A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 49. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás - A budapesti kir. tábla egy határozata

195 következtében alperes a biztosítási díjat 1887. december 10-én a B. alatti nyugta szerint fel is vette s ezen nyugtával a szerződésnek 1888. július 27 ig fennálló érvényességét elismeri; tehát a halasztásba beleegyezettnek tekintendő. Ennek folytán azután teljesen közömbös, hogy felperes balesetét, a halasztásra engedett határidőben történt fizetés alkalmával vele nem közölte, mert a fizetési halasztás nemcsak az esetre tekinthető megadottnak, ha biztosítottat baj nem éri, mert továbbá a balesetet a biztosítási feltételek 9. §-ban jelzett határidő alatt tekintendő — az eskü letétele esetében bejelentettnek. A kereskedelmi törvény 475. és 506. §-aira alapított alperesi kifogás sem jöhetett figyelembe, mert az által, hogy felperes a 3. sz. a. ajánlatba nem irta be, hogy üres zsákokat szokott emelni, a biztosító előtt tudv.i nem levő oly fonlos ténykörülményt, mely a biztosítás elvállalására befolyással lehetett, el nem hallgatott: mivel foglalkozási körét, nevezetesen termény-, ' liszt-, zsákbizományos minőségét jelezte; s ebből máiközönséges felfogás szerint következtethető, hogy mint zsákbizományos zsákokat is emel; hogy pedig zsákok emelésével — zsákbizományos voltától eltérőleg — erösebb testi erőt és munkát igénylő módon foglalkozott volna; azt alperes nem bizonyította stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. d eeember hó 16-án 1,949/1887. sz.) : Az elsöbiróság ítéletét, a mennyiben az elsőbiróság felperest kereseti követelésének 8,000 frt tőke és kamatja iránti részével feltétlenül elutasította és alperest a felperes részére megítélt főeskü letétele esetére 2,000 frt tőkében és kamatjában elmarasztalta, a főeskü letételének elmulasztása esetére pedig felperest keresetével egészen elutasította s perköltségben egészen elmarasztalta, az elsőbiróság által ezeket illetőleg felhozott indokok alapján helybenhagyja; ellenben a mennyiben az elsőbiróság alperest, ha felperes a részére megítélt főesküt leteszi, perköltségben is elmarasztalta, megváltoztatja s erre az esetre a perköltséget kölcsönösen megszünteti.Mert ha felperes a részére megítélt főesküt le is teszi, kereseti követelésének túlnyomó részére nézve pervesztessé válik, miért is a perköltség kölcsönös megszüntetése a kiemelt esetre nézve az 1868 : L1V. t.-c. 251. §. második bekezdése alapján ki volt mondandó. Minthogy pedig alperesek felebbezése csak részben vezetett sikerre: felperest még arra az esetre sem lehetett a felebbezési költségben elmarasztalni, ha felperes teljesen pervesztessé válik stb. A m. kir. Curia (1890. nov. 4-én 577/v. sz.): Mindkét alsóbirósági Ítéletnek megváltoztatása mellett felperes keresetével egészben és feltétlenül elutasittatik stb. Ind okok: Mindkét alsób'rósági ítéletnek megváltoztatása mellett felperest keresetével egészben és feltétlenül kellett elutasítani azért, mert a keresk. törvény 506. §. 3. pontja szerint, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, az életbiztosítási szerződés hatályát veszti; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy véletlen baleset által okoztatik ; mert a keresk. törvény 507. §. szerint a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve a biztosítási szerződés határozatai csak annyiban szolgálhatnak irányadóul, a menuyiben azok a kereskedelmi törvény harmadik fejezetében megállapítva nincsenek ; mert a szerint a felperes és alperes között kötött biztosítási szerződés — miután felperes a biztosítási díjat sem a lejáratkor, sem a lejárat után 30 nap alatt le nem fizette, sem ez idő alatt halasztást nem kért és nem kapott, sem pedig vétlen baleset miatti mulasztást nem is állított — 1887. évi aug. 27-én hatályát vesztette. Nem változtatja meg ezt a tényállást az sem, hogy alperes felperestől az évi 40 frt 80 kr. díjat a peres felek megegyező előadása szerint 1887. évi december 10-én elfogadta és arról a 4. •/. alatt becsatolt meghosszabbítási kötvényt állította ki, mivel a szerződő felek ellenkező akaratát kizáró törvény által hatályát vesztett szerződés meg nem hosszabbítható, a miért is a biztosisitási feltételek 8. pontja azon intézkedésének, mely szerint a biztosító társaság által bíróilag behajtott vagy a fél által önkéntesen tett és a társaság által még elfogadott díjfizetés napjával a biztositás iránt érvénybe lép, csak az lehet a hatálya, hogy a biztosisitási szerződés ugyanazonos feltételek mellett