A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Néhány szó a feladási vevény jogi természetéről

A .ma Felebbesés. A törvényjavaslat egészen új felebbviteli rendszert léptet életbe. Nemcsak a fórum apellatorium, hanem a felebbvitel módja és elintézése is új alapokra van fektetve, mert a 107. §. szerint sommás perekben a kir. törvényszékek fogják gyakorolni a felebbviteli bíróságot és pedig a sommás eljárás szabályainak (113. §.) ' megfelelöleg a szóbeliség és közvetlenség alkalmazásával. Szükséges-e a szóbeliség és közvetlenség a felebbviteli bíróságnál, van-e perjogi előnye annak, ha a fclebbezett ügyek a sommás eljárás szabályai szerint tárgyaltatnak és n o m az elsőbírósági ítéletek fognak felülbiráltatni; hogy lesz tárgyalás az elsőbiróságnál, egy második a kir. tszék és még egy | harmadik esetleg a kir. Curiánál s hogy ez a processualis eljárás ismétlődik az egyik s azután a másik perújításnál stb., arra ! vonatkozó nézetemet a »J o g« ez évi 4., 5. és 6. számaiban előálltam. Nincs mit hozzátennem, dc elvenni sem akarok belőle semmit. Ha ti?.ztán a felebbezések korlátozása a perlekedési visz ketegség erőszakos elnyomása a javaslat tendenciája, akkor ez a cél el lesz érve. Kétségtelen. De hogy ez a kierőszakolt eredmény megvalósítása dirigálja egy jogállamban a materialis igazság kiderítésének módját; ez az elv verje békóba a justitiát és a jog s igazság helyett a vagyon és erőszak ülje diadalát a XlX-ik század igazságügyi reformeszméi között, azt, legyen a tervezet alkotója legelső capacitás a theoria terén, helyeselni nem lehet. Ha ezen rendszer apostolai azt vélik, hogy a contemplált javaslat az igazságot kereső felek előnyére fog szolgálni; ha azt remélik, hogy ez a justitiába vetett bizalmat szilárdítani fogja; ha azt várják, hogy az anyagi igazságot ily eszközökkel biztosabban kiderítik: jó, bízzák a eriticát a legközelebbről érdekeltek a peres felekre, engedjenek szabadválasztást, hozzák be itt a facultativ eljárást, felebbviteli rendszert s azután a statisztika igazolni fogja, hogy a két rendszer közül melyikhez van több bizodalom. Próbálják meg, nem kockáztatnak vule semmit és ha megvalósítják azt, hogy a 100 frton aluli perekben a kir. törvényszék, azonfelül pedig a kir. tábla Ítéljen másodfokúlag s a kir. tszék Ítélete ellen további felebbvitelnek helye nem lenne, ezzel most, a midőn a kir. járásbíróságok hatásköre kiterjesztetik, a kir. táblától az ügyek 50°/o-át elvonjuk, a mi teljesen elég arra, hogy az igazságszolgáltatást rendes medrébe visszatereljük. Különben pedig, tessék experimentálni! Elég türelmes cadaver a nép joga, mert hogy drasticus szerekkel a kitűzött célt el lehet érni, azt senki kétségbe nem vonja, csakhogy nem egyedül a bíróságok helyzetének könnyítése, habár ez a fentebb proponált uton is elérhető, h a n e m az olcsó, gyors és mégis megbízható, megnyugtató igazságszolgáltatást is kívánja az álladalom, a nép érdeke: az is bizonyos. (Vége köv.) Néhány szó a feladási vevény jogi természetéről. Irta : RE1NITZ JÓZSEF, budapesti ügyvéd, a m. kir. államvasutak jugügyi osztályának főnöke. Semmi sem haladt az utóbbi évtizedekben oly rohamosan előre, mint a közlekedés ügye. A közlekedési kérdések képezik a modern élet mozgató elemét. Minél többet producálni, minél tóbbet fogyasztani, ez a cél, melynek elérésére a leghatalmasabb eszközül szolgál a gyors közlekedés. És jóllehet a fáradhatkin munka mozgása már-már oly mérveket ölt, hogy azok a gondolkodó szemlélőt úgyszólván aggodalomba ejtik, azért a kereskedővilág az eredménynyel, különösen a vasúton fuvarozott árúk mozgékonyságával, még sincs megelégedve. Alighogy az árú feladatott, sőt sok esetben annak fuvarozás végetti feladása előtt, akként disponálnak a küldemény felett, mintha az már rendeltetési helyén volna. A testi átadás pótlásául a vaspálya által az árúról kiállított feladási vevényt adják át. Mintha csak kényszeríteni akarnák a vaspályát a rakjegy kötelező behozatalára vagy a feladási vevénynek teljesen alaki papírrá minősítésére. A kereskedő világ régi kívánsága a rakjegy kötelező kiállításának törvénybe iktatása. Azonban a vasutak, noha a közlekedés intézményeit mindenben a haladó kor követelményeinek megfelelöleg reformálni törekszenek, nem látják még elérkezettnek az időt, hogy alkalmazottjaikat oly nagy horderejű papir kiállítására felhatalmazhatnák, mert ez által a vasut-vállalatot nagy veszélynek tennék