A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

388 bíróság méltányos is tudjon lenni s azokat a szegény feleket, a kik távolabb vidékről valók, ha esetleg szintén már jelen vannak, kivált a téli zord időkben, előbb vehesse elő, sem mint a sor reájuk kerülne; hagyja meg, hogy az oly ügyeket esetleg, a melyekben a felek ügyvéd által vannak képviselve, lévén az ügyvédeknek sokszor másfelé is dolguk, soronkivül tárgyalhassa, kivált mikor a javaslat is azt mondja: a mennyiben a biróság mást nem rendel. Mire való ez a ceremónia? Bizonyára arra, hogy a türelmetlen és kapcáskodó természettel biró felek a §-ra támaszkodva, haszontalan vitát provocáljanak. Ezt a biróság tekintélye ugyan nem kívánja. S talán még ebben a kérdésben is végzést hozzon ? A 22 §. megtiltja, hogy szóbeli tárgyalás helyett okiratokra hivatkozni nem szabad. A német bir. prts 128. §-ában ez áll : Perbeszéd helyett iratot olvasni tilos. A kettő közül talán ez utóbbi a helyesebb ? Ha a sommás ügy tárgyalása szóbelileg és közvetlenül történik, már magától értetődik, hogy szóbeli előadás helyett periratra hivatkozni, vagy a védelmet periratban becsatolni nem szabad és ha ezt akarta a javaslat kifejezai, akkor az ily értelemben: »szőbeli tárgyalás helyett periratra hivatkozni, vagy a védelmet periratban becsatolni nem szabad«, elfogadható. Különben ezt az egészet bátran ki lehet hagyni. A sommás eljárásban, a mennyire csak lehet, a f ő s ú 1 y a közvetlenségre fektetendő. Elismerem, hogy az ügyvédnek ép oly kötelessége a materialis igazság kiderítésére törekedni, mint az eljáró bírónak. Tudom, esküje kötelezi, hogy a bírónak az anyagi igazság fixirozásában segédkezet nyújtani köteles, de mégis nem találom feleslegesnek határozott kijelentését annak a 23. §-ban, hogy a mennyiben a tárgyaláson a felek személyesen jelen vannak és a képviselő ügyvéd pirgátló kifogást nem emel, az ügy érdemében a tárgyalást a biró első sorban a felekkel ejtse meg. Ez oly lényeges kelléke a közvetlenségnek, hogy sok esetben csakis ezen fordul meg annak voltaképeni előnye. Nem tartom practicusnak amaz újítását sem a javaslatnak, hogy felperes keresetének előadásánál az idézéssel közölt kereset tartalmához kötve nincs. Hát akkor minek a kereset maga? Meglehet, ha felperes a keresetben az új pertárgyat követeli, alperes a tárgyalás előtt kielégíti felperest s a tárgyalás költségeitől szabadul. A ki perel, fontolja meg, kit, mily alapon és mire perel. Megtörténik, hogy felperes a jogalapot nem helyesen adta elő a keresetben, vagy a per megindítása után jött rá, hogy követelése több vagy kevesebb és ezért helyes az 1868. évi LIV t.-c. 68. §-ának ama rendelkezése, hogy a beadott kereset kijavítása csak addig engedtetik meg, míg az ellenkérelem elő nem terjesztetett. És vájjon mit ért a prts 68. §-a ezen »k e r e s e t k i j a v it á s a« alatt ? Talán egészen új keresetet, új pertárgygyal? Ezt bizonyára nem, mert akkor a perletétel majdnem teljesen felesleges perjogi cselekmény leune, ha például a keresetbe vett kölcsöntőke helyett akár bérlettől való elmozdítást, vagy sommás repositiót kérhetne felperes. A ki egybeveti a prts 68. §-ának további szövegét és helyesen tud interpretálni az bizonyára ugy dönti el a kérdést, hogy a kereseti kérelem (tehát maga a kérelem marad) jogalapját megváltoztathatja és a keresetben foglalt követelést feljebb emelheti, de egyebet nem. Különbséget kell tenni e szerint kereset »kijavitás« és »m e g v á 11 o z t a t á s« között. A kijavításnál a matéria marad, a jogalap, a kereseti összeg nagysága megváltoztatható, de a pertárgya a maga individualitásában nem változik, míg a kereset megváltoztatásánál a javaslat szerint egészen más pertárgy követelhető. Ez pedig nem helyes. Legfeljebb azt lehetne törvénybe iktatni, hogy felperes a kereset tartalmát alperes beleegyezével a pertárgyat illetőleg is megváltoztathatja, ha ez által hivatalból észlelendő pergátló körülmény be nem áll, a biróság azonban alperes kérelmére az ügy tárgyalását felperes költségére elhalasztani tartozik, ha alperes e miatt a keresetre azonnal nem nyilatkozhat. Tekintettel arra, hogy azon megbízottak, a kik nem ügyvédek, vagy a féllel a megjelölt rokonsági kötelékben nincsenek, az ellenfél kifogása folytán (javaslatom szerint) valamint azok is, kik megbízatásukat (nem ügyvéd) igazolni nem képesek, h i v a tálból e 11 i 11 a n d ó k a tárgyalásban való résztvételtől; tekintettel arra, hogy az 1868. évi E1V. t.