A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 50. szám - A birói és ügyészi szervezetről

Kilencedik évfolyam. 50. szám. Budapest, 1890. december 14. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart :!. s/. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások i kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOH. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egrész é»re ... 6 frt — kr fél > ... 3 » — » negyed » .. 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautal ványnyal küldendők. TARTALOM : A birói éz ügyészi szervezetről Irta: dr. Juhász Andor, kir. tszéki jegyző Miskolcon. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — A nem forgatott váltaknak és a kibocsátónak váltótulajdonosi vagy birtokosi minőségéről. Irta : dr. R e i c h a r d S., ügyvéd Sátoralja-Ujhelyen. — Nyilt kérdések és feleletek. (Telekkönyvi halósági végzés végrehajtása. Irta : G a á 1 Gyula, kir. aljrbi'ó Tekén.) — Sérelem. (I. A buziási kir. járásbiróság. Irta : dr. U á 1 i n t Soma, buziási ügyvéd. II. A budapesti kir. tábla egy határozata Irta : dr. R o s e n t h a 1 Mór, ügyvéd Nagyváradon.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. VIKLLÉKLEI: [ogesetek tára. Felsöbirósági hatáiozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A birói és ügyészi szervezetről. Irta: dr. JUHÁSZ ANDOR, kir. törvényszéki jegyző Miskolcon. Több, mint egy negyedéve annak, hogy a birói és ügyészi szervezetről szóló előadói tervezet e lapok hasábjain napvilágot látott s a szakközönségnek alkalma nyilt véleményét, esetleg aggályait az egész alkotás vagy annak egyes intézkedései felett a nyilvánosságra hozhatui. A felszínre vetett nagyhorderejű kérdések élénk eszmecserét keltettek ugyan, kimeritettnek azonban a vita tárgya még korántsem tekinthető. Mielőtt tehát az érdeklődők figyelme az időközben megjelent újabb reformmunkálatok felé fordulna s a most még discussió tárgyát képező tervezet, mint törvényjavaslat a törvényhozás elé vitetnék, legyen szabad arra még egyszer visszatérve, észrevételeimet röviden megtehetni. A tervezet tartalma ismeretes lévén, fontosságát fejtegetni fölöslegesnek tartom. Intézkedései egytől-egyig olyanok, melyeket a közvélemény s a szaksajtó már évek óta sürgetett s a melyek igazságszolgáltatásunk állapotán javítani s egyszersmind a bírói és ügyészi szervezetet végleges rendezéséhez egy lépéssel közelebb vinni hivatvák. A) A felügyeleti jog kibővítését, a vele járó jogok és kötelességek szigorúbb körvonalozását (1 — 19. §.) a bírói és tigyészi kar tekintélye érdekében szükségesnek tartom. E tekintetben tehát nem érthetek egyet Rátvay Gyula collegámmal, ki a »J o g« 38. számában megjelent cikkében a felügyeleti jog újabb szabályozását perhorrescalja, mert szerinte a tervezet ^ ezt oly módon eszközli, »mintha a felügyelet alá helyezendő bíróság nem is bíróság, hanem valamely más államhatóság volna.« A bíróságok fölötti felügyelet — nézetem szerint — csak abban különbözik valamely más állami hatóság fölötti felügyelettől, hogy mig az utóbbinál a felettes hatóság az ügyek elintézését illetőleg is utasítást adhat a felügyelete alatt álló hatósági közegeknek, addig a bíró »a törvények, a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek s a törvény erejű szokás szerint tartozván eljárni és ítélni*, utasítást csak saját lelkkismeretétől és meggyőződésétől fogadhat el. Ha a tervezet a bírónak ezen kiváló jogát csak egy betűvel is sértené vagy korlátozná, ugy osztanám tisztelt collegám fentebbi kijelentését, csakhogy ezt ő maga sem állítja s nem is állíthatja, mert a 3. §. világosan kimondja, hogy a felügyeleti jog