A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 50. szám - A nem forgatott váltóknak és a kibocsátónak váltótulajdonosi vagy birtokosi minőségéről

430 ii joa. Ezzel a tárgyalás és bizonyítási eljárásra vonatkozó szakaszok befejeztettek; minthogy azonban se itt, se pedig a javaslat végén ama záradék nem foglaltatik, hogy egyebekben az 1868. évi LIV. és az 1881. évi LIX. t.-c. rendelkezései nyernek alkalmazást a tárgya'ás és bizonyítási eljárásról alkotott szabályokat kimentüknek nem tekinthetni s azok még kiegészítést igényelnek. így többek között, ha a javaslat 10. §-ának ama rendelkezését, hogy a mennyiben jelen törvényből más ki nem tűnik, a polgári peres eljárás általános szabályai a sommás eljárásban is alkalmazandók, az 1868. évi LIV. és az 1881. évi LIX. t.-cikknek a bizonyítási eljárásig terjedő (152., illetve 20. §.) szakaszáig értelmezzük is, nem történik intézkedés: a b i r óságon kívüli, a más perben tett, a pertársak és a korlátolt beismerésről (prts 160 —163. £§.), hogyha a váltó köztörvényi uton pereltetik, a követelés fennállását tagadás esetén ki tartozik bizonyítani (prts 170. §.) az írás, aláírás rosszhiszemű tagadása, az, a ki tudva nem létező tanura hivatkozik, vagy lakását tudva hamisan adja elő, a tanú, a ki meg nem jelen, vagy vallomást tenni vonakodik, minő pénzbírság és fenyítékkel sújtandó, a tanuk helyettesítése, az eskü oda- és visszakinálás, az esküre való meg nem jelenés, nem jelentkezés hatálya, a halál általi hitelesítésről stb. Hát a bíróság disciplinaris joga miben fog állani? Pedig erre ugyancsak szükség van. Ezek és a többi figyelmen kivül hagyottak mind oly dolgok, melyek a modern perrendszerből sem hiányozhatnak és ha már be nem is illesztetnek az új törvénybe, legalább az kifejezendő, hogy mely szakaszok hagyatnak érvényben a régi perrendtartásokból ezekre vonatkozólag. Nevezetesen a tanuk meg nem jelenése és azok irányában, a kik a vallomástételt, esküt ok nélkül, vagy akkor, a midőn már vallomástételre jogerejű határozattal köteleztettek, megtagadják, erélyes intézkedések kívántatnak. A bajor és hannoveri prts, nemkülönben a német bír prts 351. §-a megfelelően, egész szigorral intézkednek akkor, midőn egyrészt meghagyják, hogyha a szabályszerűen megidézett tanú alapos ok nélkül meg nem jelenik, a meghiúsult kihallgatás költségeiben elmarasztaltassák és esetleg elővezettessék, másrészt pedig, ha a tanú ok nélkül vagy tanuskodási kötelezettségének jogerős megállapítása után is vonakodik vallomást tenni az okozott költségekben és azonnal kiszabandó pénzbirságban marasztalandó, sőt ismételt vonakodás esetében a bizonyító fél a tanú letartóztatását is kérheti, de a letartóztatás az ítélethozatal időpontján túl nem terjedhet. És mindennek dacára még ezen rendelkezés sem tökéletes, mert atról, ha a tanú az eskütételt megtagadja, nem intézkedik. Sőt miután a fél egyedül a tanú makacssága folytán válhat pervesztessé, a letartóztatás által rajta segitve nincs, arról is lehetne vitatkozni: Nem lenne-e indokolt a processualis rendszerbe felvenni oly intézkedést, hogyha a per eldöntése egyedül a vallomást, vagy esküt tenni vonakodó tanú hittel erősített vallomásától függ, a tanú esetleg a per tárgyának megtérítésében elmarasztaltassék és ez alól csak a perköltségek megtérítése mellett és akkor lenne feloldható, ha a vallomás vagy eskületételre önkényt jelentkezik és ebbeli kötelességének eleget tesz. §• Azon tanú, a ki alapos ok nélkül meg nem jelen, a mennyiben ez által a határnap elhalasztása válik szükségessé, a peres felek felmerült költségeiben végrehajtás terhe mellett marasztalandó és az újabb határnapra azzal idézendő, hogy elmaradása esetében 10 —30U frtig terjedhető és behajthatlanság esetében minden 5 frt helyett egy napi fogházzal helyettesítendő pénzbirságban fogelmarasztaltatni és hogy a felek kérelmére elövezettetése fog elrendeltetni. Ha a mulasztás több tanút terhel, a felmerült költségeket egyetemleg tartoznak viselni. §• Ha az idézés szabályellenesen történt, vagy a tanú a mulasz tást az igazolásra szabott határidő alatt az 1881. évi LIX. t.