A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Indokainál fogva helybenhagyatik

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1890. november 30-án. Melléklet a >Jog« 48. számához. Köztörvényi ügyekben. A gyermekeknek, ha az auyjuk életben van, nagyatyjnk utáni köteles részhez nincs joirnk, és ez résziikre esak azon esetben volna megítélhető, ha bebizonyíttatnék, hogy anyjuk az örökhagyó nagyatya által az örökségből kitagadtatott. A végrendelet azon kitétele,',hogy örökhagyó leányát akként tagadja ki. hogy a köteles részt elhalálozása napján életben lévő gyermekeinek hagyja, leányának csak az életfogytiglani haszonélvezetet juttatván, nem kéjiez kitagadást, hanem inkább korlátozást. A gyermek köteles ré»ze törvényeink szerint nem korlátozható. A végrendelet azon kifejezése alatt, hogy a köteles rész az örökhairyó leányának elhalálozásakor életben lévő gyermekeire szálljon, nemcsak azon gyermekek értetnek, kik az örökhagyó kimnlása idejében életben voltak, hanem azok is, kik az örökhagyó halála után leányától még születhetnek. A végrendelet érvénytelenítésére irányuló per mindazon személyekfellen intézendő, kik az [által érdekelve vannak, tehát a születendő gyermekekre nézve kinevezett ügygondnok, ellen is. A lugosi kir. tszék (1888. dec. hó 4-én 3,88.3/1888. p. sz.): Stehló Kornél budapesti ügyvéd által képviselt br. U. Ágoston m. kir. honvédhadnagy a szabadságolt állományban, budapesti lakos, mint kiskorú gyermekei br. U. Walda, Mercedes és Magdolna törvényes képviselője, felperesnek dr. Fischer Benő lugosi ügyvéd által képviselt B. Ferencné, szül. M. Pia fehértemplomi lakos, illetve a per folyama alatt történt halálozása folytán, helyébe lépő örökösei, kiskorú R. B. Aristea és Pia, képviselve atyjuk röjtöki B. Ferenc fehértemplomi lakos cs. kir. huszárkapitány által, ez pedig képviselve ugyancsak dr. Fischer Benő ügyvéd által, továbbá Gyika Imre temesvári _ ügyvéd által képviselt M. Mária, előbb férjezve volt br. U. Ágostonné temesvári lakos, Sulyok Árpád lugosi ügyvéd, mint M. Mária netalán születendő gyermekei részére gyámhatóságilag kinevezett ügygondnok, dr. Fischer Benő ügyvéd által képviselt özv. M. Aristidesné, szül. Cr. Emilia delinyesti lakos alperesek ellen az 1887. évi máj. 31-én 2,057. sz. alatt beadott s 2,825/1887. sz. a. kiigazított keresettel a néh. M. Aristides utáni törvényes osztályrész megítélése, illetve a nevezett magyarországi hagyatékának felerésze, vagy 125,000 frt pénzbeli érték és járulékai iránt folyamatba tett rendes perében ítélt: A törvényszék felpereseket kiskorú br. U. Waldát, Mercedest és Magdolnát keresetükkel, úgyszintén Sulyok Árpád ügyvédet, mint a M. Mária netalán születendő gyermekei részére gyámhatóságilag kinevezett ügygondnokot felperesek és összes alperes társai ellen intézett viszonkeresetével elutasítja. Ellenben II. rendű alperes M. Mária viszonkeresetének helyt ad a törvényszék és a néh. M. Aristides által Bécsben 1879. évi máj. hó 28-án alkotott, ugyanott 1880. évi jun. 7-én pótértelmezéssel ellátott és a bécsi cs. kir. országos törvényszéknél 1882. évi szept. 30-án kihirdetett végrendelet 6. pontjában foglalt azon intézkedéseit az örökhagyónak, melyek II: r. alperesnek a törvényes osztályrészhez való jogát korlátolják, felperesekkel szemben érvényteleneknek nyilvánítja a 1 örvényszék és felperesekkel szemben megállapítja, hogy II. r. alperesnek a néh. M. Aristides magyarországi hagyatékának i/i részéhez, mint törvényes osztályrészéhez, korlátlan joga van ; miből folyólag felpereseket kötelezi 15 nap és végrehajtás terhe alatt tűrni azt, hogy az ezen törvényes osztályrésznek a gyámhatóság által eszközölt hivatalos becslés szerint megfelelő készpénzbeli érték, vagyis 36,266 frt 84J/2 kr. és jár. az általános örökös által II. r. alperesnek kiadathassanak. A viszonkereset ezt meg-haladó részét elutasítja. Indokok: Előrebocsáttatik az, hogy a törvényszék jogosítottnak tekinti br. U. Ágostont ezen perben kiskorú gyermekeit képviselni, mert az atya és gyermekei közötti érdekösszeütköz<s esetét nem látja fenforogni; egyébként pedig az atya jogosítva és kötelezve van kiskorú gyermekeit képviselni, azok ügyeit ellátni ^1877. évi XX. t.