A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Indokainál fogva helybenhagyatik

A. JOG. 191 A m. kir. Curia (1890. nov. 14-én 677. sz.): A budapesti kir. itélö táblának Ítélete fclebbezett részében, az abban felhozott indokoknál fogva, helybenhagyatik annál inkább, mert az kétségtelen, hogy felperes által képviselt gyermekeinek, minthogy édes anyjuk, II. r. alperes életben van, nagyatyjuk után köteles részhez joguk nincs s ez részükre csak azon esetben volna megítélhető, ha bebizonyíttatnék, hogy édes anyjuk örökhagyó M. Arisztid, az ő atyja által, az örökségből kitagadtatott, ezt azonban felperes nem bizonyította, mert a végrendelet 6-ik pontjának azon kitétele, hogy leányát, báró U. Máriát akként tagadja ki, hogy a köteles részt elhalálozása napján életben levő gyermekeinek hagyja, leányainak csak az életfogytiglani haszonélvezetet juttatván, nem képez kitagadást, hanem inkább korlátozást, hogy leánya köteles részét el ne prédálja és az gyermekeinek megmaradjon. Mert továbbá azon körülmény, hogy II. r. alperes a köteles rész jövedelmeiből gyermekei eltartásához állítólag mivel sem járul, figyelembe vehető nem volt, mivel M. Arisztid B) szerint magyar állampolgár lévén, leányának köteles része törvényeink értelmében nem korlátozható, A mi végre II. r. alperes viszonkeresetét illeti, az ellenirat ide vonatkozó tartalmából kitetszik, hogy az névszerint megnevezett báró U. Valda, Mercedes és Magdolna gyermekei ellen van intézve; tekintve pedig, hogy a végrendelet 6-ik pontjában az foglaltatik, hogy a köteles rész II. r. alperes elhalálozásakor életben lévő gyermekekre szálljon, ezen kifejezés alatt pedig nemcsak azon gyermekek értetnek, kik az örökhagyó kimúlása idejében már életben voltak, hanem azok is, kik az ö halála után leánya báró U. Máriától még születhetnek, kik e perben a kinevezett ügygondnok által képviseltetnek ; tekintve, hogy a viszonkereset a végrendelet érvénytelenítésére van irányulva, ily helyzetben pedig az a perben álló miadazon személyek ellen lett volna intézendő, kik az által érdekelve vannak, a viszonkereset azonban az ügygondnok ellen nem intéztetvén, ő az ellen nem is védekezhetett és így a perben nem volt eldönthető, hogy II. r. alperes a fenforgó körülmények mellett, követelheti-e a köteles rész állagának szabad rendelkezésre való kiadatását, a másodbíróság ítéletét ezen s az abban felhozott indokokból helyben kellett hagyni, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Oly esetben, midőn bánatpénz köttetett ki, a nem teljesítő fél csak bánatpénzét veszíti el, de tőle sem az ügylet teljesítését, •»em kártérítést követelni nem lehet. (A kir. Curia 1890. május 16-án 1339. évi 1,439. váltószáma.) (1875 : XXXVII. t.-c. 278. § ) A cégvezető az egész üzletet nem adhatja el. A debreceni kir. törvényszék: A kir. tövényszék felperes keresetének helyt adván, a Debrecenben 1881. évi november hó 21-én a B. István bejegyzett cég tulajdonát képezett fűszer-, festék- és anyag-üzlet eladásáról B. Ákos cégvezető mint eladó és alperes K. J. mint vevő között a 2. sz. a levél szerint létrejött szerződést érvénytelennek kimondja és kötelezi alperest .... Indokok: B^ A. mint B. I. debreceni bejegyzett kereskedői cégnek üzlet- és cégvezetője által a cégtulajdonos néhai B. 1.-nak az 1881. augusztus 31-én történt halála után a 2. sz. okmány szerint 1881. november 21-én eszközölt jogügylet, habár nevezett cégvezető az örökösök egyike is, a közadós saját tényét nem képezvén, azon jogügylet megtámadásához a csődbíróság meghatalmazása nem szükséges. Ennélfogva alperesnek a csődtörvény 160. §. 1. pontjára alapított kifogása elvetendő és a csődtömeggorjdnok felperessége annál is inkább megállapítandó volt, mivel a csődbiróság felhatalmazását, habár utólag kieszközölve is, felperes az E) alatt mellékelt végzéssel igazolta. A kereset ellenében a közadós cég volt cégvezetője és alperesek között létrejött adásvételi szerződést azért kellett érvénytelennek kimondani, mert a keresk. törv. 38. § a csupán a kereskedő üzlet »folytatásával« járó jogcselekményekre és ügyletekre jogosítván fel a cégvezetőt, ennek jogköre áttöretett, midőn a 2. sz. levél szerint az egész B. l.-féle üzlet összes árúkészletével, felszereléseivel, bolthelyisége, raktárai és pincéivel együtt el- és átadatott. Hogy pedig e művelet épen nem a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozott, hanem ellenkezőleg azzal maga az üzlet végleges beszüntetése, feloszlása céloztatott, kitűnik azon különben a per eldöntésénél nem lényeges körülményekből is, hogy az üzleteladással egyidejűleg a »B. I.« felirású cégtábla helyébe »K. J.