A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Magánjogi fejtegetések [könyvismertetés]

172 A JOG. szerint minősülő sikkasztás bűntettében bűnösnek kimoudatik s ezért a btk. 358. §-a értelmében egy évi börtönre Ítéltetik. Indokok: Vádlott J. Istvánnak, mint a karcagi r. kath. iskola pénztárnokának számadásai az iskolaszék 1886. évi ápril 26-án tartott gyűlésében megvizsgáltatván, vádlott a számadás szerint megállapított pénztári készlettel beszámolni nem tudott s az iratokhoz 17. szám alatt csatolt jegyzőkönyv szerint elismerte, hogy a pénztárban semmi sincs, hogy a hiányzó pénzösszeget saját céljaira elköltötte. A hiányzó összeg az iskolaszék megállapítása szerint 908 frt 13 krban lett felszámolva, mely összeget az iskolaszék vádlott ellenében polgári per útján érvényesített. Vádlott a bűnügyi vizsgálat folyamán, a fentebb érintett 17. sz. alatti jegyzőkönyv szerinti elismerésével szemben azt állította, hogy ő a hiányzó összeget nem használta fel saját céljaira s hogy a hiány akként állott elő, hogy az általa tett kiadások közül több összeg kimaradt a számadásból; továbbá azt hozta fel, hogy időközben elhalt neje — kinél az iskolapénztár kulcsa az ő távollétében lenni szokott — többeknek kölcsönözgetett. Ezen állításait a végtárgyalás folyamán is ismételte, azonban beismerte azt, hogy a számadáskor egy krajcár sem volt a pénztárban, beismerte továbbá azt is, hogy nem tudott és nem tud beszámolni a hiányzó összeggel, mely az iskolaszék képviselője által a végtárgyaláskor felmutatott számadás és azon nyilatkozat alapján, hogy az első negyedévi tanítói fizetés 65 frt 62 kr. vádlott számadásába, mint kiadás, bevezetve nem lévén, az a 908 frt 13 krral felszámított hiányból, mint vádtott számára eső összeg, levonatván, 842 frt 51 krban állapíttatott meg: ellenben épen semmivel sem volt képes igazolni, sőt valószinűsiteni sem azt, hogy a megállapított fizetési tételeken kívül az iskola céljaira bármily összeget is kifizetett volna, sem azt, hogy a pénztárból bárki más, az ö akarata és hozzájárulása nélkül pénzeket vett volna ki; csupán egyetlen 40 frtnyi összeget említ a H. Mátyás előadása nyomán, melyet neje kölcsön adott, melyre nézve azonban a tanuként kihallgatott H. Mátyás azt adja elő, hogy nincs róla tudomása, miként azon összeget vádlott neje az iskolapénztárból vette volna ki ; mig vádlott kijelenti e részben, hogy neje több és nagyobb összeget vett volna ki az iskolapénztárból. Ezek alapján az eljárás során kifejlett tényállás adatai szerint, figyelemmel azon körülményre is, hogy vádlott, midőn iskolagondnokká lett., már el volt adósodva, ennek dacára bőven költekezett, megállapítottnak veendő, hogy az általa kezelt iskolapénztárból hiányzó 842 frt 51 kr. összeget saját céljaira használta fel: minélfogva ellenében a fentebb felhívott törvényszakaszokba ütköző sikkasztás bűntette beigazolva lévén, abban bűnösnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél enyhítőül volt veendő vádlott büntetlen előélete, a kár megtérülése, a számadások vitelében való szakértelem hiánya s hogy panaszos büntetést nem kivánt; ellenben súlyosítóul volt számításba veendő, hogy bizalmi állásával visszaélt és az összeg jelentékenyebb volta. A budapesti kir. itélő tábla (1889. november 5. 