-c. 15. §-a), mely jogától az atya valakinek végrendelete által meg nem fosztható. Azért br. U. Ágoston képviseleti jogának útjában nem áll felperesnek anyai nagyatyjának azon végrendeleti intézkedése, hogy felperesek részére a bíróság által vagyongondnok nevezendő ki, miért is az erre vonatkozó alperesi kifogás figyelmen kivül hagyandó volt. Az ügy érdemét illetőleg felperesek arra alapítják keresetüket, hogy 1882. szept. 19-én Delinyest községben elhalt nagyatyjuk, néh. M. Aristides, kire nézve a legfőbb közigazgatási hatóság által megállapittatott, hogy osztrák állampolgársága mellett magyar állampolgár is és pedig Delinyest községi illetőségű volt. fentidézett végrendeletének 6. pontjában egyik leányát, II. r. alperest (felperesek anyját) örökségéből kitagadta akkép, hogy az ezt megillető köteles osztályrészt az ettől származott unokáinak hagyta hátra, leányának csupán a kötelesrész életfogytiglani haszonélvezetét juttatván, de ezt is csak több rendbeli felbontó feltételek mellett és minthogy a végrendelet szerint a haszonélvezet is csak addig illetheti II. r. alperest, mig ő gyermekeit rangjukhoz mért és jó nevelésben részesiti, II. r. alperes azonban férjétől elszökvén, gyermekeit egyáltalában nem neveli, tehát a végrendelet értelmében nemcsak a kötelesrész állagára, hanem annak haszonélvezetére való jogát is elvesztette s most már ugy áll az állag, mint a haszonélvezet az ő gyermekeit illeti. Felperesek az örökhagyó magyarországi hagyatékának felerészét tekintik anyjuk törvényes osztályrészének és pedig azért, mert állításuk szerint csupán anyjuk volt a néh. M. Aristides törvényes osztályrészre jogosult utódja, I. r. alperes M. Pia az örökhagyónak nem törvényes, hanem természetes gyermeke lévén, csakis végrendelet alapján birhat öröklési joggalMinthogy pedig felperesnek a magyarországi hagyaték becsértékét 250,000 írtra teszik, anyjuk törvényes osztályrészét ezen összeg felében, vagyis 125,000 írtban számítják fel, mit az örökhagyó halála napjától járó 6°/o kamataival együtt keresetbe vesznek. Felperesek kereseti kérelmüket a végiratban oda módosítják, hogy beleegyeznek abba is, miszerint a szóban lévő törvényes osztályrész ne csupán az ő részükre, hanem anyjuk netalán még születendő gyermekei részére is, kik őt túlélendik, Ítéltessék meg. Felperesek keresetükkel elutasitandók voltak, mert habár való is az, hogy az örökhagyó hiteles másolatban becsatolt, a törvényes alaki kellékekkel biró végrendeletében II. r. alperest a fent előadott módon kitagadta ; ezen kitagadás azonban érvényttelen. Ugyanis honi jogunk szerint, ha a kitagadást megalapító kellő ok miatt (Hármas könyv I. r. 52. cím) a szükségörököstől a törvényes osztályrész elvonatik, csak azon kitagadási ok jöhet figyelembe, mely a végrendelkező által végrendeletében felhozatik. M. Aristides a kitagadást indokolja végrendeletében és pedi^ azzal, hogy idősebbik leánya, II. r. alperes azóta, mióta br. U. Ágost által Rómában, mint 15 éves gyermek, szöktetés által atyjától elragadva lett s csakis ezen tény következtében lett felperesek atyjához nőül adva, férje oldalán ismételve bebizonyította, hogy ő a vagyon kezeléséhez szükséges tulajdonságokkal nem bir és habár az atya több ízben fizetett ki érte adósságokat, ez mit sem használt; miért is bizonyosnak tartja azt, hogy leánva azon rossz befolyás alatt, melyben van, vagyonát elpazarolná, ez által önmagát és gyermekeit ínségre juttatná. Az örökhagyó tehát idősebbik leányát azért tagadja ki, mert állítása szerint ez rossz befolyás folytán pazarol, vagyonkezelésre képtelen. Hazai jogunk szerint ez nem képez elegendő indokot a kitagadásra. A szöktetés tényét nem kitagadási okul, hanem időhatározásként hozza fel, t. i. a szöktetés óta lett leánya pazarló természetűvé. Különben, mint a per adataiból kiderül, M. Aristides leányát nőül adta felperesek atyjához, és leányának később megbocsátott. Egyébiránt egy 15 éves gyermekleánynak azon ténye, hogy házasságra léphetés céljából egy legalább is hasonrangú férfi által magát elszöktetni engedi, még nem képez oly az alván elkövetett terhes és nevezetes méltatlanságot, mely hazai jogunk értelmében ezt gyermeke kitagadására feljogosítaná. Hogy II. r. alperes néh. M. Aristides törvényes osztályrészre jogosult szükségörököse, azt az összes érdekeltek elismerik ; elismerte maga a