-c. 56. §-a értelmében a peres ügy eldöntésébe érdekelt biró be nem folyhat és tekintettel arra, hogy az ügygondnok ügyfelének érdekeit képviselni köteles lévén, ama kifogással élhet (1881. évi LIX. t.-c. 24. §-a), hogy felperes, az előtte tudvalévő lakhelyét az általa képviselt alperesnek elhallgatta, a pergátló kifogások (24. §.) közé még a következők veendők fel, ha már azok taxatíve fdsorolandók; 1- ször, hogy a megbízott — a mennyiben nem ügyvéd — megbízással nem bir, vagy a megbízóval a megkívánt rokonsági kötelékben nem áll; 2- szor, hogy az eljáró biró érdekelt; 3- szor, hogy felperes az alperesnek előtte tudvalévő lakhelyét elhallgatva, hirdetményi idézést eszközölt. És miután az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának 2. a) pontja alapján fórum conventionalénak van helye a birói hatáskört illetőleg; azt, hogy a pénzbeli követelés, vagy helyettesíthető ingóságok iránt indított peres ügy az értékre való tekintet nélkül nem tartozik a sommás eljárás alá, hivatalból figyelembe veendő pergátló körülménynek nem tartauám, mert ha a hatáskör és illetőséget bizonyos pertárgyakra a felek bíróságon k i v ü ! jogositvák szabályozni, még inkább meghagyandó ezen joguk akkor, midőn a peres ügy a biróság előtt már folyamatban van s igy esetleg mindkét peres fél érdeke a per lebonyolítását kívánja. Ezért a 24. §. utolsó bekezdésében világosan kifejezendő lenne, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának 2. a) pontjában meghatározott pertárgyak tekintetében a hatáskör hiánya hivatalból nem észlelendő. A 25. utolsó bekezdése egy nemét a perre utasításnak lépteti életbe, mely magában véve helyes perjogi intézmény, csakhogy a javaslat az iránt hagyja kétségben a felet és birót egyaránt: vájjon a perindítás magánjogi hatása alatt a perköltségek is értendőké? Ha igen, ugy ez helytelen, mert habár a sommás eljárás beszüntetésével felperes jogosítva van ugyan a pertárgyat alperestől más perúton követelni még azon esetben is, ha felperes a választott perúton pernyertes lesz, alperes a sommás eljárás megindítása folytán felmerült költségek viselésére nem kötelezhető. A 26. §. ellen kifogás nem emelhető, úgyszintén a 27. §. első bekezdése ellen sem, mely egyébként a prts 68. § ának felel meg, csakhogy azon különbséggel, mig ez a kereset kijavítását az ellenbeszéd előterjesztése után, hivatalból is megakadályozandónak tartja, a mennyiben az ily idő után tett kijavítás birói Ítélet tárgyát nem képezheti, annak meghozatalánál figyelembe nem jöhet, addig az új javaslat a keresetváltoztatást alperes hallgatag beleegyezésével megengedi, illetve, ha kifogás helyett annak tárgyalásába belebocsátkozott alperes, a keresetváltoztatás, ha mindjárt az ellenkérelem előadása után lett is előterjesztve, többé nem ellenezhető. Ez ismét complicálni, összekuszálni igyekszik az eljárást. (Folyt, köv.) Az utóajánlat kérdéséhez. (A végrehajtási törvény 187. §-ához.) Irta: LANGE KÁLMÁN Trencsénben. Nem találunk arra útmutatást, hogy vájjon a végrehajtási törvény 187. §-a értelmében beadott utóajánlat lolytán kiirt árverés megtartandó-e azon esetre is, ha a végrehajtást szenvedett az árverés megkezdése előtt beigazolja, hogy az összes végrehajtatókat követeléseik tekintetében kielégítette és ennek folytán ezek, valamint az utóajánlattevő az árverés megtartásától elállanak. A törvény ezen esetre nézve nem intézkedik, sem a gyakorlat nem nyújt e tekintetben határozott támpontot. A végrehajtási törvény szavai szerint »az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül és akkor is kötelező, ha az árverésre meg nem jelent«, sőt még »akkor is, ha az annak folytán tartozó árverés megsemmisíttetvén, újabb árverés rendeltetett el«. Azonban ezen kötelezettség csak annyiban áll fenn, a mennyiben árverés tartatik; ha az árverés megtartása mellőztetik, az utóajánlattevő ezen kötelezettsége természetszerűleg magától elesnék. A kérdés nézetem szerint tehát azon fordul meg, vájjon a végrehajtatok kiváuhatják-e az árverés felfüggesztését az utóajánlat következtében kiirt árverés alkalmával, avagy alkalmazandó-e ezen esetre a 171. §. azon rendelkezése, hogy a végrehajtató csak addig kívánhatja az árverés felfüggesztését, »a mig