köréhez csupán az ügyvitelre, az alkalmazottak hivatalos működésére s állásuknak megfelelő magaviseletre való őrködés, a helytelen ügyvitel miatt tett panaszoknak megvizsgáLapunk mai száma lása és visszaélések orvoslása tartozik. A 8. §. pedig egész határozottsággal megvonja a felügyeleti jog fent ériutett határvonalát, midőn kijelenti, hogy a felügyeleti hatóság által kiküldött vizsgáló közeg a bíróság tanácskozásánál és a szavazásnál jelen nem lehet. A felügyeleti jog újabbi szabályozása tehát a birói ítélkezés függetlenségét tiszteletben tartja, egyebekben pedig az erélyes vezetés és szigorú felügyelettől csak üdvös eredményt várhatunk. B) A 14. §. a javaslattételt a betöltendő elsőbirói állásokra nézve a törvényszékektől elveszi s e jogot az illetékes királyi itélő tábla elnöki tanácsára ruházza. Ez intézkedés helyességét elvitatni nem lehet. Az eddigi eaudidatiók ugyanis nem voltak függetlenek a localis viszonyoktól; a törvényszékek csak saját alkalmazottaik s a törvényszék területén működő ügyvédek képességéről bírtak közvetlen és biztos tudomással s igy első sorban ezeket ajánlották a betöltendő állásokra, mi azután azon eredményre vezetett, hogy a birói pályán való előmenetel az illető törvényszék területén előforduló üresedésektől volt függővé téve. Igen helyes volt tehát e joggal egy magasabb rangú és szélesebb latkörű birói testületet megbízni. Minthogy azonban a birói állások betöltésével az általános kellékeken felül gyakran még egyes mellékszempontok (nyelvi ismeretek stb.) is figyelmet érdemelnek s ezekről tudomással csak az elsőbiróságok főnökei birnak, célszerű lenne, ha az elsőbirósági állásokra való kijelölésekhez a törvényszéki elnökök is bevonatnának s a 14. §. 1. pontja ily értelemben módosíttatnék. C) A tervezet 20. §-a a birói gyakorlati vizsgát eltörölvén, helyette birói képesítési kellékül az ügyvédi vizsga sikeres letételét követeli meg. Helyesnek tartom ez intézkedést annyiban, a mennyiben a birói és ügyvédi qualificatio közti különbséget megszünteti s a birák jogászi képzettségét az eddiginél magasabb niveau-ra emelni törekszik, nem helyeselhetem azonban a 3 évi gyakorlati idő olyatén szabályozását, miszerint az i'/2 évi kötelező ügyvédi gyakorlat ezentúl is fentartassék. Addig, mig az ügyvédi vizsga kivávólag ügyvédi állásra képesítő szakvizsga volt s a birói képesítési kellék megszerzésére egy külön birói vizsga állott az illetők rendelkezésére, az V/s évi kötelező ügyvédi gyakorlat indokolt lehetett, a jövőre nézve azonban már a két pálya közötti egyenlőség is annak eltörlését követeli. E lapok hasábjain legközelebb Rátvay Gyula, dr. G 1 ü c k Lipót és Scheibner Kálmán urak között lefolyt vitához hozzászólani nem fogok, mert nem az itt a kérdés, vájjon csak ügyvédből válhatik-e jó biró vagy sem, hanem az, hogy valóban oly megmérhetlen előnyökkel jár-e azon l1/^ évi ügyvédi gyakorlat, miszerint azt, a jövőben közös képesítési kelléket képezendő ügyvédi vizsga alapfeltételei között meghagyni szükséges volna? Az l'/2 évi ügyvédi gyakorlat alatt — melyet a bírói pályára készülök bizonyára a gyakorlati idő első felében tudnának le — megismerkednék az illető az ügyvédi működés természetével s a kezdet nehézségeivel; ennél többet ily rövid s a practicus élet kezdetére eső gyakorlattól várni nem szabad; legkevésbé pedig azt, hogy valaki magát ezen idő alatt kész ügyvéddé képezze ki. Haszna és eredménye ezen rövid gyakorlatnak tehát legfölebb a bírói és ügyvédi kar némi közeledése volna. De ha ez lenne a tervezet intentiója, ugy lehetetlen, hogy az ügyvédi vizsga feltételei közé az l'/a évi kötelező b i r ó12 oldalra terjed.