A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

178 £L JOG. mennyiben ezen utóbbi alakban a cikk mintegy önálló könyvecskét (brochuret) képez, mig az előbbi formában önálló jelleget nem nyer s igy az ezen körülményre alapított kifogás alapos, csupán az maradt függő kérdés, hogy valóban ily önálló lenyomat rendeltetett-e s illetve, hogy azon kéziraton, mely felperesnek nyomtatás végett átadatott, tényleg rajta volt-e a »Separat-Abdruck« kifejezés és hogy való-e az, miszerint alperes a nyomtatványok átküldésekor távol volt a fővárostól s a rendelkezésre bocsátás körül nem terheli őt késedelem? Minthogy ezen körülmény igazolására K. Ödön tanú vallomása félbizonyitékot nyújtott, a pts 236. §-a alapján alperes részére a póteskü megítélendő s a per kimenetele ezen eskü letételétől függővé teendő volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla 1889. dec. 28. 4,040 .sz. a.) : Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti 15 frt tőkének felperes részére megfizetésére feltétlenül kötelezi stb. Indokok: A ker. törv. 346. §-a szerint a vevő a más helyről küldött árút, a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés I szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni s ha az a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik, különben az árú nem kifogásoltnak tekintetik. Alperes saját felhívott tanujának vallomásával bizonyítva lett, hogy felperes a megrendelt kereseti nyomtatványt körülbelül 8 nappal előbb, mint a mikor azt alperes felperesnek rendelkezésérc bocsátotta, alperes elküldé és üzletében átvette, tartozott volna tehát alperes a k. t. fentebb idézett szakasza értelmében az árú elleni kifogását az átadás után azonnal felperessel közölni és a nyomtatványt rendelkezésére bocsátani s minthogy ezt csak 8 nap múlva, tehát nem törvényes időben tette, az árú nem kifogásoltnak tekintendő lévén, alperest az első biróság ítéletében foglalt követelés és jár. felperes részére leendő megfizetésére ez okból feltétlenül kötelezni kellett. Nem lehetett tekintetbe venni ezzel szemben alperesnek azt a kifogását, hogy ő akkor, mikor felperes a nyomtatványt hozzá elküldte, nem volt otthon s igy a nyomtatványt nem vette át, illetve nem vizsgál- ! hattá meg, a mint pedig haza érkezett, az észlelt hiányról felperest azonnal értesítette is, ez által pedig a k. t. fentebb felhívott szakasza követelményének eleget tett, mert alperesnek tudnia kellett, hogy a dolog természetéből folyólag e sürgősen elkészítendő nyomtatványt felperes rövid időre el fogja készíteni és átadni és tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény 345. §-a szerint a megrendelés folytán kiszolgáltatott árút a megrendelő különben is azonnal átvenni tartozik, tartozott volna tehát alperes az esetben, ha hazulról hosszabb időre távozott, esetleg külön megbízottat rendelni, ki a megrendelt nyomtatványt helyette átvegye ; a mennyiben pedig ezt nem tette, mulasztása felperes hátrányára nem szolgálhatván, az alperest üzletében is helyette sitő alkalmazottjának történt átadás olybá volt veendő, mintha az átadás magának alperesnek történt volna meg. A m. kir. Curia (1890. okt. 2. 430. sz. a.): a másodbiróáágnak ítélete helybenhagyatik. Ind okok: Jelen perben helyi ügyletről lévén szó, a ker. törv. 346. és 347. §-ai, melyek a más helyről küldött árúról intézkednek, nem alkalmazhatók ugyan, a másodbiróságnak ítéletét még is helyben kellett hagyni azért: mert helyi ügyleteknél sem hagyhatja vevő az eladót hoszszabb ideig kétségben a megrendelt árú sorsa iránt; mert a vevőnek személyes viszonyai, igy telepe helyéről távolléte is, nem bírnak befolyással abbeli kötelezettségére nézve, hogy az árú hiányáról és annak el nem fogadásáról az eladót késedelem nélkül értesítse, illetőleg az ilyen értesítésnek távollétében helyettese által teendő megtétele iránt idejekorán intézkedjék ; s mert e szerint a kereset tárgyát képező nyomtatványok alperes által elfogadottaknak voltak tekintendők stb. Bűn-ügyekben. A Yádbeli bűncselekmény hivatalból lévén üldözendő, a bűnvádi gyakorlat szerint sértett ily esetben csak akkor bir felebbezési joggal, ha károsítást szenvedett és kártérítést igényel. Tádlott fiának temetése alatt a lelkészt haragos és indulatos szavakkal megtámadván, e cselekmény a btk. 102. §-ába ütköző vallás és annak szabad gyakorlata elleni vétség tényálladékát állapítja meg. A sátoralja-újhelyi kir. törvényszék: H. Vaszilyné szül. J. Anna vádlott az ellene a btk. 192. §-ban meghatározott vallás elleni vétség miatt emelt vád és következményeinek súlya alól felmentetik stb. Indokok: J. János g. kath. lelkész az iratoknál I. alatt levő panaszában feljelentést tett H. Vaszilyné, szül. J. Anna ellen, hogy midőn ő 1885. évi június 10-én nevezett nőnek fiát temette, ez őt a temetési szertartás alatt az udvaron, majd az utcán teljesített evangeliumolvasás alkalmával, különféle átkozódó és gyalázó kifejezésekkel, mint: »az Isten verjen meg téged, hogy oly csúf temetést tettél a fiamnak«, »száz sárkány tépjen szét téged« stb. több izben megtámadta. H. Vaszilyné ellen a btk. 192. