A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 45. szám - Az igazságügyi szervezet kérdéséhez

Kilencedik évfolyam. 45. szám. Budapest 1890. november 9. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok visszanemadatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bér­mentve küldve : egész éi re ... 0 frt — kr. fél • ..:]»—» negyed - .. 1 > 50 ­Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. I'ARTALOM : Az igazságügyi szervezet kérdéséhez. Irta: dr. Blum Béla, pécsi kir. közjegyző. — A járásbiró hivatása. Irta: Mészöly Gyula, kir. járásbiró Enyingen. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta : Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Az utóajánlat kérdé­séhez. Irta : L a n g e Kálmán, Trencsén. — Nyilt kérdések és feleletek. (Egy érdekes válóper. [Felelet.] I. Irta: Hagymássy Károly, kii. közjegyző Pakson. II. Irta: Komjáthy Gyula, Budapest.) — Sérelem. (A balassa-gyarmaii kir. járásbíróság. Irta: Zeke Kálmán, balassa­gyarmati kir. járásbiró.) — Irodalom. (A gyámügyi közigazgatás reformja. Bosnyák Zoltántól. A magyar kath. alsó papság végrendelkezési joga. K o 11 á n y i Ferenctől.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetések. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöb'rósági határozatok és döntvények. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Készítette: dr. Plósz Sándor. Az igazságügyi szervezet kérdéséhez. Irta : dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. A kir. táblák szélosztásáról szóló törvény, a birói és ügyészi s/ervezet módosítására vonatkozó törvénytervezettel, melyet remélhetőleg nemsokára az elsőbiróságok székhelyei­nek és területeinek végleges megállapításáról s a bírák fize­tésének végleges szabályozásáról szóló törvények fognak követni: az igazságügyi szervezetnek legfontosabb részét, a birói kart egy modern európai jogállam színvonalára fel­emelni lesznek hivatva. De bármily fontosnak tartsuk is a birói kar színvonalának ezen felemelését, nagy tévedés volna azt hinni, hogy birói karunk regeneratiójával igazságügyünk­szervezetének nagy horderejű kérdését teljesen megoldottuk. Igazságügyünk, mely alatt nemcsak a tulajdonképeni törvénykezést, hanem ugy a peres, mint a peren kívüli jog­életet általában kell értenünk, három oszlopon nyugszik. A birói (ügyészij, az ügyvédi és a közjegyzői kar képezik igaz­ságügyi szervezetünk épületének oszlopait. Mindháromnak egyenlő magasságúnak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy biz­tosan nyugodjék rajtuk az épület; mint az igazságügy egyenlő factorait egyenlő magas színvonalon kell tartanunk, a mit csak ugy fogunk elérhetni, ha egyrészről birót, ügyvédet, közjegyzőt hasonló qualificatióval teszszük egyenlőkké, de másrészről mindegyiknek hatáskörét olykép szabályozzuk, hogy biztosítva az állásukhoz mért anyagi és szellemi pros­perálást, saját hatáskörében mindenik a lehető legnagyobbszakértelmetfejthesse ki, alehető leglelkiismeretesebb és legjobb munkát hoz­hassa áldozatul az igazságügy oltárára! Mert a mig a bíró alacsonyabb qualificatióval bír, mint az ügyvéd, természetszerűleg nélkülöznie kell a birói állás nymbusát, me­lyet csupán a szellemi emelkedettség hatalma szerez meg és tarthat fenn ; ama nymbust, a mely előtt meg kell hajolnia annak, a ki Themis templomának küszöbét átlépi. Egyenlő qualificatio mellett a saját szakmájának tudomá­nyos művelésébe lehető legmélyebb beható­I.apunk mai száma lást biztosítani — a mit a hatáskörök lehető legprae­cisebb elkülönítésével érhetünk el csupán — képezi az igaz­ságügyi szervezet teljes regeneratiójának célját. Mert a mint az államtudományban a hatalmak meg­osztásának tana oszlatta el az alkotmányjogi zavarokat és biztositotta mind a három hatalomnak a kőz javára eredmé­nyes összműködését: ugy itt az igazságügyi szervezet kér­désénél is az egyes factorok hatáskörének egy­mástól való szoros elkülönítése képezi a kérdés helyes megoldásának kulcsát. Igazságügyi miseriáinknak legfőbb oka épen az elvi magaslaton nem álló elhibázott s z e r v e z é s vala Alkot­tunk királyi bíróságokat a régi választott bíróságok helyett, de sem a bírák qualificatióját, sem a bíróságok hatáskörét helyesen meg nem állapítottuk. Amazt leszállítottuk (birói gyakorlati vizsga), emezt kiterjesztettük oly térre, melyen birói ténykedésre nincs is szükség (tanúsítványok, hitelesíté­sek, vételárfelosztások, hagyatéktárgyalások stb.). Alkottunk kir. közjegyzőséget, a nélkül, hogy hatáskörét ugy szervez­tük volna, hogy az intézmény, mint egészséges szervezet azonnal beléphetett volna a nép jogéletébe s a nép — a köznép — az intézmény előnyeit élvezhette is volna. Vérszegény beteg alkotásunkat, melyet a gyámi tör­vénynyel majdnem agyon nyomtunk, novellaris intézkedéssel (1886: VII. t.-c.) kellett megmentenünk a végelsatnyulástól. A bíróságok vállairól levett, mert nem is oda való terhekkel biztosítottuk a közjegyzői intézmény fenmaradását, de azt ugy megalkotni, ugy szervezni nem tudtuk, hogy a maga lábán, a nép önként nyilatkozó jogi szükségle­teiből megélni tudna. A nép jogéletét, mely pedig leginkább érezné a közjegyzői intézmény előnyeit, továbbra is a zugirászat sarában feledtük, sőt annak lehetőségét, hogy az onnan felemel­kedjék, egyes törvényes intézkedésekkel (bagatell törvény) egyenesen megakadályoztuk ; megalkotván számára egy birói forumot a községi elöljáróságban és egy zugirászati hivatalt a községi (kör-) jegyzőségben, mely — hiába keresünk pél­dát más nemzetek jogéletében — helyhatósági statú­tumokban szabályozott, de soha benem tartott és ellenőrzéssel soha sem biztosított díjtaksa szerint boldogítja a szegény népet magánjogi ügyei ellátása körül! Sem a kir. közjegyzők, sem az ügyvédek számára — bár megköveteltük tőlük a legszigorúbb qualificatiót — nem biztosítottuk a jogéletnek egyedül őket megillető, inert nehéz küzdel­mek árán arra igényt nyert gyümölcseit, anép perenkivüli jogügyeinek ellátását; hanem ezeket a gyümölcsöket inkább felhasználtuk kortes szolgálatok hallga­tag megjutalmazására! És ez volt egyik főoka annak, hogy a nép jogéletét a szakavatott jogászokra — a kik, mint ügy­védek, avagy kir. közjegyzők, nem voltak oly feltétlenül megbízható kortesek — reá bizni, a nép jogéletét a jogállam színvonalára felemelni nem lehetett! Ilyen és az elmúlt kor­szakot jellemző egyéb felfogások mellett (a birói önállóság 12 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents