A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Indokainál fogva helybenhagyatik

416 a JOG. vagy más részére köteleztet, a mennyiben súlyosabb büntetés alá eső cselekmény fenn nem forog: csalást követ el és a 383. §. szerint büntetendő. 390. §. A 384. §. esetében csak * hitelezőnek, a 386. és 387.0) §§. esetében csak a sértett félnek, a 343. §. körülményei közt elkövetett csalás vétsége esetében csak a szolgálatadónak, « ház fejének vagy a sértett félnek indítványára indítható meg a bűnvádi eljá-ás. Az indítvány vissza nem vonható. 5. §. Az idézett törvénycikk második részének XXXVI. fejezete után a következő új fejezet iktattatik be : XXXVI. a) FEJEZET. Határ- és felmérési jelek meg-rongálása és megsemmisítése. 421. rr) §. A ki az ország határának megjelölésére szolgáló szobrot, kő- vagy faoszlopot, árkot, kő- vagy földhalmot, vagy más jelzőt szándékosan és jogtalanul megrongál, vagy határszobornak vagy oszlopnak feliratát vagy egyéb megjelölését részben vagy egészben olvashatlanná teszi : vétségei követ el és hat hóig terjedhető fogházzal büntetendő. 421. l>) §. Három évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel büntettetik az, ki az előző §-Lan felsorolt határjeleket szándékosan és jogtalanul, bár nem is a birtokviszonyok megzavarása végett, megsemmisíti, kidönti, szétrombolja, elviszi, felismerhetlenekké teszi vagy áthelyezi. A kísérlet büntetendő 421. c) §. A 421. a) §-ban meghatározott cselekmények bünUlése három hóig terjedhető fogház, a 421. í) §-ban körülirtaké pedig egy évig terjedhető fogház, ha azok törvényhatósági vagy községi határjelre vonatkozólag követtetnek el. 421. ti) §. Vétséget követ el és három hóig terjedhető fogházzal büntettetik, a ki a polgári- vagy katonai hatóság által elrendelt felmérés (háromszögmérés) céljából felállított gúlát, oszlopot, cöveket, vagy e célra alkalmazott más jelzőt szándékosan és jogtalanul megrongál, megsemmisít, eltávolít vagy áthelyez. 6. §. A jelen törvény 5. §-ában, illetve az 1878. évi V. törvénycikk új 421. a), 421. c), 421. d) §-aiban meghatározott határ- és felmérési jelek megrongálásának vétségei tárgyában az eljárásra és az első fokú Ítélet hozatalára, a kir. járásbíróságok lesznek hivatva. A jelen törvény intézkedésének tárgyát képező többi bűntettekre és vétségekre nézve az 1880. évi XXXV11. törvénycikk 39. §-ának rendelkezései irányadók. 7. §. Jelen törvény két hónappal kihirdetése után lép életbe. Rendelkezései, a mennyiben az 1878. évi V. törvénycikkben foglaltaknál szigorúbbak, csak a liatálybaléptük napja után elkövetett büntetendő cselekmények tekintetében alkalmazhatók. Az 1878. évi V törvénycikk szabályainál enyhébb intézkedéseinek hatálya a most idézett törvénycikk 2. §-a alapján döntendö el. 8. §. Ha a jelen törvény 3. §-ában, illetve az 1878. évi V. törvénycikk új 369. a), 369. li), 369, c) §-aiban meghatározott önbíráskodás vétsége miatt a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványa nélkül indíttatott meg és abban a jelen törvény életbeléptéig az elsőfokú bíróság még Ítéletet nem hozott : az 1880. évi XXXVII. törvénycikk 30. §-ában körülirt eljárásnak van helye. 9. §. A jelen törvény végrehajtásával az igazságiigyminiszter bizatik meg. Ausztria és külföld. Nemzetközi szemle. Mind Német-, mind Franciaországban is sokat foglalkoztatja legújabban is a kormányt s a törvényhozást a munkás osztály helyzetének javítása. Amott a munkásoknak a véletlen csapások, szerencsétlenségek s nyomor elleni biztosítása mindinkább nagyobb tért foglal cl a törvényhozási intézkedésekben. Egyszersmind tervbe vétetett a mezei colonisatio, a bérrendszerre fektetve ; a nélkül, hogy a földért előlegesen fizetni kellene; a viszonszolgálat csak az évi bér fizetésében állván, melyet azonban megváltani nem lehetne. Franciaországban különösb figyelem tárgyául szolgált újabb időben a munkáskönyvek (livrets ri'ouvriers) kérdése. Fontosságát eléggé jelzi az, hogy közel egy évtizeden át a törvényhozási actusok feladatául szerepeli. Még 1881. nov. 11-én terjesztetett e felett javaslat a képviselőház elébe, mely felett először 1882. évben, azután 1884-ben, harmadszor 1886-ban s utolszor 1890 ben adatott be jelentés. A tárgyalások a képviselőházban még 1882. május 11-én kezdettek meg; 1886 máj. 25—31. és oct. 16-án íolytattattak s 1890. febr. 11-én s jun. 16-án fejeztettek be. Ily sok phasison ment át a senatusban is, hol az első jelentés 1883. évben tétetett, azután 1886., 1888. és 1890-ben. Az első