A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Az ügyvédi díjakról

Kilencedik, évfolyam. 48. szám. Budapest, 1890. november 30. Szerkesztőség: V. Rndolf-rakparl 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart -\. -z. Kéziratok visszanemadatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél ... 3 » — » negyed » .. 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédi dijakról. Irta: dr. Alföldi Dávid, egri ügyvéd. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Az igazságügyi szervezet kérdéséhez. Irla : H i n k a László, püspöki jogtanácsos Pécsett. — Törvényjavaslat a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv (1878 : V. t.-c.) némely határozatainak módosításáról. Készítette S c h e d i u s Lajos. — Ausztria és külföld. (Nemzetközi szemle.) — Nyilt kérdések és feleletek. — (Res judicata vagy nem? [Felelet.] Irta: dr. Borsitzky Imre, pécsi kir. járásbirósági aljegyző). — Sérelem. (»Indokainál fogva helybenhagyatik«. Irta: Cholnoky László, ügyvéd Veszprémben).— Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-bol. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédi díjakról. Itta: Dr. ALFÖLDI DÁVID, egri ügyvéd. Nem új dologról irok; sőt az a baj, hogy nagyon is régi. Az ügyvédi kamarák, különösen a vidékiek, már évek óta panaszkodnak a miatt, hogy az ügyvédi kar függetlensége, a díjak nemszabályozása miatt, kelletén túl ki van szolgáltatva a biró akaratának, sokszor önkényének. A jogi szaklapokban is gyakran felszólaltak már e kérdésben. De minden hiába! Az igazságügyminister nem ismeri a gyakorlati életet e tekintetben és azt hiszi, hogy még most is a divatnak hódol, ha az ügyvédekre nem gondol. Mikor a bagatell-tönényt meghozták: ennek is azért örültek a legjobban, mert a 36. §-ban nemcsak az van kimondva, hogy a képviseltetés folytán felmerült költségek az ellenfél terhére semmi esetben sem állapithatók meg, hanem bölcsen (?) még arról is intézkedtek, hogy a meghatalmazott díjainak és költségeinek megállapítását még saját fele ellen se követelhesse. S vájjon mit nyertek vele ? Az ügy védeketmeg károsították; de egyszersmind tönkretették az iparosokat, a kereskedőket s a kisebb gazdákat. Minden kereskedőnek, minden iparosnak sok száz forintra rugó ilyen apró követelése van, a minek behajtását még csak meg sem kísérelheti, ha még oly vagyonos is az adósa; mert a bölcs (?) törvény legyőzhetetlen akadályokat gördít elé. Sőt azt tapasztaljuk, hogy helybeli adósait is ritkán perli bagatell ügyekben a hitelező; mivel ügyvéd nem vállalja el tőle az ily ügyet, ő pedig nem boldogul a bíróval. Azután a panasztételkor, a tárgyaláskor, a végrehajtás kérésekor stb. mindig egyegy fél napot kénytelen a várakozással eltölteni, hiába. Ha e mellett figyelembe veszszük, hogy 24 krért az adós legjobb esetben is elhúzhatja az ügyet még egy évig: akkor túlzás nélkül mondhatjuk, hogy haszonnal jár a kereskedőre s iparosra nézve,ha5—8forintos követeléseitveszni hagyja. A többi ügyekben talán kárpótolták az ügyvédeket azért, mert jövedelmüket a bagatell-törvénynyel és a közjegyzői törvénynyel jelentékenyen megdézsmálták ? Erre nem is gondoltak. Az ügyvédi érdekek megsértése divatban volt és az áramlat még a bíróságoknál, a díjak megállapításában is jelentkezett. Az ügyvédi díjakat a bírák, főleg a vidéken, legtöbbször a lehető legrosszabbul állapítják meg. Mintha irigyelné némelyik Lapunk mai szám biró a költséget az ügyvédtől: könnyebb a lelke, ha lejebb szállíthatja azt. Nem mondom, hogy a biró ne legyeo tekintettel a követelés összegére és a munka minőségére; de vegye figyelembe azt is, hogy az ügyvédnek nincsen állandó fizetése, nincsen nyugdíj képessége. Vegye figyelembe, hogy az ügyvédnek sok ingyen munkát kell végeznie, sok követelése behajthatatlanná válik és a kiadásokat a legtöbbször a magáéból kell fedeznie. Vegye figyelembe, hogy a mostani ügyek s ügyfelek, meg a viszonyok olyanok, hogy az ügyvéd külön tiszteletdíjat is csak a legritkább esetben köthet ki. Végül vegye a biró figyelembe az 1880 : LI. t.-c. és az 1886: VII. t.-c. által meghatározott közjegyzői díjszabályzatot is. A ki tudja, hogy milyen és mennyi biztos jövedelmet hajtó ügy utaltatott a közjegyző hatáskörébe ; a ki tudja, hogy ez állások száma oly kevésre van szabva, miként a concurrentiával sem kell a közjegyzőnek küzdenie: annak tudnia kell azt is, hogy az ügyvédi díjak nagyobb összegben állapitandók meg, mint a közjegyzői díjak. S mégis, hány biró van, a ki annyira elfogult, hogy még ezt sem akarja megérteni ? Hány biró van, a ki még az olyan ügyben sem állapit meg az ügyvédnek 5—10 frtnál többet egy tárgyalásért, mikor a törvény szerint a közjegyzőnek 300 frt jár? Ha a közjegyző vidékre megy, 12 frt külön távozási dij jár neki egy napra s 5 frt napidíj. Ezenfelül külön követelheti munkadíját s kiadásainak megtérítését. Ha az ügyvéd vidékre kénytelen menni, hiába tart az utja hajnali 4 órától esti 10 óráig; hiába végzi emberfölötti erővel is munkáját: nagyonsok olyan biró van az országban, mint pl. a pétervásári járásbiró, a ki a legnagyobb ügyben sem állapit meg tárgyalásért 5—6 forintnál többet, még az ügyvéd saját fele ellen sem. Ennél a jelenségnél csak az a szomorúbb, hogy ugyanazon bírák, a kik ily méltánytalanul s fukarul szokták az ügyvédi költségeket megállapítani: még a csizmadiáknak is nagyobb díjat állapítanak meg szakértői díj fejében, mint az ügyvédnek. Hányszor történik, hogy pl. egy mérnök, egy kereskedő, vagy egy iparos egy-két kérdésre adott feleletükért nagyobb díjazásban részesülnek, mint a mennyit ugyanazon ügyben az ügyvédnek összes perbeli díja fejében megállapítanak ? Fájdalom ! sokszor. Több ily furcsa esetet hozhatnék fel a vidéki életből; de ennyi is elég azon kívánság megokolására, hogy az ügyvédi díjakat szabályozni kell. Ne higyje senki, hogy az ügyvédi kar munkájának megfelelő díjazása csak az ügyvédek magánérdekét képezi, melynél sürgősebb és fontosabb teendő is vár az igazságügyministerre! Az ügyvédi kar jólétének biztosítását a közérdek parancsolja. A ki az életet a maga meztelenségében ismeri: az könnyen kitalálhatja, hogy az alaptalan perek megindítása és ily módon sok ellenfélnek, utóbb a saját félnek zaklatása; alapos követelések behajtásának késleltetése és hiába való fe12 oldalra terjed.