A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 6. r.

A JOG, 387 _ A modern jogfejlődés ezen alkotása a javasolt szabad mérlegelés tana az egyes bírónál új világot tár fel; hol az érett tapasztalás, az éleslátás, a jogtudatlan közönségnek vitás kérdésekben atyai jóindulattal való kitanitása, ebből származó lelki nyugalom s igy a pereknek elhárítása, a perlekedő felek életviszonyainak mérlegelésénél, a hírneves D u p i n ama tantételének : »a gyakorlati jogásznak legfőbb feladata a különbségeket felismerni és az alkalmazásban megkülönböztetni* üdvös, de terhes használata; Ítélkezésben független gondolkozás, a megtalált igazsághoz való rendületlen ragaszkodás mely az ítélő bírónak legfőbb ékessége — oly követelmények, melyek nélkül az egyes bíró, mint az államhatalom személyesitöje, valóban magasztossá lett hivatását, nem töltheti be. A járásbirósági hatáskör kiterjesztése a szabad mérlegelés tanának életbeléptetése folytán, az egyes biró munkaköre szaporodik, az államhatalomtól benne helyezett nagy bizalom folytán, felelőssége emelkedik, több tanulmányra, erösebb lelki erőre leend szüksége, a sokkal lontosabbá lett állás oly kiképzést kiván, melyet felette nehéz szakmájában, a nép életküzdelmei között eltöltött hosszú tapasztalat érlelhet, az élet igen rögös iskolája nyújthat. A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló előadói tervezet fiatal, de igen jeles alkotója az európai judicaturában szerzett hasznos és sokoldalú tanulmánya, nagy tapasztalatai alapján, éleslátásával jogszolgáltatásunk képződését, mint nemes eszméinek forrását, idelent az elsőbiróságoknál keresi, hol a perek születnek, hol az első és oly fontos alapvető gondozásban része sülnek, melyek a felsőbirósági eljárásnak is alapját képezik; itt akar biztos fundamentumot építeni, hogy arra emelhesse fel egykoron virágzó jogállam fejlődésének, jogbiztonságának bevehetetlen erős várát, az örök igazság imádandó templomát.. A törvényjavaslat szellemes alkotója, hazánkban úttörő, kincseinek gazdag tárházából emelte ki a javaslat 28. §-ának ama rendelkezését, hogy az első biró a közérdek oltalmára való tekintetekből, eddigi szolgálati minőségében magasabb rangosztályt s vele járó illetményt buzgó szolgálati jutalmául elnyerhesse. Mennyire emelné ezen üdvös törvény — mely a müveit Poroszországban már életbelépett s oly áldásosán tenyész — az elsőbiróságok tevékenységét, a szorgalomban, az önképzésben s igy az állam java előmozdításában. Az állam érdekében hosszú életpályán oly terhes szellemi munkát buzgósággal teljesítő egyes biró, tényekben nyilvánuló elismerést joggal várhat az államtól s remélheti tőle, hogy a magasból, küzdelmes életpályájára, valahára jóindulattal letekint. A tudományokban, az élet iskolájában egyiránt jártas előadó, a tervezet indokolásában igen helyesen és találóan mondja : »az elsőfokú bíróságok megerősítésének másik eszköze, hogy az elsőfokú bíróságoknál a kitűnő tapasztalt bírói erők megmaradhassanak s azoknak rangban és fizetésben emelkedése lehető legyen. Nem is képzelhető annál visszásabb állapot, mint ha jó, tapasztalt erők következetesen elvonatnak a törvényszékektől és járásbíróságoktól, itt pedig kezdők foglalják el helyeiket. Ily eljárás csaknem felhívás arra, hogy a perlekedő közönség csak a felebbviteli bíróságban keresse igazi megnyugvását. E rendszer még nagy erőpazarlással is jár, mert lehet, hogy az elnök, vizsgáló bíró, vagy járásbiró hivatala minden részletében nagy jártasságot szerezve, a vidék bizalmát kiérdemelve, sokkal nagyobb szolgálatokat képes a közönségnek tenni, mintha mint felsőbb fokú biró, a kollégiumban foglal helyet és talán kedvetlenül tölti be hivatalát.« Méltó örömmel üdvözöljük dr. W 1 a s s i c s Gyula előadó urat, ki a törvényhozástanban már eddig is oly sok szolgálatot tett hazájának s annyi maradandó becsű kincscsel gazdagította jogirodalmunkat ! Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* — Dr. Plósz Sándor javaslata. — Ina : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. A 19. §., hasonlóan a német bir. prts 61. §-ához, a beavatkozási perekről szól és az; 1868. évi LIV. t.-cikk 72. és 74. §-ait helyezi hatályon kivül. Én azonban a német bir. prts szövegezését világosabbnak, helyesebbnek tartom azért, mert beavatkozó oly személy is lehet, a ki a dolgot vagy jogot nem a »m a g a«, hanem gyámoltja vagy gondnokoltja, tehát más * EIözü közlemény a »J o g« 40., 41., 42., 43. és 44. számában. 