ki. A kereskedelmi törvény alkotása idejében a vasutak álláspontja jutott érvényre. A vasutak ellenzése folytán belátták, hogy a rakjegy csak akkor birna a forgalomra jelentőséggel, ha az nemcsak nálunk, hanem a nemzetközi forgalomban is meghonosulna, de ehhez szükséges, hogy ezen intézményt a nemzetközi forgalomban részes vasutak valamennyien elfogadják. Miután azonban a vasut-vállalatok kijelentették, hogy a rakjegy kibocsátására nem hajlandók, a német, az osztrák és a magyar kormány együttes működése csak azon eredményre vezetett, hogy a német vasúti üzletszabályzat azon kitétele, hogy : »die Ausstellung von Ladescheinen findet nicht statt«, kihagyatott s ily módon lehetővé vált, hogy a törvényhozás a rakjegynek legalább facultativ kiállítását szabályozás tárgyává tette (Keresk. törv. 415. §. ; német kt. 413. sz. — V. ö. Ertekezleti jegyzőkönyvek 483. 1.). A vasutak eljárásával szemben a kereskedők szokás alkotása és fejlesztése útján törekednek igényeiket kielégíteni. A vasutak által eredetileg is követett és utóbb a keresk. törv. (404. §.) által szentesített azon általános szokást, hogy minden oly esetben, midőn az árúról feladási vevény lett kiállítva, az árú feletti rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát illeti, kiterjesztik olyképen, hogy a gyakorlatban a feladási vevény átadásával sajátszerű jelentőséget és hatályt kötnek össze. A kereskedő világ felfogása szerint ugyanis a feladási vevény az abbau megjelölt küldemény képviseletére rendelt papir s annak ezen jelentőségét a forgalomban oly módon nyilvánítják, hogy arra előlegeket adnak, vagy az abban körülirt árú árát egészben is kifizetik, a nélkül, hogy az árú tényleges feladásáról meggyőződnének. Ezen szokás azonban különféle bonyodalmak kútforrása lehet. A bonyodalmak többféle módon alakulhatnak. A. pl. felad 5 kocsirakomány búzát, a vaspálya alkalmazottja pedig tévedésből 6 db. feladási vevényt állit ki. vagy A. a vaspálya által őrizetlenül hagyott feladási vevényürlapokat ellopja és az ugyancsak őrizetlenül hagyott hivatalos bélyegző alkalmazása mellett a vasúti hivatalnok aláírását hamisítja, vagy a vaspályának a feladási vevény kibocsátásával megbízott közege összejátszva A.-val, utóbbi részére nem létező küldeményekről a rendes űrlapokon feladási vevényeket állit ki, a melyek azután bűnös módon értékesíttetnek. Mily jogviszony keletkezik ily esetekben a vaspálya és azon jóhiszemű harmadik között, a ki a fdadási vevényeket leszámítolta? A feladási vevény jogi természete szerint elismeréséül szolgál annak, hogy az árú, melyre nézve a vaspályával fuvarozási szerződés köttetik, a vaspálya-vállalatnak átadatott. (V. ö. »Az Írásbeliség a fuvarozási jogban« című dolgozatom 19. 1.) Igaz ugyan, hogy a kt. 404. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy az árú feletti utólagos rendelkezés csak a feladási vevény birtokosát illeti, ezen papirt bizonyos tekintetben minősített okmánynyá alakítja, mert ilyképen abba a rakjegy természetének egy része átmegy. Azonban a feladási vevény jelentősége mégis csak abban áll, hogy az abban leirt küldemény tényleg és valósággal feladatott. Ha a küldemény feladása valójában meg nem történt, ugy a vevénynek értéke nincsen. A vaspályával szemben ugyanis eredeti és egyedüli szerződő félnek a feladó tekintendő (v. ö. Entscheidungen R. o. H. G. VI. k. 275. 1.) s a kötelmi viszony lényegileg a vaspálya felelősségének terjedelme tekintetében a vevény kiállítása által nem változik. Ha tehát az árú a vaspályának át nem adatott és a fuvarozási szerződés meg nem köttetett, az esetben a vaspálya a nou nutneratae pecuniae exceptiót a feladási vevényben megnevezett feladóval, valamint a vevény későbbi birtokosával szemben is egyaránt használhatja. A kereskedők által gyakorolt azon szokás (usauce). hogy ők a vevényekre előlegeket adnak, csak subjectiv alappal bir, mert a kereskedők egymás iránti bizalmának a kifolyása csupán, de objectiv jelentősége annak nincsen. Már pedig a szokás egyik lényeges kelléke az, hogv az objectiv jogtételt tartalmazzon. (Entscheidungen R. o. H. G. VI. k. 371. 1.) Ezen szokás a kereskedelmi törvény positiv intézkedéseivel szemben különben sem jöhetne tekintetbe. (V. ö. Anschütz és Völderndorf, Kommentár, I. k. 10. 1. — Goldschmidt, Handelsr. 1. k. 236. 1. — W i u d s c h e i d, Pandektenr., I. 15. §. í. jegyzet.) A törvény szerint ugyanis a vaspálya csak a rakjegy ki-