-c. 61—1,8. §-ai szerint igazolja, a §-ban érintett jogkövetkezmények nem alkalmazandók. §• A mennyiben a tanú alapos ok nélkül, vagy tanuskodási kötelezettségének jogérvényes megállapítása után is vonakodik vallomást vagy esküt tenni, a peres felek felmerült költségeiben és a §-ban megszabott összeg erejéig terjedhető bitságbanazonnal elmarasztalandó. Ismételt vonakodás esetében a bizonyító fél a tanú letartóztatását kérheti, a fogság azonban az Ítélethozatal időpontján túl nem terjedhet. §• , Ha a per eldöntése egyedül a tanú vallomása által bizonyítandó körülménytől függ, a bíróság a felek kérelmére a tanút a per tárgya vagy annak egyenértéke és a perköltségek megtérítésében marasztalhatja és ez alól a tanú csak az általa okozott költségek előzetes megtérítése mellett és akkor menthető fel, ha a vallomás, illetve eskü letételére önkényt jelentkezik és ebbeli kötelezettségének eleget tesz. Ugyanezen eljárás alkalmazandó, ha a tanú vallomása csak a per egy részére bir döntő befolyással. §• A per tárgyának megtérítését illetőleg hozott végzés ellen feltétlenül, a birságban marasztaló határozat ellen azonban a tanú csak akkor élhet felfolyamodással, ha a vallomást, illetve esküt leteszi. Ez utóbbi esetben a felfolyamodás beadhatására kiszabott határidő a vallomás, illetve eskületétel napjától számítandó. Bírót határozatok. Törvénykezési eljárásunkban a részitélet hozatala eddig ismeretlen volt, a minek azután az volt a hátránya, hogy felperes kénytelenittetett bevárni, mig az egész peres ügy lebonyolittatott és Ítélethozatalra megérett. Practicus eljárást kiván tehát a javaslat életbeléptetni, midőn a 85. és 86. §-bau hasonlóan a hannov. jav. 249. §-hoz a részitélet hozatalát megengedi, csakhogy itt is áll azon észrevétel, hogy a részitélet hozatalát nem az eljáró bíró souverain hatalma, hanem a felek akaratának kell szabályozni. A per nem a biróság érdeke, hanem a felek jogviszonyainak rendelkezését célozza s azért az ő akaratuktól kell függővé tenni, vájjon a rész- vagy teljes ítélethozatalt tartják-e magukra nézve elönyösebbnek. A 86 §-ban az is móndatik : »a biróság végitéletet tartozik hozni, ha alperes a peres követelést egészben elismeri, vagy felperes arról egészben lemond. No, ez oly természetes valami, hogy törvénybe iktatása valóságos luxus. Kívánatos továbbá a 87. §-nak teljes kiküszöbölése. Hogy részitélet hozandó a felek érdekeinek megóvása és vagyonjogi tekintetekből, ha a per tár gyának egy része a res judicata kimondására megérett, ez helyes princípium ; de mily perjogi haszna lehet annak, hogy a biróság az alap és mennyiség szerint elkülöníthető vitáknál az alap fennállását közbenszóló Ítélettel megállapíthassa és hozzá még azon perjogi hatálylyal, hogy a perorvoslatokat illetőleg ez végítéletnek tekintessék? Semmi más, mint a kettős Ítélethozatal, ha ez egyáltalán előnynek nevezhető. Ha alperes a mennyiséget elismeri, az alapot megtagadja, ugy magától értetődik, hogy csak az alap fenuállása körül folyhat a vita s igy nincs szükség két ítéletre, ha pedig a mennyiséget sem ismeri el, akkor meg helyesebb a kettőt együtt tárgyalni és azzal egyszerre végezni. Azután meg az alap, jogalap fennállása nem mindig ténybeli, hanem sokszor jogi momentumokon alapszik és ekkor miként egyeztethető össze ezen eljárás a perorvoslatok rendszerével, a hol a jogkérdésben a Curiához is lehet felebbezni ? A 88—89. §-ok ellen nincs észrevételem. (Folyt, köv.) A nem forgatott váltóknak és a kibocsátónak váltótulajdonosi vagy birtokosi minőségéről. Irta : Dr. REICHARD S. ügyvéd Sátor-Alja-Ujhelyen. A váltóknak tulajdonosi minőségéről vagy birtokosi minőségéről, mely kifejezések által a magyar törvény a váltóból eredő jogoknak érvényesítésére váltójog szerint jogosított személyt akarja megjelölni, az engedménytől eltekintve, csakis a váltótörv. 36. §. intézkedik. Ezen 36. §. azonban csak a forgatott váltókra állit fel szabályt, mely szerint a tulajdonosi minőség a hátiratok összefüggő s egész ő hozzá, ki váltóbirtokos akar lenni, lenyúló láncolata által igazoltatik, de nem forgatott váltókra s a forgatott váltóknál is, a forgatmányoson kivül a többi váltóbirtokosok minőségének igazolására a váltótörvényben kifejezett rendelkezés nem foglal-