25,645. B. 1889.): Az elsöbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1890. május 14-én, 1,076/B. 1890.) : Tekintve, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 116. §-a szerint mindennemű községi népoktatási intézet közvetlenül a község hatósága alatt áll és hogy a község e hatóságot az általa választott iskolai szék által gyakorolja, minek folytán az iskolai szék is hatóságnak tekintendő, továbbá tekintve, hogy a hivatolt törvénynek 122. §-a szerint a községi iskolai szék választ gondnokot, ki az iskola vagyonát kezeli és hogy ennélfogva ezen gondnok is a btk. 461. §-a szerint közhivatalnoknak tekintendő és végre tekintve, hogy mindezek alapján J. István vádlott is, mint a karcagi r. kath. iskolaszéknek gondnoka, szintén közhivatalnok, ugyanazért a vádbeli cselekmény a Btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettét állapítván meg, nevezett vádlott ezen bűntettben mondatik ki bűnösnek s e miatt súlyosító körülmény hiányában, figyelemmel az alsóbirósági ítéletekben felsorolt nyomatékos enyhítő körülményekre, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával egy évi börtönre ítéltetik. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd által felebbezésében használt, csupán az illemet sértő kifejezések a fegyelmi eljárás elrendelésére indokul nem szolgálhatnak. A kassai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1890. évi január hó 30-án 16. szám a.) Zs. György tornai lakos ügyvéd ellen a tornai kir. járásbíróságnál 1,003. sz. a. ügyvédi ellenjegyzésével beadott felebbezésében a bíróságot sértő kifejezések használata miatt az 1887: XXVIII. t.-c. 3. §-a és az 1874: XXXIV. t.-c. 79. §. alapján a fegyelmi eljárás elrendeltetik. A további intézkedések jelen határozat jogerőre emelkedése után fognak raegtétetni. Mert a tornai kir. járásbíróság előtt K. Eszter felperessége alatt F. Pál örökösei ellen 100 frt s járulékai iránt folyamatban levő perben Zs. György alperesek képviseletében a perbírósághoz beadott 1,003. sz. felebbezésben használt ezen kifejezés: »s ha az eljáró biró ennek ellenére intézkedik, csak is a törvényisméiét hiánya játsza a főszerepet«, a tárgyilagos bírálat határait túllépve, személyes támadást intéz az eljáró biró ellen és azt törvényismeret hiányával vádolja, visszaél az ügyvédi szólásszabadsággal és megsérti a bíróság iránt tartozó tiszteletet; minélfogva a hivatkozott törvényszakaszok értelmében az ügyészi indítványtól eltérőleg a fegyelmi eljárást elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1890. évi szept. 13-án 368. sz. a.): Az elsőfokú fegyelmi bíróságnak fegyelmi eljárást elrendelő határozata megváltoztattatik és az eljárás megszüntettetik. Indokok: Panaszlott Zs. György ügyvéd által a tornai kir. járásbíróság előtt K. Eszter felperessége alatt F. Pál örökösei ellen lefolyt adóssági perben hozott itélet ellen ezek érdekében 1,003. sz. a. beadott felebbezésében használt, az illemet sértő kifejezések nem helyeselhetők ugyan : mindazáltal a panaszlott sértő kifejezések nem találtatnak olyanoknak, melyek a fegyelmi eljárás elrendelését kellőleg indokolhatnák stb. Kifejezés, mely ildomtalan és össze nem egyeztethető az ügyvédi állássul, nem állapítja meg már ez által a fegyelmi vétséget. A sátoralja újhelyi ügyvédi kamara ("1890. január 30. 