A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - A járásbiró hivatása

386 A j o ö. megingatására tervezett 53. §-a az 1886-iki törvényhatósági [ törvénytervezetnek, vagy az ügyvédek rendőri megfenyithetésére szándékolt novellaris megváltoztatása az ügyvédi rendtartásnak) természetesen arra, hogy a magyar jogállamot s ehhez képest az igazságügyi szervezetet is helyesen megalkossuk, komolyan gondolni sem lehetett. A kortesállam azonban a másfél évtizeden át elaltatott erős nemzeti közvélemény váratlan felébredése folytán egy a maga nemében páratlan parlamenti küzdelem közepette romba dőlt és másfél évi vajúdás után végre biztosítva van egy jobb kornak — a magyar jogállam korának — megvalósítása. Ennek az új korszaknak igazságügyi programmját igazságügyministerünk parlamenti beszédéből megismertük, mely szavainak ime nyomában jár fentemiitett törvényeivel és tervezeteivel a tett. Igazságügyi szervezetünk regenerációja képezi tehát e programm első pontját, mely ma már részben megvalósítva van, részben megvalósulása felé halad. De mert ez igazságügyi szervezeti törvények kizárólag a bírói kar újjászervezésével foglalkoznak és semmi jel nem mutat arra, hogy az ügyvédi és közjegyzői intézmények együttes újjáalkotása által az igazságügyi szervezet teljes regeneratiója céloztatnék: ugyanazért időszerűnek és szükségesnek tartom e kérdésnek felvetését s óhajtanám ugy a mérvadó köröknek, valamint a közvéleménynek is figyelmét az ügyvédi és közjegyzői intézmények újjászervezésére felhívni. Az ügyvédi kar reformját megköveteli a polgári peres és a bűnvádi eljárásnak újjáalkotása; a közjegyzői kar reformját pedig különösen az új hagyatéki eljárás behozatala és az annyi milliók árán rendezett telekkönyvi viszonyok tisztaságának megóvása. De mindkét karnak reorganizálását megköveteli legfőképen a nép jogéletének a jogállam színvonalára leendő felemelése, mely nélkül magát a jogállamot annak teljes egészében meg nem valósithatjuk ; és megköveteli azt végül az életbeléptetendő általános polgári törvénykönyv maga is, melyeta nép közé levinni, annak rendelkezéseit vele megismertetni, vérébe oltani, jogéletét ahhoz viszonyítani és átalakítani a közjegyzői és ügyvédi karok lesznek hivatva. E két karnak reorganisálása tehát elvitázhatlanul szükséges a jogegység és a jogrend biztosítása szempontjából; mert ha a magyar jogállamot megalkotni akarjuk, sem az általános polgári törvénykönyv népszerűvé tételét, sem a telekkönyvi betétek tisztaságát a zugirászat közegeire nem bizhatjuk. Annyival kevésbé, mert a közigazgatás államosítása folytán az államtisztviselőkké kinevezendő községi (kör-) jegyzőket a zugirászkodástól már a közigazgatás tisztasága szempontjából is el kellend tiltanunk, mely veszélyeztetve maradna továbbra is, ha az állami közigazgatás közege a nép magánjogi ügyeinek ellátása címén ez által díjaztatnék s neki ezzel mintegy lekötelezettjévé lenne! Két alapintézkedésre tartom helyezendőnek a két kaiújjászervezését. Az egyik a két karnak a lehető legszélesebb alapra fektetett decentralisatiója, hogy mennél közelebb lehozassanak a néphez. A másik a két kar hatáskörének teljes elkülönítése, hogy ne egymás ellen, hanem mellett mozdítsák elő a nép javát. Az ügyvéd legyen a népnek jogi ügyekben hatóságok vagy bíróságok előtt képviselője. Fontosabb ügyekben, mint a rendes perek, továbbá a perenkivüli telekkönyvi és örökösödési beadványoknál legyen e képviselet ajogrend biztosítása és a sok haszontalan beadvány megszüntetése céljából egy általánosan