A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - Az ügyészi kar kivánalmai

Kilencedik évfolyam. á'l. szám. Budapest, 1890. november 2. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELEM, A IIAGIAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Kfl/LfllíE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész étre ... 6 frt — kr. fél ... 3 » — » negyed • ..1 > 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. rÁRTALOM : Az ügyészi kar kivánalmai. — A birósági hites tolmácsokról. Irta : Más több törvényszéki biró. — Törvényjavaslat a som- i más eljárásról. Irta : Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Az igazságügyi orvosi tanács életbeléptetése tárgyában kibocsátott miniszteri körrendelethez. Irta: dr. Dicsőfi Sándor, kir. albiró NagyVáradon. — Nyilt kérdések és feleletek. (Egy érdekes válóper. Irta : dr. Nagy Sándor, ügyvéd Csurgón.) — Sérelem. (A balassa-gyarmali kir. járásbíróság. Irta: dr. Reichenfeld Mihály, budapesti ügyvéd.) — Irodalom. (A feltételes elitélés kérdéséhez. Dr. W a c h Adolftól. Irta: B a c k Frigyes, Budapest.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. VÍBLLÉKLM: logesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyészi kar kivánalmai. Előttünk fekszik a budapesti kir. ügyészségnek az igazságügyminiszter elé terjesztett ésabiróiés ügy eszi szervezet módosításának előadói tervezetére vonatkozó előterjesztése. Legnagyobb sajnálatunkra térszüke miatt nem vagyunk azon helyzetben, hogy ezen részletes dolgozatot egész terjedelmében közölhetnők ; mindazonáltal azt bő kivonatban az alábbiakban ismertetjük. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy az ügvészi kar álláspontját egész terjedelmében magunkévá teszszük és a kitűzött cél elérése céljából lapunkat az ügyészi kar rendelkezésére bocsátjuk. Az emlékirat kiindulási pontja az 1871 : XXX111. t.-c. a kir. ügyészség szervezetéről és az 1872„ évi ideigl. eljárási szabályzat, melyek az ügyészségnek aránylag szerény hatalmat és csekély működési tért biztosítottak. Fel lett ugyan ruházva a közvádlói teendőkkel, a büntető eljárás megindításával hivatalból üldözendő bűncselekmények fönforgásakor; minden fontosabb vizsgálati cselekmény tudomására juttatott ugyan, már csak azért is, hogy a jogorvoslatokat esetleg terhelt érdekében is igénybe vehesse, de mindezen jogcselekményekkel csak a bűnvádi üldözés fokozása és a bíróság ellenőrzése céloztatott. Sem a törvényhozás, sem a kormány szeme előtt nem lebegett oly magistratura, mely belátása szerint megnyithatja és elzárhatja a bíróság előtt a büntető per sorompóit. Ezen tekintetben lényeges változás állott be a 70-es évek kezdete és a szervezeti törvény megalkotása óta. Oly teljhatalommal ruháztatott fel a vádhatóság képviselője, milyennel addig nem bírt. A doctrina lassankint- átalakító hatása, a kir. Curia gyakorlatának idomító és hajlító ereje, végre a magasabb rendeltetésbe belenőtt kir. ügyészi testület megbízhatóságába vetett hit lassankint messzemenő attribútumokkal ruházta fel a közvácilói intézményt. " De nemcsak ügyféli, hanem hatósági minőségben is fejlődésnek indult a kir. ügyészség. Már a szervezeti törvény felruházta azon jogositványnyal, hogy vádlott érdekében is a felsőbb bíróság határozatát provocálja s ekkép a nélkül, hogy a bíróság önállóságát és függetlenségét érintené, a törvény helyes alkalmazását közvetítse. A torvényhozó által kifejezett alapeszme buzgó hirdetőkre talált. Fenkölt szellemű és nemeslelkü főnökének0 szava után indulva és példáját követve, a kir. ügyészség az üldözött ártatlanság védelmét ép oly fontos állami feladatnak tekinti, mint a bűntett üldözését és — a mit vádlott terhére eoha sem tehet -hatósági jellegét