A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 47. szám - A büntetőtörvény revisiója

A JOG. 187 jönni, azt is levagdalja s ezután a rendörök mindketten a távozni akaró K. József után mentek és kardjukat kirántva, azt nemcsak •sszevagdalták, hanem a védtelen K. Józsefet könyörgése és P. Gábor vasúti kalauz kérlelő közbelépése dacára megkötözték s letartóztatva, a városházára kisérték. Eközben azt ismételten kivont kardjukkal agyba-főbe verték, majd pedig, midőn az már vértől elborítva, mozdulni alig tudott, az útjukban jövő P. István kocsijára fellökték és S. Imre rendőr K, mellére térdelve, azt megtapodta és mindketten kardjukkal szurkálták még azután is, olyannyira, hogy eközben S. Imre kardja is eltörött. A rendőröknek ezen minden jogos alapot nélkülöző, durva eljárása által K. József az orvosi látlelet-igazolvány szerint a fejtőn 10, a csontig ható, részben a koponyacsontok és szilánkokká tört és vállán s oldalán is számos sérüléseket szenvedett, melyek következtében 70 napig orvosilag gyógykezeltetett. Minthogy pedig vádlottaknak, azon saját mentségükre előadott állítása, hogy K. József a korcsmában őket gyalázó szavakkal illette volna, majd pedig a korcsmából távozásukkor K. József az utcán S. Imrét megtámadta és igy önvédelemből használták kardjaikat, egyáltalán nem nyert igazolást, sőt a kihallgatott összes tanuk egybehangzó előadásával határozottan megcáfoltatott s igazoltatott, hogy K. József leverése és letartóztatására törvényes ok fenn nem forgott; ennélfogva vádlottak a hivatkozott szakaszok szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében és személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesek, illetve bűnösöknek voltak kimondandók, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. nov. 5. 25,256. sz.): Az elsöbirósági Ítéletet részben megváltoztatja akkép, hogy vádlottakat a súlyos testi sértés bűntette és a btk. 473. §-ba ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének anyagi halmazatában, melylyel a btk. 323. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértésének vétsége a btk. 95. §-ára tekintettel, csak eszmei halmazatban áll, mondja ki bűnösöknek és összbüntetésül Sz. Jánost 2 évi és 6 havi, S. Imrét pedig 2 évi börtönre, mindkét vádlottat viselt hivataluk elvesztésére itéli, stb. Indokok: Vádlottak, mint saját beismerésük szerint őrjáratban lévő rendőrök s igy a btk. 461. §. értelmében közhivatalnokok tettleg bántalmazták a sírtettet, a btk. 96. §. alapján tehát a btk. 473. §-ába ütköző vétségben való bűnösségüket is kimondani kellett, melylyel azonban a személyes szabadság megsértésének vétsége csakis eszmei halmazatban állónak volt a btk. 95. §. rendelkezéséhez képest tekintendő, mert a súlyosabb büntetési tételt a btk. 473. §-a alá eső vétség foglalja magában. Tekintettel most már az elsőbirói ítéletben felhozott súlyosító körülményeken felül még az egy bűntett és egy vétségből álló anyagi halmazatra, hogy vádlottak veszélyes eszközzel: a karddal a fejen ejtettek 10 rendbeli súlyos sértést s hogy a személyes szabadság megsértésének elkövetése közben is a legnagyobb kegyetlenséggel sanyargatták az összekötözött védtelen sértett felet — mint ugyancsak nyomatékos súlyosító körülményekre — mindkét vádlott börtönbüntetése megfelelő mérvben felemelendő volt, stb. A m. kir. Curia (1890. okt. 8. 8,021. sz.) : Tekintve, hogy a btk. 323. §-ában jelzett személyes szabadság megsértése magánszemélyek által elkövetett ilynemű cselekményekre vonatkozik, vádlottaknak ama cselekménye azonban, hogy hivatali hatalmukkal visszaélve, sértettet törvényes alap és ok nélkül elfogták és megkötözték, a btk. 193. §-nak rendelkezése alá esik ; tekintve továbbá, hogy a btk. 473. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés csak az esetben esik külön minősítés alá, a mennyiben vádlott cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, a jelen vád tárgyát képező cselekményben előforduló súlyos testi sértés büntette pedig, mint súlyosabb beszámítás alá eső, a hivatali hatalommal való visszaélés vétségét magába felöleli; mindezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének a minősítés, valamint a mellékbüntetés tekintetében részben való megváltoztatása mellett vádlottak a btk. 301. §-ába ütköző, a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében és a btk. 193. §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétségben mondatnak ki bűnösöknek és mellékbüntetéskép a btk. 202. §. alapján 3 évi hivatalvesztésre ítéltetnek, az összbüntetésnek tekintendő szabad ságvesztésbüntetés nemére és tartamára, valamint egyéb itt nem érintett részeire nézve pedig a budapesti kir. itélő tábla ítélete vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik. Ujoncszökés és tiltott nősülés az 1889. évi VI. t.