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt emeltetett vád. Minthogy azonban a hit alatt kihallgatott M. György, M. János, M. Jánosné és D. Mihályné tanuk közül egyik sem igazolta, hogy vádlott a szertartást teljesítő lelkésznek a temetés alatt akár az udvaron, akár az utcán szóval vagy tettel megtámadta s csakis azt vallották, hogy vádlott minden összefüggés nélkül jajveszékelt fiának elvesztése feletti fájdalmában, mit az is súlyosított, hogy a lelkész a megholtat mindenkitől, csak tőle, édes anyjától nem búcsúztatta el; ennélfogva vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek súlya alól tényálladék hiányában felmenteni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi nov. 25. 29,987. sz.) helybenhagyja az első fokú biróság Ítéletét. Indokok: Bár ugyan vádlott maga is beismeri, hogy abbeli fájdalmában, miszerint a panaszoló lelkész a búcsúztató alkalmával, elhalt fiát vádlottól, mint annak anyjától a temetési szertartáskor el nem búcsúztatta: a temetést csúnyának nevezte és a lelkészre azt nyilvánította, hogy verje meg őt véres verejtéke; bár ugyan továbbá vádlottnak eme nyilatkozata nyilvánosan számos tanú jelenlétében hangosan sirva történt, mind a mellett, minthogy a jelzett nyilatkozatok a lelkésznek a btk. 192. §-ban megjelölt szóval való megtámadásnak nem tekinthetők, hanem inkább a fájdalom hangos kitörésének felelnek meg, ennélfogva hagyta helyben a kir. itélő tábla az elsőfokú biróság ítéletét. A m. kir. Curia (1890. szept. 16. 3,324. sz. a.): Mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megváltoztattatik, vádlott a btk. 192. §-ába ütköző vallás és ennek szabad gyakorlata elleni vétségben bűnösnek nyilvánittatik és a btk. 92. §-ának alkalmazásával 5 frt fő- és 3 frt mellékbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: A vádbeli bűncselekmény hivatalból lévén üldözendő, a bűnvádi gyakorlat szerint sértett ily esetben csak akkor bir felebbezési joggal, ha károsítást szenvedett és kártérítést igényel; J. János ily igénynyel nem birván, de kártérítést nem is kívánván, felebbezésre annál kevésbé van joga, mivel az eljárt kir. törvényszék Ítélete ellen felebbezést nem is használt, a másodbíróság pedig az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta; ugyanazért J. János felebbezése visszautasítandó volt. Az egyedül a kir. ügyész felebbezése folytán felülvizsgált ügyben mindkét alsóbb fokú biróság Ítéletét megváltoztatni és vádlottat bűnösnek nyilvánítani kellett, mert az eljárás adataival kétségtelenül meg van állapítva, hogy vádlott fiának temetése alatt J. János lelkészt megtámadta; e cselekmény a btk. 192. §-ába ütköző vallás és ennek szabad gyakorlata elleni vétség tényálladékát állapítja meg, mert a használt szavak, melyek hangosan, többek hallatára, indulatosan nyilváníttattak, habár a helyzet fájdalmas befolyása alatt tétettek is, a megtámadást megállapítják. A büntetést illetőleg azonban annak meghatározására nézve a btk. 92. §-ának alkalmazása, tekintettel azon felháborodásra, melyet azon körülmény vádlottra előidézett, hogy fiát tőle a helyi szokás szerint tüzetesen el nem búcsúztatta és büntetlen előéletére, mint nyomatékos enyhítő körülményekre, indokoltnak találtatott és ezen alapon szabatott ki vádlott büntetése stb. A vizsgálat pótlása melletti itéletfeloldásnak szükség szerinti következménye, hogy nemcsak az Ítélet, hanem a hiányos adatok alapján hozott vádhatározat is hatálvon kivül helyeztetik. (1890. szept. 18-án, 3,538. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Ha a kamarai ügyész a panaszlott ellen emelt panaszt magáévá tette s a panasz visszavonása után is fentartotta, ennek ellenében a panaszló panaszának visszavonása hatálvlval nem bir. (1890. szept. 20-án, 327. sz.) ' * Elnöki megintési ügyekben a kir. tábla fegyelmi bíróságának határozatai ellen nincsen további jogorvoslatnak helye. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tábla fegyelmi bírósága a felebbezést hivatalból visszautasítja.