A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

R. j o a. 389 az árverelök valamelyike Ígéretet nem tett«, miután az idézett 187. §. szerint az utóajánlati árverés »a megállapított szabályok szerint folyik«. Igéret-e tehát az utóajinlat vagy sem? Nézetem szerint az. De még ha az »igéret« tekintete alá esik is az utóajánlat, még mindig hangoztatható azon nézet, hogy jóllehet az utóajánla°t által forma szerinti igéret történt, miután a végrehajtatok az árverés felfüggesztését kívánják és az utóajánló, mint eddig egyedüli igérő, a végrehajtatok után egyedül jogosult, az ingatlanra az utóajánlat, mint legmagasabb igéret által szerzett bizonyos fokú igényéről lemond, az árverés felfüggesztendő. De vájjon egyedül jogosult e az ajánlattevő a végrehajtatok után ezen nyilatkozattételre? Mert midőn a 171, §. azon rendelkezése által, hogy a végrehajtató csak addig kívánhatja az árverés felfüggesztését, míg az árverelök valamelyike Ígéretet nem tett, az igérettevönek jogát és érdekét védi: kérdés, vájjon az utóajánlattevS, kinek ajánlata az ulóajánlati árverésen látszólag az első és egyedüli igéret a végrehajtatóval és végrehajtást szenvedettel egyetértőleg ezen, az ingatlanra való igényéről idegen érdek károsítása nélkül lemondhat-e? Az első pillanatra közel fekszik azon felfogás, hogy; igenis az utóajánlattevő e tekintetben az egyedül jogosult. És e felfogás látszólag támogatást nyer a 187. azon szavaiban, hogy »a telekkönyvi hatóság az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánítva, újabb árverést rendek. Az utóajánlat folytán kibocsátott árverési hirdetmény tehát hatálytalanítja az első árverést. Hatálytalanítja, de meg nem semmisiti. Hogy a hatálytalanítás a hirdetményben kimondatik, természetszerű, mert hiszen ugy, a mint a leütés előtt tett magasabb igéret az előbbit hatálytalanítja, ép ugy kell, hogy az árverést követő 15 nap alatt a 10°/o kötelezettséggel tett magasabb igéret az előbbieket hatálytalanítja, mert hiszen ellenkező esetben ezen magasabb igéret nem is volna tehető. A hatálytalanítás még nem a megsemmisítés. Az útóajánlati árverés csak folytatása az elsőnek. Az újabb hirdetmény által nem az első árverésen tett ígéretek semmisittetnek meg, hanem a legmagasabb igérettevő javára történt leütés hatálya függesztetik csak fel. Az összes ígéretek fennállanak, melyek közt az utóajánlat a legmagasabb igéret. Tehát az utóajánló a végrehajtatónak az árverés felfüggesztésére vonatkozó kijelentése és a végrehajtást szenvedett hason kívánsága után nem az egyedüli jogosult a döntő nyilatkozattételre. Mert a mint az utóajánlat kétségtelenül »igéret« és az utóajánlati árverés az elsőre megállapított szabályok szerint folyik le, melyek sehol nem adják meg a jogot az igérettevönek ígérete visszavonására és az reá nézve minden körülmények közt kötelező, ugy különösen áll ez az utóajánlattevőre nézve, ki utóajánlata folytán és esetleges elálló nyilatkozata által az előtte legmagasabb igéi öt megfosztja az ingatlanra az utóajánlat érvényétől feltételesen szerzett tulajdonjogától. Ennek hatálya könnyen illustrálható egy a practicus életből vett példával. A. végrehajtást szenvedett 500 frtra becsült ingatlana árverés alá kerül. A végrehajtást szenvedett az árverési határnapon hitelezőit nem tudja kielégíteni, az árverés megtartatik és az ingatlan B. javára, mint legmagasabb igérettevő javára, 600 frt vételárban leüttetik. B. ezen leütés által az árverés alatt volt ingatlanra az esetleges utóajánlattól feltételezetten határozott és kétségtelen jogot nyert. O ezen feltételes jogát csak ugy vesztheti el, ha utóajánlat tétetik és ő a további árveréstől tartózkodik. A. azonban szeretné ezen ingatlanát továbbra is megtartani és reménye van, hogy a hitelezők kielégítésére szükséges pénzi égy-két hó alatt elő tudja teremteni. E célból a következő kisegítő eszközhöz folyamodik. C. által az árverést követő 15-ik napon lO°/o-kal magasabb utóajáulatot tétet, az árverés ennélfogva minimalis számitássa! 60 napra kitűzetik, tehát a végrehajtást szenvedett legalább 75 — 80 napnyi időhaladékot nyert. Ezen több, mint két havi idő alatt kielégíti hitelezőit, kik az utóajánlat folytán kiirt határnapon kijelentik, hogy ők az utóajánlati árverés megtartását nem kívánják. C, az utóajánlattevő pedig, mint ^í.