-c. rendelkezései szerint büntetendők, habár az 18G8: XL. t.-e. hatályának ideje alatt is követtetett el. (B. T. K. 460. §.) A liomonnai kir. járásbíróság: M. János vádlottat az I 1868. évi XL. t.-c. 46. és 47. §-aiban meghatározott hadállítás előli szökés és engedély nélküli nősülés miatt bűnösnek mondja ki s ezért vádlottat a hivatkozott szakaszok alapján az Ítélet foganatba vétele napjától számítva hat heti fogházra itéli. Indokok: Vádlott a tárgyalás során önmaga beismeri, hogy mint hadköteles egyén az 1875—1877. években a fősorozáson meg nem jelent s ezenkívül hadkötelezettségének teljesítése előtt meg is nősült. Védelmére felhozza, hogy hadköteles évei elérte előtt illetőségi helyétől távol volt s nem volt tudomása a nősülésnek az állítás előtt való tiltott voltáról. Minthogy pedig vádlott a csatolt állítási lajstromkivonat szerint utólag megvizsgáltatván, a tényleges katonai szolgálatra , alkalmatlannak találtatott s mint ilyen csupán a póttartalékba osztatott be ; minthogy továbbá az 1868 : XL. t.-c. 46. és 47. §-ai I szerint ugy azok, kik a hivatkozott törvénycikk 44. §-a ellenére a hadállítás előtt engedély nélkül megnősülnek; valamint azok, kik í kötelességellenesen a hadállításra való megjelenést elmulasztják s utóbb megvizsgáltatván, katonai szolgálatra alkalmatlannak bizonyulnak, a büntető törvény szigora alá esnek; minthogy végül a jog és törvény nem tudása, valamint az állítási években az illetőségi helytől való távollét, mint el nem fogadható védekezés figyelembe nem vehető: vádlottat a hadállítás előli szökés és engedély nélküli nősülés miatt bűnösnek kimondani s büntetlen előéletét, csekélyebb műveltségi fokát és az állításra való önkéntes jelentkezését enyhítő körülményül véve, az itéletileg megszabott büntetéssel sújtani kellett. (1889. évi július hó 29-én, 2,735. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy az 1889. évi VI. t.-c. 79. §-ának rendelkezése szerint ez a törvény az annak hatályba lépte előtt védkötelezettség ellen elkövetett, de még jogerőre nem emelkedett Ítélettel el nem döntött büntetendő cselekményekre annyiban alkalmazandó, a mennyiben e törvény a korábbi törvényeknél enyhébben intézkedik; tekintve, hogy az 1889. évi VI. t.-c. 44. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő újoncszökés, ugyanazon törvény 68. §. 4. bekezdése szerint kihágásnak minősíttetett; tekintve, hogy ugyanazon törvény 50. §-a szerint az ! engedély nélküli nősülés is kihágásnak minősíttetett; tekintve, hogy az 1889. évi VI. t.-c. 44. §-a az újoncszökés kihágást elzárás és pénzbüntetéssel, az 50. §. pedig az engedély nélküli nősülés kihágását pedig egyedül pénzbüntetéssel rendeli büntetendőnek, | s igy a véderőről szóló, a B. T. K. 460. §-a által hatályában fentartott 1868. évi XL. t.-c. 46. és 47. §-a ama rendelkezésénél, ! mely szerint az újoncszökés és engedély nélküli nősülés vétséget képezne és fogház- vagy pénzbüntetéssel büntetendő, a hivatkozott újabb törvény intézkedése enyhébb: a budapesti királyi itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat az újoncszökés és engedély nélküli nősülés kihágásában mondja ki bűnösnek s az újoncszökés kihágásáért három heti elzárásra és 10 frt pénzbüntetésre, az engedély nélküli nősülés kihágásáért pedig 10 frt pénzbüntetésre itéli; mely pénzbüntetések ' az 1889. évi VI. t.-c. 66. §-ában meghatározott célra 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lesznek fizetendők; behajthatlanság esetére pedig minden 10 forint után egy napi további elzárásra változtatandók; ezzel a változtatással egyebekben az ítéletet indokainál fogva helybenhagyja. (1890. évi január 20-án, 44,120. sz.) A magy. kir. Curia : A vádlottnak felebbezése az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a alapján visszautasittatik. (1890. szeptember hó 16-án, 8,090. sz.) Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök: Schiiffer Samu e., szabadkai tszék, bej. dec. 15, félsz, dec. 22, csb. dr. Bányai Miksa, tmg. dr. Szilassi Fülöp. — Kohn Miksa e., szabadkai tszék, bej. dec. 1, félsz. dec. 10, csb. dr. Bányai Miksa, tmg. dr. Körtvélyessi Mór. — Felmayer Gusztáv e., szegedi tszék, bej. dec. 22, félsz. 1891. jan. 17, csb. Huszka Ödön, tmg. Magyar Miksa. — Schnarcz Lipót e, kecskeméti tszék, bej. jan. 11. félsz. febr. 11, csb. Sebastianj i Károly, tmg. Zámbó János. — Anhalzer Ede e , nagy-kanizsai tszék, bei. dec. 31, félsz. 1891. jan. 1G, csb. Erdödy Lajos, tmg. Trsztyánszky Lajos. j — Bettelheim Adolf e., aradi tszék, bej. dec. 31, félsz. 1891. jan. 23, csb. Fischer Miklós, tmg. dr. Fehér Manó. — Gráber Mór e., szolnoki i tszék, bej. dec. 20. félsz. jan. 12, csb. dr. Genthon Ferenc, tmg. Kindl Dezső.