A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Indokainál fogva helybenhagyatik

A JOG. örökhagyó is végrendeletében; épen felperesek is ebből származtatják saját öröklési jogukat. Minthogy II. r. alperes életben van, öröklési képességgel bir, jogérvényesen kitagadva nem lett; minthogy a végrendeletben csakis II. r. alperes kötelesrésze, vagyis törvényes osztályrésze lett hagyva felpereseknek; nyilvánvaló, hogy ez idöszerint felperesek néh. M. Aristides hagyatékára öröklési joggal nem bírnak. II. r. alperes szükségörökösödési joga az összes érdekeltek által elismertetvén s kívüle atyját még egy testvére (I. r. alperes) élvén túl, az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a alapján a hagyaték i/i része iránt indított viszonkeresetének hely adandó volt, mert a többször említett végrendeletben az id. törv. szab. most hivatkozott §-a szerint érvénytelen intézkedések foglaltatnak ; jelesül joghatályos kitagadás hiányában érvénytelen az örökhagyó végrendeletének azon rendelkezése, mely szerint II. r. alperes mellőzésével ennek gyermekei részére hagyja II. r. alperes törvényes osztályrészét, utóbbit a haszonélvezeti jogra szorítván, söt ezt is oly korlátozással juttatja leányának, miszerint a végrendeletben részletezett feltételek beállta esetén a haszonélvezetet is elveszti; valamint érvénytelen azon rendelkezés is, mely a törvényes osztályrészt bíróságilag kirendelendő gondnok által kívánja kezeltetni. Ezek szerint a végrendeletben II. r. alperes törvényes osztályrésze felperesek javára törvényellenesen korlátozva lévén, az emiitett korlátozások II. r. alperes viszonkeresete folytán felperesekkel szemben érvényteleneknek voltak nyilvánitandók és II. r. alperesnek a hagyaték '/* részéhez való korlátozásoktól mentes öröklési joga elismerendő. A mi a törvényes osztályrész mennyiségét illeti, KrassóSzörénymegye árvaszékének küldöttsége által 1884. évi szept. hó 23-án eszközölt hivatalos becslés alapján néh. M. Aristides magyarországi tiszta hagyatékának becsértéke 145,067 frt 38 krban állapíttatván meg, ennek 1/i része 36,266 frt 84!/2 krt tesz ki, mely a szükségörökös által készpénzben igényelhető, II. r. alperes számítása annyiban volt helyesbítendő, a mennyiben a leltárban előforduló és 2,000 frtot tevő gyógyítási és temetési költséget a tiszta hagyaték kiszámításánál nem vette tekintetbe. Felperesek kivételével a többi érdekeltek az örökösödés felett egymás közt kiegyezve lévén, helyesen járt el II. r. alperes, midőn visszkereseti igényét csakis felperesekkel szemben érvényesítette. Felperesek keresetének elutasítása folytán fölöslegessé vált a hagyaték bírói megbecslése, a mi alperesi részről is fölöslegesnek nyilváníttatott és elleneztetett. A viszonkereset elfogadása, azért nem tette szükségessé a bírói becsüt, mert a viszonkereső II. r. alperes elfogadta a gyámhatóság becslését, felperesek pedig épen azt vitatják, hogy a hagyaték becsértéke tetemesen nagyobb, mint a mily összeget a gyámhatósági becslés eredményezett. A felperesek állal kért bizonyítási eljárás mellőzendő volt, mert a bizonyítani szándékolt körülmények jelen per eldöntésérc semmi befolyással nem bírhatnak; úgyszintén nem voltak figyelembe vehetők a felek azon előadásai, melyek jellemükre, családi és egvéb magánviszonyaikra vonatkoznak. A mi végül azon kérelmet illeti, hogy az iratok az 1887. évi XXVIII. t.-c. 3. § ának alkalmazása céljából az ügyvédi kamarához áttétessenek, a sértések kölcsönösségére a felhozott bizonyítékokra és általában jelen per különös körülményeire való tekintettel, a törvényszék nem találja magát indíttatva azon kérelem teljesítésére. A budapesti kir. itélö tábla (1889. évi november hó 6-án 2,399/p. 1889. sz. a.): Az első bírósági Ítéletnek nem felebbezett azon részét, raelylyel II-odrendü alperes M. Mária 36,766 frt 84 kr. s jár. iránt támasztott viszonkeresetének 36,266 frt 84 krt meghaladó részével elutasittatott, és azon részét, melylyel Sulyok Árpád ügyvéd, mint M. Mária netán születendő gyermekei képviseletére gyámhatóságilag kinevezett ügygondnok, felperesek és alperes társai ellen intézett viszonkeresetével egészben elutasittatott — érintetlenül, az ítéletnek felebbezett ama részét, melyIvei felperesek keresetükkel elutasittattak, valamint az ítéletnek a perköltségről rendelkező részét is helyben hagyja: egyebekben azonban az Ítéletet megváltoztatja és II-odrendű alperes M. Máriát viszonkeresetével egészben elutasítja. Indokok: Néh. M. Arisztid 1879. évi májús hó 28-án alkotott végrendeletének 6-ik pontjában akként rendelkezett, hogy Mária leányát az örökségből »kitagadta« olyképen, hogy az őt megillető köteles részt e'halálozásakor életben levő gyermekeinek hagyta s nevezett leányának csak ezen köteles rész