-nak segélytársa kijelenti, hogy ő utóajánlatát visszavonja és hozzájárul a végrehajtatok nyilatkozatához. Ez által vége szakadna az ügynek. De vájjon helyes-e az ügynek ezen megoldása ? Nem történt-e ez mások jogainak határozott sérelmével ? Nézetem szerint igen, még pedig az első árverés alkalmával tett legmagasabb igérettevő sérelmével, mert ő ígérete által, illetve az ennek folytán történt leütés által az ingatlanra jogot nyert, mely az utóbbi ajánlat által csak felfügge ztetett. B. az ily eljárás által szerzett jogától a legegyszerűbb módon el volna ütve. Ezen példa illusfrálja. mily könnyen volna egy árverés végkép megsemmisíthető és mily gyenge alapokon nyugodna a legmagasabb igérettevönek a javára történt leütés által szerzett joga, a mi nem lehet a törvény intentiója. A gyakorlatban e kérdés különbözőképen lesz eldöntve; némely telekkönyvi hatóság elismeri az utóajánlat visszavonhatását a fent jelzett esetben, más meg nem. A kérdés gyakorlati fontosságánál fogva méltó a megvitatásra. Nyilt kérdések és feleletek. Egy érdekes válóper. (Felelet.) I. A »Jog« 44. szániában aNyilt-tér rovatban dr. N a g y Sándor csurgói ügyvéd ur által közlött vegyes házassági válóperre vonatkozólag azon észrevételemet közlöm, hogy nevezett ügyvéd ur egészen korrekt járt cl s jelenleg nincs más tennivalója, mint a szentszéki Ítéletek alapján a válópert az illetékes kir. törvényszék előtt megindítani. Esetleg nekem, mint volt ügyvédnek, volt erre a legelső esetem 1870—1873-ik évekbeu, midőn Hrhedlicska J. képviseltem ügyében a szegszárdi kir. törvényszék elutasítása után a legfőbb semmitő törvényszék teljes ülésben kimondotta, hogy a protestán ; fél eleget tévén a törvény kívánalmának, a törvényszék köteles a keresetet érdemlegesen eliutézni. Kívánatra kész vagyok a döntvényt felkeresni. Hagy más sy Károly, kir, közjegyző í'akson. II. A »J o g« f. é. 44-ik számában »Egy érdekes válóper« cím alatt felvetett kérdés előadott tényállásából ítélve, nem szenvedhet kétséget, hogy a fenforgó esetben a visszaadott kereset kiigazítható akként, hogy a válási okul szereplő engesztelhetetlen gyűlölség alapján az időleges ágytól és asztaltól való elválasztás kérel meztessék. Tudva levő, hogy a katholikus házasságjog az elhált házasságuak felbonthatóságát el nem ismeri, csak a vélt vagy állított házasságnak valamely érvénytelenítő akadály miatti érvénytelennek nyilvánítása eszközöltethető, sőt a végleges ágytól és asztaltól való elválás is csak el nem engedett és nem viszonzott házasságtörés esetén engedhető meg; a házasságnak végleges felbontása — annak tulajdonképeni értelmében — kánonjogilag nem létezik. A veszprémi püspöki és az esztergomi érseki szentszékek tehát helyesen jártak el, midőn felperesnek engesztelhetetlen gyűlölség címén végleges felbontás iránti keresetét — élve a cap. un. X. de plus- petitionibus (II. 11.) adta joggal, mi egyébiránt a gyakorlat is — a limine végzésileg, még az előzetes nyomozást sem ejtve meg, visszautasították; az ügynek célzatos elodázásával tehát nem vádolhatók. Más kérdés, hogy a hozott szentszéki végzés elegendő-e arra, hogy protestáns vallású felperes ennek alapján saját világi törvényszéke előtt keresetlevele elbírálását kérje ? Az 1868: XLVIII. t.-c. 1. §-a a felperes feletti Ítélethozatalt attól teszi függővé, hogy alperes felett illetékes bírósága »itéletet« hozott légyen s az jogerőre emelkedett. Az ítélet szót azonban kiterjesztőleg kell magyaráznunk, mert a törvény ratiója csak az, hogy alperes házassága tekintetében illetékes bírósága érdemileg határozzon, hogy pedig a határozat itélet-e vagy végzés, a lényegre nézve közömbös, mert megtörténhet, hogy alperes felett a kereseti kérelem — bár csak ritka esetekben — végzésileg döntetik el, de mégis tulajdonkép érdemben hozatott a határozat. Olyan esetekben azonban, melyekben a kereseti tényállás vagy a kérelem felett érdemileg egyáltalán nem határozott a bíróság, hanem csak oly közbenszóló végzést hozott, mely az elválást közvetlenül nem érinti, vagy a mely pusztán a kereset alaki kellékeinek pótlásáról vagy kiigazításáról intézkedik, mint az a fenforgó esetben is történt: a felperesi illetékes bíróság — eltekintve attól, hogy a per a kitűzött 30 nap alatt hivatalból ily esetben nem is tétethetett át — ilyen végzések alapján nincs jogosítva felperes házassági köteléke tekintetében Ítéletet hozni. Hogy a r. kath. vallású alperes ágytól és asztaltól csak ideiglenesen választatik el házastársától, a protestáns felperes házassági köteléke pedig illetékes törvényszéke által annak idején