kötelező ügyvédi díj taksa felállítása mellett kötelező. A többi ügyekben facultativ. Az összes telekkönyvi beadványokat, melyeknek eddig 75°/o-át zugirászok ragadták magukhoz, az ügyvédi ellenjegyzés kötelező kimondása által biztosítani fogjuk az ügyvédek számára, mi által azoknak decentralisatióját és e decentralisatio mellett tisztességes megélhetésüket megvalósíthatjuk. Ezzel igazságügyi szervezetünkből kitörülhetnők az ügyvédi proletariátus szégyenfoltját is, a mely eddig legnagyobb részben volt az oka az ügyvédi tekintély hanyatlásának. Már pedig egészséges igazságügyi szervezet tekintélyes ügyvédi kar nélkül nem képzelhető. Az anyagi függetlenség ép ugy emelné az ügyvédi kar tekintélyét, mint a hogy biztosítaná a birói karnak jobb dotatiója a bíróságok szellemi niveauját. A közjegyzői intézmény újjászervezését hatáskörének az okiratok felvételénél leendő kiterjesztésével kell megvalósítani. A sok káros és haszontalan pert okozó okiratok mellőzhetése, különösen pedig telekkönyvi betéteink tisztasága szempontj ából szükségesnek tartom a telekkönyvi és örökösödési jogokra vonatkozó okmányoknak és a végrendeleteknek a kir. közjegyzők hatáskörébe kötelezőleg leendő bevonását. A közjegyzői hatáskör ezen kiterjesztésével a közjegyzőség a lehető legszélesebb alapon lesz decentralizálható, ugy, hogy míg ma átlag 6—7, sőt 10—12 közjegyzőség területén csak egy királyi közjegyző működik, azután minden 4—5 körjegyzői terület számára egy-egy kir. közjegyzőséget fogunk szervezhetni. A hivatalos zugirászatnak a közigazgatás államosítása után leendő beszüntetése a nép jogéletében kétségtelenül hézagot fog hagyni. Ezt a régieknél jobb és megbízhatóbb elemekkel betölteni az igazságügyi politika feladata, melyet leghelyesebben a két kar széles alapra fektetett decentralisatiójával s a nép jogéletének a jogállam színvonalára leendő felemelésével oldhat meg. A kik pedig nem barátjai a közokirati kényszernek, mert azt az egyéni szabadság és függetlenség korlátolásának hirdetik, ne feledjék a különbséget, mely az államnak, illetve közegeinek és a bíróságoknak egyesek jogkörébe félt beavatkozása és a nem állami közegek m ű k ö d é s é n e k k ö t e 1 e z ő igénybevétele közt létezik. Ott van Francia- és Németország példája. Az előbbi a legkiterjedtebb közjegyzői hatáskör mellett féltve őrzi az egyesnek jogkörét az állami közegek és bíróságok beavatkozásából. Az utóbbi pedig midőn polgári törvénykönyvének javaslatában a bíróságok eddigi hivatalos beavatkozásának körét jóval szűkebb korlátok közé szorítja, egyúttal kimondja a közokirati kényszert a végrendeletekre, örökösödési szerződésekre és egy külön utasításban a telekkönyvi jogügyletekre. Mindkettő jogállam, de a közokirati kényszert nem tartja egyik sem a jogállamra károsnak, sőt ellenkezőleg mindkettő azt az egyéni szabad akarat hű és helyes megvalósítása egyik feltételének, a jogrend biztosításának tekinti, mely nélkül jogállam fenn nem állhat! A járásbiró hivatása. Irta : MÉSZÖLY GYULA, kir. járásbiró Enyingen. A magyar justitia égboltozatára borult régi homály az új aera alatt, új teremtő kézben derülni kezd, a jogállam hajnala hasad, már közéig az áldott nap fénye, mely jogéletünkbe világosságot lövel, melege, mely termékenyítő erőt áraszt. A perjog átalakulásával, a szóbeliség, közvetlenség behozatalával, az anyagi igazság kimondásánál gyakran akadályt képező jogi formák eltűnnek, az igazság a maga természetes mezítelen valóságában biztosabban ugyan, de nagyobb gonddal lesz feltalálható.