1 javára igényli. A »maga« szó ennélfogva kihagyandó, nehogy i félreértésekre adjon alkalmat és e helyett az »i g é n y e 1 h e t i« kifejezés teendő. Azután meg a hiba az is, hogy a felek akarata a főper felfüggesztése, illetve a perek együttes tárgyalására nézve befolyást nem nyer, mire nézve ismét határozottan kifejezendő lenne, hogy a felek megegyezésétől függ a főper elintézését a beavatkozási per jogérvényes eldöntéséig elhalasztani vagy együttes tárgyalását kérelmezni és ha mindezek iránt egyezség nem jő létre: a bíróság határoz. Részemről nem értem, mit akar a szerző azzal, hogy »a p e r jogérvényes eldöntéseig« van beavatkozási keresetnek helye. Szerintem a per akkor van jogérvényesen eldöntve, ha az semmiféle jogorvoslattal (értem a felebbezést) meg nem támadható, vagy meg nem támadtatott. Az új javaslat szerint tehát még akkor is lehet beavatkozással élni, ha a per felebbezés alatt áll. Vájjon mitől jó ez? Vájjon ekkor is felfüggeszthető a főper tárgyalása, elintézése és az együttes tárgyalás is elrendelhető ? Hogyan? Ki által? A felsőbb bíróság által? A ki a beavatkozási keresetet az ítélethozatalig be nem adta, annak ugy sem lehet reménye többé, hogy a főper elintézése felfüggesztessék és az együttes tárgyalás elrendeltessék. Az indítson új pjrt. A fődolog ezen kérdésben csak az lehetne, garantiát nyújtani az elkésett beavatkozónak, a ki talán azért nem avatkozott be előbb a perbe, mert arról tudomása nem volt, hogy pernyertesége esetén a dolgot vagy jogot megszerezhesse. Erről azonban a javaslat nem intézkedik, valamint arról sem, hogy a jog- és alaptalanul beavatkozó birsággal sujtassék. Pedig ha a későn beavatkozó kellő biztosítékot nyújt, a főperben hozott ítélet végrehajtását fel lehetne függeszteni, a mi nem helyettesíthető ingó dolgoknál különösen fontos.^ Ép igy complicálja az eljárást, ha a viszontkeresetet (20. §.) a per bármely szakában elő lehet terjeszteni. A bíróság egy bonyolult nehéz ügyet sok fáradság és idő után kellőleg letárgyal s midőn már azt véli, hogy a tárgyalást és ezzel a jegyzőkönyvet befejezheti, előáll alperes és viszontkeresetet támaszt. Tessék most már újból tárgyalni, holott ha a viszontkereset az ellenkérelemben alatik elő, sok esetben a felek meggyőződvén kölcsönös követeléseik jogosságáról, bírói egyezséget kötnek, vagy a pertől elállanak. Hiszen ha van annak az alperesnek viszontkövetelése, ugy megvan az már a kereset tárgyalásakor is és azt előadhatja az ellenkérelemben, ha pedig nem teszi, ám lássa ő a következményeket. Nincs alapos ok arra, hogy a per befejezését annak bármely szakában — tehát a bizonyítási eljárás után is — meggátolhassák viszontkeresettél, kivált hatekintetbe veszszük, hány esetben történik a kereset és viszontkereset tárgyában ugyanazon tanukra hivatkozás s igy azokat egyszerre, egy költséggel, munkával lehet kihallgatni. Az újitás nem sikerült. Mert hogy a perbehivási kérvényt a tárgyalás befejeztéig (1881. évi LIX. t.-c. 9. §-a) bármikor be lehet nyújtani, míg az érdemleges tárgyalás befejezve nincs, ez ismét csak természetes, mivel legtöbb esetben a tárgyalás közben nyer oly fordulatot az ügy, ha az egyik vagy másik fél a per vesztét sejtvén, szükségesnek találja a perbehivást. A viszontkeresetnél azonban ez nem fordul elő s azért tanácsosabb az 1868. évi LIV. t.-c. 77. §-ának abbeli rendelkezését, hogy a viszontkereset csak az ellenkérelemben terjeszthető elő, fentartani. Szóbeli tárgyalás. A tárgyalás kérdésében a tervezett eljárás (22. §.) teljes pedanteriával jár el. Meghagyja a bírónak, hogy a tárgyalási határnapokat a kitűzés sorrendjében a tárgyalási naplóba vezesse be és az ügyeknek felhívása is ezen sorrendben történjék s a felhívás a kitűzött óra előtt meg nem történhetik. Ez mind felesleges a sommás eljárásban. Az igaz, hogy a hannov. jav. 127. §-ában megtalálható, hogy a felek a jegyző által szólittatnak azon sorban, a mint az ügyek a per könyvbe bejegyeztettek, csakhogy ez ismét nem a sommás, hanem a rendes eljárásban történik igy. Hol van a per könyv a sommás eljárásban? avagy a biró minden egyes felet világosítson fel, hányadiknak van bejegyezve, mert hát ha nem tudja a perkönyvben elolvasni ? Hát már azt az egyet legalább hagyja meg a javaslat a sommás bírónak, hogy ha a felek épen megjelentek a kitűzött óra előtt s ellenvetésük nincs, végezhessen velük; hagyja meg, hogy a