A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 50. szám - A birói és ügyészi szervezetről

428 a j o a. sági gyakorlatot is be ne iktatta volna, a mi ismét azon kétségtelen haszonnal járna, hogy ritkábban hallanánk oly véleményt az ügyvédi kar egyes tagjai részéről, miszerint a biró »kész anyagot« kap feldolgozás vé.ett s alkalmuk volna az illetőknek egy complicált bűnügy, kereskedelmi, úrbéri per stb. kész anyaga s a birói működés természete felől maguknak tisztább véleményt alkothatni. Már egyoldalúságánál fogva sem lehetett tehát a tervezet szóban forgó intézkedésének célja a két jogászi pályán működők közeledésének előmozdítása. De lássuk az érem másik oldalát. Ha a 20. §. törvénynyé válnék, ugy minden egyes birói pályára készülő egyénnek tanulmányai befejezte után 1 — 2 évre ügyvédi irodába kellene lépnie. Önként felmerül itt a kérdés, képes lesz-e a jelenlegi ügyvédi kar az ügyvédjelölteknek ezt a többletét foglalkoztatni s őket tisztességes javadalmazás mellett oly gyakorlatban részesíteni, mint a minőt Scheibner Kálmán ügyvéd ur élőnkbe tárt, a hol ugyanis az ügyvédjelölt »egyik órában polgári, másikban büntető, csőd, telekkönyvi vagy közigazgatási ügyekben dolgozik ?« Ha az ügyvédi kar túltömöttségéről, a megélhetés nehézségeiről fel-felhangzó panaszokra s a birói pályára való gyakori átlépésekre gondolunk, aligha biztató feleletet kapunk e kérdésre. Igen valószínű a feltevés tehát, hogy az ügyvédi praxisra utaltak legalább részben megfelelő állást kapni nem fognak s a »névleges ügyvédjelöltek « számát lesznek kénytelenek szaporítani. Ennél pedig mégis csak többet ér a bírósági gyakorlat. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy elsőbiróságaink nem nélkülözhetnek egy tevékeny és képzett fogalmazó segédszemélyzetet. Mindazok, kik bíróságaink belső viszonyaival ismerősek, tudni fogják, hogy az ügyek mily tekintélyes halmazát dolgozzák fel a törvényszéki jegyzők, aljegyzők és joggyakornokok. Célszerű lesz-e tehát a bekövetkezendő l'/2 év alatt az egyetemről és jogakadémiákról kikerülő s birói pályára lépni óhajtó egyéneket hivatásos pályájuktól távol tartani, sőt a már bírósági gyakorlaton lévőket is ügyvédi praxisra kényszeríteni, különösen most, midőn a szóbeliség és közvetlenségnek részleges megvalósítása s a vele járó tanácsjegyzői szolgálat, a bírósági fogalmazó segédszemélyzet számának növelését, nem pedig apasztását fogja előreláthatólag szükségessé tenni ? Ha az előadottakon felül még meggondoljuk, hogy a törvényszéki elnöknek módjában áll a gondjaira bízott joggyakornokot — feltéve, hogy érdekét szivén hordja — az igazságszolgáltatás minden ágában legalább is annyira kiképezni, mint az ügyvédnek, ki végre sem bizhat más ügyet a segédjére, mint a minővel viszont a cliensek őt megbízzák : ha figyelembe veszszük, hogy az ügyvédvizsgáló bizottságnak jogában áll az ügyvédi functiók tekintetében járatlan jelöltet visszavetni s őt esetleg kifejezetten bizonyos ideig tartó ügyvédi gyakorlatra utasítani; ha végre tekintetbe vesszük, hogy a 3 évi ügyvédi gyakorlat és sikerrel letett ügyvédi vizsga után bárki bírónak kinevezhető, annak dacára, hogy birói functiót soha nem végzett s még egy idéző végzés fogalmazását sem kisértette meg; ugy valóban nehéz belátni, hogy miért kell a bírósági gyakorlat értékét annyira degradálnunk s az ugyanazon jogi vizsgálatokon (szigorlat) túlesett s ugyancsak 3 évig practisált bírósági joggyakornokot az ügyvédi vizsgálat letételére s ügyvédi teendők végzésére képtelennek tartanunk ? Bátran állithatom, hogy kezdetben mindkettő ugyanazon nehézségekkel fog küzdeni, de ezen nehézségek inkább az alakiság körébe tartoznak s azokon az igazságügy bármelyik ágában alaposan kiképzett jogász mihamar felülemelkedik. Nincs ok tehát az l!/2 évi kötelező ügyvédi gyakorlat fentartására, miért is ezen rendelkezés az ügyvédi vizsga alapfeltételei közül eltörlendő lenne. D) A 34. §. azon intézkedést tartalmazza, hogy a járásbíróságokhoz szükséghez képest többjárásbirótis ki lehet nevezni s hogy a járásbíróság vezetésével az igazságügyminiszter a rangidősb járásbirót bízza meg. Nem intézkedik azonban a tervezet a részben, hogy ha áthelyezés folytán az eddigi hivatalfőnöknél idősb rangú járásbiró kerül valamely járásbírósághoz, kit illessen ily esetben a vezetés ? Az áthelyezett járásbiróra nem lenne megtiszteltetés, ha ő rangban fiatalabb birótársának rendeltetuék alá, de viszont a vezetés elvonása az eddigi főnöktől a külvilág szemében a lefokozás szinezetével birna. Az egyedüli megoldás tehát az volna, ha a járásbiróságokuál is önálló elnöki állások szerveztetnének. újE) A 35 — 36. §. szerint a törvényszékeknél albirói állások rendszeresittetnek s egyszersmind kimondatik, hogy minden albiró kineveztetése alkalmával rendszerint törvényszékhez lesz beosztva, a nélkül, hogy végleges székhelye megállapittatnék; továbbá, hogy az ekként kinevezett és beosztott albiró az igazságügyrainiszter által egy év elteltéve) a kir. törvényszék területén lévő bármelyik járásbírósághoz ki lesz rendelhető. Az 1871 : VIII. t.