9/1890.) : Dr. H. Bernát elleni fegyelmi ügyben határozott: Nevezett ügyvéd ellen az ügyészi indítvány mellőzésével a fegyelmi eljárás az 1874 : XXXIV. t.-c. 79. §. és 1888 : XXXVIII. t.-c. 3. §. értelmében elrendeltetik. Mert: A bemutatott felebbezésben a sérelmesnek talált itélet »inspiráltnak« mondatik, melyben »sántitó, a törvényt ignoráló új theoriák felállíttatnak*, s az általa elfoglalt álláspont »jogi monstrum«-nak címeztetik; a bíróságról az mondatik, hogy: »alperes képviselete, mint szaktekintély jogi érzeteinek hódol és azokat csalhatatlanoknak hiszi«; az Ítéletet olyannak mondja, mely alkalmas »az önbíráskodást, s az erősebb jogát sanctionálni«, más helyütt fenyegetőleg felkiált: »videant consules», »ez veszedelmes precedens«, »ha ezen itélet szerint sikerült ma P. Lajos az urnák, a zsidót ily rövid uton kihajtani, holnap ugyanazt teheti egy másik honpolgár«, »hogy ily Ítéletet nagyon ajánlatos volna a járásban közhirré tenni« stb., stb., mind oly sértő kifejezések, valamint az egész felebbezés hangja oly fitymáló és sértő, mely a bíróság iránti köteles tisztelettel semmikép össze nem egyeztethető ; mely sértés, ha súlyos beszámítás alá nem is esik, mégis fegyelmileg fenyítendő ; mert sértő kifejezések fenforgása esetében az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-a értelmében fegyelmi birósági fenyítés, tehát fegyelmi büntetés, nem pedig fegyelmi eljáráson kivüli választmányi megintés alkalmazható, miért is a fegyelmi eljárást elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1890. szept. 20. 239/f. 1890.): Az ügyvédi kamara fegyelmi eljárást elrendelő határozata megváltoztatik és a fegyelmi eljárás megszüntettetik. Indokok: A panaszlott ügyvéd által beadott felebbezrs némely tételei ildomtalanok és az ügyvédi állással meg nem egyeztethetők ugyan s ép azért nem is helyeselhetők, azonban még sem találtatnak olyanoknak, melyek a fegyelmi eljárás elrendelését törvényszerűen indokolhatnák. Kivonat a Budapesti Közlöny-bül. Csődök: Goriupp Ferenc e., vukovári jbság, bej. okt. 30, perügyelő és id. tmg. RoguliD Mihály. — ReiSS Adolf e., győri tszék, bej. nov. 24, félsz. dec. 3, csb. Eremits György, tmg. dr. Inkei Béla. — Weiler Izidor e., n.-kanizsai tszék, bej. dec. 10, félsz. dec. 20, csb. Erdődy Lajos, tmg. Rapoch Gyula. — Spitz Lipőt e., kassai tszék, bej. 1891. jan. 11, félsz. jan. 15, csb. dr. Tury Sándor, tmg. Hudák Lajos. — Britz A. e., nyíregyházai tszék, bej. dec. 1, félsz. dec. 15, csb. Wouwermann Ferenc, tmg. dr. Hartstein Sándor. — Kádár Albert e., nyíregyházai tszék, bej. i nov. 24, félsz. dec. 17, csb. Wouwermann Ferenc, tmg. Lévay Sándor. — 1 André Károly e., debreceni tszék, bej. nov. 28, félsz. dec. 17, csb. Bay Gábor, tmg. dr. Tüdős János. Pályázatok: A szepsi-i jbságnál aljegyzői áll. nov. l-ig. — i A szombathelyi tszéknél aljegyzői áll nov. 2-ig. — A beregszászi törvényszéknél alj e g y z ő i áll. nov. 4-ig. — Az ipolysági tszéknél aljegyzői áll. nov. 4-ig. — A homonnai kir. közjegyzői áll. nov. 11 ig. — A m.-óvári jbságnál dijas joggyakornoki áll. nov. 5 ig. — A kisvárdai jbságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 5-ig. — A rétsági jbságnál díjas j o ggyakornoki áll. nov. 5-ig. — A zalaegerszegi tszéknél II. oszt. j e g yz ő i áll. nov. fi-ig. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-réBzvény-tár8asáq"-nál. (Hold-utcza 7. szám.)