiben felperes tényleg kevesebbet bir (a földből), mint a mennyit abból megvett, ezen hiányzónak mutatkozó rész tulajdonjogára vonatkozó jogát kívánja érvényesíteni.« Végül »Tekintve, hogy az 1881: L1X. t.-c. 6. §-ának rendelkezése szerint mindazon keresetek, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését célozzák, a kir. törvényszék, mint birtokbiróságok hatásköréhez tartoznak; és tekintve, hogy az eljárás folyamán alkalmazott szakértő által bemutatott térrajz szerint a peres terület egy katasztrális holdat meghalad, ehhez képest a megtámadott ítéletet az 1877 : XXII. t.-c. 57. §-ának a) pontja alapján megsemmisíteni kellett. E kir. törvényszéki határozat azon részét, mely szerint a semmiségi panaszt elfogadta, jóllehet az eljárás a felek közös megállapodása folytán foganatosíttatott s az a prts 53. §-ával sincs ellentétben s hogy a szakértői jelentésben a vitás területül kimutatott 618 D-ölet mi alapon mondja, hogy egy katasztrális holdat meghalad, itt tárgyalni nem akarom, csupán annyiban kívánom érinteni, hogy a mennyiben a sommás visszahelyezés és mesgyeigazitási pereket ugyanazonosnak mondja s hogy a kéz alatti kérdés elintézésére a birtokbiróság illetékes. Hogy a sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perek nem ugyanazonosak és nem egy természetűek, azt hiszem, a fentiekkel ki van mutatva. Hogy a kérdés a birtokbirósághoz tartoznék, meggyőződésemmel ellenkezik, mert itt tulajdoni vitás kérdések egyáltalán fel nem merülnek, csakis a fentiek szerint felfogott mesgyeigazitási kérdés. S ha ezen felfogás állna, minden visszahelyezési kérdés a törvényszékhez tartoznék. Mit is csinálna panaszos jogai érvényesítése végett a birtokbíróságnál?! Mert, ha oda fordul, három rendes pert kell meginditania. Még pedig — ha 1. katasztrális hold értékét 320 frtban határozzuk meg: 1. egyik ellen 39 •-ölért 7 frt 80 kr. értékben; 2. a másik ellen 130 D-ölért 26 frt értékben; 3. a harmadik ellen 289 O-ölért 57 frt 80 kr. érték erejéig, hogy a maga 458 • öl tulajdon részéhez hozzájuthasson. Ha ezt igy kellene érvényesíteni, hogy állana a felmerülendő rendes per és elkerülhetlen szakértői költség arányban a remélhető nyereséggel, feltéve, hogy oly jogcímet tud találni, hogy a pereket megnyeri. És miután a per nem volna telekkönyvi följegyzés tárgya, időközi eladás esetén kezdhetné újra. Az itt előadottak indították legjobb meggyőződése szerint is az eljáró bírót arra, hogy hasonló kérdéseket mesgyeigazitási perek utján rendezzen s eddig nem volt rá eset, hogy azt bármelyik fél is neheztelte volna. Azonban a felhozott kir. törvényszéki határozat a jövőre nézve az eljárást kétessé teszi, miből kifolyólag fenforog annak szüksége, hogy az itt felvetett kérdés tisztáztassék és megoldassák. E tárgyban a nagyméltóságú m. kir. igazságügyministeriumhoz is tétetett előterjesztés. Ausztria és külföld. Nemzetközi szemle. Mig Németországban a nagymérvű szerves jogi alkotások, úgymint az általános magánjog, a törvénykezési rendszer stb. vannak törvényhozási szőnyegen : Angliában s Franciaországban most csak a létező rendszer s jogintézmények javítgatásával foglalkoznak. Angliában a törvényhozás gondoskodásának tárgyául legújabban azon elv sanctionálása s keresztülvitele szolgált: hogy angol alattvalók külföldön elkövetett bűntettekért is bűnvádi felelősség alá vonandók s az angol jogszolgáltatás alá veendők ; mi eddig nem érvényesült. Erre szolgál »A külföldön elkövetett bűntettek tetteseinek letartóztatásáról, kihallgatásáról s bűntetésér ő]l« szóló törvényjavaslat, mely e nyáron a lordok házában is elfogadtatott. Főbb elvei következők. Azon angol alattvaló, ki a britt-állam területén kivül oly bűncselekményt követett el, mely Angliában elkövetve, a tör vény által kijelölt bűntettek valamelyikére minősülne, — az angol törvény szerint bünvádilag üldözendő. Ily bűntettek : a gyilkosság [ s kísérlete, az emberölés, gyilkossági szövetkezés, rablás, lopás, | sikkasztás, súlyos testi sértés, megvesztegetés, orgazdaság, csalás, hamisítás, gyújtogatás s a hajók elpusztítása. Ha ily bűntett idegen állam hajóján követtetik el, melynek személyzetéhez