életfogytiglani haszonélvezetét juttatta, de ezt is azon feltétel alatt, ha gyermekeit megfelelő jó neveltetésben részesiti, mit ha nem tenne, I az örökölt vagyon jövedelmei azonnal a gyermekeknek adandók át. Felperesek a kitagadás tényére és a jelzett feltétel beállI tára alapítják keresetüket és ezen két tényezőből vonják le azt a következtetést, hogy anyai törvényes osztályrészben a kitagadás folytán ők, mint gyermekek, örökösödnek és hogy alperesek a nevelésre vonatkozó feltétel beállta folytán kötelesek ezen osztályrészt javukra az illetékes gyámhatóságnál lefizetni. Az erre irányzott kereseti kérelmet az első biróság helyesen utasította el, mert: néhai M. Aristid végrendeletében Maria leányát egyáltalán nem, érvényesen annál kevésbé tagadta ki. Jóllehet ugyanis a végrendelet 6-ik pontjában kiemeli az örökhagyó azt, hogy Mária leánya férjénék oldala mellett ismételten tanújelét adta annak, hogy nem bir oly tulajdonokkal, . melyek őt vagyonának önálló kezelésére képessé tennék s ennek következtében »kitagadja« őt olyképen, mint fentebb jeleztetett; mindazon által, miután a kitagadás törvényszerűségének megbirálására csak azon okok vehetők figyelembe, melyek a végrendeletben különösen fel vannak hozva; a végrendelet 6 ik pontjában az örökhagyó által felemiitett azon körülmény, hogy Mária leánya, a mióta őt báró U. Ágoston megszöktette, ismételten be: bizonyította, hogy vagyonkezelésre kellő képességgel nem bir : a Hk. 1. r. 52. címében felsorolt kitagadási okok egyike közé sem sorolható, mert a megszöktetés tényét nem akkép tünteti fel a végrendelkező, mintha ezzel leánya őt »súlyos és jelentős méltatlansággal bántalmazta volna«, de hogy a végrendelkezőnek szándékában sem volt ezen körülményt kitagadási okul felhozni, kitűnik a becsatolt levelekből, melyek azt tanúsítják, hogy az örökhagyó Mária leányával a szöktetés után is szeretettel levelezett s a levelekben előforduló szemrehányások jóakaró atyai tanácsokként tűnnek lel. A vagyonkezelési képesség hiányának hangsúlyozásából pedig még nem következik, hogy II. r. alperes gonoszok társaságában szülei vagyonát pazarolná, ezen kitagadási, ok bizonyitva nincs ; de ilyen pazarlásra II. r. alperesnek alkalma sem volt, a mennyi I ben ő szülei vagyona felett soha sem rendelkezett s legfeljebb | azt költhette el, a mit neki atyja önszántából juttatott. Ezekből önként folyik, hogy a végrendelet ama kitételével : »ich enterbe meine Tochter derart« csak korlátolni törekedett az I örökhagyó II. r. alperest osztályrésze szabad használatában ; megI erősíti eme következtetést azon körülmény, hogy a végrendelet félremagyarázhatlan szövege szerint az örökhagyó csak akkép : »derart« tagadta ki leányát, hogy őt a köteles rész haszonélvezetére szorította. Ily körülmények között, tekintve, hogy tulajdonképeni kitagadás fenn nem forog ; tekintve továbbá, hogy felperesek keresetüket néh. M. Aristid végrendeletére alapították, ezen végrendelet szerint pedig csak anyjuk jogán örökölnek ; és tekintve, hogy felperesek anyja M. Mária életben van s törvényes osztályrészének kiadatását ő maga igényli is: ennélfogva felperesek anyjuk életében néh. M. Arisztid hagyatékából jogos követelést nem támaszthatnak. Mindezeknél fogva az első biróság Ítéletének azon részét, melylyel felperesek keresetükkel elutasittattak, ezen, a perköltségről rendelkező részét pedig az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyni kellett. Ellenben az első bírósági Ítéletnek M. Mária II. rendű alperes viszonkövetelésére vonatkozó része megváltoztatandó és ezen alperes viszonkeresetével elutasítandó volt azért, mert II. r. alperes viszonkeresetét arra irányozta, hogy | az örökhagyó végrendeletének 6-ik pontja felperesekkel szemben érvénytelennek nyilvánittassék és felperesek köteleztessenek tűrni, hogy a magyarországi hagyatékból a köteles résznek megfelelő 36,766 frt 841/2 kr- az általános örökös által neki kiadassék. Ezen kérelem a végrendelet egyik részének érvénytelenitésére irányulván, a kereset mindazon személyek ellen volt volna indítandó a kik a végrendelet által érdekelvék. Ily helyzetben, tekintve, hogy az örökhagyó a végrendelet 6-ik pontjában nemcsak a felperesek javára, hanem a II. rendű alperes még születendő gyermekei javára is rendelkezett, II. rendű alperesnek nemzési képessége pedig, tekinttel korára, kizárva nem lévén, a végrendelet által a netán születendő gyermekek is, kik felperesekkel jogközösségben állanak, érdekelve lehetnek, és | tekintve, hogy a viszonkereset egyedül felperesek ellen támasztatott, a még netán születendő gyermekek részére kinevezett gondnok pedig a viszonkereset ellen nem védekezhetett, ezen kérdés az összes érdekeltek meg nem hallgathatása miatt a jelen perben elbírálható nem volt.