« cégfelirás lépett és hogy ugyanakkor november 30-án j helyi szokás szerinti lakváltozási időn kivül, a boltbér-szerződés is alperesre ruháztatott, a nélkül, hogy más üzlethelyiségről, újabb berendezésről gondoskodva lett volna. Ennek ellenében közömbös azon körülmény, hogy »B. I.« cég a cégjegyzékből kitörülve nem lett és pedig annál inkább, mert alperes nem igazolta, hogy azon cég alatt a cégvezető vagy bármely jogosított a jelzett időtől kezdve kereskedelmi üzletet bárhol is folyt itott volna. Nem vehető figyelembe alperes azon kifogása sem, hogy az üzlet eladásáról a többi örökösöknek, sőt a kiskorúak érdekeire felügyelő városi árvaszéknek is tudomása lehetett s azt az illetők soha sem ellenezték, semmissé, érvénytelenné tenni meg sem kisérlették és igy abba tényleg beleegyezetteknek tekintendők. Mert a tanuként kihallgatott nagykorú örökösök egybevágólag oda nyilatkoztak, hogy az eladásról mit sem tudtak, alperes pedig nem bizonyitotta, hogy az árvaszék a kiskorúak vagyonáról tett amaz életbe vágó intézkedést akár előzőleg helyeI selte, akár utólag jóváhagyta volna. Nem változtat a dolgon, hogy a felperes csődtömeg által az 1888. évi január hó 31-én felvett póttárgyalási jegyzőkönyvhöz V- alatt csatolt büntető bírósági végzés szerint az örökösök közül három csalárd bukás bűntette, illetőleg vétkes bukás vétsége miatt vád alá helyeztetett, mivel e végzés jogerőre emelkedése igazolva nincs, de különben is a bünperbeli adatok a jelen per folyamán perrendszerűleg eszközölt bizonyítási eljárás eredményét meg nem | hiúsítják. (1888. október 19-én 8,546. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletének.... felebbezett egyéb részeiben azonban megváltoztatja s felperest ! keresetével, alperest pedig az elsőbiróság által megítélt 1,159 frt I 12 krt tevő viszonkereseti követelésével elutasítja. Indokok: Felperes tömeggondnok a csődtömeg képviseletében, a közadós tömeg mint főnök jogaiba lépve a B. A. mint B. I. kereskedő bejegyzett cégvezetője és alperes közt 1881. november 21-én létrejött vételi szerződést eredeti érvénytelenség alapján semmisnek s ezzel kapcsolatosan a vétel tárgyát képezett, az A) alatti leltárban felsorolt ingók, esetleg azok értékének felperes csődtömeg részére leendő kiadását kéri keresetével kimondatni, mert nevezett cégvezetőt a kereskedelmi törvény 38. §-a szerint a vételi szerződés megkötésére feljogosítottnak nem tartja. A kereset tehát nem a közadós valamely jogcselekményének — a csődtörvényben meghatározott esetek valamelyikének fenforgása folytán — megtámadását célozza s ezért nincs is a csődtörvénynek a közadós jogcselekményei megtámadhatására vonatkozó intézkedéseire alapitva. Ennek folytán alperesnek a kereset ellenében a perelhetőségi jog hiánya miatt a csődtörvén)', különösen annak a közadós jogcselekményei megtámadhatásáról intézkedő rendelkezéseire alapított kifogásai figyelembe nem jöhetnek, 1 mert a csődtörvénynek a szerződés eredeti érvénytelenségéből keletkező igényei érvényesítése tekintetébeni képviselete a csődtörvény által korlátozva nincsen. Annak dacára azonban, hogy alperesnek a csődtörvény 27., ! 29., 32. és 169. §-aira alapított kifogásai az előző pontban kifejtettek szerint figyelembe vehetők nem voltak, felperest keresetével mégis elutasítani kellett. Mert azt arra alapítja, hogy B. A. cégvezető a kereskedelmi törvény 38. §-a szerint nem volt jogosítva a B. I.-féle kereskedési üzletnek eladására, alperesnek pedig 1 erről, mint kereskedőnek tudomással kellett birnia, mert a hivatkozott törvényszakasz a cégvezetőt csupán az üzlet folytatásával járó teendőkre jogosítja fel, mivel pedig az üzletnek eladása nem annak folytatását, hanem megszűntét képezi, ez okból a cégvezetői i jogkör túllépésével megkötött vételügylet eredetileg érvénytelen. Tekintve azonban, hogy B. A. a vételügylet létrejötte ide I jében a percsomóhoz csatolt cégiratok tanúsítása, valamint a felek beismerése szerint is B. I.-nak bejegyzett cégvezetője volt, e minőséget B. I. halála a kt. 51. §. 2. pontja szerint nem szüntette meg, mert cégvezetői minőségének bejegyzése nem ily értelemben történt, mint cégvezető pedig a kereskedelmi törvény 37—42. §-ainak rendelkezései s ezek helyes értelmezése szerint a kereskedő cég tulajdonosának az üzlet körebe eső teendők tekintetébeni feltétlen személyesitője s ily minőségénél fogva, mint bejegyzett j cégvezető, vezetésére bizott üzlet körébe vágó s annak folytatásával járó minden teendők teljesitésére feltétlenül s igy az A) alatti leltárban felsorolt, az üzlethez tartozott árúknak s felszerelvényeknek, akár részletenkint, akár pedig együttesen eladására, az üzleti helyiségnek átengedésére is jogosítottnak tekintendő annyival inkább is, mert a kereskedelmi törvénynek felperes által | hivatkozott 38. §-ának első bekezdésében különösen az is ki van