tartozik az angol bűntettes: ez csak diplomatiai fellépés folytán üldözendő és akkor, ha az megszűnt az idegen hajó személyzetéhez tartozni ; nem tevén különbséget, ha a hajó angol vizeken létezett is; de a tettesen kivül a hajó vagy más valaki a személyzetből le nem tartóztathatik. A politikai jellegű bűntettek egészen kizárvák s ugyanazon tettért kétszer senki sem büntethető. A bűnvádi eljárás az angol jog elvei, szabályai szerint eszközlendő. Ha oly idegen hajó jön az angol v'zekre, a melyen ideg :n alattvaló külföldön elkövetett bűntettért állama törvényei értelmében fogságban tartatik, ez az angol vizeken való tartózkodásig is törvényesnek vétetik, — de 14 napnál tovább nem tarthat — ha csak a bíróságtól külön engedély ki nem eszközöltetik. Franciaországban Borras szegény napszámosnak ügye, ki köztudomás szerint igazságtalanul lett elitélve s ez ki is derittetett s bebizonyíttatott, nemcsak mint justiz-mord nagy izgalmat idézett elő a társadalom nrnden rétegében, hanem fontos codificationalis munkálatokra s várható reformokra is szolgáltatott alkalmat. Ezen jogi vihar némi lezajlása után két törvényjavaslat terjesztetett a francia kamara elébe. Egyike a »b ű n v á d i eljárás újra felvételérők rendelkező törvényszabályok módosításáról szól, másika a»jogtalanul elitéltek kártalanítását* s ennek módozatait tárgyalja. Erre nézve nagyobb bűntetteknél 20,000 fc. inditványoztatott kárpótlásul, de ez nem fogadtatott el; egyáltalán az sem, hogy törvény határozza meg az összeget; elégségesnek találtatván, ha a törvényhozás ki fogja mondani: hogy a bíróság becsületbeli dolognak tekintse, miszerint a szenvedett jogsérelemért teljes kármentesség szolgáltattassék. Az előbbi törvényjavaslat lényegileg oda irányul, hogy az újra felvétel megkönnyittessék s alkalmazhatása tetemesen kiterjesztessék. Dr. Szokolay István. Nyilt kérdések és feleletek. Res judicata-e vagy nem? Dr. Brendusian |akab balázsfalvi ügyvéd ur ezen lapok 46. számában vetette fel az itt címül szolgáló fenti kérdést. Igen érdekes jogi eset az, mely a kérdésnek hátterét, alapját képezi. Egyúttal bizonyítja ez az eset azt az igazságot is, hogy a gyakorlati élet a jogi összeköttetések köré igen sokszor oly körülményeket léptet, melyeket a priori csak kigondolni is csaknem lehetetlen, de az életadta egymásutánban azok tényleges összefüggésében határozottan lehetetlen feladat volna. Ennél a kérdésnél az annak részleteit tevő adatok érdekességét legfölebb talán csak a bámulat múlja fölül a fölött, hogy a judicaturában ilyesmi megtörténhetik. Mihelyt a kérdést s a hátterét, az alapját tevő esetet olvastam, nyomban fölébredt bennem a vágy: ahhoz, a mennyire tőlem telik, felvilágositólag hozzászólani. Mindjárt ki is fejteni nézeteimet, foglalkozásom s igénybe vett időm foly.án nem lehetett. Csak annál élénkebb s nagyobb figyelemmel kisértem a lap hasábjain: ha ugyan fog-e valaki választ adni a fölvetett kérdésre ? A »J o g« f. évi november 30-iki 48. számában dr. B o rsiczky Imre pécsi kir. járásbirósági aljegyző ur felelt a kérdés dolgában. Igen kíváncsi lettem tudni felfogását, nézetét. Mindazonáltal, nehogy az a »Felelet« az én felfogásomat és saját nézetemet befolyásolhassa, bármennyire nehezemre esett, tartózkodtam az annak tartalmával való megismerkedéstől; kerültem a lapban a helyet; féltem csak egy tekintetet is vetni rá, fentartván magamnak az örömet, azt akkor olvasni el, ha majd saját nézetemet előadtam s kifejtettem vala álláspontomnak érveit. A jogi eset, bár rövid, megújításába itt nem bocsátkozom. Ugy veszem azt, a mint az a fölvetett kérdés alatt a nyilt kérdést tevő ügyvéd ur által részletezve lett a »J o g« 46. számában. E részleteket is mind, ugy egyenkint, mint egymással való kapcsolatukban a valósággal teljesen egyezőknek, föltétlenül bebizonyitottaknak tekintem. Ily helyzetben álláspontom a kérdéssel szemben s ez az én feleletem is a kérdésre, az, hogy a fenforgott s ugy, a mint azt dr. Brendusian Jakab ur előadta, bekövetkezett adatok mellett és között a kérdéses jogesetre nézve nincsen »res judicata« ! Ha tehát a követelés alanya, tudniillik az özvegy, H. B.