-c. 19. §-a értelmében a bírót eddig akarata ellenére csak két kényszerítő esetben lehetett áthelyezni, t. i. 1. ha a bírósági szervezetben törvényhozási intézkedés folytán változás történt és 2. ha az együtt alkalmazott birák között rokonság vagy sógorság keletkezett. A tervezet 36. §-a tehát az összes, ezentúl kinevezendő albirákat egyelőre áthelyezhetőknek nyilvánítja s ez által őket a birói függetlenség egyik főbiztosítékától megfosztja, mit helyeselni még az esetben sem tudnék, ha másrészt ezen intézkedésből az igazságszolgáltatásra valamely kiváló előny háramolnék. A szóban forgó rendelkezés célja az, hogy az egyes birói állások az eddigieknél gyakorlottabb albirák által töltessenek be. A törvényszéknél eltöltendő egy évi albiráskodástól azonban — nézetem szerint — ez irányban üdvös eredményt várnunk nem lehet, annál kevésbé, mert a törvényszéki albirák a felebbezési tanácsokból is ki lesznek zárva (37. §. 1.) s igy még közvetve sem lesz alkalmuk sommás ügyekkel foglalkozhatni. A különbség tehát mindössze abban fog állani, hogy egy évig saját nevük alatt fognak dolgozni ugyanazon ügyekben, a melyekben főnökeik oldala mellett már eddig is bő tapasztalatot szerezhettek. Azt sem helyeselhetem ez intézkedésnél, hogy a birót épen pályája kezdetén, a midőn eddigi főnökeivel egy rangba emelkedik s a midőn a birói állás összes kötelességei egyszerre vállaira nehezednek, tehát a legeriticusabb időben fosztja meg függetlenségének egyik fontos biztositékától; mert nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy az áthelyezéssel jutalmazni és büntetni egyaránt lehet. Végül azt is meg kell gondolni, hogy a mostani javadal mazás mellett, különösen egy családos emberre nézve, elviselhetlen anyagi áldozatokkal fog járni a gyakori ide-oda költözés. Sokkal célszerűbb volna tehát a járásbirói állás érdekében elrendelni azt, hogy a bírósági fogalmazó-segédszemélyzet minden ~ tagja, albiróvá való kineveztetése előtt, a törvényszék székhelyén lévő járásbíróságnál meghatározott ideig tartó szolgálatot teljesíteni legyen köteles. A törvényszéki albirói állások véglegeseknek lennének nyilvánitandók, a járásbirósági albirák pedig — ügykörük fontosságánál fogva — rangelsőbbségben és fizetési pótlékban részesitendők, mely esetben a törvényszéki albirák a járásbírósághoz való áthelyezést előléptetésnek tekintenék s azt önmaguktól kérelmeznék, mi által e célba vett eredmény — a birói függetlenséget csorbító kényszer áthelyezés mejlőzésével — hiszem, hogy nagyobb sikerrel volna elérhető. F) A 26. §-nál csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kir. Curiához tanács jegyzői szolgálatra behívandó vidéki törvényszéki birák és albirák nem évi 400 frt, hanem legalább is oly pótlékban lennének részesitendők, hogy a berendelés tartama alatt a budapesti törvényszéki bírákkal és albirákkal egyenlő javadalmazásuk legyen. G) A 44. §. — a többi közt — azon intézkedést is tartalmazza, hogy ha az együttalkalmazást kizáró rokonsági vagy sógorsági viszony csak az együttalkalmazás idejében »d e r ü 1« ki s áthelyezést egyik fél sem kér, az alsóbb hivatali fokon álló fog áthelyeztetni. Nézetem szerint ily esetben a rangra való tekintet nélkül az volna áthelyezendő, a ki ezen akadályt képező viszonyt elhallgatva, áthelyezést vagy kinevezést eszközölt ki magának, tehát mindig az utóbb kinevezett vagy áthelyezett fél. H) A 65. §. értelmében mindazon »ü g y v é d j e 1 ö 11 e k«, kik jelen törvény hatálybaléptekor bíróságnál voltak joggyakorlaton, ügyvédi vizsgára bocsáthatók, bár azon kelléknek, miszerint a 3 évi joggyakorlatból legalább egy év a jogtudorság elnyerése után s legalább V/2 év ügyvédnél, kincstári vagy közalapítványi ügyészségnél töltendő, eleget nem tettek. Ezen átmeneti intézkedés annyiban lenne módosítandó, hogy ne csak az ügyvédjelöltek — vagyis valamely ügyvédi kamarába bejegyzettek, hanem egyáltalán a bírósági joggyakorlaton lévők — a mennyiben az első jogtudori szigorlat letételétől