a jövőre nézve megújitottnak tekintendő. A szerződés általában és így az újított szerződés is azon időtől érvényes, a midőn az megköttetett; jelen esetben az újított szerződés 1887. évi december 10-én köttetett meg, a midőn t. i. felperes a szerződési feltételek fennebb idézett 8. pontja szerint az évi díjat utólag beküldötte és alperes azt elfogadta, minthogy pedig a korábbi biztosítási szerződés, a mint az fennebb kifejtetett, 1887. évi augusztus 24-én vesztette hatályát, az újított szerződés pedig 1887. évi december lO-én köttetett meg, 1887. évi december 7-én, midőn felperest, saját előadása szerint, az állítólagos baleset érte, peres felek közt biztosítási szerződés nem állott fenn stb. Bün-ügyekben. A másnak kertjébe leesett galambnak bemászás általi eltulajdonítása csak akkor és az által minősült a btk.-be ütköző tulajdon elleni merényletté, lopássá, mikor vádlottak intés folytán meggyőződtek arról, hosry az elfogott galamb nem gazdátlan dolog. Az azt előzőleg követett bemászásnak azért nem tulajdonítható a btk. 336. §. 3. pontjának minősítését megállapitó hatás a lopásra, mely önmagában az ellopott tárgy minőségénél és értékénél fogra I csak a kbtk. 126. §-ában meghatározott tulajdon elleni kiháirást képezi. A bemászás, illetve behatolás a kertbe a kbtk. 332. §-ában meghatározott magánlak megsértésének vétségét képezi ugyan, azonban ugy a kbtk. 126. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágás, valamint a btk. 332. és 421. §-iban meghatározott vétségek miatt csak a sértett fél indítványára van helye az eljárásnak. A nyitrai kir. törvényszék (1889. május 13-án 4,331/B. 1889.) : Lopás bűntette miatt vádolt B. Zsigmond s orgazdaság büntette miatt vádolt K. Antal elleni bűnügyben i t é 11: I. rendű vádlott B. Zsigmond a btk. 333. §-ába ütköző, a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a btk. 340. és 341. §-ai alapján, a 92. §. figyelembe vételével, fél évi börtönre Ítéltetik; II. rendű vádlott K, Antal a btk. 370. §-ába ütköző s a 92. §. szerint minősülő orgazdaság vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a btk. ugyanezen §-ai alapján három | havi fogházra ítéltetik. Indokok: A vád tárgyát képezte, hogy 1888. évi február | hó 9-én B. Zsigmond s K. Antal szánon épen akkor mentek el i T. János kertjei mellett, midőn nevezettnek udvarából egy galamb a kertbe röpült s ott a hóba csapódott; mit a panaszlottak meglátván, a szánnal a kert mellett megállapodtak, B Zsigmond a szánról leugrott, a 4 láb magas kerítésen átmászott a kertbe, ott j a galambot elfogta s K. Antalnak átnyújtotta, azután a kerítésen ismét visszamászott, K. Antal pedig a galambot zsebébe tette. Vádlottak a vizsgálat és végtárgyalás során tagadták a terhükre rótt cselekmény elkövetését, azt azonban beismerték, bog)' a kérdéses alkalommal T. kertje mellett szánon elmentek. Ennek ellenében H. László eskü alatt vallja: hogy látta, midőn a galamb T. János udvarából annak kertjébe röpült. Látta, mikor a szán, melyen B. Zsigmond és K. Antal ültek, a kert mellett megállott. Látta, midőn a szánról B. Zsigmond leszállott, a kerítésen átmászott, a galambot a kertben a hóban megfogta s : a kerítésen keresztül K. Antalnak átnyújtotta ; ezután a kerítésen visszamászott s midőn tanú akkor B. Zsigmondnak mondotta, hogy í a galambnak hagyjon békét, K. Antal azt mondotta: nem galamb az, hanem vércse. Ugyancsak eskü alatt kihallgatott K. Mártonné, szül. H. Mária vallja, hogy látta, midőn egy szán, melyen két | ember ült, T. János kertje mellett megállott. Látta, midőn T. \ János udvarából annak kertjébe egy galamb leszállott. Látta, midőn a szánról egyik ember — kiben a végtárgyaláson B. Zsigmondra ismert — leszállott, a kerítésen a kertbe átmászott, a galambot megfogta s a kerítésen átnyújtotta. Nevezett tanuk, ugy T. János eskü alatt vallják, hogy a kert j kerítése 4 láb magas volt, T. János pedig vallja, hogy midőn a J történteket H. László elmondotta, meggyőződött, hogy egy galambja hiányzik. Ekként kétséget kizárólag be van igazolva, hogy B. Zsigmond egy galambot ellopott, hogy ezen galamb T. János tulajdonát képezte; hogy I. rendű vádlott a lopást bemászás utjáu követte el. Ekként I. rendű vádlott ellen a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntette beigazolva lévén, abban bűnösnek kimondani s a btk. 340. és 341. §-ai alapján, tekintettel a túlnyomó enyhítő körülményekre, mely| nél fogva a lekisebb tartamú fegyházbüntetés is túlszigorú lenne, j a 92. §. alkalmazásával I. rendű vádlott fél évi börtönre itéI lendő volt.