tolja előtérbe, valahányszor Lapunk mai száma vádlottnak és az állami igazságszolgáltatásnak érdekei a concrét esetben találkoznak. Ügyfél-minősége dacára vádlott eli'élése mellett nem lévén érdekelve, alkalom adtán ép oly buzgalommal, de nagyobb hévvel használja a jogorvoslatokat vádlott előnyére, mint hátrányára. E mellett speciális hazai viszonyaink az ügyészségi tagokat oly diseretionarius hatalommal ruházták fel, melyről külföldi szakférfiaknak fogalmuk sincsen. Hazánkban a kir. főügyészségek központi szervezése, tagjainak csekély létszáma már elejétől fogva az administrativ felügyeletre szorította a másodfokú hatóságot és csak kivételkép — a legfontosabb, különösen politikai természetű ügyekben — engedte meg nekik a vád kezelésének tüzetes ellenőrzését. Míg továbbá más, jogilag műveltebb államokban egy öntudatosan fejlesztett egységes judicatura minden kételyt kizár, de egyúttal minden önkényes törvénymagyarázatot is távol tart, addig nálunk a felsőbíróság feltűnő ingadozása a legfontosabb elvi kérdésekben tág kaput nyit a visszaélésekre. Mily könnyű a törvényalkalmazás gyöngéinek kiaknázásában jártas hivatalnokra nézve saját roszhiszemüségének palástolására felsöbirósági Ítéletekre hivatkozni és ekkép elejét vágni a tudatlanság vagy törvényellenes magatartás miatti vádnak! Kétségtelen ugyan, hogy mindezen visszásságok a felsőbíróságok tudományos megerősbödése, a büntető eljárás codificatiója, végre a kir. főügyészségek decentralisatiója folytán lassankint el fognak tünedezni. De másrészt bizonyos, hogy a büntető per természetes evolutiója már a közel jövőben oly hatáskörrel fogja felruházni a kir. ügyészséget, melyet a szervezeti törvények nem ismernek és mindeddig a gyakorlat sem honosított meg nálunk. Flova-tovább be fogják látni, hogy a büntető per előkészítése — annak megállapítása, hogy forog-e fenn és milyen büntetendő cselekmény és kik annak tettesei — ép oly kevéssé képez bírói teendőt, mint egy határozott személy ellen irányuló, szabatosan formulázott vád képviselete a peres jogviszony tárgyalása alkalmával. Ugyanazon fejlődésmenet, mely az anyagi igazság kiderítésének előnyére, a vád és ítélkezés lényegileg különböző lünctióinak egymástól független hatóságok közötti megosztására vezetett, a bírói személyeket majdnem teljesen ki fogja zárni a vád előkészitéséből. Akkor és csakis akkor fog a tárgyalás a vizsgálati iratok nyűge alól felszabadulni; akkor fogja a kir. ügyész már az előzetes eljárás folyamán és döntő lépés megtétele előtt információit a közvetlenség ama forrásaiból meríteni, mely jelenleg számára csak a tárgyalás folyamán nyilik meg: akkor nem l^sz kénytelen többé a szóbeli contradictorius eljárás benyomása alatt azon épületet szétbontani, melvet a vizsgálati iratok anyagából construált. A bűnvádi üldözés és ítélkezés functiói, melyeket az inquisitorius per természetellenesen egyesitett, csak akkor lesznek teljesen szétválasztva. A mondottak után nehéz lesz tagadni, hogy a vádhatóság hatalmi attribútumokban ugyanannyit nyert, a mennyit a bíróság vesztett. A vád kizárólagos jogával felruházott kir. ügyészség mellett az ítélkezés képezi a bíróság egyedüli functióját. A ki a vád felett rendelkezik, föllépésétől függővé teszi az ítéletet is; viszont a bíróság hivatásszerű tevékenységére korlátozva, csak kívülről hozható mozgásba és nem választhatja meg eljárásának tárgyát. De nemcsak hogy a hivatás természete a kir. ügyészségnek, mint a büntető per mozgató elemének szélesebb hatáskört jelöl ki, mint a tisztán receptív müködésr° rendelt bíróságnak, hanem a vádhatóság vezetője mint olyan, természetszerűleg nagyobb befolyást gyakorol a concrét bünper elintézésére, mint a kir. törvény13 oldalra terjed.