tárgyalás is több napon át 1883. évben folyt; megújittatott 1888-ban, 1889. jan. 13-án s végre 1890. május 8-án. Fs igy jött létre az 1890. július 2-iki törvény, mely a munkáskönyvek kötelezettségét, kivévén a gyárakban dolgozó kiskorú gyermekeket, megszüntette; kimondatván, hogy a munkások s gyárosok közti jogviszonyok ezentúl a köztörvények alá eső szerződések által szabályoztatnak, melyek bélyeg nélkül a felek tetszése szerinti alakban kiállíthatok. Azonfelül minden munkás jogosult a jogviszony megszűntével a munkaadótól bizonyítványt kérni, mely kizárólag a munka kezdete s megszűntének idejéről s a munka neméről szóland. Minden gyáros kártérítés kötelme rru llett tartozik azt kiszolgáltatni. Franciaország legújabb törvényhozási mozzanataiból még kiemelendők a következők. Több község szövetkezése folytán községi syudicatusok. mint jogi személyek alakítása, melyeknek célja a jótékonysági s más közhasznú intézetek alakítása. Az 1890. máj. 3-iki törvény az 1857. év'nek módosításával, a gyáripar s kereskedők cégjegyének a kereskedelmi törvényszékeknél való letételéről, minek 3 példányban kell megtörténni s azokhoz a nyomdai clichet is csatolandó. Az 1889-iki csődtörvénynek pótlása a csődnyitást megelőző egyéni keresetek folytathatóságának korlátolására nézve kimondatván, hogy az egyéni kereshetőség felfüggesztése szükségkép következménye a liquida.iót elrendelő Ítéletnek. Az 1890. febr. 17-iki igazságügyi miniszteri rendelet által a közjegyzői könyvek szerkesztése szabályoztatott. Az 1890. jun. 22-iki törvény közlegelőkön, az ingyenes legeltetést ismét megengedi, ha a legelő természetes s nem mívelés által előállított, különösen ha régi törvényen, szokáson vagy ösidőktőli gyakorlaton, vagy magánjogcímen alapszik. Sz. Nyilt kérdések és feleletek. Res judicata vagy nem ? Következőkben van szerencsém felelni a »Jog« 46. számában dr. B r e n d u s i á n Jakab ügyvéd úr feltett kérdésére. A közlött esetben N. M. azon kifogással, hogy az özvegy H. B -né keresete ellenében immár res judicata, véleményem szerint igenis élhet, mert az özvegy fivére az N. M. ellen lefolytatott perben személyi perképességgel (jus postulandi), bár az N. M. részéről megtámadás tárgyát nem képezte, nem birván, a hozott ítélet ellen maga az özvegy H. B.-né az 1881 : L1X. t.-c. 50. §-a értelmében a 39. §. k) pontját alapul véve, mely szerint az Ítélet megsemmisítendő, ha valamely fél nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül (még ha jogutódnak nevezi is magát) járt el, és e hiány utólag nem pótoltatott, semmiségi perrel léphet ugyan fel, a mennyiben egyéb törvényi kellékek fenforognak, mégis mindaddig, mig a megsemmisítést tartalmazó Ítélet jogerőre nem emelkedik, a hozott és már jogerős Ítélet tár6ya N. M.-re nézve res judicata, igy tehát ugyancsak N. M. azt kifogáskép annyival inkább felhozhatja, mert özv. H. B.-né fivére a birtokában levő 4 rendbeli s H. B. javára kiállított kötelezvény alapján N. M. ellenében — legalább alakilag — dologi perképességet nyert. Kissé különösnek látszik a dolog, mert a materialis igazsággal esetleg homlokegyenest ellenkezik, de nem szabad felednünk, hogy N. M. már jogerős Ítélettel kezében áll az özvegy keresetével szemben. Dr. Borsitzky Imre, pécsi kir. jbirösági aljegyző. S é r e 1 e m.* »IndokaináI fogva helybenliagyatik.« (A törv. rendt. 247. §-hoz.) Habár nagyon sürün érkeznek is a kir. táblától a határozatok, a melyekkel az elsőbiróságiakat »indokainál fogva« helybenhagyja ; és ámbár nem mindenkor lehettem egy véleményen azokkal a határozatokkal, mégis csak megnyugodtam sorsomban, mert hiszen a volt minister uraktól valamely erösebb kézre valló intézkedést remélni ki mert volna? Most már azonban ezek a megokolások hiányában szenvedő indokolások oly sűrűen és főképen oly feltűnően, sőt például bűnügyekben, a hol különösen a vizsgálat stádiumában a iölebbezés megtűri az okiratok melléklését is, oly világosan megcáfolt és nyilván tévesnek bizonyult »indokoknál fogva« is érkeznek, hogy itt volna az ideje, hogy reform-ministerünk figyelmét felkérjük arra, ha nem volna-e érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy ne adassék-e meg a jog a nagyméltóságú kir. Curiának arra, hogy az ily reflex-indokolások esetén az ügyet azon meghagyással küldhesse le a kir. táblának, hogy a határozatot kimerítő és tüzetes indokolással lássa el ? * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem leszszük, ba kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.